Susanna de genere Elekes
válogatott műveiből

Versek, stíl-paródiák:

STÍL-PARÓDIA

Hosszúlábú szelíd-madár... (Szabolcska Mihály stíl-paródia)

PARAFRÁZIS

A Négyajtós szekrény (Parafrázis Petőfi Sándor Négyökrös szekér című versére)

SZONETTJÁTÉK

Fehér sziklák
Conclusio

Változások a Peterdy utca tájékán

Regényrészlet

Round Robin (Első fejezet)
Képeskönyv (12. fejezet)

Mítosz-leletek:

Töredékkutatás:
[3] "Mikor még egy volt a Semmi és a Minden"

Az Ismeretlen Kollektív Költő művei:

Szobámban...

Tudomány:

Rovásírásos lelet a Peterdy utcában
Kozmetikai értekezés Katakurdisztánról
Értelmezés Weöres Sándor Trilla című egyperceséhez

Reklám:

Macsek és Hajó

 

MŰVEK:

Versek, stíl-paródiák:

Gólya, gólya gilice!
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
síppal, dobbal,
Nádi-hegedűvel.

Hosszúlábú szelíd-madár...
(Szabolcska Mihály stíl-paródia)

Hosszúlábú szelíd-madár,
Kicsi-falum bája!
Kéményünkről messze hangzik
Panaszos nótája:

Kelep, kelep, nézzétek hát,
siralmas a lábam,
vérem csorog! Most mit tegyek?
Nincsen mankó nálam!

Most a bűntényt elmesélem,
leesik az állatok,
kiskorú az elkövető,
itt nyaral most nálatok.

Dél felől jött, ő egy török,
aki késsel hadonász,
lábam bánta. Óh Istenem!
Azóta van itt a gyász!

Szerencsére szomszédomban
lakik a kis Lacika,
egész nap a kottát bújja,
kezében a "patika".

Gyógyszere a hegedűje,
Sztradivári nádból,
sípja, dobja messze hangzik,
a szomszédos házból.

Lacikának gyógyítása
egyre inkább sokkol,
felállni még most sem tudok,
elég lesz a jóból!

Zenebona reggel-este
- bár a lábam gyógyul -,
idegeim megviseltek
agyam belebódul.

Lacika! Ha Istent ismersz!
Abbahagyod végre!
Féllábbal is elrepülök
előbb-utóbb délre!

 

SZONETTJÁTÉK

Fehér sziklák...

A sziget sziklái kopott, fehér
kalapot húztak. Látszik a viszály,
a harc. A parti madár, a
sirály
fészkét féltő nő, ki mindent lemér
,

s fiókáit betakarja, felér:
tollzuhataggal. Látja ezt
Mihály,
botjára támaszkodva Ő
kijár
békés napsütésben. "Fő a kedély
!"

ezt vallja. Majd a sziklának lapul,
reméli, hogy ma lesz a nagy
fogás!
A madár farkassá vált íme,
vadul

Mihály kezébe mart, még a morá
sem hatotta meg! A vadász fásul.
Baktat haza. "Reggel nem lesz
tojás
!"

Conclusio

Mint kereszteződésben karambol,
olyan sűrű madár a
seregély
.
Szőlő dombon gyakorta barangol,
mi utána marad... az már sekély!

Így fogy el életem, mint ereklye
becses kincs. A pokollal határos
,
mennyországra néző tágas erkélye
omladozó, málló fala sáros.

Kertemben juhnyáj, és sok vadállat,
bégetésre, sakál-zene
pendül
.
Nő a jó-, és fogy a csúf bódulat

ha szédül, táncol minden... egyedül!
Pokol, Menny, - összeér a
láthatár,
Olvad. Felszállok én is... mint madár!

 

Változások a Peterdy utca tájékán

Diplománk az aranykalász,
Ilyet máshol sosem találsz,
Kecskénk mondja: mek-mek,
Nem vagyunk te – henek,
Kecskebakom, merre jársz?

**********************

Gardróbunkon díszes ajtó,
Nem írt róla még a sajtó,
Kétszer szakadt tőből ki,
Nyitva hagyta valaki,
Csöpi lesz az ajtó-tartó.

 

Parafrázis Petőfi Sándor Négyökrös szekér című versére

A négyajtós szekrény

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
Budai úri társaság tagjai
Kocsmában ültek és ott beszélnek.
Két pár gumibot lóg a fogason.
A kocsmában sör és dohányfüst fogadott.
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó hang nélkül villogott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a csöves nő, aki férfinek
Kegyeit keresi a pincében.
Díler sellő járt a szomszéd tetőkön.
S vett füvektől édes illatot.
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó hang nélkül villogott

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Bécikének,
A társaságnak többi tagjai
Iszogatának és verekedének.
Én ámuldoztam, s szóltam Bécikéhez:
"Tetováljunk magunknak billogot?"
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó hang nélkül villogott

"Tetováljunk magunknak billogot?"
Szólék szekrénynyi Bécikéhez.
"A billog el fog vezetni majd
A kocsmánknak boldog emlékéhez,
Ha a zsaruk elválasztanak minket."
S tetováltunk magunknak billogot.
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó már hangosan vijjogott.

Mítosz-leletek:

" [3] " Mikor még egy volt a Semmi és a Minden

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. Jelen pillanatban Minden ami tőlem telik, az a Semmi. S mivel én egyedül vagyok, aminek a megváltoztatása csak egy elhatározástól függ, a Semmi és a Minden még egy.

Ám ha kettővel, pláne ha hárommal szorozzuk, akkor az már Valami! Illetve akkor leszek kettő vagy három Semmi és kettő vagy három Minden. Ez azonban nem változtat meg semmit, mert a Semmi és a minden nem létezik külön-külön. Tehát még mindig ott vagyok a kezdetnél. Hoppá! Megvan a megoldás! Az osztás! Ha az egyet osztom kettővel - de semmiesetre sem hárommal - akkor kapok két felet, vagyis a Semmit és a Mindent. Szóval ezt kell tennem magammal. Osztani!

(Semmi)

(Minden)

És lőn! Végre rátaláltam Magamra! Elkezdődött valami, a Mikor már nem is egy a Semmi és a Minden. De mi is van most? Semmi. Ja! Az a másik oldal. Ez itt a minden helye! Minden szinten szinte minden! Minden vízbe mártott test... Minden-kinek van egy álma? Na jó, ezt hagyjuk. A Semmi nem lehet tökéletes. Miért lenne a Minden az. Hiszen már elváltak. Élik a tökéletlen életü(n)ket. Például most én a Minden szószátyárságával élve nem mondhatom, hogy nem jut az eszmbe Semmi, mert akkor ez mi? Hát ez a Minden. De mivel nem jut az eszembe Semmi, ezt a másik (tér)félre kellene írni, hiszen ez Semmi. Jaj! Lehet, hogy rossz volt az osztás? Véletlenül a Semmiből átkerült valami? Na bumm! Hát legfeljebb több papír fogy.

Mikor lesz már ennek vége! Hol a tökéletesség?! Most átvillant az agyamon egy távoli ábrándos képzelet. A tökéletesség vágya. Az egyesítés utáni vágy. Majdan a távoli jövőben, mikor már egy lehetek,

Mikor majd egy lesz a Semmi és a Minden.

Az Ismeretlen Kollektív Költő versei:

Szobámban...

Szobámban. Kerülvén lám: Megint odaszállt
az asztal teríték? Babgulyás maszkabált
rendezett - feketén örvénylő levegő
illant - tébolyult tűz csapata! Hebegő
kecskerágó pitypang, jakobinusok rőt
sapkája fölött ég, csűrdöngölő fenyőt
feszít szét az erő. Ellipsziseket ejt.
Karabélyom - helyett - töltőtollam felejt
s ágyazom. Ágyasom! Léleklátó lennél?
- szemed gödörében füled... - odabenn lé...
Vajon a babgulyás suhintott szeleket?
Fellegjáró csillag-füzér! Csillog neked?
Hintalóval nyihog! Háryjánoskodik...
Pellengér... mákonya... elsüllyedt a ladik?