Petrus deák:

Judith – köszöntő

a 2001. esztendei Értesítő Mindszent havi számának 15. oldaláról

Kedves Barátnéim és Barátaim,

nem közönséges napon gyülekezénk itt ma össze, hogy a’ Symposion Társaság fennállásának negyedik esztendejében annak immáron 29. rendes ülését megtartsuk. Nem közönséges nap ez, mert akárhogy is forgassuk a’ calendariomunkat, Szent Mihály havának Szent Mihály arkangyal emlékére szentelt napja vagyon. Szent Mihály arkangyal pedig nem közönséges angyal, hanem a’ három főangyal egyike. Az Angyalvár tetején ott áll a’ szobra. A’ XIV. században a’ frankok aranypénzt vertenek a’ képével, az Angedort. Michelangelo róla mintázott szobra a’ dél-itáliai kisváros, Monte-Sant’ Angelo híres búcsújáró templomát díszíti. Raffaellonak róla föstött picturáját a’ párisi Louvre őrzi. A’ pannon művészek közül azon Szécsi Antal szobrászművészt ihlette szoborcsoport készítésére, aki a’ vasminiszter Baross Gábor monumentumának megformázására is méltónak találtatott.

Mihály arkangyal meg is érdemeli ezen kitüntető figyelmet: ő a’ sátán nagy ellenfele. Ő vezényelé az angyalokat azon küzdelemben, melynek végén a sátán levetteték a’ mennyből: „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai.” (Jel. 12, 7) S ő küzde meg a’ sátánnal Mózes holttestéért: „Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd. 1, 9) Ezen küzdelmet penig az egyébként nem túlságosan jelentős XIX. századi német pictor, Bernhard Plockhorst föstötte meg.

Azomban a’ catacurd fragmentális calendáriomban is jeles nap ezen mai: Judith, avagy az ösméretlen comoedia-auctor napja. Judith penig nem közönséges ösméretlen auctor. Először is azért, mert a’ hét fő gratia és musa egyike. Kik is penig az alfabetikum rendjében a’ következők: Elisabeth, avagy a’ Szakácsnő, Eva, avagy az Első Nő, Judith, avagy az Ösméretlen Comoedia-Auctor, Judith, avagy a’ Gyönyörűszép Koldusleány, Silvia, Susanna és Viola, avagy a’ Virág. Másodjára azért, mert egyáltalán nem ösmeretlen, hiszen opusai – a’ Sam’s Club, A’ napnak fogyatkozása, A’ zöldszemű élet, Almodovar súlyos magánya, V.L.-nek, Everyman, A’ muszáj-vőlegény, Elsüllyedt a’ ladik, Akárki siráma, Egy század eleji feminista folyóiratból, Thámár atyja – mindannyiunk számára ösméretesek. Harmadjára azért sem közönséges ösméretlen auctor, mert megföstötték őt Alexander Paccatus nemzetes úr és Judith de genere Armoracia, a’ki peniglen a’ Képíró, s nem a’ legkisebb a’ Judithok közül, s mindazáltal reménytelenül is reméljük, hogy a’ nemzetes úrral egyetemben tsak ideig-óráig foszt meg minket a’ velök való együttlehetés örömétül.

De ne kalandozzál el locsi-fecsi deák: nem a’ Képírórul, nem is a’ Gyönyörűszép Koldusleányról, hanem az ösméretlen comoedia-auctorrul vagyon itten szó, kinek is a’ catacurd fragmentális calendáriom szerénti napja ez a mai. Meg is érdemeli ezen kitüntető figyelmet, ’iszen társnőivel, a’ többi felsorolt gratiákkal és musákkal egyetemben hatalom adatott néki, no, oldani és kötni t’án nem, de a’ Symposion Társaság azon tagjait, kik is a’ szebbik nemhez tartozónak mondhatni magukat nem szerentsések, a’ mennyből a’ földre levetni avagy onnan a’ mennybe fölemelni bőségesen. Azon reményünknek is hangot adva kévánunk néki épp ezért még nagyon-nagyon sok boldog születésnapot, hogy ezen hatalmával visszaélni nem fog, hanem ellenkezőleg, még nagyon-nagyon sok gyönyörűszép comoediával örvendezteti meg Társaságunkat.