VÖRÖSMARTY MIHÁLY VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Verstorzítás

Viola de genere Exiguum: Amor Gero (A vén cigány című versére)

Fatras

Viola de genere Exiguum: Fatras ("A merengőhöz" soraira)

Művek:

Verstorzítás

Viola d.g. Exiguum:

Jáchim Akcslobasz: Amor Gerö

Hegedüljél, öreg roma,
Elittad már a lóvét,
Úgyis nehéz ez az élet
Ne vizet így, csak lőrét!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Amióta világ világ,
Mindig is volt nyár, ősz, tél,
Öröm és bú... ne csak igyál,
Edd is, amit megfőztél!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Húzzad, mintha orkán zúgna
S ez lenne a kereszted:
Velőd-véred, taknyod-nyálad
Magad alá ereszted.
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Játssz, mert bánat van a szívben,
Jég verte el a vetést,
Rossz emberek háborúznak,
Ránk hozzák a rettegést.
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Ki liheg itt a sarokban?
Sűrű könnye kinek hull?
Szívünk vérzik, agyunk bomlik,
A szabadság elpusztul!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Megint üti Kain bácsi
A botjával Ábelkét,
Kaukázus sziklájánál
Ismét keselyt tűr Promét!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Megérdemli ez a föld, ha
Újra özönvíz gyötör,
Orkán pusztít, vihar tombol,
Minden szennyet elsöpör.
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Állj meg mégis, öreg roma,
Mégse húzzad a vonót,
Hátha vége lesz a bajnak,
Ne húzzuk le a rolót!
Akkor húzd el ezt a nótát,
Akkor játssz majd, ne lazsálj,
Ha jobb lesz a világ sora,
S akkor - mindig bazseválj!

(az eredeti)

A vén cigány

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

Fatras

Viola d.g. Exiguum: (Fatras A Merengőhöz két sorára)

FATRAS

Argument:

 ÁBRÁNDOZÁS AZ ÉLET MEGRONTÓJA,
MELY, KANCSALÚL, FESTETT EGEKBE NÉZ.

 Vers:

 ÁBRÁNDOZÁS AZ ÉLET MEGRONTÓJA,
Ebben rejlik e földi lét mottója,
Ebben csúcsosodik ki az egész,
A szülői tanács falrahányt borsója,
Kútrajárás során eltörött korsója,
Lidérc, aki az ablakon benéz,
Falban eredt verőeret becéz,
Be nem dobott szelvény kihúzott lottója
- ami eddig minden terhet tetéz!
Így áll Prométeusz leláncolt bronzszobra,
MELY, KANCSALÚL, FESTETT EGEKBE NÉZ.