Viola d.g. Exiguum:
Innen nem látszik pitypang,
Csak bokrok. Köztünk firhang.
Maradok itthon; már ma tíz
Perc múlva úgyis jön a csúz.
De amíg eljő a rest éj
S kiüt, akár egy fustély,
Most még birkózom álmatag,
Számítógéppel, bár a nap
Kecsegtet majd arannyal,
Korán kelvén... Varanggyal
Nyugszom le hát lebegő
Álomképként a levegő
Után kapkodva. Fáj a
Szív... tán halál tusája? ...
A Lidl nyitja üzletét,
S hiába nincsen már setét,
Odamenni bohóság
Kilenc előtt. A kórság
Lesne rám, ha a korai
Órán indulnék oltani
Szomjat, éhet. De hullnak
A percek, végre tudnak
A nyuggerek venni remek
Zsömlét, tejet. Kezük remeg...
Hol járok, az az útszél,
Legyint bokorba bútt szél,
Útközben szélvédett zugok
Marasztalnak: nem is futok!
Ó, tiszta, üde színek,
Jöjjetek, csengő rímek,
Örülj, hogy a szív dobog,
Bár a vírus rút dolog!
Az utcán mennyi arc van!
Vírus elleni harcban,
Vesztésre állunk, ajajaj,
Nyakunkon van a szörnyü baj,
Jó szándékod jeléül,
Míg a járvány elévül,
Csücsülj otthon, légy erre kész,
Múljék végre a szenvedés,
Kínából jött merénylő
Sok életet igénylő
Tűnjék el már a Földön itt,
Szűnjék
hát
meg ez a Covid!
|
(az eredeti)
Áprilisi capriccio
Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.
Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.
Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,
Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap
Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -
Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő
Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,
Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét
Agyában a mohóság
Helyett valami jóság
Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,
Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak
Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...
Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,
De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,
Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,
S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,
Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül
Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és
- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő
Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.
|
|
Viola d.g. Exiguum:
Vasárnap
No itt a vasárnap
az
égi madárnak
víg dala szép napot égre cibált.
Ébred a ház is
már a család is
az udvaron áll, a hajuk de zilált.
Kis falu éled,
Pezsdül az élet,
Ébred a ház, meg az út meg a tó.
Útra kel immár
pék meg a molnár
Kis falu
temploma
hívogat, ó!
Ablaka zárva,
Ajtaja tárva:
Kong
a harangszó, egyre zavar:
Papja harangoz:
„Jertek imához!”
Indul a nép a misére hamar.
Kis falu népe,
Ifja s a véne,
Apraja, nagyja, egy se süket.
Kongat a papja,
Zeng a harangja,
cseng, – ugye cseng, ugye cseng a füled?
|
(az eredeti)
MÁRCIUS
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
|
Parafrázisok
Viola de genere Exiguum: Áprily-si karanténvers (Áprilisi capriccio c. versére)