WEÖRES SÁNDOR VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

 

WEÖRES SÁNDOR
1913-1989

Parafrázisok

Parafrázisok Weöres Sándor Galagonya című versére
    
 Viola de genere Exiguum: Nyári délben

         Elisabeth de genere Arrabona: Nyári reggel
         Elisabeth de genere Arrabona: Téli este       

Parafrázisok Weöres Sándor Kutyatár  című versére
    
  Elisabeth de genere Arrabona: Gogol utca
    
  Elisabeth de genere Arrabona: Széher utca
    
  Juc Villageois: Széher utca legtetején

Parafrázis Weöres Sándor Robogó szekerek című versére
    
 Viola de genere Exiguum: A lovag és a lányka és a szultán

Parafrázis Weöres Sándor Csiribiri című versére
    
 Viola de genere Exiguum: Rizibizi

Parafrázis Weöres Sándor A tündér című versére
    
 Viola de genere Exiguum: Téli dal

Parafrázis Weöres Sándor Románc című versére
    
Stephanus Bartolits: Románc 2.

Parafrázisok Weöres Sándor Téma és variációk című versére
    
 Judith Imperiosa: Újévi vers
    
 Elisabeth d.g. Arrabona: Variációk az Évánál tartott Symposion témájára

Parafrázis Weöres Sándor VALSE TRISTE című versére
    
 Viola de genere Exiguum: Valse Joyeuse

Epigon-vers

 Viola de genere Exiguum: BARBÁR SIRATÓ

 

 

Művek

Parafrázisok

Viola de genere Exiguum:

Nyári délben

Nyári délben
viszket a teve füle
viszket a teve füle
- Hiába!
- Szúr a tüske -
csapkod a tevefarok,
vinnyog a sivatagok
királya.
Tűz le a nap rá
- nyálat ereszt;
habzó szála
lengedez. -
Nyári délben
viszket a teve füle
viszket a teve füle
- Hiába!

 

 

 

 

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Elisabeth de genere Arrabona:

Nyári reggel

Nyári reggel
Nyúlik a liba nyaka
Nyúlik a liba nyaka
a tóban.
Ring a nádas
Nyest szalad ide-oda
Sárga a liba nyaka
valóban
Hogyha a róka
vadászni megy
csenddé válik
minden nesz.
Nyári reggel
Nyúlik a liba nyaka
Nyúlik a liba nyaka
a tóban.

Elisabeth de genere Arrabona:

Téli este

Téli este
Gyűlik a Symposion
Gyűlik a Symposion
Juditnál.
Janó megjött
Szilvia berobogott
Kezdik a Symposiont
Dunánál.
Follinus Anna
Tamással már
lépcsőházban
kóricál.
Téli este
Gyűlik a Symposion
Gyűlik a Symposion
Juditnál.
Stephanus meg
Elisabeth
elkéstek, mert
"késő" lett
Kezdik a Symposiont
Dunánál.
Elsőként jött Juti, Ibó
végül Macs
a sereghajtó
Téli este
Gyűlik a Symposion
Gyűlik a Symposion
Juditnál.

 

Elisabeth de genere Arrabona:

Gogol utca

Gogol utca mennyi alatt
megnyílott a macska-lak,
sörrel, borral megnyitotta
Macskafejű Tar Kalap.
Macska-lak! macska-lak!
Macskafejű Tar Kalap! 

Kettő sörért rímes macska,
Egyért már csak rémes van.
törzsvendégnek deci tejért
verselget a macska csak
Macska-lak! macska-lak!
Macskafejű Tar Kalap!

(az eredeti)

Kutya-tár

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár! 

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Juc Villageois:

Széher utca legtetején

Széher utca legtetején
pihenget a Szakácsné,
Ínyesinast szerkesztgetvén
nem gondja a halászlé.
Beborult, kiderült,
Hótakaró mindenütt. 

Olvasgat a Zura is már,
könyvgondjai elültek,
munkahelyén főnökei
sorban érte hevülnek:
ez a baj, az a baj!
István, oldja meg hamar!

A család is csendes, rendes,
Vizsga miatt nincs söröm,
Dani épít, Ákos szépít,
közös munka nagy öröm.
Zsuzsi-láz, Lolli-láz,
kicsi a családi ház. 

Symposion társaságnak
évi rendes kimenő,
így is kerül Szakácsnőtől
süti is, meg Keverő.
Kedves szó, megnyerő,
igazi vonzóerő.

 

 

Elisabeth de genere Arrabona:

Széher utca

Széher utca legvégében
megnyílott a Sympo-tár
ezzel-azzal megérkezett
de generék hada már
Sympo-tár, sympo-tár
de generék hada vár.

Egy havonta Ínyes inas
néha Cikória vár.
kilenc hónap eltelik míg
újra Macskaparás jár.
Sympo-tár, sympo-tár
de generék hada vár.

 

Viola de genere Exiguum:

A lovag és a lányka és a szultán

Szendereg a szomoru lányka a kereveten - a fekete fürtjei, fonatai
ide-oda hullnak a vánkosa pihepuha, széphimü selymei,
szövetei közt, mig az eszevesze bús lovag eleped a lányka kegyéből
oltani szomját.

Lopakodik éjjel a vágyteli ifju a keszekusza városi utakon, a
csillagos ég mutat ime neki rejtekutat, hol a kapuzat a
háremet őrzeni restül. Az ifju no beoson, a lányka elé hull.
Suttog a kicsi lovag, kelti a szép hurit. Lehelete égeti arcát.

Mellé heveredik akkor a kereveten: ide-oda tapogat a két keze;
Sikkan a lányka a tétova igyekezet örömöket ajz, ime hullik a
riheruha, összefonódik a falakon az árnyék;

Indul az etyepetye, nyikorog a kerevet, a fülemile szózata  hallik. ...
A törökök ura ime indul a lányhoz, ölelni akarja a szépet; - Egek ura,
jönnek az eunuchok, jaj, hova  bújhat a kicsi lovag? Bújna, de nincs hova!!
S imhol a szultán!

(az eredeti)
Robogó szekerek

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekeken éjszaka - a tanyai
kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapuk álmain át, tova! 
az uton a kétfele meredeken árny-hegyü jegenyesor innen is, onnan is
árkai mentén.

A gyerekek alszanak, elviszi őket a fuvalom az égbe, hol érik a
csillag, e gömbölyü, de tövises alma, s a hold-fele kanyarog a
hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsi öcsik és hugok
álmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek.

Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, a paripa fölnyihog
- a falon a ló feje, hó-szinen a fekete, tovasuhan - ablakon és puha
keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék.

Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, ők maguk éberek - az uton a
kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik - ágyban kisfiu és huga 
mennyei hintafa ágain ezer üvegizmu, salátabokáju, kakukfejü
tarka lovat lát.

 

Viola de genere Exiguum:

Rizibizi

Rizibizi, rizibizi,
         rántott máj:
         Éhen vár hét
         tátott száj!
Ubisali, ubisali,
         rostonsült:
         Edd gyorsan, míg
         ki nem hűlt! 
Csibeleve, csibeleve,
         sült kappan:
         Csúszik, mint egy
         nyűtt szappan!
Libajava, libajava,
         tökmártás:
         Kozmás lett már
         öt rántás!
Kacsaszive, kacsaszive,
         káposzta:
         Megnyom téged
         álmodba'!
Kivifagyi, kivifagyi,
         tejszínhab:
         Gyomrod görcsöl
         - megszívtad.

(az eredeti): 
Csiribiri
Csiribiri csiribiri
        zabszalma -
        négy csillag közt
        alszom ma.
Csiribiri csiribiri
        bojtorján -
        lélek lép a
        lajtorján.
Csiribiri csiribiri
        szellő-lány -
        szikrát lobbant,
        lángot hány.
Csiribiri csiribiri
        fült katlan -
        szárnyatlan szállj,
        sült kappan!
Csiribiri csiribiri
        lágy paplan -
        ágyad forró,
        lázad van.
Csiribiri csiribiri
        zabszalma -
        engem hívj ma
        álmodba.

 

Viola de genere Exiguum:

Téli dal

Hópihe, hópihe táncol,
fellege, el ha szakadna,
korcsolya, ródli s a snow-board
Házba' sehogyse maradna.

Hópihe, hópihe játszik,
fönn kavarog, na de estig,
rőt levelekre, ha ráül,
tiszta fehérre lefesti.

Hópihe, hópihe épít,
hófalat állit az útra,
állnak a gépek a pályán
Hogy jutok el haza újra?

Hópihe, hópihe hullik.
- Hosszura nyúlik e tél már.
Hó lepi most az avart, ím
korhad a régi levéltár.

(az eredeti)

A tündér

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek. 

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja. 

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya. 

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sürüjében.

 

Stephanus Bartolits:

Románc 2

Kedves Barátaim és Barátnéim!

Talán mindnyájan hallottatok már a három királylány és a táltosok legendájáról. A legenda szerint Bagamériában a  királynak egymás után háromszor is lánya született, így bajba került az uralkodóház folytonossága. A törvények szerint ilyen esetben annak a leánygyermeknek az elsőszülött fia lehet az uralkodó, akinek először születik fiúgyermeke. Ezzel viszont az apai ágra száll át az uralkodóházi jog, tehát a bagamér királyi család uralkodóházi joga véget ért volna. Nem fűlött ehhez a foga a királynak, éjjel-nappal azon törte a fejét, hogyan lehetne kikerülni a csávából. A lányait, ahogy azok felcseperedtek, szigorú őrizet alatt tartotta, nehogy valamelyikük is szerelembe essék és fiúgyermeket hozzon a világra. Attól félt ugyanis, hogy veje azonnal az életére tör, hogy fiának megszerezze az uralkodóházi jogot.

Egyszer azonban a felserdült lányok, akik már nagyon vágytak a szerelemre, kiszabadultak a kastélyból és elmentek virágot gyűjteni a mezőre. Ahogy egyre messzebb és messzebb kerültek a kastálytól, egyre nőtt bennük a vágy a szerelemre és a hatodik mezőn, ahol a patakot egy kis fahíd keresztezi, három táltossal találkoztak és mindhárom királylány elveszítette a fejét és ezzel együtt a szüzességét is. A boldogságuk azonban nem tartott sokáig, mert a király - látva, hogy egyszerre három táltos is fenyegeti az uralkodóház folytonosságát - kitagadta és elűzte lányait, aki végül egy nyilvánosházban folytatták tragikusra fordult életüket.

A három királylány és a táltosok legendája sok művészt ihletett már meg, gondoljunk csak ifj. Sam O. H. T. Redne  Triptichon-jára, ahol a festmény három tábláján a három királynő meghitt pillanata van megörökítve a táltosokkal. De ugyanúgy említhetnénk Rengáw monumentális művét, a Táltosok gyűrűjét, ahol a harmadik felvonásban a Királynők lovaglása magával ragadó zenéje is ezt a pillanatot festi meg.

Egész más oldalról ragadta meg viszont a témát népszerű népi költőnk, dr. Seres Ö. Áwon, akinek egyre népszerűbbek a népi, paraszti világba átültetett mítoszai, legendái. Már az, ahogy az emelkedett hangulatú Szunárav eposzt lehozta a földi valóságba négyrészes trilógiájában, mely két kötetben jelent meg és egyből elfogyott, az is mutatja, hogy Seres Ö. Áwon dr. tud bánni a népi eszközökkel. Nagy tanítójának vallja Jáhim Akcslobaszt, de nem az ő stílusában ír. Ahogy Seres Ö. egy interjújában megemlítette: Abcslobasz művészete utánozhatatlan és nagy tisztelettel olvassa Akcslobasz elveszett és azóta sem fellelt műveit, mert azokból az igazi népi líra tör fel, akár a bebőrösödött budi tavasszal. Egy kihívást érez viszont Akcslobasz poétikájával kapcsolatban: a valószínűleg tőle származó, de igen veretes nyelvezetű Telmah-ot lehozni az egyszerű emberek környezetébe, hogy azok is megértsék. Tervei között szerepel például az emelkedettebb körökben Lengyel bácsinak nevezett szereplőt átkeresztelni közönségesen Polonius-szá, ennél többet viszont erről az álmáról nem mondott.

Élvezettel beszélt viszont a három királylány és a táltosok legenda népiesebb változatáról, mely legújabb kötetében, a "Meghitt esti trágyarögök"-ben jelent meg. Versében a táltosokból színes csacsikat farag, és vérbő visszafogottsággal festi meg a pillanatot, amikor a lányok megrészegülve a csacsik iránti szerelemtől, elveszítik a bóbitájukat, ahogy a költő - tiszteletben tartva a paraszti szemérmet - az aktust nevezi. Finoman utal a királylányok szomorú sorsára is, ahol nem csak a nyelvezetével, de a versforma megváltozásával is kifejezi az éjszakai pillangóvá lett királylányok transzcendentális metamorfózisát - amúgy népice. Az utolsó két sor pedig - egyfajta filozofikus felütés, de megint csak a nép nyelvén, a legegyszerűbb szavakkal - a nép iránti elkötelezett féltést, s ezzel egyfajta népi-urbánus hidat képez az eltérő világok között. Ezt a hídteremtést magában a versben is fellelhetjük, Seres Ö. versében a patakon átívelő deszka-híd éppen ezt a két világot köti össze és a kérdés csak az - de mi tudjuk, nem kérdés - hogy átlépik-e az urbánus oldalt képviselő királylányok a népies szamarak felé vezető hídon át a patakot vagy sem. Átlépik, és ezzel megtörténik a visszafordíthatatlan, mindhárom királylány elveszti szüzességét a szamarak által, vagy ahogy ezt Áwon barátunk a nép finom nyelvén megénekli: mindhárman cérnát fűztek a tűbe. Amúgy ugyanezt a varrónők nyelvéhez közel álló metaforát csillantja fel az "Átmegy-e az öszvér a tű fokán" c. versében. Átmegy, kedves Barátaim és Barátnéim, át bizony, Seres Ö. nem az a fajta költő, akinél nem teljesülnek be a rímek és az érzelmek és a lányok ennek következtében a faluszéli bordélyban, avagy áwonosan költőien szólva, a "Lepke-lakta messzi ház"-ban végzik be sorsukat. No, de félre a méltatással, hallgassuk meg dr. Seres Ö. Áwon "Románc" című versét.

Dr. Seres Ö. Áwon 

Románc 

Három csacsi, kék, zöld, sárga
Fülük libbent a napsugárba
Nem szedtek ők illatot,
Tűzögettek gomolyagot.

Három kislány rétre sétált
Csülkük esküvőre szétállt.
Gyöngy-ág szirmát érintették,
Csak a margarétát szedték, 

Szép csokrétát fűzögettek,
Hat mezőre ottan szedtek.
Deszka-híd, messzi ház
Bóbitádra ki vigyáz?

Három csacsi, deszka-híd
A szítt parazsad hova vitt?
Selyemcsokor, fürge szőke,
Három fűzött cérnát tűbe.

Lányok-ülte rózsa-ág
Legelték a bóbitád!
Az ár vitt a víztükörbe
Három lepke lett belőle.

Hova lett a rózsa-ág?
Lepke-lakta messzi ház!

  XXX

Kis híd, kő-ház, így tipegtek.
Ők se úgy sodorták a virágot
Ott bámul téged a szürke törpe.
Mint egy ár-járta virág most

Hova aztán? Hol az ott?
Rád, ó ki vigyáz?

 
(Az eredeti)
ROMÁNC
Kis híd, deszka-híd,
az ár téged hova vitt?
Három csacsi, szürke törpe,
ott bámult a víztükörbe.
Nem szedtek ők szép csokrétát,
legelték a margarétát,
csülkük három rétre sétált,
fülük hat mezőre szétállt.
Csacsi-járta deszka-híd,
az ár hova vitt?
Gyöngy-ág, rózsa-ág,
hova lett a bóbitád?
Három lepke, kék, zöld, sárga,
ott libbent a napsugárba.
A virágot ők se szedték,
csak a szirmát érintették,
úgy sodorták az illatot,
mint egy selyem-gombolyagot.
Lepke-ülte rózsa-ág,
hol a bóbitád? 
Kő-ház, messzi ház,
parazsadra ki vigyáz?
Három kislány, fürge-szőke,
ottan fűzött cérnát tűbe.
Fűzögettek, tűzögettek,
aztán virágot is szedtek,
három csokor lett belőle,
így tipegtek esküvőre.
Lányok-lakta messzi ház,
rád most ki vigyáz?

 

Judith Imperiosa:

Újévi vers

Most új év jön. Koccint a kéményseprő a tetőn.
Még a malac is vihogva pezsgőzik.

Most éves vihogás tetőz. Újít a malac a koccintáson.
Még a kéményseprő is pezsgőzve jön.

Most jövő kéményseprő újít. Tetőzik a pezsgő az éven.
Még a vihogás is malackodva koccint.

Most malac pezsgőzés évül. Jön a vihogás az újon.
Még a koccintás is tetőzve kéményt seper.

Most kéményseprő koccintás vihog. Pezsgőzik a tető a malacon.
Még a jövő is újítva ével.

Weöres Sándor: Téma és variációk

Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.

Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az árokszélek a futkosásban és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is rabkocsi remekel.

Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a kutyákra és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta rabkocsizik.

Ma szép kutya van, csupa futkosás, rabkocsi nótáz telten és mindenki hangosan remekel az árokszélen, még a napból is idő sugárzik.

Ma szép árokszél van, csupa nóta, remek hangzás a kutyákból és rabkocsiban tölti mindenki a napot, még az idő is sugarazva futkos.

Ma szép mindenki van, csupa remek, futkos a rabkocsi az árokszélen és a kutyák hangosan sugárzanak az időbe, még a nap is nótázva tölt.

Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon és idős rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is töltésen nótázik.

Ma szép töltés van, csupa kutya, sugárzó nóta a napban és remekül időz mindenki a rabkocsiban, még a futkosás is hangosan árokszélezik.

Ma szép idő van, csupa rabkocsi, remek hang a futkosásban és kutyát tölt mindenki az árokszélen, még a nóta is sugárban napozik.

Ma szép rabkocsi van, csupa töltés, sugárzik a remek napba és kutyás árokszélek hangzanak a futkosásba, még az idő is nótázva mindenkizik.

Ma szép nóta van, csupa árokszél, kutyák remekelnek a töltésen és hangosan futkosva mindenki sugárzik, még a nap is rabkocsiban időz.

Ma szép hang van, csupa nap, futkos a nóta az árokszélen és remek rabkocsi sugárzik az időben, még a töltésen is mindenki kutyázik.

 

 

Elisabeth Arrabona:

Variációk az Évánál tartott Symposion témájára

Ma az Évánál lesz a Symposion.
Még a kukások is vidámabban csapkodják a kukákat az utcán.
Csak a házi feladatok nincsenek készen.

Ma az utcán lesz a Symposion.
Még a kukások is vidámabban csapkodják a házi feladatot az Évánál.
Csak a kukák nincsenek készen.

Ma az Éva csapkod a Symposionon.
Még a kukák. is vidámabban vannak a házi feladattal az utcán.
Csak nincsenek készen a kukások

Ma az Éva nincsen készen.
Még a házi feladatok is vidámabban csapkodják a kukákat az utcán.
Csak a kukások lesznek a Symposionon.

Ma az Évánál lesznek a kukák.
Még a Symposion is készen csapkodja a kukásokat.
Csak a házi feladatok vidámabbak az utcán.

Ma az Évánál csapkodjuk a kukákat.
Még a kukások is vidámabbak lesznek a házi feladattal az utcán.
Csak Symposion nincsen.

Ma az Évánál készen lesznek a kukások.
Még a Symposion is vidámabban házi feladatozik.
Csak a kukák csapkodnak az utcán.

Ma házi feladat lesz az Évánál készen.
Még a kukások is vidámabban csapkodják a Symposiont az utcán.
Csak kukák nincsenek.

Ma a kukásoknál lesz a Symposion az utcán.
Még a házi feladatok is vidámabban csapkodják a kukákat.
Csak az Éva nincsen készen.

Ma nincsenek kukák az utcán házi feladattal.
Még a kukások is vidámabban csapkodnak az Évánál.
A Symposion lesz csak készen.

Ma házi feladatok lesznek a kukánál.
Még az Éva is vidámabban csapkodja a Symposiont az utcán.
Csak kukások nincsenek.

Ma a házi feladatok készen lesznek a Symposionon.
Még az Éva is vidámabban csapkodja a kukásokat.
Csak a kukák nincsenek az utcán.

Ma az Évánál csapkod a Symposion.
A kukások is vidáman készen lesznek.
Csak a házi feladatok nincsenek még a kukában az utcán.

 

Viola d.g. Exiguum:

VALSE JOYEUSE

Vidám és fényes a reggel,
szállnak a fecskék sereggel.
Mandula virágba szökken,
a cinke magasba röppen.
Fénylik a templom dombja,
ragyog a torony gombja.
Hűs a tavaszi szellő
vígan szembe lehellő.
Zendül tavaszi ének,
mind ránk hullnak a fények,
és mire eljön az este,
füvet a harmat megeste.
Íme az éjszaka ásít,
szebb ez a nyár, mint a másik.
Nem mindegy, mi lesz, vagy nem lesz,
ad a sors jókat vagy elvesz.
Fények gyúlnak a házban,
szemedben különös láz van,
szádon piros a festék,
(besték egész nap lesték.)
Nem mindegy, mi lesz, vagy nem lesz,
elhagysz vagy szívedbe rejtesz.
Vásik az ember szíve:
lesem, a szemed hív-e.
Jázmin illata száll itt,
lelkembe reményt szállít:
Reszket a kedves teste,
mámoros lesz ez az este.

(Az eredeti)
Valse Triste

Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.

 

Viola de genere Exiguum:

BARBÁR SIRATÓ (Weöres Sándor)
(Avagy hogy írta volna meg Weöres Sándor a
Hová mégy te kis nyulacska kezdetű gyermekdalt?)

Hová mégy te, kis nyulacska?
Ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber
Az erdőbe.
Minek mész te az erdőbe?... (refr.)
Vesszőcskéér' .
Minek néked az a vessző?... (refr.)
Kertecskének.
Minek néked az a kis kert?... (refr.)
Virágoknak.

(képzelt eredeti)

Lái vikulilisz, lái vikulilisz, Ulanojje? jaman!
Áj vikulilisz tutálibere, Ulanojje?
Áj balanga hemo ange táliber?
Áj balanga hemo ange bingyom?
Áj balanga hemo ange ingyom, Ulanojje? jaman!

Váj, Ulanojje, ni vikulilo tutálibere! jaman!
Ni vikulilo tutálibere, Ulanojje!
Janegol máliber, Ulanojje! jaman!
Janegol máliber, rudezori ole unnulo he!
Rudezori ole unnulo he, mukofori ole aljo he!
Váj, ni balanga memo Ulanojje!
Jaman, jaman, jaman!

(ÉS képzelt fordítás)

Hová mégy, hová mégy, Nyulacskám? ajaj!
Minek mégy az erdőbe, Nyulacskám?
Minek néked az a vessző?
Minek néked az a kert?
Minek néked az a virág, Nyulacskám? ajaj!

Jaj, Nyulacskám, ne menj az erdőbe! ajaj!
Ne menj az erdőbe, Nyulacskám!
Jön a vadász, Nyulacskám! ajaj!
Jön a vadász, meglő a puskával!
Meglő a puskával, megdöf a vasával!
Jaj, nem lesz nekem Nyulacskám!
Ajaj, ajaj, ajaj!

 

 

 

 

 

 

BARBÁR DAL
(KÉPZELT EREDETI ...

Dzsá gulbe rár kicsere
áj ni musztasz emo 
áj ni manküt vantasz emo 
adde ni maruva bato! jaman!
Ole dzsuro nanni he 
ole csilambo ábábi he 
ole buglo iningi 
lünlel dáji he! jaman!

Vá pudd shukomo ikede 
vá jimla gulmo buglavi ele 
vá leli gulmo ni dede 
vá odda dzsárumo he! jaman!


... ÉS KÉPZELT FORDÍTÁS)

Szél völgye farkas fészke 
mért nem őriztél engem 
mért nem segítettél engem 
most nem nyomna kő! ajaj!
Könnyemmel mosdattalak 
hajammal törölgettelek 
véremmel itattalak 
mindig szerettelek! ajaj!

Földed tüskét teremjen 
tehened véres tejet adjon 
asszonyod fiat ne adjon 
édesapád eltemessen!