|
Közreadja: Attila de genere Catus: |
|
Shakespeare: XIX. Henrik
Kálnoki László:
Műfordítás-paródia
Harmadik felvonás |
Tizenötödik szín
Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné,
tombárok, pálhahordozók
|
|
DOWNTAR: |
Felség, a franc föld künyső parlatán
elült a hadvasak zadorlata.
Bék ül hevély-csornáló Mars helyén;
s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát,
pohontyot vesztő nyögsanyarta nép
tallót subál, polyhót vet parlagon,
s ha pönty aszalva, surboly ha beért,
újpénz fejében vesterát lakik,
zengő pakád szavára jár hokornyást,
s dibározik Bonárdus innepén.
A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót,
s hétért kitesz, még morcolánkodik,
Richárdot fölcihellve ellened,
enhorjodat, míg téged elsümérel,
pihál; de csak kurtán s fonátosan.
Mert hosszú nótát a cölöpmadár
– hajósok tartják – ritka nap pityog. |
|
HENRIK:
|
Csitándiságomat csotválja még
e purhonya, ez a pöhös nyagóc!
S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak!
|
|
DOWNTAR: |
Cáp cselkesiddel sunnyog és butog
a Vérgonyasztón…
|
|
ANYAKIRÁLYNÉ:
|
A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha!
Szotykon vatyorgó páhás veckelem!
Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin
enhorja ellen ily pórén pocáz!
Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke,
folyánk cihó duzzon rút harpocsán!
Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma,
hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád!
Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők,
miknek nedén a ded földemhedett!
Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb,
még torzs pöhöndiek között se, mint
e csép, ki szétmandangolá a hont!
(elhónyál)
|
|
 |
|
KÖBGYÖK ALATT PI A MÍNUSZ 19. HENRIKEN |
|
Perszónák:
Mínusz XIX. Henrik – sirály
Lord Dontár – fegyvertörténész, kutatási területe a kanyargéppisztolyok
töltényadagoló egységeinek vizsgálata és rendszerezése – másodállásban a sirály
talpalávalója.
Nyanyakirályné – Henrik anyja, a hónyaművészet mestere
"A" felvonás unio "B" felvonás < = > "C" felvonás, mínusz végtelenedik jelenet
Fánfarok. Henrik, Dontár és más klónok jönnek. Garsolyázók garsolyán hozzák
Nyanyakirálynét. A terem közepére teszik le. Henrik megbotlik a cipőfűzőjében és
a Nyanyakirályné tetemére borul. Tombárok, pálhahordozók körül. Mindenik örül.
Garsolyázók el. A fánfarok elhallgatnak. |
|
Dontár: |
Szépen pisolyg várlatunkra
Napcsi hevnek sugára,
Aranybarna szép zuhancát
hullatá a hullákra,
kik a franc kerállal szemben
horgadoztak eddigé,
ám mivel a harcnak coki,
mind a füvet legelé.
Nyögsanyargták, kik tennéped,
vihoncolnak estelig,
tallót subciznak, negédnek,
míg a napcsi leesik.
És a surboly, ha már pirlad,
szörpecsnek jön ünnepe,
új tollárját népiesen
mind a torkán nyeli le,
s hokornyázik, míg csak el nem
csúszik saját nyáldokán,
mert Bonárdust ünnepelni
igen csak nagy truvcsi ám! |
|
Henrik: |
Népre sájszok, másról rinyálj!
Franccal mi franc? Kvartyogod? |
|
Dontár: |
Kvartyoghatom, de az jó lesz,
Trónkarfád, ha markolod.
A franc, mint tudjuk,fő gyimót,
s mint ilyen, még morcolánc.
S most kapaszkodj, ki enhorjad,
Richárd neki ordonánc! |
|
Nyanyakirályné:
|
(felpattan a garsolyáról)
Ah, ordonánc! Szembe horgad!
Szortyon vacorg, s veckel ő,
Sompoly legyen délebédje,
s görhedjen meg ettől ő! |
|
Henrik: |
Nyanyus, most már hónyáljon el!
|
|
Nyanyakirályné:
|
Megállj, fogsz még kérdeni,
de már nem lesz, ki feleljen
mert nem lesznek már térdei!
(Vérduzzogva visszahónyál a garsolyára.) |
|
Henrik: |
Csitándiságom lengve lóg?
Csitválja a purhonya? |
|
Dontár: |
Sirály, ne mógj, hisz nincs veszély,
míg van Bonyhádon tarhonya. |
|
Henrik: |
S ha Bonyhádon bonyhadoznak?
S a parlamócsing ganglinog? |
|
Dontár: |
Ne ezzel törődj, mert Richárd
Látod, ellened rihog. |
|
Nyanyakirályné:
|
(Megint felül a garsolyán)
Enhorjad báva ordonánc?
Sosem tanult! Ez a baj!
Mindig csak a hokornyászás!
Utána meg macskajaj! |
|
Henrik: |
Most se hónyál? No, megoldjuk!
Szétnézünk a szájtokon!
És ha hóhyást nem találunk,
Monthy Pyt' ver homlokon! |
|
Nyanyakirályné:
|
(visszahónyál.) |
|
Henrik: |
Enhorjam, ki csitándinak
kiáltaná ki magát!
Ó, ha itt, előttem lenne,
rúgnám szét a ... |
|
Dontár: |
nyavalyát!
Vigyázz,Richárd nem suhonc már!
Parlamócsing kezébe,
Cáp cselkesekkel sündörög
Vérgonyasztón evégre! |
|
Nyanyakirályné:
|
(Mint rugó, pattan fel a garsolyáról)
A Vérgonyasztón! Süh! Piha!
Szotykon nősző preccenet!
Süly rá, s poholy, mert enhorjad
pocázódik ellened!
Nyoszolmám, hol gemellőim
mervedeztek egykoron
dűlt vón össze, mikor demhedt
süly-porontya félvakon!
Mert ki ennenségét írtja,
pőc reá, süly s koleránc!
Feklvély bántsa, sorj és nyeglés,
hímlóbáján legyen ránc! |
|
|
(Végleg visszahanyatlik a garsolyára és örökre elhónyál.) |
|
Henrik megint rálép a cipőfűzőjére és a
nyanyakirálynő tetemére borul.A fánfarok gyászcincért fújnak,
a szín lassan beborul és a néző is.
VÉGE
|
