Juc Villageois:
Ha ősz leszel
Ha ősz leszel s a halk zaj nyom el
melletted lángnyelvek sziszegnek,
fogd könyvemet, hol múltadból szelíd szemed
s a könnyeket írom meg.
Hányan óhajtották könnyed termeted
a balgát vagy őrültet arcod ihlette meg,
egy, csak egy, ki téged híven értett bent,
s édes-bús lelked nyomát védve ment.
s míg kandalló fénye izzítja testedet
duruzsold: a szerelem hogy tova leng,
sziklacsúcsok végtelenje,
csillagrajok porszem léte
csöndje idefent.
|
az eredeti: Ha ősz leszel…
Ha ősz leszel s öregség álmosít
s tűznél bóbiskolsz, vedd le könyvemet,
és álmodd vissza régi szép szemed
szelíd nézését s mély árnyékait.
Hányan szerették játszi gráciád,
s csalfán vagy hűtlenül szépségedet;
csak egy, csak egy zarándok lelkedet
és változó arcod búbánatát;
s míg rád az izzó kályha-rács lehel,
mormold: a szerelem be messze ment,
hegyormokat hagyott el odafent
s arcát csillagrajban rejtette el.
Áprily Lajos
fordítása
|
Juc Villageois:
Az Isten négy korszaka
(más nézőpontból)
Kezével
ívet rajzolna,
De keze kötött, s álmodna.
Az ízlése
se romlana,
Elhagyta érte a fia.
A
jellemével bűvölőn,
Itt tűnne híve üstökön.
Oly
emberre vadász alul –
Éjfélt ül: Lucifer az úr.
|
az eredeti:
Az ember négy korszaka
Testével vívott harcokat,
De teste győzött, s fennmaradt.
Majd szívével is hadba szállt,
S elhagyta béke, tisztaság.
Majd szellemével küszködött,
Míg büszke szíve megszökött.
Most Istennel csatáz vadul -
Éjfélt üt: Isten lesz az úr.
fordította Gergely Ágnes
|