- Aludj, aludj! Hallom a felszólítást! Persze, hogy alszom, hogyne aludnék, mikor tök álmos vagyok, de a szobatársam ezerrel horkol, még a füles sem segít. Azért hallom a rádiót, néha elszundítok, néha felriadok egy-egy horkantásra. Kinyitom a szemem, no meg a fülem, s most veszem csak észre, hogy a rádióból nem alvásra bíztatnak, hanem egy karcos férfihang mesél egy fesztiválról, ami valami Alugy nevű helységben játszódott.

Kezdek jobban odafigyelni, hogy a horkantások szüneteiben elcsípjek néhány értékes hangot. Kezd világossá válni, hogy ebben az Alugy nevű helységben megrendezett fesztivál célja Jáchim Akcslobász töredékben maradt műveinek előadása volt. A kritikus éppen a Bagamér Akráb Színház előadásáról beszél.

A rendező a híres katakurd színház, a valamikor Akcslobász igazgatása alatt álló "Az E-blog" jónevű rendezője. Nagy merészen vidám népi díszletet képzelt el: faluvégi kis utca, nádfedeles házak, fehérre meszelt falak, lóca a házak előtt. Háttérben sejlik egy vár, a színpad előterében egy toi-toi.

Minden csendes, csak néha hallik egy pemmikán sikoltása. A színpadra ragyogó fehér bőgatyában belép Berci, pörge kalapban hóna alatt csimbort szorongatva rázendít a kedves népdalra:

"Jesztudéj, oll máj trabülsz szímd szó far övéj"

Hamarosan feltűnik Frici, hasonló szerelésben. Majd egy tökéletesen avantgard előadásnak lehetünk szem- és fültanúi: Akcslobász szövegét kívülről tudják. A nézők bizony ámulnak. A gyengébb idegzetűek hamarosan távoznak. Egy távozó hölgy elégedetlenül morog: már tíz perce csak szövegelnek, s még a gatyájukat se tolták le! Lassan lenyugszik a közönség, már csak azok maradtak, akik szívükkel, lelkükkel érzik Akcslobász gyönyörű sorait:

A pofádat gyorsan fogd be,
Itt kóborol a koma!
Kimentem a nadrágomban,
nem jutottam el oda.

Jól hatott viszont a közönségre a Maris halála című Akcslobász monodráma, amit a Katakurd Nyári Színház népes társulata adott elő. A rendkívül realisztikus előadáson a patakpart hiteles szennyvíz-illatát egy friss trágyakupac segítségével sikerült szemléltetni a rendezőnek. A trágyakupac tetején áll Maris, kezében egy miniatűr tükör, ami a patakot személyesíti meg. Miközben illeg-billeg a kupac tetején, s hol egyik, hol a másik nézőnek a szemébe világít a tükörrel. Ettől a közönség úgy érzi, maga is a patak partján billeg Marissal együtt. Néhányan fel is sikoltanak, mikor szemükbe villan a fény. Mikor Maris lepottyanva a trágyadombról kiúszik a színpadról, helyét azonnal fehér vízililiomok sokasága tölti meg. A liliomok erős szaga lassan elnyomja a trágyadomb illatát. A távozó nézők könnyes szemmel dúdolják Maris dalát:

Fehér akácok, a szívem jaj de fáj
Fehér akácok, hova tűnt az a nyár?

A harmadik darabot a határon túli Bergengóc színház előadásában láthattuk. Az előadás címe: Így jácctok ti.

A kétszemélyes darab, a várakozásnak megfelelően, dögunalom volt. A színház a színházban darabhoz a rendező nem használ semmilyen eszközt. Nincs díszlet és nincsenek jelmezek. A szereplők hétköznapi ruhában játszanak. Érdekessége az előadásnak, hogy egyik szereplő, Telmah, viselkedéséből, ruházatából, hanghordozásából, többen úgy gondolták, hogy Ponyva Ödön karikatúráját látják a színpadon. Nagyszerű alakítást láthattunk a Gyeszénisz szerepében játszó Ripacs Tivadartól. Nem volt ugyan könnyű neki, hiszen a darab szövege szerint, bármit is tett, Telmah leugatta. De az a néhány sor, amit mégis sikerült lemondania, őszinte elismerést aratott. S ezzel örökre beírta nevét a katakurd színjátszás történetébe.

Körülbelül ennyire emlékszem, s mikor a következő rendőr vagy mentő szirénája felbőgött a Bethlen Gábor utcában, már csak egyenletes sistergést hallottam a rádióból. S azt is örömmel érzékeltem, hogy a szobatársam nem alszik, ergo a horkolás is szünetel.