Művek

Verstorzítás

Elisabeth de genere Arrabona: 

Has szele

Has szele kél, s bús düledékeiden, szállt fel a csarnok.
Oszlopi csend, s felleg alól messze megállék az éjjeli hold,
és Husztnak elontott sír kebele inte felém komolyan.
Honfi gyarapít s kele fényre, öszve eped ő a haza ormán
romvára vala, s régi kor derűl lebegő jelenkort.
Rémalak! romok közt, ér felé visszamerengni mit ér?
most jövendővel mond, mint szél árnya: mit vess, alkoss.

(az eredeti)

HUSZT

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
     Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
     Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
     Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
     Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!