Művek:

Műfordítások

 Viola d.g. Exiguum:

Túl rövid

Férfi változat

Amint világra pottyantál,
tanultál és házasodtál,
nemzettél és gyarapodtál,
föld alatt vagy, mert meghaltál.

Női változat

Éppen, hogy csak megszülettem,
jött a suli, férjhez mentem,
szültem, s javakat gyűjtöttem,
máris föld alá kerültem. 

Az eredeti:

 

Zu kurz

Kaum dass auf diese Welt du kamst,
zur Schule gingst, die Gattin nahmst,
dir Kinder, Gut und Geld erwarbst,
schon liegst du unten, weil du starbst.

 

 Viola d.g. Exiguum:

A karácsonyi liba

Mélyhűtőben összefagyva
Nyugszik még a dán liba.
Fehér szarkofágba rakva
Ebben eddig nincs hiba.

Feje, lába s belek nélkül
Fekszik a spenót alatt.
Vajon mérges lett-e végül,
Hogy levágták - amiatt?

Nem fázik meg, nincs túl hideg?
Libabőrös mostanra.
Tény, hogy itt nem öregszik meg:
Kiolvasztják holnapra.

A konyha már nagyon átfűlt
Tele van az illattal.
Finom legyen a libasült!
– Holnap jön el az angyal!

Az eredeti:

Die Weihnachtsgans

Tiefgefroren in der Truhe
Liegt die Gans aus Dänemark.
Vorläufig lässt man in Ruhe
Sie in ihrem weißen Sarg.

Ohne Bein, Kopf und Gekröse
Ruht sie neben dem Spinat.
Ob sie wohl ein wenig böse
Ist, dass man sie schlachten tat?

Oder ist es doch zu kalt ihr?
Man siehts an der Gänsehaut.
Nun, sie wird bestimmt nicht alt hier:
Morgen wird sie aufgetaut.

Hm, welch Duft zieht aus dem Herde
Durch die ganze Wohnung dann.
Macht, dass gut der Braten werde,
Morgen kommt der Weihnachtsmann.

 Viola d.g. Exiguum:

A legrosszabb könyvek
 

A legrosszabb könyvek nem azok,

melyeken könyvmolyok nyammognak,

A legrosszabb orrok nem azok,

melyek szemüveget hordanak.

Legrosszabb emberek nem azok,,

kik neked igazat mondanak.

Az eredeti:

DIE SCHLECHTESTEN BÜCHER

Die schlechtesten Bücher sind es nicht,

an denen Würmer nagen,

die schlechtesten Nasen sind es nicht,

die eine Brille tragen.

Die schlechtesten Menschen sind es nicht,

die dir die Wahrheit sagen.

 Viola d.g. Exiguum:

A pitypang
 

A pitypang mindig, régtől fogva
harcias virágnak számított,
mert hogyha viharos szél fújja,
Küld egy ejtőernyős csapatot.
És mikor a verandán ülve
éppen egy jó levest fogyasztok,
sajnos mindig találok benne
két jól felrobbantott osztagot.

Az eredeti:

Löwenzahn ist schon seit jeher
 

Löwenzahn ist schon seit jeher
als höchst kriegerisch verschrien,
denn er lässt bei gutem Winde
Fallschirmtruppen feindwärts ziehn.
Und ich sitz auf der Veranda
und verzehre meine Suppe
und entdecke in derselben
zwei Versprengte dieser Truppe.

   Viola d.g. Exiguum:

Szívesen szolgáltak

Eddig szívesen szolgáltak tollamnak
a főnevek és az igék,
de mára már sajnos szót nem fogadnak –
Mondassatok értem misét.

Az eredeti:

Sie dienten mir gerne

Sie dienten mir gerne bei jedem Gedicht,
die Substantive und Verben,
doch heute gehorchen sie mir leider nicht –
ich möchte am liebsten sterben.

   Viola d.g. Exiguum:

A rémkirály*

Ki vágtat oly későn az éjben?
Hát az apa. Repeszt a szélben.
Mindjárt nyolc. Karjában a fia,
Forrón tartja, megfázott, biza’.
Fél három, fél öt. Kél a hajnal.
Az apa vágtat, küzd a faggyal,
Hazaér, bár a baj tucatnyi!
– S a fiú él, a ló purcant ki!

(*Szabadon a frankfurti Johann Wolfgang után)

Az eredeti:

Der König Erl*
 

Wer reitet so spät durch Wind und Nacht?
Es ist der Vater. Es ist gleich acht.
Im Arm den Knaben er wohl hält,
er hält ihn warm, denn er ist erkält’.
Halb drei, halb fünf. Es wird schon hell.
Noch immer reitet der Vater schnell.
Erreicht den Hof mit Müh und Not -
der Knabe lebt, das Pferd ist tot!

 

*(Frei nach Johann Wolfgang von Frankfurt)

   Viola d.g. Exiguum:

A vihar*

Az ősatya, nagymama, anya és gyerek
egy dohos szobában ím, összesereglett. -

Szerda van. A távolból egyszerre csak ott
halk morajlás hallik. Hold és a csillagok
fekete, nyirkos felhők mögé bebújnak,
nagyon megriadnak. Villámok villannak.
s a dohos szobában ím, összesereglett
az ősatya, nagymama, anya és gyerek -

A zivatar közelgett. És a menny dörgött.
Még öt perc és máris itt lesz a csütörtök!

Tombol, zúg a vihar, és meginog a fal,
zuhog már az eső, és megromlik a vaj - ,
s a dohos szobában – ím a sztori kerek:
az ősatya, nagymama, anya és gyerek.

Óriás robbanás! Egy villám most lecsap!
Ősatya fülel rá, és kiüzen:"Szabad!" -
Szoba leég, elhamvad, ez prompt lepereg:
Ég klottgatya, őshaza, ragya és perek...

*Szabadon Ludwig Uhland után, aki az
azonos nevű utca feltalálója volt.

Az eredeti:

Das Unwetter*

Urahne, Großmutter, Mutter und Kind
in dumpfer Stube versammelt sind. -

’s ist Mittwoch. Da hört man von ferne
ein leises Grollen. Mond und Sterne
verhüllen sich mit schwarzen, feuchten
Wolkenschleiern. Blitze leuchten.
Und es sind versammelt in dumpfer Stube
Urahne, Großmutter, Mutter und Bube. -

Das Gewitter kommt näher mit Donnerschlag -
und noch fünf Minuten bis Donnerstag!

Es heult der Sturm, es schwankt die Mauer,
der Regen prasselt, die Milch wird sauer - ,
und in dumpfer Stube - man weiß das schon -
sind Urahne, Großmutter, Mutter und Sohn.

Ein furchtbarer Krach! Ein Blitz schlägt ein!
Der Urahne hört was und sagt:"Herein!" -
Die dumpfe Stube entflammt und verglimmt
mit Urhammel, Großbutter, Butter und Zimt ...

*Frei nach Ludwig Uhland, dem Erfinder
der gleichnamigen Straße.

   Viola d.g. Exiguum:

A kukac 

 

Egy fában, a kéreg mögött
Féreg lakik, meg egy kölyök.
Özvegy kukac, mert a férje
fáról leesett a földre.
Így szolgált ő táplálékul
egy hangyának – s martalékul.

Szólt a kukac egyik reggel:
„Gyerkőc, látom a szememmel,
odaát van friss káposzta,
elhozom én lopva, hoppsza!
Ne menj sehova se, vigyázz,
Papa miatt is lett nagy gyász!“
 

Így beszélt hát és elszelelt.
De az ifjonc csak nem figyelt,
utánament, semmi aggály!
Ám épp jött egy tarka harkály!
Kicsi nyüvet, hamm, bekapta,
Részvét nélkül. Ebugatta!

Egy fában, a kéreg mögött
Szól a féreg: hol vagy, kölyök?

Az eredeti:

DIE MADE

 

Hinter eines Baumes Rinde
wohnt die Made mit dem Kinde.

Sie ist Witwe, denn der Gatte,
den sie hatte, fiel vom Blatte.
Diente so auf diese Weise
einer Ameise als Speise.

 

Eines Morgens sprach die Made:
„Liebes Kind, ich sehe grade,
drüben gibt es frischen Kohl,
den ich hol. So leb denn wohl!
Halt, noch eins! Denk, was geschah,
geh nicht aus, denk an Papa!“

 

Also sprach sie und entwich. -
Made junior aber schlich
hinterdrein; und das war schlecht!
Denn schon kam ein bunter Specht
und verschlang die kleine fade
Made ohne Gnade. Schade!

Hinter eines Baumes Rinde
ruft die Made nach dem Kinde ...

   Viola d.g. Exiguum:

 A poliglott macska

Egérlyuk előtt a macska,
Lesi az egeret nagyba’,
gondolja: „Várok eleget,
megcsípem az egeret!”

Szól odabenn az egér: nos:
„Kicsi vagyok, de furfangos!
E helyről én nem mozdulok,
Inkább itt benn maradok!"

Jól fülel hát, de "miau" -
helyett mit hall? "vau-vau".
Felkacag: „Na, szegény macska,
az eb mindjárt elkapja!

Innen biztos gyorsan kilőtt,
Nem csücsül a lukam előtt!”
Ámde – ezt már sejthetitek -
az egérke tévedett.

Amint a lukból kilépett -
pedig csak egy kis lépést tett -,
mancskamancsok megragadták
s azonnal elhurcolták! -

Mossa mancsait a macska,
tanulságot mondja, hallga:
„Milyen hasznos, ha az ember,
Más nyelveket is ismer...!"

Az eredeti:

Die polyglotte Katze

 

Die Katze sitzt vorm Mauseloch,
in das die Maus vor kurzem kroch,
und denkt: "Da wart nicht lang ich,
die Maus, die fang ich!"

 

Die Maus jedoch spricht in dem Bau:
„Ich bin zwar klein, doch bin ich schlau!
Ich rühr mich nicht von hinnen,
ich bleibe drinnen!"

 

Da plötzlich hört sie - statt "miau" -
ein laut vernehmliches "wau-wau"
und lacht: „Die arme Katze,
der Hund, der hatse!

 

Jetzt muss sie aber schleunigst flitzen,
anstatt vor meinem Loch zu sitzen!"
Doch leider - nun, man ahnt's bereits -
war das ein Irrtum ihrerseits.

 

Denn als die Maus vors Loch hintritt -
es war nur ein ganz kleiner Schritt -
wird sie durch Katzenpfotenkraft
hinweggerafft! - -

 

Danach wäscht sich die Katze die Pfote
und spricht mit der ihr eignen Note:
„Wie nützlich ist es dann und wann,
wenn man 'ne fremde Sprache kann...!"

   Viola d.g. Exiguum:

A zár

Négyszáz éve immár, hogy meghalt Pál pápa
és mennybe ment, amint ez pápák szokása.
És minden baj nélkül, simán odaérve,
saját arany kulcsát vette a kezébe.
Ismeretes, hogy régen, akárcsak ma
a mennyhez minden pápának van kulcsa.
De nicsak, a kulcs a zárba nem passzolt.
Péterrel a pápa mégiscsak einstandolt,
Szólt Péter (az arcát szakáll keretezte):
"Ugyanis a Luther zárat cserélt benne...! "

Az eredeti:

Das Schloß

Papst Paul war gestorben vor vierhundert Jahren
und ist dann, wie üblich, gen Himmel gefahren.
Und als er dort oben gut angekommen,
da hat er den güldenen Schlüssel genommen.
Es ist ja bekannt, daß früher und itzt
jeder Papst einen Schlüssel zum Himmel besitzt.
Doch siehe, der Schlüssel, der wollte nicht passen.
Der Petrus hat trotzdem ihn eintreten lassen
und sprach (sein Antlitz war bartumrändert):
"Der Luther hat nämlich das Schloß verändert...! "

   Viola d.g. Exiguum:

Miért lettek savanyúak a citromok?

El kell már mondanom, hogy valójában
a citromok ősrégen, hajdanában
(csak azt nem tudom már sajnos, hogy mikor)
édesek voltak, mint a kandiscukor.

Mígnem egyszer így szóltak: "Mi citromok,
akarunk lenni, mint a dinnyék: nagyok!
Ezen felül utáljuk a sárga színt,
pirost vagy kékest akarunk, annyi szent!"

Isten meghallá ezt a morgolódást,
és mondá: "Ez nem lesz így, de mondok mást!
Így maradtok! Sajnálom!"

Az eredeti:

Warum die Zitronen sauer wurden

Ich muß das wirklich mal betonen:
Ganz früher waren die Zitronen
(ich weiß nur nicht genau mehr, wann dies
gewesen ist) so süß wie Kandis.

Bis sie einst sprachen: "Wir Zitronen,
wir wollen groß sein wie Melonen!
Auch finden wir das Gelb abscheulich,
wir wollen rot sein oder bläulich!"

Gott hörte oben die Beschwerden
und sagte: "Daraus kann nichts werden!
Ihr müßt so bleiben! Ich bedauer!"

   Viola d.g. Exiguum:

Egy pillangó

Volt egyszer egy színes bigyó
egy úgynevezett pillangó.
Szállt, mint a lepkék: jókedvűen,
Korához képest könnyelműen.
Csipeget itt – hörpint amott
és odébb szállt, ha jóllakott.

Jácintokhoz repült az árva,
s egyáltalán nem nézett hátra.
Így történt, hogy ez a kis pille
Jól elámult, hogy megfogták. Hinnye!

Az eredeti:

Ein Schmetterling

 

Es war einmal ein buntes Ding
ein so genannter Schmetterling.
Der flog wie alle Falter
recht sorglos für sein Alter.
Er nippte hier – er nippte dort
und war er satt, so flog er fort.

Flog zu den Hyazinthen
und schaute nicht nach hinten.
So kam´s, dass dieser Schmetterling
verwundert war, als man ihn fing.

   Viola d.g. Exiguum:

A szikla

Ha szívedről leesik egy szikla,
az rögtön a lábadra lehull!
E világ sorának ez a nyitja;
újabb gpmd jő, ha egy elvonul.

Az eredeti:

Der Fels

 

Wenn dir ein Fels vom Herzen fällt,
so fällt er auf den Fuß dir prompt!
So ist es nun mal auf der Welt;
ein Kummer geht, ein Kummer kommt.

   Viola d.g. Exiguum:

Legjobb vicceimet 

Legjobb vicceimet – asszem - már elmondtam,
s a publikumtól csak kínos mosolyra telt.
De mértéktelenül nagy vidámság kegyelt,
amikor a kerékpárról lepotyogtam.

Az eredeti:

Meine besten Witze

 

Meine besten Witze hab ich erzählt,
das Publikum lächelte nur leicht gequält.
doch Heiterkeit ohne Maß und Ziel
erregte ich, als ich vom Fahrrad fiel.