Művek:

Műfordítás:

Juc Villageois:

Fekete

Emlékezet sebeként esdve
kutat utánad a szemem
Korona földjét harapja
a szív éles fogaival
sírunk marad örökre:

Jönnöd kell végre körülmetélve -
és jössz.

a magot érzékelve
csillagként kelve tengerből örök létedre
megneveztelek, teremtett lett  
sorsom – mit eléd vetek.

az eredeti:

Schwarz

Wie die Erinnerungswunde,
Wühlen die Augen nach dir
In dem von Herzzähnen hell-
Gebissenen Kronland,
Das unser Bett bleibt:

Durch diesen Schacht musst du kommen –
Du kommst.

Im Samen-
Sinn
Sternt dich das Meer aus, zuinnerst, für immer.

Das Namengeben hat ein Ende,
Über dich werf ich mein Schicksal.

V.d.g.E.:

Fekete,

mint az emlékezés sebe,
utánad kutatnak szemeim
a szív fogaival
fehérre harapott koronaországban,
mely ágyunk marad:

Ezen az aknamezőn kell átjönnöd
Jössz.

Az értelem magvában
kicsillagoz a tenger, ráemlékszel örökké

A névadásnak vége van
Átvetem fölötted sorsomat.