Juc
Villageois:
Békém nem találom (1)
Békém nem találom s nem űz harci kedv,
félek s remélek; égek s dermeszt a fagy;
mennyekbe szállok és földre húz testem:
semmit szorítok, s az ölelt világ nagy.
Így tart börtönben, nem nyílik, nem
szorít,
magának nem tart, de gyeplőt sem enged;
Ámor meg nem gyilkol, vágy vissza nem hív,
élni sem hagy, zavarná a vesztem.
Szemem nélkül látok, nyelvtelen
ordítok;
mohón veszni vágyom, segítőm kiáltom;
magam utálom, másért imádkozom.
Fájdalom kínoz, zokogva nevetek;
sem élet, sem halál nem gyönyörködtet:
így lát most, Hölgyem, kegyeiért esdem.
Békém nem találom(2)
Békém nem találom s nem űz harci
szellem,
félek s remélek; égek s jéggé fagyott szívem;
mennyekbe szállok és földre zuhan testem:
a semmit szorítom, s az egész világot ölelem.
Ím így tart börtönben, mi nem nyílik, nem szorít,
magának nem tart, de gyeplőt sem enged;
Ámor meg nem gyilkol, de vágyból vissza nem hív,
élni sem hagy, zavarná a vesztem.
Szemem nélkül látok, nyelvtelen ordítok;
és mohón veszni vágyom, kezem segítőért tárom;
magam utálom és másért imádkozom.
Fájdalmak kínoznak, zokogva nevetek;
sem élet sem halál nem gyönyörködtet:
ím így lát most, Hölgyem, kegyeiért esdem.
 |
Nincs békém
Fordította: Sárközi György
Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.
Öröm nem nyit
kaput, nem zár le rácsot,
nem tart meg és nem oldja kötelékem,
Ámor nem öl meg s nem lazítja fékem,
de élve sem hagy, s menekvést se látok.
Nézek vakon és
nyelv nélkül beszélek,
s veszni szeretnék s szabadulni vágyom,
és gyűlölöm magam, másért meg égek,
nevetve
könnyezem, bánatból élek,
egyformán fáj életem és halálom.
Ide jutottam, drága Hölgyem, érted.
(Fordította Sárközi György)
|
|
Juc
Villageois:
A lélek feldúlt...
A lélek feldúlt, nyitja
most se torzul,
s vagy, képekkel tör a kaszás jöttödre,
s billen ki hal, ki holt s kit bűnt üldözve
vet a bökő tengerbe, búja fordul.
 |
Az eredeti:
Az
élet elfut, vissza sohse fordul…
Az élet
elfut, vissza sohse fordul,
s nagy léptekkel jön a halál mögötte,
s minden, mi van, mi volt s mit sűrü ködbe
rejt a jövő, lelkemben búra torzul.
(Fordította Sárközi György)
|