Recenzió a Nyáriháziról
avagy a mustárban végződő lófarok
Az Ínyesinas 2010. szeptemberi száma meglepetést váltott ki a katakurd irodalom kedvelőinek körében. Elsősorban azért, mert már nagyon régen nem jelent meg ilyen terjedelmű írás, másrészt a meghatározhatatlan stílusú mű igazi csemegének számít a katakurd olvasók számára.
Egyelőre cím nélkül jelent meg a Symposion Társaság kollektív műve, s a folyóirat szerkesztője mindjárt feladatul tűzte ki a cím kitalálását, ám az időközben ráragadt Nyáriházi cím verhetetlennek tűnik.
Mielőtt az írásra rátérnénk néhány szó a megjelenés körülményeiről: a korszellemnek megfelelően a mű on-line változatban elérhető a honlapon. Irodalmi körökben szokatlan módon a webes változat megelőzte a folyóirat megjelenését, ami egyébként összehangoltan jelent meg a fali- és az elektronikus postaládákban. A nagy e-book láncok is érdeklődést mutatnak a mű iránt. Megbízható informátorunk szerint karácsonykor már e-bookunkon pörgethetjük a lapjait.
A mű Round Robin technikával készült. A lazán összefűzött 11 fejezetben a szerzők egy több szálon futó történetet szövögetnek, hol színesebben, hol kevésbé színesen, s mikor már úgy gondoljuk, épp elég szál van befűzve, újabb szálak újabb színeket melíroznak a szövetbe.
...Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet!
Az alaptörténet, hogy két lúzer turista egy agyagló "faroknyílásán" keresztül átjut az agyaghadsereget készíttető első kínai császár korába.
Ám kiderül, hogy mindez csak egy újabb lúzer regényének részlete, aki épp alkotói válságban van, mert ötletadója, a húga épp durcizik valahol.
Ám nemsokára világos lesz, hogy mindez egy még újabb lúzer filmjének a szinopszisa.
De nem érdemes elkeseredni, jő a halivúdi vég: mustár és sajt van elég!Összefoglalva: Világ lúzerjei a lófarában, egyesüljetek!
...Itt a vége a cselekmény részletezésének!