"− Veri fájn! Förszt klassz! – rikkantott Andy Vajna, amikor idáig ért az olvasásban. – Király! Bomba! Robbantani fogunk!
Szivarját üres whiskyspoharába nyomva elsétált a fürdőszobaajtóig, de egy pillantást sem vetett Dobó Kata unokahúgának a kristálykádban elheverő, tegnap óta már unásig ismert szépségkirálynő-testére. Amikor szakmázott, csak szakmailag tudott a szexre gondolni, önfarkilag nem.
− Ezt leforgatjuk! Vagy a Spílberg Pistával, vagy kikapjuk azt a kínai gyereket, aki kétévente nyer fesztiválokat. Kész forgatókönyv az anyag! Ezek valami kínai szekta a Szé Her úton, ha jól csalódom. Jellegzetes katakurd iskola!
− Kata?! Kúrd?! – sipákolt a kádból a nő, akiről csak azt tudjuk biztosan, hogy mindössze akkor volt Kata, ha elment a nénikéjébe. – Már el is olvastad az egészet?" (v.ö.: Round robin, 8. fejezet)
Az irodalmi Nobel-díj, - igen, ez lebegett éveken át a Symposion társaság szeme előtt. A fent idézett első nyári házinál merült fel komolyan a díj nekünk ítélésének a lehetősége. A mű zsenialitása egyértelmű volt, olvasottsága is megfelelt egy jobb Nobel-díjas íróénak, a fent idézett fejezetben szereplőként megjelenő potentátok alapján meg szinte biztosra vehettük, hogy a korrupt nyugat meghajol nagyságunk előtt, vagyis a hazánk iránt érzett mély tisztelet és az alkotás zsenialitása együttesen mindenkit meggyőz arról, hogy csak mi lehetünk a Nobel-díjasok és már készítettem is elő a sárgafazekat, mert utazunk Stockholmba!
Hogy jön ide a sárgafazék, az bizony elengedhetetlen kelléke volt a teafőzésnek és stockholmi útnak. Sárgafazékban fő a legjobb tea, de nélküle nem engednek be Svédországba. Tehát teljesen jogos volt a kissé már ütött-kopott, sőt egy helyen már lyukas edény előhalászása, ám a rádió bemondta az elkeserítő hírt: az irodalmi Nobel-díjat Mario Vargas Llosa kapta. Hát hol vannak az ő hölgyvendégei Vajacska hölgyvendégeitől? Minden biztosra vettük, hogy itt bizony súlyos korrupcióról van szó! De mit tehettünk, tiltsuk ki a Széher útról a Nobel Bizottság tagjait? Ez lett volna a jó megoldás, de ezt akkor még nem tudtuk, ehelyett nekiláttunk a következő évi nyári házinak. Ezúttal, hogy a kor követelményeinek még jobban megfeleljünk képregényszerű mű született átszőve a keleti kultúra rejtélyeivel, fűszerezve az X, Y, Z, W, CBA nemzedékek napi gondjaival. Ha a 2010-es díjat elvitte ez a perui pedofil pernahajder, akkor majd most megmutatjuk! Sajnos ebben az évben is csalódnunk kellett, s be kellett látnunk, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, láthatólag rossz stratégiát folytattunk: írás helyett a bizottság leváltásával kellett volna foglalkoznunk! Bizonyára nem emlékeztek az ismeretlen svéd költőre, Tomas Tranströmerre, aki ebben az évben megkapta a svéd akadémia elismerését. Annyira elkeseredtünk, hogy megállapodás nélkül is megszületett az elhatározás, nem írunk több nyári házit, hogy ezzel hívjuk fel a Világ figyelmét a bennünket ért orcátlanságra. S nem írtunk és nem kaptuk meg és megint nem írtunk semmit és megint nem kaptunk semmit, és megint csak nem írtunk és megint csak nem kaptunk! Gyűlt a sötét anyag, gyűlt a sötét anyag, gyűlt a sötét anyag a megnemírtanyag sűrűsödött, tömörödött, egyre nagyobb tömege lett, félelmetességét növelte, hogy láthatatlan volt, senki sem tudta, hogy létezik. A láthatatlan nyári házik után az egyre több meg nem írt reguláris havi házi is keletkezett, ám az egyre nagyobb tömegű, a műszerekkel sem látható sötét anyag beszippantotta azokat is. Néha limerickekkel próbáltak anyagot vagy információt kinyerni a rettenthetetlen kutatók. Ebben a tevékenységben élen járt V. dg Exiguum, aki ismeretterjesztő limerickek sokaságát bocsájtotta ki a sötét anyag felé, ám ezek elhajlottak és kis gömbbe tömörülve a világegyetem csöndjébe fulltak.
Ugyancsak limerickekkel próbálkozott Stephanus, ám látva Exiguum professzorasszony sikertelenségét, egy komplexebb módszerhez folyamodott. A házik keletkezési sebességéből próbált következtetni a nem létező házi sötét anyagának létezésére. A munkát nehezítette az itt-ott felbukkanó sajáttollak és idegentollak keletkezése. De egy roppant szellemes mérőműszer létrehozása megoldotta a problémát. Ötletet a Jánostól kapott születésnapi ajándéka és a népi bölcsességek együttese adta: sárkánytörténetekkel próbálta bemérni a nem létező házi anyag, immáron elfogadott tudományos nevén a sötét anyag nagyságát, egyáltalán bizonyítani a létezését. Különböző korok és népek sárkánymeséit vonultatta fel: megalkotott egy új, nagy sebességű, széles spektrumú dragográfot, amivel egyetlen nap alatt 8-10 sárkánymesét is képes volt kibocsájtani a sötét anyag létezésének bizonyítására. A dragogáfok feladata volt a házik keletkezési sebességének a megmérése. Mérései szerint a későbbi keletkezési sebességek nem voltak kisebbek, mint a korábbiak, ám ez nem felelt meg az elméletekből következő várakozásoknak és a tapasztalatoknak.
Erre két lehetséges magyarázat adódott: az egyik, hogy a felszólítások ellenére sem keletkeznek házik, de ezt a tudományos világ nem fogadta volna el magyarázatként, a másik magyarázat a sötét anyag léte, ami a házikat beszippantja, láthatatlanná teszi.
A dragográffal végzett célzott mérések egyértelműen bizonyították a sötét anyag létezését, s így az irodalmi Nobelt ugyan buktuk, de a fizikai Nobel a Symposion Társaságé lett!
Előkerült ismét a sárgafazék és a Társaság felcihelődött, hogy a stockholmi városháza aranyozott termében átvegye a fizikai Nobelt.
Mint minden tevékenységhez, így ehhez is rendkívül operatívan álltak hozzá a katakurdok.
A díj átvétele utáni köszöntő beszédet Juc Villageois tartotta olasz és francia nyelven kiemelve a felfedezés pszichiátriai vonásait és megemlítve az azt megelőző művészi alkotásokat, amilyen Malevics Black in Black című műve, ami szintén nem létezik.
(Malevics Black in Black című, nem létező műve,
ami egyben jól illusztrálhatja az itt szereplő "sötét anyagot' is... - VdgE.)A tudományos eredmények jobb megismertetése érdekében János generált tudományos vitát a gyanútlan újságírókkal és vendégekkel. El kell ismerni, hogy neki amúgy is inspiratív szerepe volt az eredmények létrejöttében, még ha a méréseket a sajáttollakkal egy ideig zavarta is.
Pohárköszöntőjében Stephanus elégedettségének adott hangot. Különösen örvendezett annak, hogy a fizikai díjat sikerült elnyernünk. Hatalmas ásítások kisérték megemlékezését a nagy elődről, Gorcsev Ivánról, bár azt el kell ismerni, ő jelentősebb eredménnyel szerezte meg a Nobel-díjat.
Judy Swordy már előre dörzsölte a kezeit, hogy mennyi bugyuta válasz fog érkezni a sötét anyagról a következő érettségiken, miközben a diákoknak arról fogalmuk sem lesz, hogy ezzel a sötét anyag keletkezésének némi zavarát is okozzák.
Az ezoterikus kultúrákkal való kapcsolatot emelte ki Iannus Cuparius, aki úgy gondolja, hogy hasonló sűrűsödésben megtalálhatóak a meg nem született jóslatok is. A kutatást az Ezo térköd keresésével szeretné folytatni. Kutatótársként egy másik irodalmi Nobel-díjra aspiráló személlyel szövetkezne, Paulo Coelhoval.
Anna szerény mosollyal nyugtázta az őt körülzsongó újságírókat és nem ingatta meg a hitüket abban, hogy szonett csokorban örökíti meg a díjátvétel feledhetetlen élményét és a kényelmetlen hotelszobai ágyat.
A sárgafazékban főtt teával kínálta a vendégeket E. dg. Arrabona, sűrű elnézéseket kérve a csöpögő fazék miatti kellemetlenségekért. Titokban mindenkinek elmesélte, hogy a svéd királyné a koronáját ajánlotta fel a hercig kis fazékért. Persze, ha jól értette, amit a hölgy mondott.
Silvia a hordozható IKEA centijével a díjat méricskélte, hogy kis darabokra szabva hány csinos kis hűtőmágnest tud készíteni belőle.
Sajnos a hivatalos fotókon csak egy kék sálas hölgy látható hátulról. Valószínűsíthetően a társaság fotósa, aki ügyesen megakadályozott minden más fotóst a munkájában. Így a Nobel-díj mellé a fotókért járó jogdíjak is a társasághoz futnak majd be.
Thomas Tarján nemzetes úr szerint a világ sokkal élhetőbb a nem létező házikkal. Kifejezte azt a kívánságát, hogy minden eddig meglevő házinak ott lett volna a helye, nemkülönben a most elhangzott felolvasással.
Köszönetnyilvánítás: Bartolits Ákosnak és Stephanusnak az ötletért. Az ő ötletük sokkal jobb volt, de sajnos elnyelte a sötét anyag.
