Művek:

Limerickek - Örkény István egyperceseiből

Attila de genere Catus: Fordított limerick egy fordított életről

Volt egy asszony, Frau Wolf.
Az autója nem volt Golf.
Írógépét végtelenre
állította s úgy csépelte.
Egész élete amorf.

Elisabeth de genere Arrabona: Trilla limerik

Volt egy nő, úgy hívták Wolfné.
Gépíró volt ő, nem borbély.
A papírt befűzte,
Ez Wolfot elűzte.
Jegyezzük a nevét Wolfné, Wolfné, Wolfné.

Viola de genere Exiguum: Trilla

Van egy nő, Wolfnénak nevezik;
Telefonon sose keresik.
Írja a levelet,
sokat, nem keveset;
Meleget húsz éve nem eszik.

Üzenet a palackban

Kihalásztatott a Csendes-óceánból

"Innen, a déli szélesség 17., a nyugati hosszúság 151. fokáról körülbelül Otahiti szigetek magasságából, igen rossz időjárási viszonyok között, az éjszaka sűrű sötétjében, tomboló szélben, zuhogó esőben, az erős hullámverésben hánykolódva, amikor már a többi magyar, csupa derék matróz, a tengerbe veszett, én egészen véletlenül rájöttem arra, hogy ha a két karomat előrelököm, és, mintha eveznék, hátracsapom, a lábamat pedig, ahogy a békák ugrálnak, széjjelrúgom, akkor, ahelyett, hogy én is elmerülnék, és a vízbe fulladnék, a felszínen bírom tartani magam. Drága földieim, Felsőpáhokiak! Létezik ez?

Tudtatok róla? És ha tudtatok, miért nem szóltatok? Ha még tíz percig kibírom szusszal, talán idetéved egy hajó, és észrevesz, és kiment. De ha nem, akkor ezúton üzenem minden hőn szeretett honfitársamnak: Becze Benedek vagyok!

Magyarok! Halló! Figyelem! Hallgassatok szómra, és ha hasonló bajba keveredtek, kezetekkel-lábatokkal kapálózzatok, nehogy a hullámok elnyeljenek. Menyemet, fiamat üdvözlöm, és Isten óvja a szép magyar hazát!"

és limerikje:

Éva de genere Rumbold: Üzenet a palackban

Volt egy matróz Becze Benedek.
Nem érzett a vízben már meleget.
Úszni már jól bírt.
A levélben, amit írt,
Üdvözölt hazát, hű fiat, menyet.

A végzet

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya, és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.

Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarírtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.

Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és távoli szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan csak voltak.

A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.

Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, valakinek!

És most viszi!

és limerikje:

Attila de genere Catus: A sütemény

Pogács úr, és neje, Mari
Pogácsát szeretett falni.
Ám a pogi mérges volt,
Mind a kettő meg is holt!
Most hármukat sofőr viszi.

és limerikjei

Elisabeth de genere Arrabona: Hogylétemről

Volt egy ember jó napot.
Húz magával egy madzagot.
Kérdezed, hogy vagyok?
Válaszom: jól nagyon.
Hiszen a beleim egyedül vontatom.

In memoriam dr. K. H. G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G-t.

és limerikje:

Viola d.g. Exiguum: In memoriam dr. K.H.G.

Faggatja az őrt K.H.G. doktor,
(Mert hát ilyen kedvében volt olykor):
Ismeri-e például Heinét,
Hölderlint, Schillert, netán Rilkét?
Ja, szól a német, s belelő nyolcszor.

Egy meghasonlott tulipán

Ki hitte volna?
Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára.

A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt, elmondták, ők öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást.

Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől?

Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat.

"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni."

- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.

- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.

- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: Egy meghasonlott tulipán

Ablakban szomorú tulipán
Tele van a szíve csurig ám!
Magasból leugrik
Levélben búcsúzik:
Életem – bocsi! – túl puritán!

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.
- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.
- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.
- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!
- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?
- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.
- Jaj, szegények!
- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.
- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.
- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?
- Csak nem fél tőlük, Feri?
- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!
- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?
- Mert rosszul vezetek.
- Azt meg lehet tanulni.
- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.
- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!
- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát.
Használni tudja, valójában azonban retteg tőle.
- Én nem félek az autótól.
- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...
- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!
- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
- Nem túl óvatos maga egy kicsit?
- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
- Irigykednek.
- Egészen ki van dülledve a szemük.
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: A tempó, amelyre teremtve vagyunk
avagy: Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók

Van egy úrvezető, a neve: Feri.
Weekendre Ilonkát végre megnyeri.
Simcáját vontatja
Kutyáknak tucatja;
Elég, ha harminchat lábuk van, cheri.

Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-jei eseményekkel kapcsolatban

Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik.
A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül.
Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat - az esetleges beomlás veszélye miatt - délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon közlekedik.
A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé.
Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még terhes anyák és újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek.
Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: Tudnivalók a világvégével kapcsolatban

Köztudott, hogy világvége holnap
– tudósít a Kormányinfó honlap.
Nincs kivétel, nem kell pánik,
Ki-ki meghal, mind egy szálig...
– Jól járnak, kik addigra már holtak..

Gyűjtő vagy valutaüzér

A bíróság ezer forint pénzbírságra ítélte Szederjesi Szabó József clevelandi illetőségű, magyar származású állampolgárt, aki a budapesti kapualjakban egy kofferre való „A lift működik” feliratú táblát lopkodott össze. Szabó azzal védekezett, hogy nem akart üzérkedni. A táblákat a saját céljaira szedte össze, mert maga is furcsaságokat gyűjt.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: Gyűjtő vagy valutaüzér

Clevelandból jött haza József Szederjesi
Besurranás közben egy rendőr meglesi.
„Lift működik” tábla
Koffernyi van nála...
Furcsaságokat gyűjt – ezerbe fáj neki.

Megette a saját lábát (Hírek és álhírek)

Mendelényi Géza, a Tej és Tejtermék Fölvásárló Központ előadója, kispesti háza kertjében csontig leette a húst saját bal lábáról. Tettének oka: hivatali bosszúságok.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: Megette a saját lábát

Mendelényi Géza épp Kispesten lakott.
Bent a Tejközpontban sok bosszantást kapott.
Megette saját bal lábát,
Később látta ennek kárát...
Kár, hogy haragjának gátat ő nem szabott.

Örkény István: Hárem

V. P.-nek nyolc felesége volt.

Mindig más kerületben kötötte házasságait, sose csapott látványos esküvőt, így aztán senkinek se szúrt szemet, hogy szerény, kertvárosi családi házában háremet tart.
A dolog véletlenül derült ki, mert az egyik V. P.-né összekarmolta a sarki rendőr arcát, aki a helyes közlekedésre akarta figyelmeztetni.
A V. P.-né névre kiküldött idézésre heten jelentek meg a rendőrbíró előtt, mégpedig V.P.-né született Maurer Jolán, V. P.-né Titeli Franciska, Szabó Eleonóra, Unyi Mariska, Pipsó Olga Karolina és Ehrlich Júlia háztartásbeliek, valamint Soborkuti Géza autóbuszkalauz.
A rendőr a szembesítéskor Maurer Jolánban ismerte föl a karmolót. Tettéért pénzbírságra ítélték, amiben meg is nyugodott.
A bíró fölállt, aztán végignézett a sok asszonyon, és újra helyet foglalt.
- Ha meg nem bántom - kérdezte V. P.-től -, ezek mind az ön feleségei? V. P. egy karikás ostorral állt az asszonyok előtt, s olykor odadurrantott nekik egyet, ha sugdolóztak vagy összevihogtak, vagy más módon csorbították a bíróság tekintélyét. A kérdésre megfordult és megszámolta őket.
- Melinda hiányzik - közölte a bíróval. - De ha szükséges, igazolni tudom, hogy szülési szabadságon van.
- Fölösleges - mondta a bíró. - Én csak mint magánember érdeklődöm, mert kíváncsi vagyok, milyen lehet a többnejűség.
V. P. gondolkodott egy kicsit, aztán azt mondta hogy ennek is vannak jó és rossz oldalai.
- És mit csinál ez a sok asszony egész nap? - faggatta tovább a rendőrbíró.
  - Amit már a nők csinálni szoktak - válaszolta a poligám férfiú. Tisztálkodnak, piperészkednek, pletykálkodnak, összevesznek és kibékülnek.
- És ezért érdemes ennyi feleséget tartani? - kérdezte a bíró.
- Van azért néhány jó oldala is a dolognak! - mondta V. P. Végignézett a feleségein, és elkezdte elősorolni, melyikük mit tud nyújtani. Lórika balalajkázik, Olga Karolina kardtáncot tud járni. Franci a tenger hullámainak csobogását utánozza, csak egy fűszálat vesz a szájába. Mindegyikük tud valamit, amiben ő kedvét leli. Melindának (aki most szülési szabadságon van) oly erős málnaszaga van, hogy bejárja az egész lakást. Mily üdítő a zimankós téli délutánokon!
- Ez nem hangzik rosszul - ismerte el a bíró. - És mik a többnejűség hátrányai?
- Ez a sok éhes száj, a tömérdekek bugyi, cipő, ruha - mondta V. P. – És persze, nem könnyű köztük fegyelmet tartani! Hátranézett, mert szavait halk, de nem kellemetlen vízcsobogás zavarta meg. Mérgesen durrantott egyet ostorával, aztán kihúzott egy fűszálat valamelyik felesége a ajkai közül.
- Ön azonban - fordult a bíró a háttérben húzódott Soborkuti Gézához -, ha jól látom, nem nő, hanem férfi.
Az autóbuszkalauz fülig elvörösödött. Zavarában elővett egy csomag vonaljegyet, és tépdesni kezdte, mint a virágszirmokat.
- Előttem bátran beszélhet! - biztatta a bíró. - Én csak közlekedési kihágásokban vagyok illetékes.
- Se férfi, se nő, - mosolygott szégyenlősen az autóbuszkalauz. - Én eunuch vagyok.
- És ő az egyetlen, aki hazaadja a fizetését! - kiáltott föl V. P. – Nem tudom, hogy boldogulnánk nélküle.
- Azért ezt nem értem - mondta a bíró. - Ha szükséget szenved miattuk, akkor minek magának ennyi feleség?
- Mi ezen a furcsa? - csodálkozott V.P. - Én pont annyit költök a nőkre, mint más.
- De egyszerre! - mondta a bíró. - Ami mégiscsak jóval nagyobb megterhelés.
- Mit csináljak? - mondta V. P. és mélázva nézett el a messzeségbe, hét felesége feje fölött. - Szeretem a táncot, a húros hangszereket, a tengervíz ütemes csobbanását. Azt szeretem, ha pezseg körülöttem az élet, ha változnak az arcok, ha minden perc más, mint amilyen az előző volt. Nekem az egyformaság rosszabb mint a halál.
- Milyen szépen mondta! - szólt elgondolkozva a bíró. - Maga tulajdonképpen költőnek született.
- Talán igen - mondta V. P.; és megdurrantva karikás ostorát, leterelte nagyszámú feleségeit a lépcsőn, és felült velük egy csuklós autóbuszra.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: Hárem

V. P. úr poligám, lett neki nyolc neje.
Ám emiatt soha nem főtt az ő feje...
Nem bánja, hogy eunuch az egyik -
Buszkalauz, - talán ezért tetszik -,
Ha ostor csap, hát mind tudja, hol a helye.

A színész halála 

Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.
A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival - még vastüdővel is - életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.
Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
- Ma nehéz napom volt.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: A színész halála 

Zetelaki, összeesett, mint egy ruha
A nagy színészt megütötte tán a guta.
Klinikára gyorsan bekerült,
Éleszteni mégse sikerült....
Utána Leart úgy játszotta, hogy az csuda.

Egyéb limerikek – Még egy Örkény, de nem Egyperces

Elisabeth de genere Arrabona: Tóték

Volt egy úr úgy hívták Tót.
Dobozolt, amíg csak volt.
Megvendégelt egy őrnagyot.
Szegény feje most fő nagyon.
Hova tegye a margóvágót?

Viola d.g. Exiguum: Légettyű

O. Ottó taxit hivatott és elvitette magát a legközelebbi szaküzletbe légettyűvásárlás céljából. Hosszasan diskurált az eladóval a kapható légettyűk minőségéről és teljesítményéről, elmagyaráztatta magának működésüket, információkat kért arról az életminőség-javulásról, amelyet e készülék használata várhatóan majd eredményez. Végül, az esztétikum követelményéről sem megfeledkezve, közösen kiválasztottak egy ízléses, Philips márkájú légettyűt, amit O. Ottó azonnal haza is szállíttatott lakására. Még aznap üzembe helyezte a gépezetet, s az eredménnyel rendkívül elégedett volt.

Ámde milyen a sors: másnap egy tisztelőjétől postai úton egy újabb légettyűt kapott ajándékba. A költő meghatottan állította üzembe a második készüléket is, és elragadtatottan konstatálta, hogy a két új szerzemény együttes működése eddig elképzelhetetlen hatásfokkal képes gondoskodni a levegő tyűzéséről. Érzéseit késlekedés nélkül limerikbe öntötte.

Varró Dániel: (cím nélkül)

Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
Kiszólt a galuska
"megrúglak, Petyuska!"
s Péterke elszállt az éterbe.

Viola d.g. Exiguum: Péterke elszáll

Az agresszív galuska mérgesen ficánkolt a levesben. Utálta a többi galuska közelségét, márpedig érintkezésük szinte elkerülhetetlen volt ebben a gőzölgő kavarodásban. Hasba bokszolta három társát, lábára lépett egy negyediknek. Végre elérte, hogy egy nagyobb répadarab széles háta mögött egy időre háborítatlan maradjon. Ekkor azonban hatalmas méretű kanál közeledett feléje. Péterke unta meg az anyai unszolást, s látott neki párolgó ebédjének. Az agresszív galuska támadó állásba helyezkedett.

– "Megrúglak, ha közelebb jössz, Petyuska!" – kiáltotta fenyegetően, a haragtól pulykavörösen a fiúcskának. Péterke azonban vagy nem hallotta, vagy nem hitte, amit a galuska mondott: kanalába emelte a lázadozó tésztaneműt.

Ekkor azonban tökéletesen váratlanul rúgás érte állcsúcsán, s a hihetetlen erős kezdő lökéstől Péterke felszállt a magasba és Föld körüli pályára állt. Azóta ott kering.

Viola d.g. Exiguum: A Dunánál (József Attila költeményéből)
(Talált szöveg)

A költő a rakodópart alsó kövén ült, s nézte, hogyan úszik el a dinnyehéj. Közben elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt.

Más említésre méltó dolog nem történt...

HÁZI FELADAT:

"Örkényies" mondatok, (illetve szavak, szintagmák,) amelyekből egypercest kellene írni:

1. (A Sámán nem jött.)

2. Lajos bácsi, a házmester felkapta a fejét: Nahát! – mondta.

3. Jobban szerette a pillangós virágokat mint a méhecskéseket.

4. Azt egyikőjük sem vette észre, hogy a Szalonka utcai jósnő macskája – hogy került a liftbe, rejtély – a természet törvényeinek megfelelően épp egy egeret marcangolt szét a padlón.

5. Közben négyhetes brazíliai nyaralásból különgépével hazaérkezett Zweilinger Dezső kocsmatulajdonos, egykor Dr. Zweilinger Dezső rajztanár és hozzálátott, hogy új szabadalmai nyomán megalapítsa a Bio-hambi és Bio-bambi gyorsétterem láncot, a szoláriumban nevelt csirkék húsából készült bio-hambi és a coca-cola szárazlepárlásos desztillációjával nyert üdítőital, a bio-bambi piacra történő bevezetésére.

6. A transzban levő jósnő a csűrőlapát szétszórta cseppeket egy furcsa formájú üvegedénybe gyűjtötte.

7. Miért gondolná bárki azt, hogy a nyári zápor után csak egy exicatorban lehet megszárítkozni?

8. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy behoztak a terembe egy Esterházy diótortát, melynek illata mindenkit megbolondított.

9. Megkérhetnélek, hogy máskor ne a tortás dobozba tegyétek a pálpusztait?

Attila de genere Catus:

Sámán Éva

Sámán Éva cipőfelsőrész-készítő egyéni vállalkozó békésen éldegélt többedmagával egy békásmegyeri tízemeletes panelház 7. és 8. szintje között, mivel a lift, amiben társaival együtt utazott, 3 és fél éve megállt az említett helyen, de ez azóta sem tűnt fel senkinek. Történt ez annak dacára, hogy velük volt a veterán munkásőr Lajos bácsi, a házmester is. De a lift meghibásodása pillanatában – talán az örök egyensúly fenntartása érdekében – az utasok, mintegy varázsütésre elveszítették minden érdeklődésüket eddigi életük ügyes-bajos dolgai iránt, és a lelkük legmélyén szunnyadó vágyaik beteljesítésével kezdtek törődni, mélyen abban a hitben, hogy álmuk valóra váltásával jobbítanak a világon. Lajos bácsi például a zsebében lévő pillangós virágokból hozott létre egy kis bio-kertészetet. Azt egyikőjük sem vette észre, hogy a Szalonka utcai jósnő macskája – hogy került a liftbe, rejtély – a természet törvényeinek megfelelően épp egy egeret marcangolt szét a padlón. Együtt örvendeztek Lajos bácsi sikerén, aki fáradságos, két éves kutatómunkája eredményeként előállította a kertészetében nevelt pillangós növényekből a bio-bambit. És sorra születtek a világot megváltó eredmények, mint pl. olyan csűrőlapát repülőgépekhez, mely a motorok teljes leállása, valamint a szárnyak leválása esetén is a levegőben tartják a gépet. Vagy a multifunkciós exicator, amely a kiszárítási folyamat során elvont nedvességet egy tisztítási folyamat végén visszajuttatja a természetbe, ezzel is csökkentve az ipar és a járművek által létrejött károsanyag-kibocsátást. A legboldogabb mind között azonban Sámán Éva volt, hisz neki is sikerült élete nagy álma, a minden csodás zamatot, ízt magába foglaló, 1327 fenséges illatot árasztó fogyasztó Esterházy diótorta megalkotása. Éppen időben, mert a lift megindult, egyenesen a földszintig száguldott, ahol is kiszálltak és elvegyültek találmányaikkal az emberek közé, intézték ügyes bajos dolgaikat a hivatalokban, munkahelyeken szorongtak, hogy ki ne rúgják őket, zsúfolt buszokon bosszankodtak, fásultan néztek el egymás mellett, és Éva sem vette észre, hogy a kezében nem a csodás diótorta van, hanem egy nagy darab, rémesen büdös pálpusztai sajt.

Elisabeth de genere Arrabona:

Micsoda idők, micsoda erkölcsök!

Stephanus de genere Bartolits:

Az útonálló

Viola de genere Exiguum:

Van ez így...

Viola de genere Exiguum:

Rosszul összetett szavak

Babgulyástánc
Bankkártyavár
Bányarémdráma
Bélsárarany
Bértömegiszony
Bikavérrokonok
Bűntudathasadás
Diófahéj
Fafejvadász
Fegyőrnagy
Fogkoronatanú
Galandféregjárat
Gázrózsakert
Hajhagymakrémleves
Hajóorrfacsaró
Héjanászutasok
Hímvesszőfutás
Jellempróbafülke
Karamelltartó
Korrajzlap
Lábzsákutca
Lakáskultúrmocsok
Lámpalázmérő
Lóhalálgyár
Mákszemtorna
Mustármagömlés
Naptejtestvér
Narancsbőrrák
Nyúlszívroham
Párttagkönyvtár
Pávatánctanár
Piszkavastüdő
Regényírógép
Sasszembekötősdi
Sínpárbeszéd
Szájzárkirály
Szamárfülhallgató
Színvaktöltény
Törzsvendéghaj
Túlélőszó
Vénlányregény
Vércukormáz
Vérzivatarfelhő
Világvégelszámolás
Visszhangtan
Vitustánckar
Záptojáséj
Zsúpfedélköz

Az eredeti:

Rosszul összetett szavak

Széplélektan
Kutyagumióvszer
Lócitromlé
Haláltánciskola
Bányatűzevő
Havibajkeverő
Gépzongoraművész
Töltöttkáposztataposás
Anyatejszínhab
Vadregényíró
Falábszag
Fogkőkorszak
Becenévházasság
Szélütésvédő
Ruhafogaskerekű
Rosszcsontvelő
Kultúremberevő
Szeméremgyűjtemény
Szitakötöde
Vasmacskakölykök
Oroszbarátfüle
Nyomornegyedóra
Lemezjátszópajtás
Horgászbotfül
Pártiskolatej
Kőbölcsődal
Térdkalácssütő
Pókhálószoba
Kecskekörömpörkölt
Árucseregyerek
Vastüdőlövés
Slusszkulcsregény
Önéletrajzszög
Tengertáncterem
Drótostóték
Macskajátékkaszinó
Adókulcskeresők

Stephanus Bartolits:

 Botrány az irodalmi Nobel-díj körül

A híres szerző regényírógépet használt? 

E heti művészeti rovatunkban egy, a napokban kirobbant botrányról számolunk be. Az idei irodalmi Nobel-díjat – hosszú várakozás után – egy bagamér író, Nemtud Nimitír nyerte el Babgulyástánc című trilógiájával, mely a katakurd- bagaméri háború idején játszódik és amellett, hogy bevezeti az olvasót a mirzadugóháború borzalmaiba, egy megejtően szép szerelmi történetet is belesző a mesés regény történeti fonalába. A gulyáságyú szüntelen rotyogása mellett kiteljesedő idillt – melyet azóta több filmrendező is vászonra álmodott – valóban egy kivételesen érdekes megfogalmazásban szőtte bele az egyébként történelmi olvasókönyvnek is használható trilógiába Nimitír, azonban a megjelent mű nem aratott sikert a katakurd olvasók között, akik szerint a szerző nevéhez méltóan csupa valótlanságot csempészett a regény történelmi szálába. Ráadásul Nemtud Nimitír a Nobel-díjat a katakurd irodalom legnagyobb alakja, Csupp Arím költőgéniusz elől vitte el, aki Héjanászutasok című lírai gyűjteményében húsbatépően énekli meg szinte ugyanazt a szerelmi történetet, amit Nimitír is beleszőtt regényébe.

Éppen ezért meglepő a Nobel-díj átadása után három héttel kipattant hír, mely szerint Nemtud Nimitír igazán nem is a szerzője a Babgulyástánc című trilógiának, mert az egész mű előállításához – legalábbis egy szűkebb bibliokibernológus kör állítása szerint – egy különleges szerkezetet, egy u.n. regényírógépet használt a szerző. A regényírógép több különböző dokumentum elektronikus verzióját felhasználva készít egy olyan epikus művet, mely a betáplált dokumentumok tényanyagából építkezve egy egységes regényt állít elő. A kutatók szerint a Babgulyástánc egészen egyszerűen a második katakurd-bagaméri háborút feldolgozó – és annak tényanyagát egyoldalúan elferdítő – bagamér történelmi leírásokból, valamint Csupp Arim lírai műveiből lett előállítva a NovelOS rendszer segítségével. Állításuk szerint a történet érdekes megfogalmazásai nem a szerző hallucinogén fordulataitól, hanem a NovelOS szoftverhibáitól kapták különleges színezetüket.

Nimitír persze cáfol, de éppen a cáfolata teszi valóban hitelességbe hajlóvá a bibliokibernológus kör hajmeresztő állításait. A szerző ugyanis azt állítja, hogy valóban rendelkezik egy elektronikus szerkezettel, de az nem epikus művek előállítására, hanem mesék rövidítésére alkalmas. Mivel ennek elnevezése regé-nyíró gép, ez adhatott alapot a félreértésekre, melyet aztán a katakurd körökkel szimpatizáló „kutatók” kitalált fordulatokkal igyekeznek megmagyarázni. Szerinte a hozzáértés semmi jelét nem mutató kibernológusok színvaktöltényekkel lövöldöznek rá, de gyengén felépített vádaskodásuk bankkártyavárként fog összeomlani az első szakértői elemzések után.

Elisabeth de genere Arrabona:

Vezetőválasztás Olmában

Korábban már tudósítottuk kedves olvasóinkat a sergegyomosi gömbakácok eltűnéséről és szerencsés megkerülésükről. Most egy újabb örömteli esemény rengette meg a világot Olmában. Az ottani gömbakácsor vezetőt választott így a világon egyedül állóan fasorvezetőt avattak Olmában.

A fasorvezető gondoskodik a jövőben arról, hogy a gömbakácok mindig az uralkodó vonalnak megfelelően álljanak, így megelőzhető lesz mindenféle elhajlás, eltűnés. Reméljük, hogy a jó példa termékeny talajra hull és egyre több fasorvezető áll szolgálatba.

Elisabeth de genere Arrabona:

A Giwdul Rex új ebédlőteret avatott Hodályvárban

A Giwdul Rex Történelmi Hagyományőrző Egyesület (GiRTE) felbecsülhetetlen áldozatok árán újítja fel a lassan hodályba vesző hagyományokat. Tavalyi akciójuk során a szó szoros értelmében a végveszélyből mentették meg a havárjerglit, idén egy fontos közösségi tér az ebédlőtér került a célpontjukba. Kedvenc várukban, Giwdul egykori tartózkodási helyén, Hodályvárban alakították ki ezt a valaha olyan népszerű helyiséget. Az ebédlőtér egy meglehetősen hosszú, teremszerű helyiség, aminek egyik végében az ebédlő helyként szolgáló asztalt, másik végében pedig a lőteret képező céltáblákat helyezik el. A speciálisan elkészített étel apró, emészthetetlen dugócskákat és babot tartalmaz vegyesen. Az elfogyasztott étel hatására keletkező gázzal ezeket a dugócskákat kell a célba juttatni.

Várhatóan nemzetközi jelentőségű ebédlőtér első eseménye egy mexikói vendégcsapat és a havár válogatott megmérkőzése lesz.

Stephanus Bartolits:

Bosszút állt az urán

Bányarémdráma zajlott a mordenti uránbányában

Nem mindennapi dráma fejleményeiről kaptunk hírt a Katakurd Mészkőhegység egyik kis völgyében meghúzódó Mordentből, ahol az ország legnagyobb uránbányája található. Az első hírek szerint az esti órákban öt bányász és négy bányászfeleség holttestét hozták fel az egyik táróból, ahol már évek óta felhagytak a bányászattal. A Katakurd Bányafelügyelet ügyletese szerint a bányában sem robbanás, sem egyéb katasztrófa nem történt, az érthetetlen tragédiáról öt fiatal havár leányka értesítette a bányakapitányságot, akik személye és holléte azóta is ismeretlen.

Mint utóbb megtudtuk, a városkában elterjedt, hogy a bánya egyik felhagyott tárójában a pihenőidejüket töltő bányászok nem éppen az ércfalakat ostromolják szerszámaikkal, hanem heveny italozás mellett könnyed lezginkába öltözött, mindenre kapható havár leánykák kényeztetésével múlatják az időt. A pletyka eljutott az egyik vérmesebb bányászfeleséghez is, aki elhatározta, hogy bosszút áll az urán. Néhány hasonló vérmérsékletű bányászfeleséget is feltüzelve, együttesen elhatározták, hogy rajtaütnek a találkahelyen. A nagyobb hatás kedvéért bányarémnek maszkírozták magukat, s a bányakapitányság éberségét kijátszva egyik délután behatoltak a bányába. Meg is találták az elhagyatott tárót, ahol a fáradt bányászok a pletykákkal szemben málnaszörpöt ittak és "Ki nevet a végén" játékot játszva pihenték ki az embert próbáló munkakör fáradalmait. Mikor azonban az erről mit sem tudó bányászfeleségek hangos sivítozás közben lecsaptak férjeikre, azok valóban azt hitték, bányarémek lepték el a tárót. A vizsgálatok szerint ketten közülük azonnal infarktust kaptak, három bányásznak azonban sikerült felvennie a harcot a betolakodókkal. Az összecsapás vége azonban az lett, hogy az időközben értesített bányamentők mindenkit csak holtan tudtak kihozni a táróból.

A szerkesztőség kéri az öt lelkiismeretes havár állampolgárt, akik a bejelentéssel megpróbálták megakadályozni a nem mindennapi drámát, hogy jutalmuk felvétele céljából jelentkezzenek a bányahatóságnál.

Stephanus Bartolits:

Mirza, Fashion Award News

 Sótartó, cukortartó, karamelltartó

Ehető ruhák divatbemutatója a Mirza Fashion Show legújabb rendezvényén

Úgy tűnik, a Mirza Fashion Show végre szakított a masnis, száj nélküli macska, a Hello Kitty egyeduralmával és újabb őrültséggel ostromolja a divatnak hódolók pénztárcáját. Ez alkalommal a vállalkozó kedvű manökenek csupa ehető ruhában lejtettek ki a catwalk-ra, hogy a „Vedd fel, amit főztél” szlogenű divatbemutató aztán ne csak a szemnek, hanem az ízlelőbimbóknak is meghökkentő élményt adjon. Az érdekes kenyérruhák és banánpólók mellett megjelentek a kalácsból készült válltömések (lásd fotónkon) és az articsókából készült kosztümök is, de sikert arattak a száraztésztából készült szoknyák és a pizzakalapok is. A legnagyobb sikert persze érthető módon az ehető fehérnemű-bemutató hozta, ahol a már szinte hagyományosnak számító habcsók-fűzők és gránátalma-ízű alsóneműk mellett megjelent a legújabb alkotás, a karamelltartó, mely diszkrét színével jól harmonizál pl. egy fügeestélyivel, majd a színházi előadásból hazatérve könnyen leehető, megtakarítva ezzel a színház utáni költséges éttermi vacsorázás árát. Arról nem sikerült információt szerezni, hogy a Mirza Fashion Show cukrász-designerei mennyiért készítik el a nem csak szemekkel felfalható ruhadarabot.

Viola d.g. Exiguum:

A NEMZET ELSŐ PÁRTTAGKÖNYVTÁRA

Csősz Azég, a kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg a katakurd ünnepi könyvhét alkalmából az ország első Párttagkönyvtárát Bagaméria tartomány központjában, a festői szépségű Mirza városkában. A téka gyűjtőköréhez tartoznak párttagkönyvek a közelmúltból és a félmúltból, megtalálhatók a Katakurd Kisgazdapárt, a Katakurd Szocialista Párt, a Bagaméri Demokraták Pártja, a Havár Szabaddemokraták, a Katakurd Fiatal Demokraták Pártja, a BALIK és ki tudja még, hány párt okmányai. Díszhelyen, külön polcon található a KFDP ötös számú párttagkönyve.

A megnyitón természetesen részt vett a város híres tapskara, amelyet a különleges alkalomra 1500 főre egészítettek ki. Az államtitkár megnyitó beszédét szűnni nem akaró vastaps követte.

Magát megnevezni nem kívánó forrás szerint egyes párttagkönyvtulajdonosok a megnyitó után visszalopták saját - kompromittálónak ítélt - párttagkönyvüket a szabad polcokról, ezért a könyvtár méretét a felére kellett csökkenteni. No comment.

I. Somogyi - V.d.g. E.: