Művek:

Műfordítások

Viola d.g. Exiguum:

Elbűvölő, szép szájacska

Elbűvölő szép szájacska
Inkább friss és pirosacska,
Mint a friss nyári csersznye
Reggelre;

Illatosabb egyébiránt,
Mint a virágzó amaránt,
Százszor kisebb, - már úgy szemre –

Mint az üde nyári harmat,
Mely a földet, hol fű sarjad,
Beteríti cseppről – cseppre.

Csókolj meg barátnőm, kincsem,
Csókolj meg hát, életem,
Ahányszor csak látom benned
Félelmed,

Szigorod és keménységed,
Zordságot, kegyetlenséget
Vagy egy mosolyt, kegyeset,
Szerelmeset és izgatót,
Bíbor ajkon villanót,
Szemedben a végzetet.

Ahányszor e szárnyas női isten
Kegyetlen kezével minden
Kedves arcvonást
Elront

A szívemben: és ahányszor még

Lenn az ingoványos parton
szép
apró homok mutatkozik,
És fenn a légben  pintyek játszadoznak,
És lenn a vízben halak fickándoznak,
Hol a folyó kanyarodik.

Ahányszor az apróságok,
Börtönök és szabadulások,
Kis halálok, halk mosolygások,
És halk kiáltások

Téged választanak úrnőjüknek;
Ahányszor néked, szeretőmnek,
Tartogatom keserűségem és édességem,
Félelmem, vágyam, bosszúságaim;
Ahányszor jogos panaszaim
Halmozom a szívemben mélyen.

Csókolj hát, ingerlőn,
Vágyteljes
Istennőm,
Csókolj kacéran,
Tartózkodóan,

Addig, míg meg nem halok:
Életem, kár, hogy többet nem bírok,
Kár,
Istenem, nem bírok többet!
De ha szájacskád elvonod,
Halált kívánnom elég ok,
Inkább adj, míg van fölösleg.

Kedves harcosnőm, virágom,
Szívem, mindenem, világom,
Éljünk, éljünk hát együtt,
Kövessük

Ifjúság gyengéd
Érzésit:
Mert az öregség nem késik,
- Már a kapu előtt lazsált:
S majd reszketve, tántorogva
Közelünkbe elvonszolja
A kórságot és a halált.

Az eredeti:

Douce et belle bouchelette

Douce et belle bouchelette
Plus fraische et plus vermeillette
Que le bouton aiglantin
Au matin,

Plus suave et mieux fleurante
Que l'immortel Amaranthe,
Et plus mignarde cent fois
Que n'est la douce rosée,
Dont la terre est arrosée
Goûte à goûte au plus doux mois.

Baise-moy ma douce amie,
Baise-moy ma chère vie,
Autant de fois que je voy
Dedans toy

De peurs, de rigueurs, d'audaces,
De cruautez, et de grâces,
Et de sous-ris gracieux,
D'amoureux, et de Cyprines
Dessus tes lèvres pourprines
Et de morts dedans tes yeux.

Autant que les mains cruelles
De ce dieu qui a des aelles
A fiché de traits ardans
Au dedans

De mon cœur : autant encore
Que dessus la rive
More
Y a de sablons menus :
Autant que dans l'air se jouent
D'oiseaux, et de poissons nouent
Dedans les fleuves cornus.

Autant que de mignardises,
De prisons, et de franchises,
De petits mors, de doux ris,
Et doux cris,

Qui t'ont choisi pour hostesse :
Autant que pour toy, maistresse,
J'ay d'aigreur et de douceur,
De soupirs, d'ennuis, de craintes :
Autant que de justes plaintes
Je couve dedans mon cœur.

Baise-moy donc, ma sucrée,
Mon désir, ma
Cytheree,
Baise-moy, mignonnement,
Serrement,

Jusques à tant que je die :
Las, je n'en puis plus, ma vie,
Las, mon
Dieu, je n'en puis plus !
Lors ta bouchelette retire,
Afin que mort je soupire,
Puis me donne le surplus.

Ainsi, ma douce guerrière,
Mon cœur, mon tout, ma lumière,
Vivons ensemble, vivons,
Et suivons

Les doux sentiers de
Jeunesse :
Aussi bien une vieillesse
Nous menace sur le port,
Qui toute courbe et tremblante
Nous attraine chancellante
La maladie et la mort.