jancsi_juliska

Közradja: Stephanus de genere Bartolits: JANCSI ÉS JULISKA
Harmadik találkozás 3. kín
(A szín Vendel atya tornácos háza. A tornácon Jancsi toporog, kalapját kezében gyűrögetve. A kapun befordul Vendel atya.)
Vendel:	Jöjjél szegény fiam, János Látom, arcod szomorú Szenvedés lett osztályrészed, Nem csoda, ha mar a bú.
Jancsi belép a nyári konyhába
Vendel:	Kereszted nagy, való igaz, S régóta hordozod. Bűneiddel Türr Istvánnak Idegeit borzolod. Meg is hozta ítéletét Főispáni talárban.
János:	Ismerem én, megfojtana Egy vízzel telt kanálban.
Vendel:	Ne hidd fiam, ítélete Kegyelmesebb számodra. Nem öl meg, csak kicsit elküld A közeli lápokra. Száműzetés lesz a sorsod, Nem halálos ítélet. Visszajöhetsz tíz év múlva, Ha jó híred ígéred.
Jancsi	Száműzetés lesz a sorsom, Mondjad inkább, a halál! Rémes lehet máshol élni, Ahol senki nem talál. Akkor inkább ezer halál, Mint a száműzött élet Számomra ez a legrosszabb, Legkeményebb ítélet.
Vendel	Ne kapj már frászt, az országból Nem is kéne elmenned. Elég csak a bicikliddel Öt falun át tekerned. De Szatymazon nem maradhatsz, Azt hiszem, ez világos. Vígasztalódj máshol, fiam, Elég nagy a világ most. Így legalább szabad leszel, Nem vasra vert, sápadt rab. Nem zárhatnak Hőzöngőrbe, Az egy másik színdarab!
Jancsi	Ne is mondjál ilyet Atyám, Nekem máshol nincs helyem. Szatymaz nélkül nincsen élet, Nincsen világ énnekem. Kínzatás az, gyehennatűz, Hogyha engem száműznek. Élő-halott leszek akkor, Inkább halált remélek! Ha átgondolod, ez is halál Hiszen innét távozom. Nekem pedig ez a világ, Máshol élni nincs okom. Ha e világot hagyom távol, Másvilágra távozom, Ahol is a lakók neve Halott, ha jól gondolom. Halált mondtál tehát nekem, Száműzésnek becézed? Azt is lehet, de ezzel csak Cinizmusod tetézed!
Vendel	Ó, hálátlan emberfattya, Bűnös János, mit hiszel? Sötét bűnödért halál jár, Jobb hát, ha nem hisztizel. A főispán törvényt hágott Hogy életed megmentse Így lettél Te gyilkosként is A legnagyobb kegyeltje! Borulj térdre, adjál hálát Hogy ez lett az ítélet. Ne pedig a sorsodat szídd Hogy életed mivé lett.
Harmadik találkozás 5. kín
(A szín egy szalmakazal valahol az Alföldön. Sötét van, csak egy fáklya világít a kútkáva mellett. Jancsi csizmás lábával odébb tol egy kéve szalmát és ettől látható lesz Jancsi és Juliska. A meleg nyárban elég lengén vannak öltözve, a kazal előtt csak a borskancsó áll.)
Juliska	Hová indulsz ilyen korán Mikor még a nap sem kél Messze még a hajnal pírja Alig múlt el tán éjfél.
	Ne rottyants be a gatyádba, Nem pacsirta, ami szól Csak a rozsdás kapuzsanér Nyekereg, hisz tudod jól.
	Ja, hogy madárfüttyöt hallasz Arra is van válaszom Csalogány ül a kertünkben Az almafán, aranyom.
Jancsi:	Kedves Julis, ne szívassál Pacsirta az, hallom én Csalogánynak hinni füttyét Nem más az, mint vak remény.
	Nézd, az Alföld peremén már Fénycsíkot von az idő A Göncöl is fényét veszti Naptábornok gyorsan jő.
	A hegy ormán surran a nap Csendben lábujjhegyre áll. Ott az élet magja sarjad, Itt utólér a halál.
Juliska:	Menj már, ugyan, Jancsi kérlek Nem hajnal az, amit látsz, Egy üstökös fénye látszik, Ettől vert ki így a frász.
	Ez szolgál majd lámpásodul Mikor átmész Szatymazra, Addig viszont van még idő Bújjunk be a kazlakba.
Jancsi	Egye fene, ha akarod Itt maradok reggelig Még akkor is ha a tanya Betyárokkal megtelik.
	Bánom is én, mi történik Ha Juliskám akarja. Szürkületi látomásom Máris le van tagadva.
	Az a fénycsík az Alföldön Nem szürkület, esküszöm! Mindössze a Holdnak fénye Vetül vissza a ködön.
	Nem pacsirta, amit hallok, A gémeskút nyekereg! Gyere Julis, szebb az élet Ha fél lityit beverek.
	Hisz jó dolog itt heverni Szénakazal rejtekén, Fájó lenne elköszönni Gyönyör vár itt, sejtem én.
	Sorsomat hát eldöntötted Jöjjön inkább a halál Okos ember nyugton marad Ha egy kicsit bepiál.
	Mondjad hát az igét, Julis, Elhallgatlak reggelig Úgy kéjes a legény sorsa Ha kazalba fektetik!
Juliska:	Jaj, mit beszélsz drága Jancsim, Mégsem lehet maradnod. Reggel korán Szatymaz mellett a búzát kell aratnod.
	A pacsirtát halljuk mégis Nem a gémeskút nyifog Siess, szaladj, el ne késsél Abból baj lesz, nem titok.
	A pacsirta kemény hangja Nem oly lágy, mint gondolod, Elszakít tőled a dallal, Bármennyire rossz dolog.
	Rút varanggyal cserélt szemet A pacsirta, azt mondják, Bár inkább az énekében cserélt volna, hallgatnánk.
	Kitép Téged karjaimból Nászágyunkat ellopja, Siess, mert a toronyóra Már a négyet kongatja.
Jancsi	A fény nő az ég aljában Egyre jobban növekszik, Rám pedig a tök sötét vár, Kút mélyével vetekszik!