ANNA d. g. FOLLINUS

Hozzá írt versek:

Thomas de comitatu Tarjan:

Fol-linus An-na: A CSÓKBOKOR
(farkas szonett Leonardo da Kahlo Csikszentmihályi festményszobrára)

Miként a csipkecserje forró lángimája,
úgy izzik lázban, éjre éj, a csókbokor.
Piheg, picit lihen szép szája tátikája,
körötte fű, fa, ég könyörgő bókcsokor.

Pazar magát nem oltja zöldrügyű puszikba,
kis cupp-cupp ágat teste nem növeszt soha,
csak pille-nyelvnek őrzi tartogatva titka,
levél-szemérme szemnek bársonyos moha. 

Száz ajka jambusában ott (ti-tá) az öncsók,
fog, nyelv, íny nyelvvel, ínnyel kötne úniót,
madárkák csőre csív, a fészkek-mélyi kancsók,
az iddki! iddki! csók igér száz földi jót –
szól csóktanának üdve mégis elhalón:
tá-titi-tátá számára mindcsupán talon…

nem csattanhat sosem adóniszí kolón.

Thomas de comitatu Tarjan:

"FOLLINUS ANNA": Balladácska

Kicsinyítő képzőimnek,
szeretettel

Testem piciny rímcsupor,
legtöbb szemem brillke -
szempilláján útipor,
betoppant ma Rilke.

"Amforácska, a szádat!
Ajkaidat, szilke!"
Csupor-szinonimákat
szótáraz rám Rilke.

Rángó száján nincs lakat ...
(ne halld Malte Brigge!);
vágyaival jóllakat? -
Téved, doktor Rilke!

Piktor-társa járt itt ma,
modellvadász Klimtke,
visszhangzik a test-ima ...
Ne idd aktom, Rilke!

Tüzes vagyok, láng-angyal,
nem hugi, sterilke -
ne közelíts szó-langgyal,
térülj haza, Rilke!

AJÁNLÁS

Fejem fájdul, spleen elönt,
jöjj, Demalgon, Karil!
...Én mégis szeretem Önt,
Rainer Maria Ril.

VdgE:

Ó, ha Anna
most itt lenne,
kiflit enne,
- egyet venne,
egyet csenne,
mit se bánna, -
lekvárt kenne,
sajtot szelne,
jó nagy kanna
kávét inna,
cukrot benne
sokat tenne;
mit se bánna,
kit ne szánna,
egyet várna,
rá nem unna -
drága Anna!

Róla írt fordított Bakos meghatározás

Attila d. G Catus:

"A népies operációs rendszernek Balatonfüreden élő szülőanyja"

Róla írt tanulmány:

Thomas de comitatu Tarjan:

Részlet a "Follinus Anna élete és kora" című monográfiából

Jóleső érzéssel lapozza fel az olvasó Follinus Anna harmadik, Perzsa parázslás című verseskötetét. A Junior Rilke- és Milka-díjas költőnő, mint a fülszöveg találó szavai is rámutatnak, a puritán idegzetköltészet elkötelezettje. Nem tetszeleg Putifárné, Boleyn Anna vagy Lady Gaga számára különben testhez álló szerepében, mert – mint írja – "Nem vagyok én madám, rökamíri, / sem nem fagyalfagylalt, bagaméri, / versem ha a bokorrímet méri, / legyek csupán oceáni, éri".

         A modern bionő összetéveszthetetlenül egyéni hangja ez, orientálisan színezett nyugati poézis, a mediterrán fények jellegzetesen arktoid és antarktoid lecsapódásaival. Napjaink német irodalomtudománya indokoltan tartja számon ezt az ülepítően felkavaró stíltávlatot a "der erotolyrische Engeltext" terminus technicusával. Izzik a költeményekben valamennyi szó, mondhatni: valamennyi pont és vessző; a mindent elsöprő fiatal ének a hamut is zsarátnak mondja, s a Mammutban már nem is a Mammut 2-őt, de a Mammut 3-at álmodja. De magába szippantja a karcos hölgydalost az akusztiko-vizuálisan felkulisszásított múlt karneválja is. „Mélybe vetette magát a / rőtes-barna Caravaggio-oltár, / midőn a két porcukor apáca / köldökére ráomoltál” – írja megrendítően egy háborgó lelkű sekrestyésről, aki a mindennapi perselyfosztogatás helyett áldozott váratlanul a vörös márványon felmeztelenülő szépségnek. A ,magát a’ – ,apáca’ rímből az igazi versbarátok kihallják, hogy a jobb köldökű kolostorlakónő Agáta néven térdepelt és térdepeltetett. A képzőművészeti asszociációk kibomlásának különösen kedvez, hogy a méltatlanul elfeledett pestszenternői piktor, almárium-építő és szélsebesség-mérő, Hortobágyi-Hangelmayer Gepárd pompás vádlitanulmányait sem kell nélkülöznünk a versekkel szomszédos oldalakon – nem hiába tartották a mestert a legjobb magyar Achillesín-festőnek.

         Csupa bugyor a kötet, vagy – elszakadva az e versvilághoz frusztroszuverén zsinórmértékül szolgálni képtelen, avíttas dantei allúzióktól – egy húsevő növény nyaktilós kelyheinek együttese, melyekbe a szómágia ellenállhatatlan sodrásával hullanak, hullásával sodródnak a metaforológiai remeklések, például: "Csattan a kancsóka-csók, / ahogy kancsó-kacsók / simítják lelkiségeim". S akkor még említetlenül maradtak a zuhanyrózsa-virágénekek, a cocacola-ellenes léthimnuszok, a tízórai-készítés mindennapi örömeit daloló versfóliák, a snookeráhitatot dákózó versfóliók. Örömmel vettük tehát a hírt, hogy a művek javának katakurd nyelvre történő átültetése folyamatban van.