|
GABRIEL de genere SZEKRÉNYES
|
|
|
12. Tizenkettedik töredék:
|
|
|
|
|
|
Tartalomjegyzék:
|
|
|
A Világ és a Mindenség keletkezéséről
dióhéjban
Kezdetekről nem beszélhetünk, mert abban a tértelen, időtlen, anyagtalan szingularitásban nem volt más, csak a Heisenberg-féle relációk virgonckodása az őrjítő forróságban. (Mert meleg, az bezzeg volt). A szingularitás (kaotikus pont - majdnem szó (és matematika) szerinti pont a sok-sok dimenziós téridőben) tágulni kezdett, s hűlni. Hamarosan túlnőtte a határozatlansági relációk hatáskörét, így értelmet nyert az a szó, hogy tér. Ahogy a forróság csillapodott, megszülettek az első törvények, s ezek sokasodni kezdtek, új kölcsönhatások, új összefüggések bontakoztak ki a növő, differenciálódó valamiből, ami a majdnem Semmiből született, és a majdnem Minden ígéretét hordozta. Voltak már törvények, megindulhattak folyamatok, megszülethetett az idő. Kis idő telt el - néhány milliárd év - unalmasan hullott alá a múltba, már alig emlékezve az első három perc izzására, rohanó pezsgésére. Most van. Napok keletkeznek, lángolnak, gyúrják össze hidrogéngyerekségüket héliumkamaszsággá, szénérettséggé, vashalállá. Vedlenek, s használt anyagukat kidobják a környező térbe. Ez a lángoló novaanyag lassan kihűlik, apró golyóbisokká fonnyad, amik már esetleg újonnan született napok körül keringenek. Mi lesz a vég? Talán sohasem szűnik meg a távolodás, egyre lassulva bár, de a végtelenbe futnak a tér, s az anyag darabkái, s a hőség, - amit most már még melegnek sem igen nevezhetünk a maga -270 0C-ával - tovább csökken, le az abszolút 0 fok környékére, le a végtelen kicsiny energiájú állapotba.Vagy, ha elég nagy a kezdeti össztömege a gombostűfejből lett Világnak - bár ehhez nem elegendő a milliárdnyi galaxis megszámlálhatatlan napjának és esetleges bolygóinak már amúgy is felfoghatatlan "látható" tömege (ezért kutatják a csillagászok, fizikusok az ún. "hiányzó anyagot") - a tágulás egyszerre csak megtorpan, megfordul, s egyre gyorsuló ütemben zuhanni kezd bele ... Önmagába. Minden fordított lesz akkor, talán maga az idő is. S e folyamat végén ismét belehullunk abba a kellemes kis szingularitásba, ahol ismét egy lesz a Semmi és a Minden, eggyé válnak a kaotikus forróságban.Ha ez utóbbi történik meg, akkor még bármi lehetséges, talán újraindul a kezdet, s újra indul a vég, kívül az időn, s kívül minden felfoghatón.
|
|
|
Értelmezések Örkény István Trilla című egyperceséhez A verzió Ez egy érettségi feladat az idegennyelvű gép- és gyorsíróképző szakközépiskolák diákjai számára. Amikor a maturandák végeztek az előírt leütésszámmal, utasítás szerint a fennmaradó időben azt kell ismételniük: ~ Wolfné ~ Wolfné ~ Wolfné... B verzió Ezt az alkotást a Computer Panoráma 1996. augusztusi számához mellékelt floppyn található,
- Miért kell Wolfné nevét megjegyezni? Ő volt a szponzor...
|
|
Tudományos munkásság
