|
Hozzá írt versek
Stephanus Bartolits:
Fatrasz
Vajon ír-e az Ibolya házit
Ez lenne itt a
központi kérdés.
Vajon ír-e az
Ibolya házit
Érdekes lesz vagy mindenki ásít
utóbbit hinni szabályos sértés
hisz verseivel bárkit elámít
A Symposion rá mindig számít.
Prózában sem volt még félreértés,
Lehet a téma szerelemféltés
vagy királydráma hol aki lázit,
trónt nyerhet ő, ha jó a megérzés.
De hogy mi lesz ma, mit elénk állít
Ez lenne itt a központi kérdés.
Stephanus Bartolits:
Limerickfragmentum
Mint tudjátok,
tűzben születtünk hajdan és tűzben is fogunk meghalni
Volt egyszer egy
tanárnő, úgy hívták Ibolya
Példás volt a nebulókhoz való viszonya
Mint
tudjátok, tűzben születtünk hajdan, és tűzben is fogunk meghalni
De a kettő között azért lehet néhány jó pillanatot elkapni”
Ezt üzente nekik féltő, óvó mosolya.
Stephanus
Bartolits: Ibolya SMS-e ihlette
szösszenet
A Moszkva térre érve
kifogy a szusz,
de lassan már csak beáll a busz
Nézem a számát, nehogy félre vigyen
s a szimpoz kezdete hét után legyen.
Csendben fohászkodva felnézek az égre
a százhuszonkilences begördült végre.
Elmegyek vele a Széherek útján.
Iszom koktélomat a bármixer kútján.
Juc Villageois:
Cím nélkül
Van egy hölgy, úgy
hívják Ibolya,
Hallatán elmúlik téboly, s rigolya,
Nyugodtan hívhatod,
ha nagy a bánatod:
megoldást mindenre tud.
Stephanus Bartolits:
Egy limerick
Van egy hölgy, úgy hívják, Ibolya
hét közben példás a szigora
de ha jön az ülés
sok komolyság, tűnés
szélesre tárul a mosolya.
Intarziák a nevére:
Elisabeth d. g. Arrabona:
Hiszen Te ibolya illatú vagy!
Attila d. G Catus:
Amikor a Madách Kamarában kiderült,
hogy a következő darab címszerepét
Mácsai megint sajátmagára osztotta,
több színész hupililában játszott,
mint például Körmendi s Huszti,
Haumann S ZENTE IBOLYAkékben,
míg Fűr Anikó zöldessárgára vált,
pedig ő nem is hapsi.
Intarziák magánhangzó-cserével
Őszinte
báj (Elisabeth d. g.
Arrabona)
Szonáta
bája
(Judy Swordy)
Szűnő
téboly
(?) (Stephanus Bartolits)
Fordított Bakos-meghatározás
Attila d. G Catus:
"Szerény kis virág alapos erkölcsrendészeti vizsgálata"
|
VdgE:
Önmagáról
Van egy hölgy, úgy hívják: Ibolya.
Mit mondjak, eléggé pipogya...
Jól pofára esett,
Kedve odaveszett,
De most már széles a vigyora!
VdgE:
Önmaga sírverse
E sírban nyugoszik Viola
Velőkig hatott a sikolya.
Míg élt, folyton csetelt-botolt1
De immár nem, merthogy megholt!
1 (chatelt-bootolt)
VdgE:
Önparentáló bökversek 65-72-ig
65. év
66. év
Szép szám ez a hatvanhat,
ám ha arról faggatnak:
Mi lesz, hogyha fejreáll?
Agyam tompul... - és leáll.
67. év
Betöltöm a hatvanhetet,
így firkálok havat-hetet.
Mindenképpen úgy vélem,
ez évet még túlélem.
68. év
Hatvannyolcat töltöttem,
komor képet öltöttem,
vénasszonynak öltöztem,
temetőbe költöztem.
69. év
Épp ma lettem hatvankilenc,
lehetek már kissé különc,
ámde attól rettegek,
hogy mielőtt elmegyek,
ne legyek a végén kolonc.
70. év
Megütöttem a hetvenet.
Vajon ki és mikor temet?
71. év
Elértem a hetvenegyet,
létrán nem szedek már meggyet.
72. év
Nahát, itt a hetvenkettő!
Életem cérnája fogy.
Hogy én még az életben,
testben, ne csak lélekben
jól nézzek ki valahogy:
minden mesterkedés meddő!
73. év
74. év
Megértem a hetvennégyet
Kívánj nekem jót és szépet!
|
