|
Viola de genere Exiguum:
|
Egyszer volt - és
elég régen,
szép-szépapám idejében,
vagy tán ő sem élt még, asszem,
hisz nem volt még nyitva a Szem!
Aludt még a két
kistestvér,
- kéz a kézben - Idő és Tér,
Eyrf, Protán, na meg Panrac
Békén együtt uralkodtak.
Tán még Rebec sem
hibádzott,
Bűn a Rénnyel nem vitázott,
Egy a lényeg, kétség se fér:
Békében élt macska s egér!
|
|
|
 |
S mi több, jó
barátok voltak;
pemmikánon lovagoltak,
kvaccspályára is kijártak,
Közös szállás, ahol háltak.
Együtt ettek,
együtt ittak,
s ha már ittak, be is rúgtak;
nőstényt együtt hajkurásztak,
zsákmányra együtt vadásztak.
Történt egy nap, a
mihasznák
szomszéd házat jól kifoszták,
gazdára hozva kínözönt,
loptak egy mizoginbödönt.
|
Örültek ám neki
nagyon,
nem is hagyták kint a padon,
elrejtették jó messzire,
Bhaga-templom szentélyibe.
Jól jön az még, ha
jő a tél,
hull a hó és tombol a szél;
nem kell akkor éhezniük,
éhet-szomjat érezniük.
Történt egyszer,
egy szép napon:
Szólt a macska: "Jó hír vagyon!
Fiat szült az én kis húgom,
lakomára várnak, tudom."
|
|
|
- "Gondolj rám, ha
jókat eszel,
ha a tálból kétszer veszel!"
- így int búcsút a kisegér,
Majd lefekszik, aludni tér.
Másnapra megjött a
macska
Leste az egér, a csacska:
- Hát hogy néz ki a kicsike?
mondd el nekem, de izibe!
Hogy a kicsi
milyen, kérded?
nos hát izé, mint én, érted?
Szeme csukva, amúgy helyes,
szőre is van, valamelyes.
|
És hogy hívják? Mi
a neve?
Az egér így felesele.
- "Hogy a neve? Hááát Lefölét!"
- "Milyen név az mondd? Le? Föl? Ét?"
- "Hogyhogy milyen?
Ebugatta!"
- dühöngött erre a macska.
- "Nem rosszabb, mint Mickey, Jerry,
mit nálatok szokás adni!"
- "Jól van, jól
van, macska, rokon,
a kérdésem visszavonom.
Ne légy mérges, kérlek szépen,
barátságunk nagyon féltem."
|
|
| |
Telt az idő, múlt
is talán,
macska kopog az ajtaján.
- "Nagy öröm ért, egér koma,
most született bátyám fia.
Indulok is
őhozzájuk
az ünnepet együtt álljuk."
- "Menj, mulass jól, s ha kérhetem,
adjad át az üdvözletem!"
- "Jól van, jól, ha
nem felejtem,
Üzeneted majd elejtem."
- így a macska, s el is szelelt,
harmadnap lett, hogy megjelent.
|
- "Vártalak már,
macska koma,
reméltem, hogy jössz már haza!
Öcsikédről szóljál menten,
hogy néz ki a kicsi szentem?
Milyen nevet adtak
néki?
A beszédet immár érti?"
- Milyen, milyen? Macskaszerű,
külseje maga a derű!
Megmondhatom én a
nevét,
őt úgy hívják, hogy "Befelét!"
- "Ej, be furcsa név ez megint!"
- Ám a macska csak egyet int.
|
|
Egérke már el is
hallgat,
de még nincs vége a dalnak.
Harmadszor is jön a jó hír,
macska rohan, ahogy csak bír.
Napok telnek,
kettő-három,
a macskát már én is várom.
Végre aztán megérkezett,
Az egérrel rázott kezet.
Nagy örömmel
elmesélte,
milyen szép az öcsikéje,
szót a nevéről is ejtsen:
őt meg úgy hívják: "Cseppet sem".
Nyárra ősz jött,
őszre meg tél,
Hullt a hó és tombolt a szél.
Az egér már alig várta,
mizogint, hogy hazahozza.
Körülnézett a
templomban,
azt észre is vette nyomban,
hogy a bödön a szentélyben
üres volt ott lenn a mélyben.
|
|
|
Mondhatjuk az egérkéről,
hályog hullt le a szeméről.
Úgy? Lefölét? Úgy? Befelét?
Cseppet sem? Fene a belét!
Indult rögvest, nem
ám haza,
bezörgetett a szomszédba..
Nyílt az ajtó nyikorogva,
Szemben ott állt egy nagy kutya.
- "Meg
nem sértem kutyaságod,
Nem mondok most butaságot:
fény derült egy nagy titokra,
bödönt el a macska lopta!"
|
Tajtékzott a kutya
erre
nem is kérdezte, hogy merre;
rohant át a szomszéd házba,
hol a macska őt nem várta.
Rettenetes, mi jött
erre,
Kutya macskát jól megtépte!
Megrángatta bajuszkáját,
Majd kitépte farkincáját.
Dühös lett erre a
macska
Irdatlan nagy volt haragja
Azóta macs az egeret
ott üldözi, ahol lehet.
 |
|