Káposztaleves Milorad Pavic módra (a Kazár szótár
ismeretlen szócikke)
Eustahija maga elé kötötte
kötényét, és nagy kulcscsörömpöléssel elindult a kamra felé. Ahogy megfordult,
a szeme színe zöldről mézszínűre változott. Így volt ez mindig. Nagy hidegben
a szeme váltogatta a színét, akár a kaméleon. Jártában erős tárkonyillat
lengte körül. Az asszony kiválasztotta a csomóból a nőnemű kamrakulcsot, és a
zárba illesztette.
Három kanna káposztalevet
vitt a konyhába, s beleöntötte az üstbe, majd vizet öntött hozzá. Ettől a
művelettől felcsúszott szokatlanul hosszú ruhaujja, s láthatóvá vált, hogy
mindkét kezén két hüvelykujj van, a kisujjak is hüvelykujj formájúak. Ezért
Eustahija soha senki előtt nem fedte föl a kezét.
Amikor a víz felületén
buborékok kezdtek fakadozni, Eustahija beleengedte az előkészített vaddisznó
darabokat. Amíg a hús főtt, külön edényben, sós vízben elkészített két borjú
agyvelőt, majd megtisztogatta őket a hártyáktól. Közben hagymát pirított,
lisztet szórt rá, s felengedte vízzel. Amikor az üstöt körülnyaldosó lángok
színe zöldre változott, az asszony hozzáadta a leveshez a velőket és a
hagymát. Amikor a leves újra felfőtt, tálakba szedte, s a családi asztalra
tette. A nő szeme ekkor sötétbarna színt mutatott. A család asztalhoz ült.
Utoljára az asszony férje. Joanikije Brankovic lépett be az ajtón. A feje
kipirosodott a haragtól, mert előzőleg egy hóembert talált az árnyékszéken, a
nyílásra ültetve. A férfi a lámpással verte agyon a hóembert, a havat pedig
belekotorta a nyílásba. Az ülepét a kazár szótár száztizenharmadik lapjával
törölte ki.
Mikor bement a házba,
balról öntött vizet a mosdótálba, s jobbról mosott kezet. Vacsora előtt
véletlenül a szerdai asztali áldást mondta el, pedig kedd volt. Joanikije
kimerte a levest a tányérjába, s kanalazni kezdett. Ám egyszercsak hopp,
belecsapódott a feje a tányérba. Megcsókolta a saját képmását, amely a
levesben tükröződött. Közben szerelmes öleléssel átkarolta a tányért, s
belefúlt a levesbe. Eustahija szeme feketére váltott.