Elisabeth
de genere Arrabona:
Háyas parikás krumli
Hozzávalók:
Krumpli,
hagyma, zsír és paprika
Már
két napja nem evett csak ivott, amikor a Gyula meghívta egy paprikás
krumplira. Abba a házba, ahol kiscsávóként hallgatta a faterja és Gyula
vitatkozását, hogy tudós lesz-e a kiscsávóból vagy se. Mára eldőlt: tudós
lett, ivás tudós. Gyula egy csálé, öreg papírdobozt húzott elő a kredenc alól,
majd a rengeteg hagymahéj közül egy fej hagymát kurkászott elő. Megpucolta és
a markába fogva vágta fel, ahogy a kiscsávó apja is csinálta, még akkor,
amikor nem szórta föl sóderrel az udvart, de hiába szórta a sódert soha nem
lett neve, csak az öregapám leányának az ura volt. A kiscsávó nézte a hagymát
aprító kezet és látta, amint a hagyma után a kezét szeleteli tovább, a vér
végig folyt a könyökéig, de már a könyökénél szeletelte tovább. Harmadnap
temették Gyulát. A kiscsávó ott állt a sír mellett, szorítva a göcsörtös
akácfát még mindig részegen és kábán és zokogott, hogy Gyula neki akart jót
főzni és lám ide jutott. Így is történhetett volna, mint ahogy azon a vidéken
gyakran megtörténik, de Gyula a hagyma szeletelést épp akkor hagyta abba,
mikor elfogyott a hagyma és a zsír is felforrósodott a lábasban. Míg a hagyma
sült, egy zsákból krumplikat halászott elő, meg egy műanyag kannát tett az
asztalra. A kiscsávó szeme felcsillant, ha ugyan a nagy fehér csipák között
bújó véres szemek képesek lennének efféle kunsztra.
Egy
húzásra kiitta a bort, nem úgy mint a társai a városban, akik a vékonyfalú,
öblös poharakban lögybölgetik, szagolgatják az italt mielőtt meginnák, s
közben nem gondolnak az asszimilálódni képtelen kiscsávóval, akinek nem ér az
élete semmit, mert nem tud ógörögül.
Gyula
közben végzett a krumpli pucolással és jófajta házi paprikát tett a lábasba, a
felszeletelt krumplit azonnal rátette. A nyárikonyha megtelt a paprikáskrumpli
ígéretével.