Macsek és Hajó

(Rendező példánya)

Általános rendezői instrukció:
Macsek jólöltözött, magabiztos, (lehetőleg szép férfias (mély) hangú színész játssza a szerepet) .
Hajó megtört, elhanyagolt pesszimista eléggé butuska a hangja jóval magasabb, kissé nyafogós.
Ha lehet, a kávét Hajónak úgy vigye be valaki, mint egy pincér. Lehet nő vagy akár férfi is.
Ha nevetés van a nézőtéren, kivárni egy picit a folytatással

 Díszlet:  egy kávéházi asztal, két szék a nézőkkel szemben az asztal két oldalán. A szereplők csak nyomatékból fordulnak egymás felé, folyamatában a nézők felé ülnek.

A jelenet kezdetén már ott ül Macsek és a kávéját kevergeti. Egyenes derékkal, mosolygósan, elégedetten nézeget körbe.
Megjelenik oldalt Hajó, aki kissé biceg, vállai leesve, fancsali ábrázattal megy az asztalhoz.
Közben egy felszolgálónő egy kávét visz neki is oda.
Macsek felugrik, a széket odarakja Hajó feneke alá és közben mondja:

Macsek:

Jó napot Hajókám! Rosszul néz ki ma…. És még mintha sántikálna is.
Visszamegy a saját székéhez és leül.

Hajó:

Szenvedő, panaszkodó hangon. Mint akinek már minden mindegy. - Ne is mondja Macsek úr! Előjött a hexencsúzom, azért húzom a lábamat. De maga látom jól van. Nyomkodja  a lábát, meg a derekát

Macsek:

Mosolyogva - Hát igen! Nem panaszkodom. Most vertem meg a főnökömet…- kis szünet! Majd hozzáteszi nyomatékosan. -  teniszben.

Hajó:

Egy kis érdeklődést mutat, de nem hagyja abba a dereka és lába nyomkodását. - Na ne mondja! A közönség felé - Egy hónapja még a kártyát is alig tudta megfogni.

Macsek:

Jól kihúzza magát, kissé mosolyogva, huncutkásan, mutató ujját felemelve, Hajó felé magyaráz. - Na ja! Azóta bevezettük a napot!

Hajó:

Hitetlenkedve, bárgyú arccal néz Macsekra. - Mit? Aztán maga elé meredve mondja  - A feleségem az internetet akarja bevezetni, de nekem az is elég lesz, ha bevezetik jövőre a vagyonadót. Egykedvűen kevergeti a kávéját.

Macsek:

Nagyképűen, magyarázóan beszél. - Hajókám! Hát ezt csak úgy képletesen mondtam.

Hajó:

Bután néz. - Ja!  - Érdeklődve - A vagyonadó is képletes lesz?

Macsek:

Mosolyogva, mint egy tanár magyaráz Hajónak. - Azt nem tudom, de mi vettünk egy gépet, ami olyan hatással van ránk, mintha örökké sütne a nap.

Hajó:

Ez felkelti az érdeklődését, szinte teljes testtel Macsek felé fordul. - Ne mondja! Akkor maguk négerek lesznek?

Macsek:

Kissé ingerülten, de még mindig visszafogottan. - Hogy lennénk négerek? Megemelkedik a székről és szinte szótagolva mondja. - Ez a gép nem barnít, hanem gyógyít. Látja? Fölpattan, és kétszer lehajol - Mikor tudtam én így lehajolni?

Hajó:

Kissé megemelkedve a helyéről, a fejével követi a hajolás mozgását - Tényleg! Kissé fancsali ábrázattal - És mondja, nem fáj?

Macsek:

Ismét visszaül a helyére, a magabiztos nagyképű pózba. - Meg tudtam volna nyerni a tenisz meccset, ha fájna? Hajó felé fordulva - Ráadásul a cukrom is kevesebb lett.

Hajó:

Zavartan elkezdi nézegetni a csésze alatti tányérkát. - Tényleg! Most hogy mondja,… nekem is. Kifelé, ahonnan a kávét kapta. - Kisasszony! Hozna még egy cukrot a kávémba?

Macsek:

Mérgesen. Már kezd elege lenni a butaságból. - Maga ütődött! Nem ez a cukor, hanem a vércukrom! Visszanyugtatja magát, de az ingét megigazítja idegesen a nyakánál. - Ettől aztán még jobban érzem magam.

Hajó:

Nem vesz észre semmit, maga elé meredve bambán. - Jó magának! Én csak gürcölök az irodában, otthon meg a feleségem vár….Egy nagy grimasz, és sóhajtás - Soha egy kis kikapcsolódás, egy nyaralás…

Macsek:

Ismét a régi magabiztos. Örül, hogy dicsekedhet. - Én most jöttem az Alpokból. Mosolyogva körülnéz a nézők felé is.

Hajó:

Csodálkozva - Azt hittem a Rottenbiller utcából jött.

Macsek:

Magyarázva Hajó felé - Onnan, onnan… De mi bevezettük a hegyi levegőt is.

Hajó:

Kezdi elveszteni a fonalat. Hitetlenkedve és kissé emelkedett hangon. - Na ne marháskodjon! Nyomatékkal, szinte szótagolva. - A Rottenbiller utcába… Kezével a teste előtt hadonászva mondja, alig találja a szavakat - Jó, hogy nem má’ bevezették a Niagara vízesést?

Macsek:

Mutatóujjával nyomatékosítva - De, de! Pontosan! Érdeklődően - Maga ezt honnan tudja?

Hajó:

Poén! A néző felé fordulva, nagyon érthetően mondani. - Bemondta a rádió, hogy csőtörés miatt lezárták az egész környéket.

Macsek:

Az asztalra támaszkodva, hangosan - Maga féleszű kakadu! Én nem a vízről beszélek, hanem a levegőről. - Kigombolja a felső gombot ekkora barom láttán.

Hajó:

Megszeppenve, megadja magát - Hát jó! Beszélhetünk a levegőről is. - Maga elé meredve elkezd mesélni. - Ha a feleségem pacalt főz, akkor olyan bukéja van az egész lakásnak, hogy csak ihaj.

Macsek:

Még idegesen, de már próbálja nyugtatni magát. Csak úgy félvállról odaveti. - Na látja, ez nálunk nem fordulhat elő! - Aztán már nyugodtabban folytatja - Sőt, most már az sem zavar, ha a szomszéd, kártyaparti közben elszív egy doboz olcsó cigarettát. Ezt már megint vidáman lazán - Mintha át sem jött volna, olyan friss a levegő.

Hajó:

Vissza a buta, csodálkozó kifejezéshez - Ne mondja! Kissé dadogva, zavartan, mint aki nem akarja megbántani - Már nem is haragudjon, de a múltkor nagyon megcsapta maguknál az orromat az a rettenetes macskaszag. Az előbbi zavartság feloldására kérdezi érdeklődően - Mennyi is van?

Macsek:

Elérzékenyülve, szinte "lefolyik a széken" - Tizenkét édes cicánk van, de hamarosan anyai örömök elé néz a Micike!

Hajó:

Ijedten felkiált - Uram Atyám! Magának akkor már a füléből is folyni fog a majdmegmondtam micsoda…Undorodó arccal fintorog - Hiszen maga allergiás a macskaszőrre!

Macsek:

Büszkén - Csak voltam! Ábrándozva, szinte énekelve - Illetve nálunk most már nincs macskaszőr a levegőben, sem pacalszag, sem dohányfüst.

Hajó:

- Hajó közbevág - Na ne etessen engem Macsek úr! Lemondóan legyint egyet - Különben is mennem kell, mert a feleségem megbízott, hogy vegyek tizenkét flakon ásványvizet. Vissza a kezdeti nyafogós panaszkodós hangra - Képzelheti! Ezzel a fájós lábammal cipelhetem fel a harmadik emeletre. A mániája a forrásvíz! A nézők felé, mint egy verset - Mit tehetek, hát cipelek!

Macsek:

Mint a kegyelemdöfés. Ismét magabiztosan - Hát Hajókám! Nem akarom magát tovább elképeszteni, de mi bevezettük a forrásvizet is. Kinyitom a csapot és kristálytiszta forrásvíz csurog belőle! Mosolyogva körülnéz megint a nézők felé

Hajó:

Bambán. Most már semmit nem ért. - A Rottenbiller utcában! Nagyon bambán! - Ne mondja!.... Élénken! Mondja már el nekem Macsek úr,, hogyan csinálta ezeket? ("Ne mondja - Mondja már el" egy poénnak kell lennie!)

Macsek:

Mint "a megfejtést, most elárulja". Magyarázva, Hajónak, a közönségnek -  Semmi az egész Hajókám! Mióta megismertük a Zeptert, megváltozott az életünk. Ennyi az egész. Felpattan, megigazítja a nyakkendőjét, hátrafésüli a haját, vagyis üzletiessé teszi magát. No, de nekem is sietnem kell, mert a Zepternél dolgozik az asszony, és ma házhoz kell szállítanunk, beüzemelési party lesz! Kacsint egyet nyomatéknak!

Hajó:

Görnyedten feláll, elővesz a zsebéből egy csúnya szatyrot és sántikálva elindul kifelé - Hát én meg megyek az ásványvízért, Visszafordulva - de holnap töviről hegyire el kell mindent mesélnie nekem.

Macsek:

Kezével int felé - Természetesen! Eljön a Váci út 187-be, és mindent megtudhat!
Na, Isten megáldja!