Művek:

Műfordítások

(az eredeti)

De soi-même
 
Plus ne suis ce que j'ai été,
Et ne le saurais jamais être.
Mon beau printemps et mon été
Ont fait le saut par la fenêtre.

Amour, tu as été mon maître,
Je t'ai servi sur tous les dieux.
Ah si je pouvais deux fois naître,
Comme je te servirais mieux.

Műfordítások

(az eredeti)

A MADAME d'ALENÇON
POUR ESTRE COUCHÉ EN SON ESTAT
1518

Princesse au cueur noble et rassis,
La fortune que j'ay suivie
Par force m'a souvent assis
Au froid giron de triste vie;
De m'y seoir encor me convie,
Mais je responds (comme fasché) :
« D'estre assis je n'ay plus d'envie;
Il n'est que d'estre bien couché. »

Je ne suis point des excessifz
Importuns, car j'ay la pépie,
Dont suis au vent comme un châssis.
Et debout ainsi qu'une espie;
Mais s'une fois en la copie
De vostre estât je suis merché.
Je criray plus hault qu'une pie :
« Il n'est que d'estre bien couché »

L'un soustient contre cinq ou six
Qu'estre accouldé, c'est musardie;
L'autre, qu'il n'est que d'estre assis
Pour bien tenir chère hardie;
L'autre dit que c'est mélodie
D'un homme debout bien fiché;
Mais quelque chose que l'on die,
Il n'est que d'estre bien couché.

ENVOY

Princesse de vertu remplie.
Dire puis (comme j'ay touché),
Si promesse m'est accomplie :
« Il n'est que d'estre bien couché. »

Viola d.g. Exiguum

Clément Marot:
EGY ÁLOMRÓL

Azt álmodtam ágyamban múlt éjjel,
Hogy karjaim közt voltál meztelen.
De álmom adós maradt a kéjjel,
Hiszen elszállt, ébredvén hirtelen.
Apolló elé járultam menten,
Kérve, hogy mindez valóra váljon.
Ámde tőlem irigyelve álmom,
Szólt: «Nem lehet tiéd ekkora jó.»
Ó, szerelmem, kapd őt hazugságon,
Bizonyítsd neki, hogy lehet való!

(az eredeti)

Clément Marot:
D'UN SONGE

La nuit passée en mon lit je songeoie
Qu'entre mes bras vous tenais nue à nu.
Mais au réveil se rabaissa la joie
De mon désir en dormant advenu.
Adonc je suis vers Apollo venu
Lui demander qu'adviendrait de mon songe.
Lors lui, jaloux, de toi longuement songe,
Puis me répond : « Tel bien ne peux avoir. »
Hélas m'amour, fais-lui dire mensonge :
Si confondras d'Apollo le savoir.

Viola d. g. Exiguum

Clément Marot:
ENGEM A LEGSZEBB LÁNY SZERET
1524

Engem a legszebb lány szeret,
Aki csak él az ég alatt;
Bár sok hamis irígy akadt,
Boldog vagyok, ha rám nevet.

Ha pajkos Kupidó – lehet –
Szemén kötést már nem akart,
Hogy lássa a legbájosabbat,
– Azt hiszem, beleszeretett.

Vénusz istennő! Repesek,
Szívemben boldogság fakadt,
Mert szerelme még egyre tart
E nemes kisasszonynak. Köszönet!

(az eredeti)

Clément Marot:
JE SUIS AIMÉ DE LA PLUS BELLE
1524

Je suis aimé de la plus belle
Qui soit vivant dessous les cieux :
Encontre tous faux envieux
Je la soutiendrai être telle.

Si Cupido doux et rebelle
Avait débandé ses deux yeux,
Pour voir son maintien gracieux,
Je crois qu'amoureux serait d'elle.

Vénus, la Déesse immortelle,
Tu as fait mon coeur bien heureux,
De l'avoir fait être amoureux
D'une si noble Damoiselle.

HAJDANI BARÁTNŐJE ELLEN
1525.

Egy napon hajdani barátnőmnek 
Csupán ennyit írtam: állhatatlan
A hölgy nem tűnt ám késlekedőnek 
És válasza eléggé áldatlan: 
Mert pár órán belül irgalmatlan
Egy szenteskedőnél följelentett,
Emígy szólott hozzá nagy ártatlan: 
« Fogják meg gyorsan, szalonnát evett. »

Hat bitanggal látogatást tőnek 
Nálam, meglepvén kimondhatatlan: 
(Nem tudván, hogy más bajok is jőnek, 
Hogy börtönbe dugnak, s a zár kattan.) 
Szállásomra jövének váratlan: 
S menten elhangzott: „Látom Kelement,
az ördögbe!” – hallottam sápadtan –, 
« Fogják meg gyorsan, szalonnát evett. »

Kegyetlen ellenségem tevőleg 
Ádáz bosszút állt vitathatatlan; 
Viszonozni nem tartom menőnek: 
Én meghagyom tettét bosszulatlan. 
De nagy pimaszság, tagadhatatlan, 
Hogy arra utat-módot keresett, 
Hogy kiáltsa rólam jó hangosan: 
« Fogják meg gyorsan, szalonnát evett. »

AJÁNLÁS: 
Herceg, te nem mondád hajthatatlan,
Olyan nagy hévvel, mit ő bevetett, 
Egyetlen egyszer sem, akaratlan:
« Fogják meg gyorsan, szalonnát evett. »

(az eredeti)

IX . CONTRE CELLE QUI FUT S 'AMYE
1525.

Un jour rescrivy à m 'amye 
Son inconstance seulement, 
Mais elle ne fut endormie 
A me le rendre chauldement :
Car des l'heure tint parlement 
A je ne sçay quel papelard,
Et luy a dict tout bellement : 
Prenez le , il a mangé le lard. 

Lors six pendars ne faillent mye 
A me surprendre finement : 
Et de jour pour plus d'infamie , 
Feirent mon emprisonnement. 
Ilz vindrent à mon logement : 
Lors ce va dire un gros paillard : 
Par la morbieu voyla Clement , 
Prenez le , il a mangé le lard . 

Or est ma cruelle ennemie 
Vengee bien amerement : 
Revenge n 'en veulx , ne demie. 
Mais quand je pense, voyrement 
Elle a de l'engin largement, 
D 'inventer la science et l'art 
De crier sur moy haultement :
Prenez le, il a mangé le lard. 

ENVOY. 
Prince , qui n'eust dict plainement, 
La trop grand ' chaleur , dont elle ard , 
Jamais n 'eust dict aucunement: 
Prenez le, il a mangé le lard .

Annának, hogy kegyébe fogadjon

Földi paradicsom, ha volt valaha,
Csak ott, hol te vagy – ez kétségtelen:
Ki azt keresné, hogy hol van ajtaja,
Aligha jutna túl oly érzéseken, −
Hogy meg kell majd bánnia mélységesen,
De boldog az, ki ilyen jóért szenved.

Hogy ki az, kinek szíved enged,
Ki ekkora szépséget megkaphatna,
Nem tudhatom, sajnos ez a helyzet.
Ha én, az lenne a boldogság maga.

(az eredeti)

À Anne, pour être en sa grâce

Si jamais fut un Paradis en terre,
Là où tu es, là est il sans mentir :
Mais tel pourrait en toi Paradis querre
Qui ne viendrait fors à peine sentir ;
Non toutefois, qu'il s'en doit repentir,
Car heureux est, qui souffre pour tel bien.

Donques celui que tu aimerais bien,
Et qui reçu serait en si bel être,
Que serait-il ? Certes je n'en sais rien
Fors qu'il serait ce que je voudrais être.

Clément Marot:
JÓBARÁTNŐJÉRŐL
(Annáról)

Párizsban,
(Szép város, francia...)
Melankóliám elmúlt annyira,
Hogy szövetkeztem azonnal
A legvidámabb kisasszonnyal
Ki idevaló, ám hazája Itália.

Becsületért muszáj kiállnia,
S ha meg nem csal a fantázia,
Nem talál szebbet senki fia
Párizsban.

Enyémnek nem nevezném – ez hiba,
Csak jóbarátnőmnek – nincs vita,
A szövetség jár e haszonnal:
Mit tőle kaptam, egy kis csókkal,
És nincs itt semmi infámia,
Párizsban.

(az eredeti)

Clément Marot:
DE SA GRANDE AMIE
(Anne)

Dedans Paris,
ville jolie
Un jour, passant mélancolie,
Je pris alliance nouvelle
A la plus gaie demoiselle
Qui soit d'ici en Italie.

D'honnêteté elle est saisie,
Et crois, selon ma fantaisie,
Qu'il n'en est guère de plus belle
Dedans Paris.

Je ne la vous nommerai mie,
Si non que c'est ma grand'amie,
Car l'alliance se fit telle.
Par un doux baiser, que j'eus d'elle,
Sans penser aucune infamie,
Dedans Paris.

Clément Marot:
XXX. Dal

(1527) 

Barátnőm szívét szeretem,
Jóságát és kedvességét:
Nincs ebben semmi becstelen,
Mint egy fivér a nővérét.
A barátság, ha szertelen,
Annak sorsa bizonytalan,
Annak a vége gyötrelem:
A szívem nem ily nyugtalan.

A kicsikém jámbor szerzet;
S akik körül nagy a lárma,
Csak magukban tetszelegnek:
Szerelmük így marad árva.
Hagyjuk őket tébolyukban
És állandó bánatukban.
Frigyük elvész, nem lesz sehol,
De a mienk örökre szól.

(az eredeti)

Clément Marot:
CHANSON XXX

(1527)

           
J'ayme le cueur de m'amye,
Sa bonté; et sa doulceur :
Je l'ayme sans infamie,
Et comme un frère la soeur.
Amytié desmesurée
N'est jamais bien asseurée
Et met les cueurs en tourment :
Je veux aymer autrement.

Ma mignonne débonnaire,
Ceulx qui font tant de clamour.
Ne taschent qu'à eulx complaire
Plus qu'à leurs belles amours.
Laissons les en leur follye
Et en leur melancolye.
Leur amytié cessera,
Sans fin la nostre sera.

Viola d. g. Exiguum

Clément Marot:
ANNÁRÓL, AKI HÓVAL MEGDOBTA

Anna játékból hóval megdobott,
Melyet hidegnek képzelnék, bizonyára.
De tüzes volt, ily tapasztalást hozott,
Hisz átöleltem rögtön, mit se várva.
Mert titokban tűz rejtezik bezárva
Benn a hóban, - hol máshol találnám
E tűznek helyét?

Anna, a te kegyed csupán,
Mi enyhítné e tüzet, melyet érzek,
Vízzel, hóval, jéggel nem ajánlanám,
Csak egy enyémhez hasonló tüzet kérek

(az eredeti)

Clément Marot:
D'ANNE QUI LUI JETA DE LA NEIGE

Anne par jeu me jeta de la neige,
Que je cuidais froide certainement.
Mais c'était feu, l'expérience en ai-je,
Car embrasé je fus soudainement.
Puisque le feu loge secrètement
Dedans la neige, où crouverai-je place
Pour n'ardre point ?

Anne ta seule grâce
Eteindre peut le feu, que je sens bien,
Non point par eau, par neige, ni par glace,
Mais par sentir un feu pareil au mien.

Viola d. g. Exiguum

Clément Marot :
VI APRÓSZENTEK NAPJÁN

Drága húgom, hogyha sejteném, hol alszik
Bűbájos személye aprószentek napján,
Én lennék, ki reggel ágyához lopakszik,
Hogy már e szeretett, gyöngéd testet látnám:
Tűz perzsel belülről, sajnos, kezem pajzán:
Nem képes ám kibírni jámboran, tétlen,
Ne érintsen, tapintson, hozzá se érjen:
És ha valaki e kalandban meglepne,
Önt fel is mentené e nap miatt éppen:
Nemde ez becsületes fedezék lenne?

(az eredeti)

Clément Marot :
VI DU JOUR DES INNOCENTS

Treschere soeur, si je sçavoys oů couche
Vostre personne au jour des Innocents,
De bon matin j'yrois à vostre couche
Veoir ce gent corps, que j'ayme entre cinq cents:
Adonc ma main (veu l'ardeur que je sens)
Ne se pourroit bonnement contenter
Sans vous toucher, tenir, taster, tenter:
Et si quelcun survenoit d'adventure,
Semblant feroys de vous innocenter:
Seroit ce pas honneste couverture?

(az eredeti)

Du partement d'Anne

Où allez-vous, Anne ? que je le sache
Et m'enseignez avant que de
Comme ferai, afin que mon oeil cache
Le dur regret du coeur triste et martyr.
Je sais comment ; point ne faut m'avertir
Vous le prendrez, ce coeur, je le vous livre ;
L'emporterez pour le rendre délivre
Du deuil qu'aurait loin de vous en ce lieu ;
Et pour autant qu'on ne peut sans coeur vivre
Me laisserez le vôtre, et puis adieu.

Viola d. g. Exiguum

Barátainak, akiknek jelentették,
hogy börtönbe került (Rondó)

Csak semmiség, amitől riadoztok
Agyatlan az, aki ilyet mondott.
Ami engem illet, nem érdekel,
Nem érzem börtönnek, − ha kérdezel:
Barátaim, hát ne aggódjatok.

Társaim, akik jókedvet hoztok,
Kik velem jó szívvel foglalkoztok,
Félre a gyásszal, haraggal, méreggel!
Csak semmiség.

Halljátok dalom, látjátok: mosolygok,
Hölgyemet szolgálva, vigaszhoz jutok,
Prózában rímelek (ettől nem térek el),
Lelkem hazavágy, ennyit megérdemel...
Ne higgyétek hát, ha más hírt hallotok:
Csak semmiség.

(az eredeti)

À ses amis, auxquels on rapporta
qu'il etait prisonnier

Il n'en est rien, de ce qu'on vous révèle.
Ceux qui l'ont dit ont faute de cervelle,
Car en mon cas il n'y a méprison,
Et par-dedans ne vis jamais prison :
Doncqucs, amis, l'ennui qu'avez, ôtez-le.

Et vous, causeurs pleins d'envie immortelle,
Qui voudriez bien que la chose fût telle,
Crevez de deuil, de dépit, ou poison :
Il n'en est rien.

Je ris, je chante en joie solennelle,
Je sers ma Dame, et me console en elle,
Je rime en prose (et peut-être en raison),
Je sors dehors, je rentre en la maison.
Ne croyez pas doneques l'autre nouvelle :
Il n'en est rien.