Tartalom: Symposion bevezető 2039-ből

 

Kedves Barátnéim, Barátaim!

Szeretettel üdvözlök minden kedves Symposion tagot a 42. évfolyam Csimborkóstoló Lezginka havi, első ülésén. Örülök, hogy a hosszú nyári szünet után ismét együtt lehetünk.

Mielőtt rátérnék a bevezetőre, egy gyors pillantást vetnék arra, hogy mindenki ki lett-e rendesen szolgálva.
Kérlek Benneteket, hogy a fogyasztási folyamat megkezdése előtt az íz és az illat eksönt kapcsoljátok be. E nélkül hiába dolgoztam!

Úgy látom, Anókának nem ízlett a mai koktél, még félig tele van a pohara. János, jöhet még egy gin-tonic? Anóka is inkább azt! Jó, rendben, máris keverem. Juti a Volgai hajós mennyire felelt meg az elmúlt 35 év színvonalának? Jobb egérrel tudsz véleményt nyilvánítani, ha nincs egered, akkor erős koncentrációval! Juc, nem volt jól látható a blúzod színe, ennek ellenére megfelelő-e a koktélod? Köszönöm a „szupi” jelzést! 

Megkérem E. d.g. Arrabonát, hogy a bevezető alatt ne járkáljon fel-alá az egerével!

Rá is térek a lényegre, mielőtt Ibolya szenzorai végképp kimerülnének, előzetesen jelezte, hogy egyik-másik feltöltésre vagy cserére szorulna. Szerintem erősebb koncentrációval még működnek.

Figyelmeteket most a képernyő bal sarkára irányítsátok, ahol a sárga villogó pötty jelent meg.

 

 

Ma, tehát szeptember 10. van, Hunor napja, épp 100 éve 1939. szeptember 10-én üzent hadat Kanada Németországnak.
Megjött Szilvi, akkor egy kis szünetet tartunk. Sajnáljuk, hogy nem tudtál időben kilépni az Örkény és a margóvágó rendezvény-site-ról és örülünk, hogy cserébe

mindenkinek hoztál egy kis margóvágó app-ot hozzávaló virtuális papírral. Szerintem ne most próbálgassátok a négyfelé vágást! Miután mindenki lenyugodott, folytassuk a bevezetőt a mai nap, szeptember 10. eseményeivel.
141 éve a genfi tó partján gyilkolta meg Sissit egy anarchista terrorista. Kérlek benneteket, ne most nézzétek végig a filmet. Ez még nem az idegen toll szekció. Persze az, hogy belenéztek nem zavaró, de a sárga pöttyön legyen a figyelmetek végig, mert különben lemaradtok.

A régi időkben gyakran megfordultam ebben a városban, ahol a tóparton áll Sissi szobra. Ha még emlékeztek, sok nehézségen kellett túl jutnunk, amíg egy ilyen utat meg tudtunk tenni. Hajnali taxizás a reptérre, tülekedés a csomagfeladásnál, biztonsági ellenőrzés stb. De hagyjuk a nosztalgiázást!

Most könnyedén odasétálunk Sissi szobrához, Ibolya kérlek, ne maradj nagyon le, tudom, a fényképezőgéped szeretnéd elővenni, de hidd el, már elég sok kép készült erről a szoborról és valamennyi a rendelkezésedre áll. Ha a hang és illat gombra klikkeltek, akkor halljuk a tó közepén levő Jet hangját is és érezzük a tó illatát.
Úgy látom, Janó szeretne hozzátenni valamit, fordítsátok figyelmeteket a képernyő közepére, a narancsszínű pöttyre koncentrálva. Szilvi jelezte, hogy nincs meg a Janó narancs pöttye, így magam linkelem be gyorsan, amit Janó szeretne tudatni:

„Véletlenül lett Sissi az áldozat, mert a sanyarú sorsú olasz, Luigi Lucheni számára mindegy volt, kit öl a meg, csak az uralkodó osztály valamely tagja legyen. Mély gyűlölet élt benne az arisztokrácia iránt. Azért, mert egy olasz munkásnő törvénytelen gyermekeként árvaházban kellett felnőnie; azért, mert egész életében nyomorogni kényszerült és alkalmi munkákból tengődött; s azért, mert a saját életével kapcsolatos álmaiból semmit sem sikerült megvalósítania. Az anarchista mozgalmak felé forduló férfi Svájcban telepedett le, és mivel elutazni sem volt pénze, elhatározta: azzal az arisztokratával végez, aki először Genf közelébe érkezik.

Kapóra jött tehát neki, hogy az orléans-i herceg a városba készülődik. Ám a herceg ezt az utat lemondta. Végzetére eljött azonban Erzsébet, méghozzá inkognitóban. Máig nem tisztázott, ki szivárogtatta ki a hírt, mindenesetre az egyik helyi lap tudatta olvasóival a királyné érkezését, s gyilkos egy, a kabátujjába elrejtett késsel végzett a magyarok kedvenc királynéjával.”

 

Köszönjük Janó, az érdekes megjegyzést, akkor térjetek vissza figyelmetekkel Stephanus sárga gömbjére a bal sarokba.

Ma ünnepli 91. születésnapját Charles Simonyi, aki az évezred egyik legnevesebb szoftverese és azon kevesek közé tartozik, aki a vagyonát az eszével kereste. Az első űrturisták közé tartozott. A század elején kétszer járt az űrben civilként, ami abban az időben újdonságnak számított. Olyannyira, hogy ezen a fórumon sokszor megidézett Puskás Tivadarról elnevezett szakiskola kapcsolatot teremtett vele és néhány szó erejéig az űrből üdvözölte egykori iskolája tanulóit és Laci bácsit. Ajjaj: Laci bácsi egyértelműsítő felugrott mindenkinek, pedig egyértelmű, hogy kiről van szó. A Puskás egykori ún. igazgatójáról, Horváth Lászlóról. Sajnos még mindig hibát jelez, de legközelebbre ide töltöm Laci bácsi profilját. Most meg sípol is és sajnos a szag eksön is nyitva maradt és meglehetősen büdös lett a hibajelzéstől.

Amíg kiszellőztetünk, megnyitom a Csimborkóstoló Lezginka havi Symposiont. Kérdezem, érezte-e bármelyikőtök úgy, hogy postát kapott?

Ennyit találtam, kicsit rövidnek, töredékesnek tűnik és stílusa sem egészen Stephanus, lehetséges, hogy egy kalóz Stephanus-szal állunk szemben?