Művek:

Komprimált költészet

VdgE: Kissé komprimált Tragédia

I. szín

A mennyekben. Az Úr trónján ül dicsövezetten. Angyalok térden, csillagok védszellemei rohangálnak, nagy fényesség.
Szférák zenéje halkan.

AZ ÚR:

Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.

ANGYALOK:

Hozsánna, hozsánna, hozsánna!

AZ ÚR:

Lucifer, mintha önhitten állna.
Amit alkoték, szerinted gyatra?

LUCIFER:

S mi tessék rajta? anyag kél öntudatra...
Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi.

AZ ÚR:

Csak hódolat illet, nem bírálat. 

LUCIFER:

Jöjjön e hitvány seregtől csodálat!
Én nem adhatok mást, csak mi lényegem.
Mert hibádzik az összhangzó értelem!
Együtt teremténk, részem követelem!

AZ ÚR:

Hah, pártos szellem! Mégis hát, legyen!
Az éden fái közt két fát megátkozok! 

LUCIFER:

Annyi elég s művedre rontást hozok!
Fukar kezekkel mérsz, nagy Úr!
De tudd meg, világodnak bealkonyúl!

II. szín

Paradicsom, dics sugárzás, angyali harmónia. ÁDÁM és ÉVA majd LUCIFER

ÉVA:

Ah élni, élni, mi édes, mi szép!
S a gondoskodásért a hála is elég. 

ÁDÁM:

Ímhol e csábgyümölcs, erre szomjazom!  

ÉVA:

Leszedek egyet, s máris od’adom! 

AZ ÚR HANGJA:

Bár az egész földet íme neked adám,
Ezt a két fát kerüld, egyél szőlőt, Ádám! 

LUCIFER: (megjelen)

Ádám! E fától tudásod gyarapsz’,
Éva! Amattól örök ifjú maradsz! 

ÁDÁM ÉS ÉVA: (tétováznak) 

LUCIFER:

A tett halála az okoskodás. 

ÁDÁM:

Leszünk, mint Isten, ha miénk a tudás. 

ÁDÁM ÉS ÉVA:

(esznek a tudás fájáról)
(dics elborul, harmónia szűn, Kerub kitessékeli őket a Paradicsomból) 

ÉGI KAR:

Ah, sírjatok testvéri könnyeket,
Győz a gonoszság, s a föld elveszett.

III. szín

Pálmás vidék a Paradicsomon kívül, lugos, kalyiba

ÁDÁM:

Tudni vágyom Luci, a jövőnk mint leszen?

ÉVA:

Azt kívánnám látni, megmarad-e kecsem! 

LUCIFER:

Legyen! Bűbájat szállítok reátok,
Bár a végső színben ezt majd megbánjátok! 

ÁDÁM ÉS ÉVA: (elszunnyadnak)

IV. szín

Egyiptom, gúla, Ádám mint fáraó, Lucifer mint miniszter,
Éva mint rabszolga neje

LUCIFER:

Aggódva kérdi néped, hogy mi bánt! 

ÁDÁM:

Remélem, szavad majd a bajból kiránt!
Mondhatlan űrt érzek, bárha azt remélem
E gúla meghozza örök dicsőségem. 

RABSZOLGA:

Milliók egy miatt!
(agyonveretik, meghal) 

ÉVA:

Hitvesed itt maradt! (sikoltoz) 

ÁDÁM:

(legott szerelmes lesz belé)
Óh nő, e trón pamlagán helyed! 

ÉVA:

Bocsi, felség, kicsit még könnyezek! 

ÁDÁM:

Mosolyod nélkülöznöm kín! Jöjj oldalamra! 

NÉP: (jajgat) 

ÉVA:

Kínoz a nép jaja, de ne ügyelj szavamra! 

ÁDÁM:

El a szolgákkal, legyen mind szabad
Csak tudnám, hírnevem vajon megmarad? 

LUCIFER:

Gúlád lepi homok, - lába kél a rögnek
S múmiádon majdan diákok röhögnek. 

ÁDÁM: (lelkesülten)

Enyésszen az egyén, ha él a köz! 

LUCIFER:

Akkor is ezt mondod, hogyha majd megkötöz?

V. szín

Athén, Éva mint Lucia, Ádám mint Miltiádész, Lucifer hol mint harcos, hol mint bakó

ÉVA:

Édes fiam Kimón, imádkozzunk szépen,
Ég vezesse haza hős atyádat épen! 

Néphangulat: (Miltiádész ellen fordul) 

ÁDÁM: (mint Miltiádész sebesülten megérkezik.) 

NÉP:

Itt jő e szimuláns! Ütött ám az óra!
Dárius megvevé! Halál az árulóra! 

ÁDÁM:

Eltűröm e néptől ezt a gaz merényt,
De kacagva nézem eztán az erényt.
E gyáva népet én meg nem átkozom
Magamat inkább egy új színbe áthozom. 

LUCIFER: (mint bakó, lefejezi.)

VI. szín

Róma, Ádám mint Sergiolus, Lucifer mint Miló, kéjencek. Éva mint Julia, kéjnő 

CATULUS:

Sergiolus, mibe, hogy e gladiátor
Győz a viadalban, vagy fogadni bátor?  

ÁDÁM:

Juliám teszem fel lovad ellenében 

CATULUS:

Voltaképp négy hétre elég is lesz nékem!  

GLADIÁTOR:

(veszít, kivégzik, Júlia marad.)
(kéjencek és kéjnők kéjelegnek. Halottas menet jő.) 

HIPPIA:

(kicsókolja a halott szájából az obulust)

PÉTER APOSTOL:

Megállj! a döghalált szívod magadba! 

HIPPIA:

Segítség! Ne hagyjatok magamra! 

PÉTER APOSTOL: (megkereszteli) 

HIPPIA:

(gyorsan meghal)

(Kéjencek és kéjnők megundorodnak a bűnös világtól)

ÁDÁM:

Ah, érzem, érzem, mást is kér a lélek,
Mint dagadó párnákon renyhe kéjek!
(lovagerényért és felmagasztalt női ideálért lelkesülve el)

VII. szín 

Konstantinápoly, Ádám mint Tankréd lovag, Lucifer mint fegyvernöke, keresztesek. Éva mint Izóra, apácanövendék 

ÁDÁM:

Barátim, népem fáradt, s kér menhelyet
Vagy nem látjátok rajtunk e szent jelet? 

POLGÁROK:

Előbb mondd meg, homousiont
Hiszesz, avagy homoiusiont? 

ÁDÁM:

Homou... mit? én ezt nem értem! 

POLGÁROK:

Eretnek ez! nincs nála semmi érdem!
(elszélednek) 

PATRIARCHA:  (jő) 

ÁDÁM:

Atyám, a szent sír harcosi vagyunk!
S e szent városban meg nem hálhatunk...  

PATRIARCHA:

Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket!
Ne hagyjatok meg egy eretneket! 

ERETNEKEK: (harciasan máglyára el) 

ÁDÁM: (borzad)

LUCIFER:

Tragédiának nézed? nézd legott
Komédiának, s múlattatni fog. 

ÁDÁM:

E kort nekem kell újjáteremtenem.

LUCIFER:

Egyént, a kor ellen érvényre te nem
Hozandsz. A kor folyam, amellyel úszhatol.... 
De hallga! A barát ott, vajon mit papol? 

PISZKOS BARÁT:

Vegyétek e könyvet, ebből megtudjátok
A pokolban hány év büntetés vár rátok!
És azt is, hogy üdvöt mennyiért vehettek,
Gyilkosok, paráznák, templomrablók, jertek! 

ÉVA:

(mint Izóra, komornájával sikoltozva menekül, összerogy)

Ments meg, te bajnok! (elalél) 

ÁDÁM: (felkarolja, azonnal szerelmes lesz)

Vajh, mi érhete?

HELENE (komorna):

Vad szenvedéllyel - lovag üldöze,
Négy is, midőn a gyepen hallgatánk
Ülve, gondtalan az édes csalogányt.
A történetben csak az a bökkenő,
Hogy nem is volt ám rút a négy üldöző. 

ÉVA:     (ébredez)
Lovag, megmentél! Köszönöm neked! 

ÁDÁM:

Drága hölgy, mondd, hová vezesselek? 

ÉVA:     Előttünk kapuját kinyitja e zárda. 

ÁDÁM:

Óh jaj, reményem örökre elzárja? 

ÉVA:

Teljesítnem kell apám fogadását!

ÁDÁM:

Átokká téve az égnek malasztját?
Istennek dicsére embert áldozzanak?
Élveink azonnal bűnné változzanak?
(menten pihenni vágy) 

LUCIFER:

Lám, mivé silányult a nagy eszme!
Minden, mi él, és hat áldást hintve
Idővel meghal, szelleme kiszáll
Rút dög leszen - és áll a viszály.

VIII. szín 

Prága, császári palotakert, jobbra lugos, balra csillagásztorony, (középen egy rekettye), a háttérben egy máglya. Ádám mint Kepler, csillagász, Lucifer mint famulusa, Éva mint Borbála, Kepler neje 

RUDOLF CSÁSZÁR:

Állítsd fel, Kepler, horoszkópomat. 

ÁDÁM:

Uram, máris teszem parancsodat.

UDVARONCOK:

(Évával mint Borbáláva felváltva flörtölnek. Eközben időjóslást és csillagjóslást kérnek Keplertől) 

ÁDÁM: (Vállalja.) 

3. UDVARONC: (Légyottot beszél meg Borbálával a lugosban) 

ÉVA (Ádámhoz):

János, nekem szükségem volna pénzre. 

ÁDÁM:

Egy vasam sincs, asszony! Térj már észre! 

ÉVA:

Tűrjek-e tehát örök szükséget?

ÁDÁM:

Miattad fáradok napot-éjet!
Elárulom tudásomat teérted,
Jövőt jósolok szakmányba te! Érted?
Úgyis tiéd lesz, mit érte kapok! 

ÉVA:

Ez a minimum, amit várhatok! 

ÁDÁM:

Mely szívembe szállt, fullánkos a méz!

 

ÉVA:

Nincs ám harag! Csak meglegyen a pénz!

(rohan a lugosba, hogy jó s nemes férjét megcsalja. Az udvaronc epedve várja.) 

ÁDÁM:

(Luciferrel mint famulussal időjóslást s horoszkópot készíttet, iszik, s berúg, eközben hallja a jövő dalát)
(A Marseillaise hallik.)

IX. szín

Párizs, Grève-piac, emelvény, nyaktiló. Lucifer mint bakó, Ádám mint Danton. ÉVA előbb mint MARQUISE, utóbb mint  FELGERJEDT PÓRNŐ. Dobszó. 

ÁDÁM:

Egyenlőség, testvériség és szabadság!
Veszélyben a hon! Vérengz az őrült vadság!
Áruló, ki hagyja megverni magát! 

EGY TISZT: 

Tégy a helyébe, s védem a hazát! 

ÁDÁM: (vonakodik a kérést teljesíteni) 

EGY TISZT:    (főbelövi magát.) 

ÁDÁM:

Kár! Várhatott volna, amíg lelövi más...
S közben emelt fővel kacag az árulás! 

NÉPTÖMEG:

Gyors halál szálljon az arisztokratákra!
Bűnös, aki gyanús! A nyaktiló várja
(fenyegetve el.) 

(Sans-culotte-ok az ifjú marquis-t és Évát mint testvérét az emelvényre hurcolják.)

ÁDÁM:

(szerelemre gerjed Éva mint marquise iránt.)

       (a testvérekhez):

Nem értem mért, de felétek rezg lelkem,
Önveszélyemmel éltetek megmentem.

(Sans-culotte-ok az ifjú marquis-t és Évát mint testvérét az emelvényre hurcolják.) 

MARQUIS:

Elárulod a hont, ha bűnösök vagyunk,
Ha meg nem, élni úgyis van jogunk! 

ÁDÁM (a marquis-hoz):

Óh, te szerencsétlen!

(a nemzetőrökhöz):  Lakomba vigyétek!

(magában szólva):

Megmentem akkor is, ha ez itt most vétek! 

ÉVA:

Itt is van egy fő, nem rosszabb Rolandnál! 

ÁDÁM:

Ah, ha téged látlak: több a mennyországnál! 

ÉVA:

Ne gúnyold az áldozatra szánt állatot! 

ÁDÁM:

Az áldozat, hidd el, hogy én magam vagyok!
Óh nő, engem az egyedüllét gyötör! 

ÉVA:

Ne csúfolj, nem vagyok áldozati ökör! 

ÁDÁM:

Nem nő vagy-é s én nemde férfiú? 

ÉVA:

Ha szeretni vágyol, a reményed hiú! 

(Sans-culotte jő, s Évát sans gène leszúrja.)

ÁDÁM: (Szemét elfödi..) 

ÉVA:     (ezúttal mint felgerjedt pórnő, egyik kezében tőr, másik kezében véres fő. Dantonhoz lép.)

Danton, tekintsd ez összeesküvőt!
Téged vágyt megölni, s én ölém meg őt!
Óh, nagy férfiú, tölts vélem egy éjt,

Jutalmam várom: egy éjszakányi kéjt!
Te férfi vagy, én ifjú, s nő vagyok.

ÁDÁM (magában szólva):

Csupán a gondolattól halálra borzadok.
Amazt nem bírhattam, védte glóriája,
Taszít ennek állati kínálkozása.

(fennen szólva):

Jó, jó! De van még sok áruló e honban

ÉVA:

Kik ők? Csak mondd meg, s kinyírom őket nyomban! 

SAINT-JUSTE (jő):

Danton az áruló! Felséges nép, ítélj! 

ÁDÁM:

Saint-Juste vigyázz! Vádad hamis! Szavamtól félj! 

NÉP:     (ítél) 

ROBESPIERRE:

Szabadságunk nevében ím fogjátok el!

ÁDÁM: Követni fogsz ez úton, hidd el, Robespierre! 

NÉP:     (elfogja) 

ÁDÁM (Luciferhez, mint bakóhoz):
Bakó, ügyes légy, akit vesztesz, óriás!

X. szín 

Megint Prága, Ádám mint Kepler, alszik, Lucifer mint famulusa ébresztgeti 

LUCIFER:

Ne izguljon mester! ma nem lesz nyakazás! 

ÁDÁM:

Oh, hol vagyok, álmaim hová levének? 

LUCIFER:

Elszálltak a mámorral, ennyi az ének. 

ÁDÁM:

A nagyszerű nép tárult fel szememnek!
A mámor gőze csodákat teremtett:

Mi óriás volt bűne és erénye,
Bár ellenem fordult ingatag kénye. 

ÉVA: (Ki szűz erénye ősi hagyományát előítéletként a lugosban ledobta, most - csalódván az udvaroncban - bűnével s könnyeivel a lugos felől jő - de nyomban el)

LUCIFER:

A nap halad, mester, a tanóra vár!
A deákok lesik, hogy hol a tanár! 

ÁDÁM:

Ne gúnyolj, famulus! Őket nem okítom
(Bárha pirul orcám), csupán idomítom. 

TANÍTVÁNY:

Kegyes voltál magadhoz hívni, Mester,
Ígérvén, hogy vár egy privát szemeszter! 

ÁDÁM:

Szorgalmad előnyre méltán tart jogot. 

TANÍTVÁNY:

Mester, érzem, hogy semmit fel nem fogok! 

ÁDÁM:

Látod, hát én sem! Most adj rá kezet,
El nem árulod, mire elmém vezet.

(Ádám mint Kepler és Tanítvány kezet fognak.) 

TANÍTVÁNY:

Ah, értlek, értlek. S így lesz-é örökké,
Ki tanúlni vágyik, változik ökörré?

ÁDÁM (a tanítványhoz):

Így igaz! Mondj búcsút a teóriának,
s adjunk helyt már egy szabad, új világnak!

London. A Tower és a Temze között vásár, sokaság. Ádám mint élemedett férfiú s Lucifer mint Lucifer a bástyáról nézik. ÉVA mint polgárleány. Az élet tengerárja zúg. 

ÁDÁM:

Ez az, ez az, miért mindig is epedtem,
Miközben botoltam benn a tömkelegben.
Szabad versenytér nyílt meg a kebelnek,
Rabszolgákkal gúlát már nem emelnek. 

ÉVA:

Mi szemtelenség! minő gaz merény! 

ÁDÁM:

Lucifer! Segíts, hogy meghallgasson. 

LUCIFER: (Ádámhoz)

Hazudj bátran, s karodba dől az asszony.
(fennen szólva): Mondám, Mylord, az álca veszélyes! 

ANYA:

Mylord? Az más. Menj csak el vele, édes. 

ÉVA:    

Nem venne ön vásárfiát nekem?

ÁDÁM: (Lucifer ékszert ad kezébe)
Nyakad gyémánttal ékesíthetem. 

ÉVA:

Irigyelnek majd, ha ebben ragyogok!
(tapsikolva)

Ah, akasztás lesz! Beh jó, hogy itt vagyok! 

ÁDÁM: Mit követett el a hitvány? 

ÉVA: 

Nem tudom. 

LUCIFER:

Mindezt én, Mylord, máris elmondhatom.

Lovel gyárából a férj kórházba jutott,
Neje szükségében a fiához futott.
Kijött a férj és se munka, se nő!
Így lett belőle gyilkos késelő. 

ÁDÁM:

Ki bűnösebb? Én meg nem fejthetem. 

ÉVA:

Megálljunk. Csokromat e szentképhez teszem. 

LUCIFER:

Ne hagyd, ne hagyd, hisz végünk van különben. 

ÁDÁM:

Ártatlan gyermek... Én nem gátolom ebben. 

(Csokor lehervad, ékszerek gyíkká lesznek, sikoly, rendőr, ribillió)
(Ádám és Lucifer menekülőre fogják a dolgot.)

ÁDÁM: (megállva)

Hol van egy társaság, mely véd és nem riaszt?
És melynek rendén az értelem viraszt?

 (Sötétség, tátongó sír, haláltánc, mindenek alábuknak a sírba, Éva mint Éva glóriával átallépi.)

XII. szín 

(U alakú falanszter, oszlopcsarnok, munkások, tudós. Ádám mint Ádám, Lucifer mint Lucifer felveszik a kötelező uniformist.)

ÁDÁM:

Mi ország, s mi nép ez? Előttem ködös. 

LUCIFER:

Nincs haza, nincs nép, s az eszme közös. 

ÁDÁM:

A hazáért nagy kár. Egyébiránt remek!
Mert az embereknek korlátok kellenek.
Ím itt van e tudós, hát kérdezzük meg őt! 

LUCIFER:

Üdvöz légy, ó, tudós!

TUDÓS:

                             Nem tűrök fecsegőt!! 

LUCIFER:

Mi kár, hisz nagy híred miatt jövénk ide! 

TUDÓS:

Méltányolom ezt, hát jöjjetek izibe.

Ezt a múzeumot megmutatom nektek,
Páratlan, mit láttok, íme, nosza gyertek! 

Kihalt állataink, jól kitömve, szépen
Láthatók e tárlón, immár elég régen.

Nézzétek e lovat, oroszlánt és őzet,
Amott van pár ősi, rég elfogyott kőzet.
Szén, vas és alumín, s egy darabka arany,
Nevezetes kő ez, s nagyon haszontalan.
Emitt néhány műszer, álgyú és kard hever,
Csak gyilkoltak velük, és ez engem lever.
Nincs több ilyen sehol, állítani merem... 

ÁDÁM:

Mást mutassál nekünk, ezt már mind ösmerem.
Mondd, mi hát a cél, mi embert egybefog? 

TUDÓS:

A cél, hogy megtanuljuk - pótolni a napot.
Négy ezredév múltán kihűl, nem fűt tovább... 

(A tudós lombikja közben szétdurran A Föld szelleme kiszáll és eltűnik.) 

Elpattant lombikom... nincs ennél ostobább! 

(Csengetnek.) 

LUCIFER:

Mit jelent ez, tudós?  

TUDÓS:

.....................................a munka véget ér,
Gyárakból, mezőről mindenki hazatér.
Mostan kap fenyítést, aki ma vétkezett,
Mostan osztatnak be a nők s a gyermekek. 

(Hosszú sorban férfiak, másban nők s gyermekek jőnek. Közöttük Éva is, gyermekével. Egy aggastyán eléjük lép.) 

AGGASTYÁN:

Harmincadik szám jöjj elő!

LUTHER: (kilépve)

                                   Itt vagyok, megyek. 

AGGASTYÁN:

Túlfűtötted a kazánt, ma nem jár ebéd neked. 

LUTHER: (visszalép) 

AGGASTYÁN:

Hívlak téged, kétszázkilencedik! 

CASSIUS:

                                      Íme, itt. 

AGGASTYÁN:

Te a verekedést ok nélkül kezdted el,
Gyógyítani fognak, míg szelíd nem leszel. 

CASSIUS: (visszalép)

AGGASTYÁN:

Négyszázadik szám, állj ki! 

PLÁTÓ: (kilépve)

                                        Szavad fülelem. 

AGGASTYÁN:

Mindég álmot kergetsz, fogytán a türelem.
A marha elkóborolt: ma borsón térdepelsz.

PLÁTÓ: (visszalép) 

AGGASTYÁN:

Hetvenkettedik, ma vétkedért felelsz:
Rendetlenül hagyád el műhelyedet. 

MICHELANGELO:  (kilép.)

Mert faragnom csak hitvány széklábat lehet! 

AGGASTYÁN:

E rendbontásért szobafogságot kapsz.
Egészen estig a szobádban maradsz. 

MICHELANGELO:  (visszalép.) 

AGGASTYÁN:

Két gyermek számára eljött az a pont,
Ahol nem szükséges már az anyagond.
Tudós, vizsgáld meg fejalkotásukat,
Hogy eszerint dönthessük el sorsukat. 

TUDÓS:

Egyikük orvos, másik pásztor legyen. 

(A gyermekeket el akarják vinni. Éva ellenáll, nem engedi a magáét.) 

ÉVA:

Hozzá ne nyúljatok, hagyjátok őt nekem! 

ÁDÁM:

Fiától fosztani ez anyát ne akard,
Vagy megmutatom, hogyan működik e kard! 

(Lucifer megdermeszti Ádámot, Éva összerogy, a gyermekét elviszik.)

AGGASTYÁN:

Szóljon, ki e két nőt párjaul óhajtja. 

ÁDÁM:

Ezt én igénylem. Szívemet vágy hajtja.

TUDÓS:

A férfi rajongó, a nő idegbeteg
Kórházba velük, hisz korcs lenne a gyerek! 

ÁDÁM:

Lucifer, mi lesz itt? Lépjél közbe, segélj! 

LUCIFER:

Ádám, most utazunk, sürgős itt a segély.

XIII. szín 

(Az űr. A Föld egy szelete a távolban látszik, egyre kisebbedve. Ádám mint öreg, Lucifer mint Lucifer repülnek.) 

ÁDÁM:

Őrjöngő röptünk, mondjad, hová vezet?

LUCIFER:

Mondám, hogy magasan szállni élvezet! 

ÁDÁM:

Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét?
Bár tudom, elérni sosem fogom a célt.
A cél a halál, az élet küzdelem,
Az ember célja ez lesz szüntelen.
Ó vissza hát a földre, új csatára! 

LUCIFER:

Legyen! Majd meglátod, mi ennek az ára.

XIV. szín 

(Hóval és jéggel borított fátalan vidék. A nap mint veres sugártalan golyó ködfoszlányok között. Az előtéren eszkimó viskó.
Ádám mint megtört aggastyán bot mellett jő lefelé a hegyről Luciferrel.
Éva mint az eszkimó neje.) 

ÁDÁM:

Oda vezess, ahol pálmákat találunk! 

LUCIFER:

Épp az egyenlítőt tapodja a lábunk.
Fajod is él még, ott egy embertanya.

(Egy eszkimó kilép a kalibából, fókavadászatra felkészülten.) 

ÁDÁM:

Azonnal megáll az embernek az agya!
E torzkép, ez a korcs az ember utóda? 

ESZKIMÓ: (leborulva)

Ha Isten vagy, tedd, hogy több legyen a fóka,
S kevesebb az ember! Gunyhómba jöjj velem!

(berúgja az ajtót, mögötte Éva mint az eszkimó neje látszik.)

ÉVA:

(Ádám nyakába borul, s vonszolja magával) 

Légy üdvözölve, Ölellek, idegen!

ÁDÁM:  (bontakozva)

Segítség Lucifer! Ne lássam a véget! 

LUCIFER:

Ébredj hát, Ádám, álmod itt ért véget.

XV. szín

(Újra pálmás vidék a Paradicsomon kívül, Ádám ismét mint ifjú, kilép a gunyhóból. Éva bent szunnyad, Lucifer középen áll.) 

ÁDÁM:

Álmodtam-e csak, vagy mostan álmodom?
Röpke lét, majd nemlét... ez a borzalom!
Ám tőlem függ, utam másképpen vezessem 

LUCIFER:

Törvény őrzi lépted, s az - rendíthetetlen! 

ÁDÁM:

Dacolhatok akár, Isten, még veled is,
Ím e szirt, s lenn a mély, s jöhet a Nemezis! 

ÉVA: (kilép az ajtón)

Tudd: anyának érzem, óh Ádám, magam. 

ÁDÁM: (térdre rogyva)

Uram, legyőztél. Porból száll fel szavam. 

Az ÚR: (dicsőültem, angyalokról környezve megjelen)
Emelkedj Ádám, újra kegyembe veszlek. 

ÁDÁM:

Halad-e fajzatom, vagy csak marad veszteg? 

Az ÚR:

Ne kérdjed a titkot, buzogj, repess, izzál,
Mondottam ember, hogy küzdj és bízva bízzál!

- - -

(VdgE)

A Tragédia két sms-ben

Kicsöppenvén az édenből
Ádám, s Éva menten eldől.
Lét értelmén meditálnak,
Ám közben elszundikálnak.
Álmuk szól múltnak-jövőnek,
Cél a küzdés, csak rájönnek:
Évának, hogy el ne hízzon,
Ádámnak, hogy bízva bízzon.