Biztosan emlékeztek még Bazsa Máriára és hites urára Zsiga föstőre. Akkor azt is tudjátok, hogy Bazsa Mária addig, addig nyúzta Zsigát, amíg ki nem találta, hogy lelke asszonya színes ruhára vágyik. Nem maradhatott sokáig titokban ez a hír, hamarosan Kispestre is eljutott. Nem kellett sok, hogy Viola de genere Exiguum minden újdonságra kapható osztálya elhatározza, felkeresi Zsiga föstőt. Nem akartak a nagy betűs életbe színtelenül kilépni, ezért arra kérték a mestert, hogy színesítse meg őket.

Jaj, de Zsiga föstőt teljesen kifárasztotta Bazsa Mária ruháinak dizájnolása, már csak egyetlen színt látott maga előtt a minden színek keverékét a szürkét. Akárhogy cirógatták akárhogy becézgették nem volt képes másra, mint szürke pacnikat pingálni.

- De én nem ilyen vagyok! - méltatlankodtak a lányok és a fiúk.

-Hát milyenek vagytok? – dobbantott a lábával mérgesen a festő és egy újabb szürke pacát kent fel a leginkább méltatlankodó lány orrára.

- Nem tudom. – pityeredett el a lány és azon töprengett, hogy hogyan is mondhatná el ennek a zsémbes föstőnek, hogy milyen is ő valójában.

Szerencsére hamarosan bebicegett az Ofő egy kupac érettségi dolgozattal a hóna alatt. S meglepetten látta a tanácstalan szürke pöttyös, szürke csíkos, szürke pacás, szürke foltos, szürke bojtos, szürke szürke gyerekeket.

Még elkeserítőbb látványt nyújtott a föstő, aki ott ült a rengeteg színes festék között, de palettáján csak a szürke szín árválkodott.

- No ugye, még se lett volna haszontalan, ha megtanultok fogalmazni! Most akkor el tudnátok mondani, hogy milyenek vagytok, s meg tudna fösteni benneteket ez a szerencsétlen Zsiga! – mondta a tanárnő, miután elmesélték neki, hogy mitől lóg az orruk.

- Akkor én már vágom!- rikkantott föl az egyik szürkére mázolt leányzó.

- Szemedben szikrák/ fénye- megannyi mécses/ izzón világol.

– pattant oda Zsiga föstő elé.

A mester megdörzsölte a szemét.

- Hümm éles az eszed! Legyen barna a szemed, a hajad rakoncátlan fürtökben hull a válladra az is barna, de hogy ne legyen olyan unalmas néhány vörös csíkot melírozunk bele. Jó így?

- Zsííír! – válaszolta lány.

_Hát Te? Te is tudsz mondani valamit magadról? - kérdezte a felbátorodott Zsiga a mellette kissé bambán álldogáló nőszemélyt.

- Én is nyomjam?

Tudd, hogy érdemes/ a szó téged megtalál/ megtalálod a szót.

- Te kicsit visszahúzódó vagy, de ha ráérzel a dolgok ízére, akkor megy, mint a karikacsapás. Úgy gondolom szőke leszel és kék szemű.

- Jól küldöd Zsigám! Szerinted én milyen vagyok:

hiába harag/ és hiába félelem/nem vagy védtelen.

- Te vörös leszel és enyhén szeplős. Göndör hajad és zöld szemed lesz. Kissé húsos, piros ajkak.

- Nagyon durva! Mégis csak jól keni ez a Zsiga, pedig már azt hittem nem megyünk vele semmire. No, engedjetek hadd szabadulok meg ezektől az ósdi szürke csíkoktól:

hangvihar tombol/ körül s belül – jaj, ugye/ nem hallod MAGAD

- Fekete haj, kékesen csillog, rövid. –mormolta Zsiga.

- A számat vörösre fessed!

- Semmilyenre nem tudom festeni, ha legalább arra az időre nem maradsz csöndbe. – zsémbelődött Zsiga.

- No mi ez a nagy csönd? Nincs több jelentkező? Pedig már éppen kezdtem belejönni.

- Nézésed rebben/ az egész világ állt meg/ egy pillanatra.

– mondta egy vissza húzódó lányka.

- No, ne nézz rám így, mert mentem pacává változom! – csippentett ravaszkásan a szemével Zsiga.

- Nagy barna szemeket festek neked, szökésbarna hajadat hátul lazán összefonva hordod.

- No kicsi lány? Veled mi legyen? Te maradsz szürke? – lépett odébb színes palettáját lógázva Zsiga.

- Össze ne kenj, nem akarok barna lenni! Előbb hallgasd meg a haikumat:

cseresznyevirág/hófehér és aprócska/ szirma pereg rád

- Jó, akkor szőke, törékeny kislány leszel, ábrándos kék szemekkel.

Zsiga föstőt most már egymás haját, szemét, arcát csodáló lányok dongták körül. Alig látta meg a sarokban ücsörgő kislányt, aki matek füzetét gyűrögette.

- A fordított arányosság olyan F függvény, amely egy H halmazt képez a valós számok halmazára. A fordított arányosság olyan F függvény, amely egy H halmazt képez a valós számok halmazára.

- S te? Te nem akarsz színes lenni? – lépett oda hozzá Zsiga.

- Te csak mormolsz, motyogsz, kotyogsz, a többiek meg nézd milyen vidáman illegetik magukat színes cuccaikban! Gondold meg magad, mert mindjárt elmosom a palettámat és megyek meginni a délutáni sörömet a Sörpentőbe, s engem aztán ma már rá nem vesz még Bazsa Mária sem föstésre! –zsörtölődött a mester.

- A fordított arányosság olyan …. Mit mondasz? Milyen legyek? Jé, ezekkel meg mi történt? Az előbb még fehérek voltak, mikor a hatodik tételnél tartottam, éppen mindenki szürke volt, most meg hogy kivirultak. De hát honnan jöttél rá, hogy milyenre kell őket csinálni?

- Neked is írt ballagásra haikut az Ofő, nem? – kérdezte jóindulatú elnézéssel Zsiga: Miközben magában azon elmélkedett, mi értelme lehet fordítottan arányosnak lenni.

- A haiku olyan rövid, többnyire 3 soros versforma, ami 5, 7, 5 morás sorokból áll és a természet ábrázolásán keresztül mély.... ja, de igen írt nekem is. De nem nagyon értem, miért pont ezt?

- No, akkor nyomasd! – mondta türelmetlenül Zsiga. Úgy látszik, nemcsak ő hagyott nyomot a lányokon, hanem a lányok is hagytak nyomot rajta.

- helyed megállod/ de vigyázz, ne felejts el,/ ne felejts ÉLNI

- Értem már, akkor szürke szemed lesz. Vegyél majd kék szemceruzát. A Bazsa butikba épp mos jött. A kék szemceruza a szürke szemet még jobban kiemeli. A hajad milyen legyen? Legyen barna kis hennás csillogással. A szemüveged keretét is be kéne festenem! Nagyon durva ez az esztéká keret! Ókli, hehe! Mély vörös lesz! Szívdöglesztő!

- Mit morogsz? Biológiából nem is érettségizem. Szívről akarsz megtudni valamit, akkor kérdezd a Laurát!

- No akkor, mehetek a Sörpentőbe?

El is indult volna, ha nem dugja be a fejét az ajtón egy pattanásos kölyök.

- Hé fater, nem látta az osztálytársainkat? A Kökin már nem voltak mire odaértünk, de küldtek egy SMS-t, hogy idejöttek. Azt hittem új kocsmát találtak, de sehol nincs itt semmi. Csak egy ócska Szörpöntőt találtunk.

- Figyusz már! Ezek meg kik?

- Puszi! Na, nehogy elkend az új sminkemet. Baró, mi?

Pillanatok alatt nagy zsivaj támadt, a színes lányok és a most betoppant három fiú és két lány között.

- Hogy lettetek ilyen pláza cicák?- mustrálgatta a színes ruhákban, csillogó szemekkel pompázó osztálytársait az egyik újonnan jött lány.

- A haikuk alapján festett minket Zsiga! Mondd, amit Ibolya írt, pardon a tanárnő! - javította ki tiszteletteljesen, mikor eszébe jutott, hogy a tanárnő is ott bóbiskol a dolgozatok fölött Zsiga műhelyének egyik sarkában.

- Bizony a tiéd volt az egyik legjobb:

ajkadról a szó/ zuhatagként árad/ de ez most már JÓÓÓÓ

– húzta el a vers végét, nem kis iróniával a tanárnő. Majd újra neki fogott a dolgozatoknak.

- No akkor fössek vagy sörjek? – kérdezte Zsiga és lelki szemei előtt kisebbre zsugorodott a korsó barna ser.

- Fösd előbb a lányokat, de mi sem akarunk kimaradni! Csak tudnám hova dugtam azt a vacak hikerut, vagy mit. – válaszolta az egyik fiú.

- Hosszú, hullámos hajadat vörösre festem, néhány tincset szőkére. A szemed barna, csillogó.

- Minden nagyszájú lánynak csöndes barátnője van? - töprengett el Zsiga a másik kislány láttán.

- Neked, hogy szól a haikud? – kérdezte a lánytól.

- felhő vajúdik/ titok: mindegyik mért más/ hópihe varázs.

– felelte ábrándozva a lány.

- Neked rövid szőke hajad lesz, világoskék szemed, mint a tó kékje, vagy mint a tavaszi felhők.

- Nos uraim, válogassák már ki a sok kocsmai cédulából a haikut. Biztatta a három fiút Zsiga.

- Már nagyon kapar a torkom, a sok föstéket le kéne már öblítenem, de csak nem hagyhatom itt magukat a sok lány között ilyen fakón!!! – morogta.

- szívedben lakik/ jókedvű, pajkos kobold/ csak ki ne dobold

- Fekete haj, barna szem, a hajad zselézett a tincsek végét megfestjük egy kis szőkével.

- Inkább engem dobjál meg egy kis szőkével, ne a hajamat! – ingerkedett a gyerek!

Már csak két fiú árválkodott színtelenül. De a turkálás zsebekben és a fejekben nem hozott eredményt.

Szerencsére a nagy zsivajban már Szente tanárnő sem tudott tovább szundikálni. Pöpec kis dossziéjából előhalászta a haikukat.

- ne keresd a magot/ mert bizony közben/ árnyas fa nőtt föléd.

– olvasta, s rámutatott a magasabbik gyerekre.

Zsiga föstő sóhajtva keverte ki a krumplihéj barnát haj színnek, vízszínű szürkét a szemének.

Már csak egy gyerek maradt hátra egy csöndes, visszahúzódó, kicsit álmodozó fiú.

- fortyogó vízben / ideál buborékok szállnak / EGYRE FEL

– olvasta a tanárnő.

Vörös hajat, zöld szemet kapott Zsigától, aki örömmel látta, hogy nincs több megfestetlen haiku a tanárnő papírján.