Viola de genere Exiguum
válogatott műveiből

Versek, verstorzítások, parafrázisok:

EPIGON-VERSEK:

Apokrif zsoltár (Ady Endre Arany-balladája)
99. Kiben Julia kegyetlensége felől panaszkodott... (Balassi Bálint)
Bizakodó (József Attila)
Barbár sirató
(Weöres Sándor)

PARAFRÁZISOK:

Esengés symposion előtti este a Múzsához, hogy segítsen (Varró Dániel)
  Nyári délben (Parafrázis Weöres Sándor: Galagonya című verséhez)
A lovag és a lányka és a szultán
(Parafrázis Weöres Sándor: Robogó szekerek című verséhez)
Testi kérdés (Babits Mihály Esti kérdés című versének parafrázisa)
Egy szomorú vers (Babits Mihály Egy szomorú vers című költeményének parafrázisa)
Klapancia - (Babits Mihály Beteg-klapanciák c. költeményére
Hol a kincs, remete? - (Babits Mihály Fekete ország c. költeményére)
Ballada az elmúlásról (Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról)
Tél-búcsúztató (Parafrázis Szilágyi Domokos Ősz szele zümmög kezdetű verséhez)
Tanulás (Enyhe parafrázis Szilágyi Domokos Tavasz című verséhez)
Amor Gerö (Vörösmarty Mihály: A vén cigány  - Jáchim Akcslobasz átdolgozása)
Add, ó
(Jáchim Akcslobasz műve) (József Attila: Óda)
Önfelköszöntés (József Attila: Születésnapomra)
Jáchim Akcslobasz ars poeticája (Ady Endre)
A 12. c osztály csöppnyi testamentuma (Villon: A nagy testamentum - Varró Dániel: Kicsinyke...)
Egy katakurd politikus monológja (Babits Mihály Egy lírikus epilógja című versének parafrázisa)
Beolvasós szonett (William Shakespeare LXXV. szonettjének parafrázisa)
Ősz és nyár közt (Babits Mihály: Ősz és tavasz között című versének torzítása)
Veszve, veszve...
(Babits Mihály: Messze..., messze... című versének torzítása) 
Újabb leoninusok (Babits Mihály: Új leoninusok c. versének torzítása) 

Komprimált költészet

Petőfi Összes Röviden I.

Egy gondolat
Nemzeti dal
Szeptember végén

Madách Imre: Az ember tragédiája (Hosszú lére eresztett változat)
Madách Imre: Az ember tragédiája (2 sms-re komprimált változat)
Shakespeare Hamlet monológja (2 sms-re komprimált változat)
Puskin: Tatjána levele (1 sms-re komprimált változat)
Bánk bán, az eredeti (Katona József - Kálnoky László hagyatékának lenyúlásával)
János vitéz, a pszichopata (Realista változat prózában)
Száraz tónak nedves partján  (Gyermekvers - hosszú lére eresztett prózai változat)

A Dunánál (József Attila - talált szöveg)

Különféle versformák:

LIMERICKGYÁR

Limerick-naptár (Az év hónapjai)

Limericknaptár (A hét napjai)

Bibliai ismeretterjesztő limerickek - Bibliai személyek meglimerikelve

Ószövetség alakjai

  Ádám és Éva (ős-szülők)
  Kain és Ábel
  Lámek
  Énók
  Noé

     Pátriárkák
  Ábrahám (pátriárka)
  Sára
  Hágár
  Lót
  Izsák (pátriárka)
  Rebeka
  Ézsaú  
  Jákób (pátriárka)
  Lábán
  Ráhel

     Jákób gyermekei

  Rúben (Jákób és Lea fia)
  Simeon (Jákób és Lea fia)
  Lévi (Jákób és Lea fia)
  Júda (Jákób és Lea fia)
  Támár (Ér és Ónán felesége, Júda menye)
  Zebulon (Jákób és Lea fia)
  Issakár (Jákób és Lea fia)
  Dina (Jákób és Lea lánya)
  Dán (Jákób és Bilha fia)
  Gád (Jákób és Bilha fia)
  Ásér (Jákób és Zilpa fia)
  Naftáli (Jákób és Zilpa fia) 
  József (Jákób és Ráhel fia)
  Benjámin (Jákób és Ráhel fia)
     Egyiptom
  Mózes
  Áron
  Cippóra
  Miriam (prófétanő)
  Bálám

     Honfoglalás
  Józsué (1)
  Józsué (2)
  Ráháb

     Bírák
  Gedeon
  Jefte  
  Sámson
  Ruth
  Boáz
  Sámuel  (próféta)

     Királyok, feleségek, próféták, egyéb

  Saul (király)
  Isai
  Dávid (király)
  Jonatán
  Mikál (királyné)
  Ahínoám (királyné)
  Abigájl (királyné)
  Nábál
  Maaká (királyné)
  Haggít (királyné)
  Abítál (királyné)
  Egla (királyné)
  Bethsábé (királyné)
  Uriás
  Támár
  Amnón
  Absolon
  Abiság
  Adonijjá
  Salamon (király)
  Ahijjá (próféta)
  Roboám (király)
  Jeroboám (király)
  Abijjá (király)
  Omri (király)
  Aháb (király)
  Jezábel (királyné)
  Illés (próféta)
  Ászá (király)
  Jósafát (király)
  Jórám (király)
  Elízeus (próféta)
  Jéhu (király)
  Ataljá (királyné)
  Jóás (király)
  II. Jeroboám (király)
  Jónás (próféta)
  Ámósz (próféta)
  Uzzijjá (király)
  Jótám (király)
  Hóseás (próféta)
  Ézsaiás (próféta)
  Áház (király)
  Hósea (király)
  Mikeás (próféta)
  Ezékiás (király)
  Manassé (király)
  Ámón (király)
  Jósiás (király)
  Hulda (prófétanő)
 
Zofóniás (próféta)
  Náhum (próféta)
  Habakuk (próféta)
  Jeremiás (próféta)
  Báruk
  Jóáház (király)
  Jójákim (király)
  Jójákin (király)
  Cidkijjá (király)
  Abdiás (próféta)
  Ezékiel (próféta)
  Dániel (próféta)
  Haggeus (próféta)
  Eszter (királyné)
  Ezsdrás (pap)
  Nehémiás (helytartó)
  Jóel (próféta)
  Zakariás (próféta)
  Malakiás (próféta)
  Jób

Deuterokanonikusok

  Judit
  Tóbiás
  Zsuzsanna

Az Újszövetség alakjai

  Nagy Heródes (király)
  József és Mária
  Jézus
 Heródes Arkhelaosz (király)
 Fülöp (király)
 Heródiás
 Heródes Antipás (király)
 
Heródes Agrippa (király)
  Keresztelő János (próféta)
  Salome
  Magdalai Mária
  Lázár
  Péter (apostol - Jóna fia)
  András (apostol - Jóna fia) 
  Jakab (apostol - Zebedeus fia)
  János (apostol, evangélista - Zebedeus fia)
  Fülöp (apostol) 
  Bertalan (apostol) 
  Tamás (apostol) 
  Máté (apostol, evangélista) 
  Kerióti Júdás (az áruló) 
  Annás (főpap) 

  Kajafás (főpap) 
  Pilátus (római helytartó) 
  Jakab (apostol - Alfeus fia)
  Zelóta Simon (apostol)  
  Taddeus Júdás (apostol) 
  Jakab (Jézus testvére)
  Júdás  (Jézus testvére)
  Annás  (volt főpap)
  Kajafás  (főpap)
  Pilátus  (helytartó)
  István  (diakónus)
 
Második Heródes Agrippa (király) 
  Pál (apostol) 
  Márk (evangélista)   
  Lukács (evangélista) 
  Timóteus 
  Títusz 
  Szílás   
  Barnabás   
  Filemon   
 
Onézimosz
  Tábita   
  Lídia   
  Jászón   

Limerick-történelem - Magyar királyok és szentek, fejedelmek és vezérek - brutális mennyiségű limerikben

  Árpád  
  I. István 
  (Szent) Imre herceg 
  Orseolo Péter
  Aba Sámuel
                 Szent Gellért
                
Imre herceg 
 
I. András 
  I. Béla
  Salamon
  Szent László 
  Könyves Kálmán 
  II. István
  II. (Vak) Béla
  II. Géza
  III. István
  II. László
  III. Béla
  Imre 
  III. László
 
II. (András) Endre 
                 Szent Erzsébet
  IV. Béla
                 Szent Margit
  V. István
  IV. László

 III. András 
  László (számozatlan) eredetileg: Vencel
  V. Béla (Wittelsbachi Ottó)

  Károly Róbert 
  I. (Nagy) Lajos
  Mária
 
II. (Kis) Károly
  Luxemburgi Zsigmond
  Habsburg Albert
  I. Ulászló
  V. László

  I. Mátyás 
 
II. Ulászló (Dobzse László) 
  Dózsa György - Szapolyai istván
  II. Lajos
  Szapolyai jános
  I. Ferdinánd

  Szapolyai János Zsigmond
  Miksa
                 Báthory István
  Rudolf
                 Báthory Zsigmond
                 Báthory András
                 Székely Mózes
                 Bocskai István
                 Rákóczi Zsigmond
  II. Mátyás

                 Báthory Gábor
                 Bethlen Gábor
                 Brandenburgi Katalin
  II. Ferdinánd

                 I. Rákóczi György
  III. Ferdinánd

                 II. Rákóczi György
                 I. Rákóczi Ferenc
  I. Lipót
                 I. Apafi Mihály
                 Thököli Imre
  I. József
                 II. Rákóczi Ferenc
 
III. Károly
  Mária Terézia
  II. József
  II. Lipót
  I. Ferenc
                 Martinovits Ignác
  V. Ferdinánd

                 Széchenyi István
                 Kossuth Lajos
  I. ferenc józsef
  IV. Károly

Művészettörténeti ismeretterjesztő limerickek - Festmények meglimerikelve

Limericek a Symposion Társaság tagjaira

Limerickek Örkény egyperceseiből

Trilla
A meghasonlott tulipán
Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók

SZONETTJÁTÉK (Szonettek előre megadott rímekre)

Az örökké csatázó lovagok
Találós kérdés

Pantumok:

A krokodílus (Pantum egy angol gyermekversre)
A tücsök és a hangya (Pantum egy Aesopus-mesére)

Fatras

Kettős fatras

Grádigramma
Tankák

EGYÉB  VERSEK

Sírversek
Trubadúrlíra
Intarziák a Symposion Társaság tagjainak nevére
Két monostichon (1) (2)

ALKALMI VERSEK

Anagramma-vers T.T. nevére
Nyolc clerihew
Nyolc haiku
Hommage köszöntő - Thomas de comitatu Tarjan 60. születésnapjára
Visszanézés - Köszöntő Attila de genere Catus 50. születésnapjára 

Verstorzítások:

Keltsük föl álmából: Ne aludjál, szerető! (Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra)
Sirály (Karintyhy Frigyes: Ady Endre: Moslék-ország)
Vastag Margó kesergése (József Attila: A cipő)
Játszik a homokos (József Attila: Reménytelenül, lassan, tűnődve)
Hervadás (Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás)
... (Ha azt sem tudom, milyen volt...) (Juhász Gyula Milyen volt... című versére)
A cseléd visszatérő álmai (Babits Mihály: Nyár című versére)

Regveltől estvélig (magyar költők verseiből)

Mi lett volna ha? Csokonai Vitéz Mihály (felfordult életrajz) (A reményhez c. vershez)

Mindenki másképp csinálja... (A Rudasban az 1995-ös pedagógusnapra készült csasztuska elemeinekfelhasználásával)

Én vagyok (Tóth Árpád: Meddő órán)
De-coronatio (Juhász Gyula: Coronatio)

MŰtorzítás:

Bánk bán, az eredeti (Katona József - Kálnoky László hagyatékának lenyúlásával)

SAJÁT TOLL:

Műfordítás: Leo Ferré: Bolond szerelem

Elbeszélő költemény:

Jáchim Stibab: Sanoj könyve

Műfordítások:

Merülés
Elizabeth, Betty, Betsy and Bess...
Titokzatos ügy
Egy dudatanárhoz
József Attila A Dunánál c. versének visszafordítása mongolból magyarra
Helló, a nevem Dzsó
(egy angol gyerekvers gyenge magyarítási kísérlete)
Két Rilke vers a Google fordítóprogramja segítségével
Jacques Prévert: Kintorna (L'Orgue de barbarie)

Az Ismeretlen Kollektív Költő művei:

Nincs itt a macska
A zöld macska délutánja
Magányos vers egy romos trónteremben, alkonyatkor, vihar előtt
Szobámban
Várnak a tengerek habjai...

Katakurd nyelv

Katakurd nyelvű művek
Katakurd szólások, közmondások

Regényfejezet:

Thámár (A kecske)
Round Robin (4. fejezet)
Képeskönyv (4. fejezet)

Mesék, mese-befejezések, fabulák:

A macska és az egér barátsága (katakurdítás)
A parenchimai muzsikusok (katakurdítás)
Mese a kéregető vándor meluzinról
Szelám-mesék
A műpinty és a berozsdásodott mókus (mű-Aesopus fabula)
A kis herceg (befejezés)
Hófehérke (verses változat)
Fehérlófia  (befejezés és eszmefuttatás)

Napló

Egy kvanga naplója

EPIGON NOVELLÁK:

Egypercesek (Epigon Örkény novellák)

Apai örömök (Örkény István) /I. Somogyival közösen/
Rosszul összetett szavak  (Örkény István)
Álhír (Párttagkönyvtár) (Örkény István)

Egypercesek különféle versekre, főként limerickekre

József Attila: A Dunánál (Talált szöveg)
Orbán Ottó: A vásárló panasza
Varró Dániel: Péterke elszállt...

Egypercesek hozott anyagból:

Sorsát senki se kerülheti el...
Van ez így...

Epigon novellák Báró Dr.Agonfalvi György műveihez (NOIR IRODALOM)

              Zűr a mennyben (epigon novella Báró Dr.Agonfalvi kiadatlan novelláihoz)
             
Inverz (epigon novella Báró Dr.Agonfalvi kiadatlan novelláihoz)
              A halál beálltának időpontja (epigon novella Báró Dr.Agonfalvi kiadatlan novelláihoz)
 

Irodalmi receptek:

Recept-limerickek
Tisztán és Izé (lovagregény)
Toldi rántottája
(Apokrif részlet a 4. énekből)
Blin a la Puskin
(Apokrif részlet az Anyeginből, 2. fejezet 35. vsz.)

Káposztaleves Milorad Pavic módra (a Kazár szótár ismeretlen szócikke)
Pénelopé szarvasgombás libamája (Apokrif részlet Homérosz Odüsszeiájából)

Apróhirdetések:

Irodalmi apróhirdetések
Bibliai apróhirdetések

Drámák, drámarészletek:

Fezsó Janotak: Szelám, a nyolcadik
Tel-Mah (részlet)

Koanok:

Yaszeli 23., 45., 51., 52. és 53. koanja

Mítosz-leletek:

A Katakurd őseposz
A tizenkilencedik töredékhez
Olmeász
Töredékkutatás,

Nyelvemlékek:

Katakurd nemzetségtáblázat
Késői ókatakurd töredék
Magánlevél XIII. Krispin halálának évéből
Katakurd házszentelési ima

Történelmi adalékok:

Yaseliada
Történetek a Keláti pincesorról (23. ajtó)
Történetek a keláti pincesorról (111 és 1/2. ajtó)
Dilemma
Múlt idők dalaiból I.
Múlt idők dalaiból II.
Eretnek-kihallgatási jegyzőkönyv
Vésetek a luxori templom faláról

Iskolaügy:

Egy katakurd irodalmi dolgozat
Még egy dolgozat
Egy érettségi tétel:
               A hodályvári regionális kortárs irodalom legfényesebb csillaga: Yaszeli Mizo

Egy katakurd irodalmi dolgozat

Notalpi dialógusok:

"A rény háromdimenziós pont, a bűn körtérfogat.."
(A 14. töredékhez)

Néprajz:

Néprajzi adalékok
A népi gyógyászat világa

Útleírás:

Az ismeretlen peregrinus útleírása

HUMOR

Katakurd viccek

Bibliai parafrázisok:

Thesbites Ijjés
Dávid és Góliját

Zűr a mennyben (epigon novella Báró Dr.Agonfalvi kiadatlan novelláihoz)

Ezoterikus művek:

CSILLAGJEGYEK, ASZTROLÓGIA
ÁLOM-MAGYARÁZÓ KÖNYVETSKE

BESTIÁRIUM

Kis katakurd bestiárium

DRAGONOLÓGIA

Amit a sárkányokról tudni kell
Sárkány-fórum
Bergengóc mese befejezése
Ladónió
A dublini sárkány (Elbeszélő költemény 2 énekben) 

Játékok:

Kis társas havározó
Dominókártya
Ki tud többet Katakurdisztánról?
    (Vetélkedő)

Ajánlólevelek

 A Nemzetközi Levélnehezék Társaság részére

Érdekességek

  Volt egyszer egy utca (Adalék Nitsnie rejtvényéhez)
  Nitsnie rejtvényének meg-nem-fejtése ritmikus prózában
  Katakurd virágnyelv
  Alliteráció "k" hangra
 
Rejtjelezett képeslap megfejtése

Születésnapi köszöntők

Attila de genere Catus 50. születésnapjára

Thomas de comitatu Tarjan 60. születésnapjára

Újabb történet a Symposion Társaságról

 

Verstorzítások, versparódiák

Keltsük föl álmából: ne aludjál, szerető!
(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra)

Méla, szelíd kedvesem ujra itt van!
Szeméből mosolyogva néz a kikelet.
Suttogó kedvesem ujra itt van hát!
Sugara énnekem zeng reggelig.

Itt van! Itt van! Csendesen levetkezett!
Szép, mint mindig,
szép mint a nap,
mint tó fölött a szél!

Hogy a ruháit szótlanúl levetette,
- hallgatom lehulló lágy neszét -,
az okból csak nézek ősz isten gyanánt
a dombtetőre, mi látszik, s szép valóban!

Űlj le mellém, űlj te itt, míg ujjam
hegyével halkan elvonúl... szerteszét...
Ajkadat tedd ajkaimra addig!
Szeretem, ha megcsókolsz szép lassan,
- de szeretem!

A természet reggele telik.
Csendes énekem az ősz is tudja.
Lantomat megpenditem, ha virrad!
S a kedved hogy legnagyobb:
dalom nem altatódalod!

Kiülök majd innen én a földre.
Szendergő föld, csak aludjál!
Álmodj csak, de olyakat,
amikben anya néz elalvó gyermekére:
- álmos ő, elalszik!
És álmodj a fák beteg levelének ősszel természetet:
nem hal meg, felöltözik!

Méla, szelíd kedvesem ujra itt van!
Szeméből mosolyogva néz a kikelet.
Suttogó kedvesem ujra itt van hát!
Sugara énnekem zeng reggelig.

 

Sirály (Karintyhy Frigyes: Ady Endre)

Én vagyok a fekete Sirály,
de hazám Hortobágy.
Fekete ugar kiköpött,
fekete ország örökölt: királyfit

Örülj fekete ország!
(fekete város, fekete föld,
ország, ország, Álomország...)
- Mit hagy szegény
országnak: magyarnak
szomorú legény?

- Ugassanak engemet, hadd ugassanak!
Hajh hajh, kutyafáját hajh!
Átok ül redves nyakamon.
Jött, jött értem a rém, hajh!

Vitt, vitt nyugati vizeken,
vitt cudar piszok föld mentiben.
(vizen, vizen, vizen tova...)
Nyöszörög a legény.

(a hajó - lék, a hajó - lék, a hajó - lék,
fekete lék, fekete lék:
mos, mos, mos, mos, mos...)

- Nem értem!
Hájszagú, kapaszkodsz?
Zsírszívű, belém?
- Hadd el!
Jöttem - megyek már!

 

Apokrif zsoltár (Arany János - Ady Endre)

Azon az éjszakán megejtett a vétek.
Azon az éjszakán megfogant az átok.
Vágyott asszonyomért katonákat küldtem,
Bethsábét, a kedvest hajnalig szerettem.

Jaj, mért fogant gyermek azon az éjszakán?
Mért virágzott átok királyi nyoszolyán?
Hettita Uriást haza mért hivattam?
Fiamnak apjává tenni mért akartam?

Hettita Uriás, mért aludtál nálam?
Királyi palotám cédrus kapujában?
Mért, hogy asszonyodhoz haza nem siettél?
Áldott-ölű, vágyó kedvest elkerültél?

Mámoros bűnömet, jaj, miért tetéztem,
Szerelmünkre árnyat, jaj, miért idéztem?
Halálos parancsot Joábnak mért küldtem?
Hűségért halállal, jaj, miért fizettem?

Én Uram-Istenem, kegyetlen büntettél.
Kettős-nagy vétkemért halállal megvertél.
Hiába volt böjtöm, hiába a bánat.
Hiába kereste irgalmad alázat.

Csókos-szép asszonyom szeme könnyben ázik,
Sápadt opál-arcán bánat harmatozik.
Palotánk homályát megüli a bánat.
Gyász vonja sötétbe átkos nyoszolyánkat.

Trónom öröklőjét, én Uram, elvetted.
Bűnös-szép éjszakám titkát felfejtetted.
Fiam álom-arcát nem csókolom többé.
Lázas nász gyümölcsét sose látom többé.

 

Kis kece lányom, fehérbe vagyon,
fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!

Ciprusi menta, kajtai rózsa,
Elmennék táncba, ha szép lány vóna... (Refr.)

99.

KIBEN JULIA KEGYETLENSÉGE FELŐL PANASZOLKODOTT
ÉS CUPIDÓHOZ KÖNYÖRGETT, HOGY MEGSEGÉLLNÉ ŐTET,
BIZONGATVA AZ MAGA SZERELME HÍV VOLTÁT
(Balassi Bálint)

Bujdosó lelkemnek, szerelmes szüvemnek éltető, szép forrása,
Küsded kece lányom, gyönyörű asszonyom, életem boldogsága,
Mennyei violám, tündöklő Juliám, lelkemnek vígassága!

Angyali orcája, vékony, szép dereka szüvem gerjeszti nagyon,
Szemének hév langja, tüzes sugárzása engemet perzsel agyon,
Ciprusi hűs menta, hószín fejér rózsa az ő kezébe vagyon.

Liliom színében, fejér öltözetben szeretőm engem sebez,
Pünköstnek havába nyílt kajtai rózsa orcáján, ha terjedez,
Kegyetlen beszéde, nagy idegensége énnekem nagy kínt szerez.

Aggasztaló búmat, keserves kínomat jókedvre immár fordíts,
Én szép Juliámat, hozzám virágomat nagy szerelemre indíts,
Szüvem meggyúlasztó, hatalmas Cupidó, rabodra kegyesen tekints!

Siralmas voltomat, könyvhullatásimat mi haszon még türtetnem?
Én nagy nyavolámot, temérdek kínomot mi haszon még szenvednem?
Én édes hölgyemnek, titkolt szerelmemnek szüntelen esedeznem?

Sebhedett lelkemet, gyötrett én szüvemet, kínomat mosologja,
Veszett szerelmemet, az ki forral, éget, ugyan ő azt alítja,
Mégis talám kínom, nagy tusakodásom, károm végül megszánja.

Im csendesz szerelmem, hév gerjedezésem előtte nyilván vagyon,
Elmennék én táncba, ha kegyesem hína, holott ölelném nagyon,
Valamerre fordul, szüvemben tapod, dúl szépséges mátkámasszony.

 

Hegyek között, völgyek között
Zakatol a vonat
Én a legszebb lányok között
Téged választalak
Egy a jelszó: tartós béke,
Állj közénk és harcolj érte!

Bizakodó (József Attila)

Bütykös, öreg hegyek között,
pihegő kis völgyek között,
mint nyugtalan, kormos szív,
zakatol a vonat.
A gép fuldokolva húzza
vinnyogó kocsik sorát.
Csak nézem őket és gondolkodom:
ilyen lesz hát a rend...

Megfáradt földművesek, elgyötört proletárok
billegnek a vagónokban,
és megrezzenő, kacagó, kicsi lányok.
Magasan fenn leng a füst,
és zakatolva csattog a szivem.
Óh mozdony! füstölögj csak!
Én tartós békét akarok,
hogy eljöjjön végre a rend;
én megszerkesztem a jövőt.

Én téged választalak, tündér nevetésű kicsi lány,
téged a legszebb lányok között;
egy ágyban alszunk majd ketten és száz gyerekünk lesz.

Egy a jelszónk, proletárok!
Testvér, állj közénk, és harcolj te is velünk,
míg elkészül végre a világ!

 

Hová mégy te, kis nyulacska?
Ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber
Az erdőbe.

Minek mész te az erdőbe?... (refr.)
Vesszőcskéér' .

Minek néked az a vessző?... (refr.)
Kertecskének.

Minek néked az a kis kert?... (refr.)
Virágoknak.

BARBÁR SIRATÓ (Weöres Sándor)

(A képzelt eredeti)

Lái vikulilisz, lái vikulilisz, Ulanojje? jaman!
Áj vikulilisz tutálibere, Ulanojje?
Áj balanga hemo ange táliber?
Áj balanga hemo ange bingyom?
Áj balanga hemo ange ingyom, Ulanojje? jaman!

Váj, Ulanojje, ni vikulilo tutálibere! jaman!
Ni vikulilo tutálibere, Ulanojje!
Janegol máliber, Ulanojje! jaman!
Janegol máliber, rudezori ole unnulo he!
Rudezori ole unnulo he, mukofori ole aljo he!
Váj, ni balanga memo Ulanojje!
Jaman, jaman, jaman!

(A képzelt fordítás)

Hová mégy, hová mégy, Nyulacskám? ajaj!
Minek mégy az erdőbe, Nyulacskám?
Minek néked az a vessző?
Minek néked az a kert?
Minek néked az a virág, Nyulacskám? ajaj!

Jaj, Nyulacskám, ne menj az erdőbe! ajaj!
Ne menj az erdőbe, Nyulacskám!
Jön a vadász, Nyulacskám! ajaj!
Jön a vadász, meglő a puskával!
Meglő a puskával, megdöf a vasával!
Jaj, nem lesz nekem Nyulacskám!
Ajaj, ajaj, ajaj!

 

A költészet napjára

József Attila: A Dunánál című versének visszafordítása képzelt mongol nyelvről magyarra

A Tuulnál

1

Ulán-Bátor
Folyójának partján
ülni valék bátor
töprengő toportyán
1
Mintha szívemen csordult volna túl,
zavaros, sekély és keskeny volt a Tuul.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
lovagol, tevegel, jurtát készít, ás
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám, és minden csobbanás.
S mint édesanyám, mesélt, ringatott,
ösztövér vizéből meg is itatott.
s hiába vártam, nem hullt az eső,
A múlt mégis zubogva jött elő.

2

Én úgy vagyok, hogy Galbinga tojása
óta nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő kovásza,
mit százezer teknős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert harcoltak,
öltek, nőket raboltak, tették, ami kell.
S ők látják azt, az égbe felszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk - világos írással -
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám ujgur volt, az apám félig tatár,
félig mongol, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt a jéven,
Erős volt a tubák apám jobb kezében;
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az ősteknősig vagyok minden ős -
Buddha is vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A mongolok győznek velem holtan
s a tatárok kínja meggyötör.
Temüdzsin és Bekter, Ögödej, Dokolku -
dzsürkin, hun, ojrat, merkit kavarog
e szívben, várva szelíd jövőt, - nincs alku!
Adósak vagyunk e múltnak - mai mongolok!

A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés... -
Hisz egy májból szakadt nemzetség a népünk
Illő, hogy végre egymással békében éljünk!

1 utalás a fordító nevére, ami mongolul "farkas"-t jelent

Komprimált költészet

Petőfi Összes Röviden I.

Látomásköltészet

EGY GONDOLAT...

Egy gondolat bánt, Istenem,
Milyen halált szánsz énnekem?
Virághalált, nem szenvedem,
Gyertyahalált, ne adj nekem.

Villám sújtson, szélvész törjön
Lassú halál ne gyötörjön.
Leginkább egy csatatéren
Folyjon el ifjúi vérem!

Szabadságért, hogy meghaljak
Harci mének tiporjanak,
Zászlókkal is gyászoljanak.
Közös sírba bocsássanak.

Forradalmi líra

Nemzeti dal

Ugorj, magyar, válassz hamar,
Mert a haza téged akar!
Esküszünk!

Kell-e még a kínzó rabság?
Vagy jöhet már a szabadság?
Esküszünk!

Senki bitang, ki még morog:
Ősapánk a sírban forog!
Esküszünk!

Láncod helyett imhol a kard!
Megforgatni csak ezt akard!
Esküszünk!

Hagyd el már az alázatot,
Mossad le a gyalázatot!
Esküszünk!

Halálod nem jő hiába,
Utókor foglal imába!
Esküszünk!

Szerelmi líra

Petőfi Sándor: Szeptember végén (mint tanka)

Lenn még virágok
Fenn már hó a hegytetőn
Szívemben lángok
Ha meghalok, ifjú nőm,
Őrzöd-e a szemfedőm?

 

A Dunánál (József Attila költeményéből)
(Talált szöveg)

A költő a rakodópart alsó kövén ült, s nézte, hogyan úszik el a dinnyehéj. Közben elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt.

Más említésre méltó dolog nem történt...

 

Jachim Akcslobasznak tulajdonított versek:

Amor Gerö

Hegedüljél, öreg roma,
Elittad már a lóvét,
Úgyis nehéz ez az élet
Ne vizet így', csak lőrét!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Amióta világ világ,
Mindig is volt nyár, ősz, tél,
Öröm és bú... ne csak igyál,
Edd is, amit megfőztél!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Húzzad, mintha orkán zúgna
S ez lenne a kereszted:
Velőd-véred, taknyod-nyálad
Magad alá ereszted.
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Játssz, mert bánat van a szívben,
Jég verte el a vetést,
Rossz emberek háborúznak,
Ránk hozzák a rettegést.
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Ki liheg itt a sarokban?
Sűrű könnye kinek hull?
Szívünk vérzik, agyunk bomlik,
A szabadság elpusztul!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Megint üti Kain bácsi
A botjával Ábelkét,
Kaukázus sziklájánál
Ismét keselyt tűr Promét!
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Megérdemli ez a föld, ha
Újra özönvíz gyötör,
Orkán pusztít, vihar tombol,
Minden szennyet elsöpör.
Öreg roma, játszd a nótát,
Húzd a vonót, ne lazsálj,
Ne izgasson világ sora,
Élsz-e? Halsz-e? Bazseválj!

Állj meg mégis, öreg roma,
Mégse húzzad a vonót,
Hátha vége lesz a bajnak,
Ne húzzuk le a rolót!
Akkor húzd el ezt a nótát,
Akkor játssz majd, ne lazsálj,
Ha jobb lesz a világ sora,
S akkor - mindig bazseválj!

 

J.A. ars poeticája

Sem bagamér, sem vidám havár...
Sem katakurd, sem viking szamár
Nem vagyok senkinek!
Nem vagyok senkinek! 

Titulusom csak lazán: fenség,
Költőkirály, mester lehet még,
Míg hallod szent dalom,
Míg hallod szent dalom.  

Az én tisztem fennen lobogni,
Egy ország szíveként dobogni,
Messzünnen láthatón!
Messzünnen hallhatón! 

Megálmodott már minden álom;
Én – érthetőre variálom;
Azért vagyok zseni!
Azért vagyok zseni!

Különféle versformák

Anagramma-vers Tarján Tamás nevére

TÁNJA, MARS ÁT!

ÁRJA TANT MÁS!
TANÁRJA MÁST,
MÁS RAJ TANÁT
TÁRNÁ! S MA! TJA,
TAR TÁNJA MÁS.
S ÁRT MA TÁNJA?

MÁS: TATÁR JAN
S RAJÁN TATÁM
TÁN MA SARJÁT
S - NAJA! - TÁMÁRT
MARNÁ, S TÁJAT
JÁRNÁ, S MATAT...
ÁS TÁN RAJTAM?

MAJA RÁNTÁST,
S MÁJAT RÁNTA.
S MÁR A TATJÁN
MÁRTNA SAJÁT
MÁRNÁT. - A SAJT
MÁS TÁN RAJTA.

SAJNA, MÁRTÁT
SÁMÁN TARTJA:
SÁRMJA TATÁN
MÁJAS TANÁRT,
JÁSÁNT MARTA.

ÁSTAM RAJNÁT,
TARAJÁN MÁST.
MARTJA ÁSTÁN
MANTRÁS A TÁJ,
TANTRÁJA MÁS:

SÁNTA JÁRT MA!

 

Nyolc clerihew

Az Első Nő Éva Rumbold
Állatkertben soha nem volt.
Otthon eszi a piláfot,
Nem is látott még zsiráfot.

Tudós ember Thomas Tarján
Lőrinc fia ül a karján.
Büszke rá, hogy kis Hovhannes
Katakurd állampolgár lesz!

Látta Susanna Elekes,
Hogy a Protán-hegy tehenes.
Felmászott gyorsan a hegyre,
Hogy a teheneket elhessegesse.

Megszólalt Attila Catus
Jöhet nekem száz Varánusz
Herkulesre mondom néked,
Csak az egerektől félek!!!

(Farkas clerihew)

Elisabeth Arrabona
Sürgölődik erre-arra:
Szakért, tesztel, cikkét írja,
Süt-főz, mos, varr, hogy is bírja?

Psszt! A felét két klón csinálja!

Világot jár nagy Stephanus
Olykor Dallasba is átúsz!
Verset ír, s átlengi pátosz:
Írása tizennégy karátos!

Judith, az Imperiosa,
Abszurd drámát ír, sub rosa.
Ámde két felvonás között
Karddal bunkó diákot ledöfött!

Tudja azt Silvia Pápszi
Mint készül az origámi
Megrázta a szelencét,
S megformázta Velencét!

 

Nyolc haiku
(a Symposion Társaság tagjaihoz)

Elisabeth d.g. Arrabona

Cikkan a villám,
sisteregve sütöget
fényt a sötétnek.

Stephanus Bartolits

Tüzes sziporkák
szórnak szét arany derűt:
- milliom karát!

Silvia d.g. Pápszi

Sebzett kőszobor
jajongása elgurul, -
messzi tóba hull.

Első Nő

Narancs

Izzik az ágon, -
tépő és tépelődő
gond lepi álmát.

Susanna d.g. Elekes

Tátika ajka
cuppant kezedre csókot
- bársonyos illat.

Attila d.g. Catus

Színpadon két maszk
tragi- és comicatus
elfödi arcát.

Judith Imperiosa

Hajnalodik már?
tűzszínű gladiolus
incselkedik itt!

Janus d.g. Cuparius

Hűség

Nézd az árnyékod!
együtt baktat az úton
együtt érkezik.

 

SZONETTJÁTÉK

Az örökké csatázó lovagok

A tengerparton, ahol minden fehér,
Ahol minden békés, nincs harc, nincs
viszály,
Hol csupán a csend honol, kevély
sirály
Kereng, homály borong, ott áll Elemér
.

E tény akár egy botránnyal is felér,
Mert ki szembejön, az nem más, mint
Mihály;
Hiszen neki a harcias cím
kijár,
Sohasem volt ő egy elpuhult
kedély
.

Ha azt hinnéd, Elemér gyáván lapul,
Csalatkozol: lesi, hol jó a
fogás;
Máris a parton csatáznak ők
vadul
.

- Csak számolom, hogy e vers már hány morás!
Versszerző kedvem immár egyre
fásul: -
Kár vívniuk! Egyformák, mint két
tojás
!

Találós kérdés

Akkorát szól, mint egy nagy karambol,
Oly gyorsan röppen, mint egy
seregély
,
Mint bölény, oly messze elcsatangol,
Nem tartja vissza őt a meredély.

Oly drága az, mint egy szent ereklye,
Hazája Atlantisszal
határos
,
Oly messze nem visz el már dereglye,
Arra túl nincs már semmi város.

Vérszomjas ő, mint egy bősz vadállat
És mégis halk, mint hárfa, ha pendül
Sejted-é mi az? Van már találat?

Időd lejár, hisz az inga lendül;
Immár homályos lesz a
láthatár...
Találd ki hát, vagy elvisz a batár!

 

Fatras és fordítása

(Argument:)

LA FEMME EST COMME UN ANGE.
QUI SE SOUVIENT AUX CIEUX.

(Vers:)

LA FEMME EST COMME UN ANGE.
Dis-je vrai? Ou bien mens-je?
On le lit dans ses yeux:
Son cœur est sans mélange.
Et c'est Adam qui mange
La pomme, oui messieurs!
Fi de ces goûts vicieux!
Elle, presse l'orange
Au goűt délicieux...
Est bien pres de la fange
QUI SE SOUVIENT AUX CIEUX.

(Argument:)

OLYAN A NŐ, MINT MENNYEI ANGYAL
AKI EMLÉKSZIK MÉG AZ EGEKRE.

(Vers:)

OLYAN A NŐ, MINT MENNYEI ANGYAL
S ne gondold azt, hogy e tétel kancsal.
Épp csak nézz az ártatlan szemekbe,
Szinte hallod: szól mennyei kardal
Űzte bár Mihály a lángos karddal,
Oly tiszta ő, mint egy szent ereklye, –
Tudjuk – Ádám az almát megette,
Bár kínálta Éva őt naranccsal,
Ádám az almát jobban szerette;
Velejött hát, szigorú paranccsal,
AKI EMLÉKSZIK MÉG AZ EGEKRE.

 

Kettős fatras

Argument:

GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA,
LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA!

Vers:

GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA.
Fülemben zsong, jajong az ősz húrja
Kopaszodik fejemnek a burka,
Nem kell már a gyomromnak a hurka —
Protézisem csattog, amíg nyúzza
Fejem reszket, eszem nagyon kurta:
Elfelejti, hová lenne útja
Jobb is, hisz a vége csak egy urna.
Lelkem mindez mégse nagyon fúrja,
Hintalovon magamat kihúzva:
LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA!

Ellenargument:

LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA,
GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA!

Vers:

LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA,
Ülepemen lötyög a bőr súlya!
Ókulárém szódásüveg kútja,
Szememet a csipa szinte szúrja,
Kezem reszket, míg az orrom túrja,
El-elcsöppen, mielőtt kifújna!
Párokat, ha látok összebújva,
S olykor egy-egy nő után fordulva
- Másképpen nem mondhatom, csak súgva -
Nem tudom már, mi a Káma-Szútra;
GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA!

 

Sírfeliratok

Viola d.g. Exiguum: Csokonai

Költők között ő a király
Csokonai Vitéz Mihály
Baj, ha az esőre kiáll!

Viola d.g. Exiguum: Petőfi
a segesvári tömegsírban

Itt alussza álmát
Petőfi, a Sándor
Barbuzinban párját
ne keresd, te Vándor!
Nincs itt virágkötél
Nincsen selyempárna,
Hitte pedig szegény,
hogy az neki járna!

Viola d.g. Exiguum: Önmagára

E sírban nyugoszik Viola
Lefagyott végre a vigyora...
Míg élt, folyton csetelt-botolt
De immár nem, merthogy megholt!

Epitaphiumok a Toldi-trilógia hőseire

A cseh Holubán sírverse

E sírban nyugoszik ama vitéz teste
Aki a szerencsét külhonban kereste.
Bajvívó csatákon nem volt néki párja,
Mígnem födi testét e szigetnek sárja;
Utolsó harcában szíve vala beste,
Emiatt lőn néki ilyen kora veszte.
Porának ez a sír pecsétje és zárja,
Ahol az utolsó ítéletet várja.

Rozgonyi Piroska sírfelirata

Piroska hamvait födi ez a kripta,
Életének vala sok nagy szörnyű titka:
Barát helyett barát küzdött a kezéért;
Barát barátot ölt, hogy bírja szerelmét.
Vérbűn választá el, kit szeretett, attól,
Szíve szakadott meg ilyen nagy bánattól.
Kétszer is meghalt bár csak egyszer temették;
Apródok a sorsát gúnyos versbe szedték.

Emléksorok Toldi Györgyről

Rókalelkű Toldi nem nyughat e sírban,
Mert róla igencsak kárhozatos hír van:
Nagy vadász vala ő, vadászott öccsére,
Öccse javaira s a király kegyére;
A király őrajta átallát azonban,
Küldi Nagyfaluba, s ettől kezdve 'honn van.
Utólszor, mikoron medvére vadászott,
Testén medve, holló, farkas lakomázott.

 

Intarziák a Symposion Társaság tagjainak nevére

Stephanus Bartolits

Miután kihúnyt a tűz, elhalt minden fény és fekete eső hullott az égből, a Szakácsnő az éhes népnek gyümölcslevest
haBART Ó, LICSIST, VÁNkosán ülve.

Elisabeth d. g. Arrabona

A Káoszból kivált egy Jel. Eljött a búcsú perce:
áGYŐ, RÍ R. ZS. BETegen. (Megjegyzés: R. ZS. neve titokban tartását kéri.)

Susanna d. g. Elekes

Létezem az időben és a térben, ám úgy határoztam, hogy nem leszek többé egyedül mindenféle
kolbászbELEK ÉS ZSUZ, SAjt között.

Attila d. g. Catus

Újra kinyílt a szem
S ÁROS IMáCSKA kéri, vegyék már meg az árut, ne vegyék észre a hibát!

Judith Imperiosa

Ne mondd, hogy semmid sincs!
aKARD Ó, S JUT Is, marad is!

Éva d. g. Rumbold

Mikor még egy volt a Semmi és a minden,
jókedvűek voltak ők, s
ittak a RUMBÓL DÉVAj hangulatban

Silvia d. g. Pápszi

Khm, khm,
Qu'aurais je dire? Le pape, si, s'il vit, il peut sauver la paix

Janus Cuparius

és akkor, az azt követő hetedik évben a kicsik nagyokká lettek,
s úsztak a KÁD ÁRJÁN, Ó, Sebesen

Koanok:

Yaszeli 23. koanja:

A tanítvány megkérdezte a mestert.
- Mester, miért van szenvedés?
A mester hosszan hallgatott, majd így válaszolt.
- Szenvedés nincs.
A tanítvány három napig hallgatott, majd megkérdezte.
- Mester, hogy lehet, hogy én mégis szenvedek?
A mester újra hallgatott, majd így felelt:
- Te sem létezel.
A tanítvány sírvafakadt.

Yaszeli 45. koanja:

A mester megkérdezte a tanítványt.
- Mit láttál, fiam?
A tanítvány így felelt:
- Láttam egy magányos fát.
A mester megkérdezte a tanítványtól:
- Megpihentél-e az árnyékában?
- Megpihentem - felelt a tanítvány.
- Nos, akkor a fa nem volt magányos. - válaszolta a mester.
És a tanítvány azonnal megvilágosodott.

Yaszeli 51. koanja:

A tanítvány megszólította a mestert:
- Mondd, Mester, Bhaga egy és oszthatatlan?
- Úgy van, felelte Yaszeli.
- Akkor hogy lehet, hogy a régiek tanítása szerint "Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protán és Panrac"? - kérdezte a tanítvány.
- Jegyezd meg, fiam, - válaszolta az ősz mester, - hogy Bhaga egy és nem egy, kettő és nem kettő, három és nem három, vagy akár száz és nem száz.
- Értem, mondta a tanítvány.
De nem értette.

Yaszeli 52. koanja:

A tanítvány megszólította a mestert:
- Mondd, Mester, Bhaga egy és oszthatatlan?
- Úgy van, felelte Yaszeli.
- Akkor hogy lehet, hogy a régiek tanítása szerint "Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protán és Panrac"? - kérdezte a tanítvány.
- Hja, fiam, ez a dialektika. - felelte a mester.

Yaszeli 53. koanja:

A tanítvány megszólította a mestert:
- Mondd, Mester, Bhaga egy és oszthatatlan?
- Úgy van, felelte Yaszeli.
- Akkor hogy lehet, hogy a régiek tanítása szerint "Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protán és Panrac"? - kérdezte a tanítvány.
Erre a mester úgy állcsúcson vágta a tanítványt, hogy az elterült a földön.
Amikor a tanítvány végre magához tért, rögtön megvilágosodott.

EPIGON NOVELLÁK:

Örkény-egypercesek

Viola de genere Exiguum - Stephanus de comitatu Somogy:

APAI ÖRÖMÖK (Örkény István)

Kovács József huszonkét éves büntetlen előéletű pesterzsébeti lakos egy szerdai napon egész délután hányt. Gyomorrontásra gyanakodott, de a diéta nem használt. Az eset kezdett rendszeressé válni. A család, a rokonság, a szomszédok felfigyeltek a dologra. Megindult a suttogás.

Kovács Józsefné, a feleség jó asszony volt. Nem törődött a pletykákkal, s az sem tűnt fel neki különösképpen, hogy a férj újabban minden este kiszökik a spájzba savanyú uborkát enni. Végül a nagynéni, aki jártas volt az efféle dolgokban, felvilágosította őket: "Az van, hogy a Józsi babát vár".

És amikor eljött az ideje, Kovács József pesterzsébeti lakos fogta előre elkészített motyóját, villamosra szállt és elfoglalta fenntartott helyét a kerületi szülőotthonban. Másnap egészséges fiúgyermeknek adott életet.

A Kerületi Nőtanács egy csokor virággal kedveskedett nekik.

 

Rosszul összetett szavak

Rosszul összetett szavak

Babgulyástánc

(Részletek - Örkény István)

Bankkártyavár

 

Bányarémdráma

Adókulcskereső

Bélsárarany

Anyatejszínhab

Bikavérrokonok

Becenévházasság

Diófahéj

Drótostóték

Fafejvadász

Falábszag

Fegyőrnagy

Fogkőkorszak

Fogkoronatanú

Haláltánciskola

Gázrózsakert

Havibajkeverő

Hajhagymakrémleves

Kutyagumióvszer

Hajóorrfacsaró

Lócitromlé

Héjanászutasok

Macskajátékkaszinó

Jellempróbafülke

Nyomornegyedóra

Karamelltartó

Oroszbarátfüle

Korrajzlap

Pártiskolatej

Lakáskultúrmocsok

Szeméremgyűjtemény

Lámpalázmérő

Széplélektan

Lóhalálgyár

Szitakötöde

Mákszemtorna

 

Mustármagömlés

 

Naptejtestvér

 

Narancsbőrrák

 

Párttagkönyvtár

 

Piszkavastüdő

 

Regényírógép

 

Sasszembekötősdi

 

Sínpárbeszéd

 

Szájzárkirály

 

Szamárfülhallgató

 

Színvaktöltény

 

Törzsvendéghaj

 

Túlélőszóval

 

Vénlányregény

 

Vércukormáz

 

Vérzivatarfelhő

 

Visszhangtan

 

Vitustánckar

 

Záptojáséj

 

Zsúpfedélköz

 

 

Orbán Ottó: A vásárló panasza

Kedden vettem a légettyűt,
s másnap a postán még egy gyütt;
egy is eleget
tyűzi a leget:
most meg a két tyű lég együtt!

Légettyű

O. Ottó taxit hivatott és elvitette magát a legközelebbi szaküzletbe légettyűvásárlás céljából. Hosszasan diskurált az eladóval a kapható légettyűk minőségéről és teljesítményéről, elmagyaráztatta magának működésüket, információkat kért arról az életminőség-javulásról, amelyet e készülék használata várhatóan majd eredményez. Végül, az esztétikum követelményéről sem megfeledkezve, közösen kiválasztottak egy ízléses, Philips márkájú légettyűt, amit O. Ottó azonnal haza is szállíttatott lakására. Még aznap üzembe helyezte a gépezetet, s az eredménnyel rendkívül elégedett volt.

Ámde milyen a sors: másnap egy tisztelőjétől postai úton egy újabb légettyűt kapott ajándékba. A költő meghatottan állította üzembe a második készüléket is, és elragadtatottan konstatálta, hogy a két új szerzemény együttes működése eddig elképzelhetetlen hatásfokkal képes gondoskodni a levegő tyűzéséről. Érzéseit késlekedés nélkül limerikbe öntötte.

 

Varró Dániel: Cím nélkül...

Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
Kiszólt a galuska
"megrúglak, Petyuska!"
s Péterke elszállt az éterbe.

Péterke elszállt...

Az agresszív galuska mérgesen ficánkolt a levesben. Utálta a többi galuska közelségét, márpedig érintkezésük szinte elkerülhetetlen volt ebben a gőzölgő kavarodásban. Hasba bokszolta három társát, lábára lépett egy negyediknek. Végre elérte, hogy egy nagyobb répadarab széles háta mögött egy időre háborítatlan maradjon. Ekkor azonban hatalmas méretű kanál közeledett feléje. Péterke unta meg az anyai unszolást, s látott neki párolgó ebédjének. Az agresszív galuska támadó állásba helyezkedett.

- "Megrúglak, ha közelebb jössz, Petyuska!" - kiáltotta fenyegetően, a haragtól pulykavörösen a fiúcskának. Péterke azonban vagy nem hallotta, vagy nem hitte, amit a galuska mondott: kanalába emelte a lázadozó tésztaneműt.

Ekkor azonban tökéletesen váratlanul rúgás érte állcsúcsán, s a hihetetlen erős kezdő lökéstől Péterke felszállt a magasba és Föld körüli pályára állt. Azóta ott kering.

Sorsát senki se kerülheti el...

Lajos bácsi, a házmester bebocsátotta a lányt egy elfüggönyözött kis helyiségbe. A szobában félhomály volt, a füstölőből kesernyés illat szállt fel, a piszkos kis asztalon egy átlátszó gömbben fények villództak. A lány szorongva tette fel csöppet sem meglepő kérdését:

- Férjhez szeretnék menni. Mit mutat a jövő?

A Szalonka utcai jósnő mereven nézett az üveggömbbe:

- Legjobb, ha el sem mondom, hogy mit látok - mondta. De azért folytatta:

- Két hónap múlva férjhez fog menni ehhez a himpellérhez, de mire az első gyerekét megszüli, a férfi már rég a hóna alá kapta a csűrőlapátot és elköltözött a maga legjobb barátnőjéhez. (Megjegyzem, maga is meggondolhatná, hogy kikkel barátkozik, mért éppen efféle pillangós virágokkal?)

Pedig maga mindent megpróbál a férje kedvére tenni. Délutánonként felékszerezve, parfümözve várja haza a munkából. Mindennap elkészíti neki a kedvenc étkeit: ebédre Esterházy-diótortát, vacsorára ropogós fehér kenyeret pálpusztai sajttal valamint különlegesen párolt bio-bambival - mindhiába. A fiú el fogja hagyni. Csak egy cédulát hagy majd a konyhaszekrényen: "Sajnálom, drágám, úgy látszik, mindketten tévedtünk. Ne keress!"

Maga pedig mindennap az exicatorba fogja sírni a könnyeit a munkahelyén, de csak, amíg rá nem jönnek, hogy terhes, mert akkor még a munkahelyéről is ki fogják rúgni. Nem kell sámánnak lenni ahhoz, hogy megjósoljam: állapotos nőt nem vesznek fel sehová. A gyerekét már népligeti metró-aluljáróban fogja megszülni. Természetesen alkoholista lesz, elzüllik. Huszonöt évesen a saját hányadékába fog belefulladni. Hatezer forintot kérek a jóslásért.

Köszönöm, - mondta a lány, gyorsan az asztalra téve a pénzt. Aztán szinte kilibbent az ajtón. A kapu előtt már várta a fiú.

- Szerelmem! - súgta a fiú.

- Szerelmem! - súgta a lány.

Két hónap múlva összeházasodtak.

 

Van ez így...

- Megkérhetnélek, hogy máskor ne a tortás dobozba tegyétek a pálpusztait? - kérdezte ingerülten a Szalonka utcai jósnő. - Ha büdös van, nem tudok koncentrálni! - Azzal rosszkedvűen visszahúzta a kezét a tortás doboztól. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy behoztak a terembe egy Esterházy diótortát, melynek illata mindenkit megbolondított. A két illat, mármint a diótortáé és a pálpusztai sajté sajátos szimbiózist alkotott a jósnő földszinti stúdiójában, hol az egyik, hol a másik gomolygott a kis délutáni trécselésre és alkalmi jóslásra összegyűlt szomszédok közé.

Lajos bácsi, a házmester felkapta a fejét: Nahát! - mondta. - Maga nem szereti a pálpusztai sajtot? A jósnő azonban nem figyelt rá. Az udvaron felberregett Misi bácsi unokájának, Ödönkének a repülőgépe. A berregéstől a jósnő egyre inkább révületbe esett. A modellrepülő hirtelen belerepült az udvari öntözőcső rózsájába. A vízcseppek behullottak a nyitott földszinti ablakon. A transzban levő jósnő a csűrőlapát-szétszórta cseppeket egy furcsa formájú üvegedénybe gyűjtötte.

- Miért gondolná bárki azt, hogy a nyári zápor után csak egy exicatorban lehet megszárítkozni? - motyogta vontatottan, réveteg, üres tekintettel, szemlátomást a kerekded edénybe képzelve magát. Lajos bácsi legyintett. A pálpusztai sajtot hanyagul besuvasztotta a zsebébe, majd kilépett az ajtón, mert kintről hangosan, már-már fülsértően megszólalt a liftcsengő. Sámán Éva cipőfelsőrész-készítő egyéni vállalkozó nyomkodta a csengőt szünet nélkül, mert fel akart jutni a nyolcadik emeleti lakásába. Lajos bácsi ráérősen ballagott a felvonóhoz. A liftbe közben nemcsak a türelmetlen nő szállt be, hanem a kilencedik emeleti nyugdíjas özvegyasszony unokaöccse is, ugyanis négyhetes brazíliai nyaralásból különgépével hazaérkezett Zweilinger Dezső kocsmatulajdonos, egykor Dr. Zweilinger Dezső rajztanár, aki éppen nénikéjét jött meglátogatni. (Hazatérése után egyébként hamarosan hozzálátott, hogy új szabadalmai nyomán megalapítsa a Bio-hambi és Bio-bambi gyorsétterem láncot, a szoláriumban nevelt csirkék húsából készült bio-hambi és a coca-cola szárazlepárlásos desztillációjával nyert üdítőital, a bio-bambi piacra történő bevezetésére.) Egyelőre azonban lenyűgözve bámult a fiatal nőre.

- Hogy tetszik az új ruhám? - kérdezte Sámán Éva, aki látásból jól ismerte Zweilinger Dezsőt, sőt, egyszer be is ült a kocsmájába, szoláriumban nevelt csirkét enni. Az egykori rajztanár lenyűgözve nézett az érett szépségű nőre.

- Csodálatosak ezek a méhecskés virágok, Évike! De még csodálatosabb, ami alattuk van! És merőn nézte a gömbölyded formákat, amelyek majd szétrobbantották a méhecskés virágokat. A nő kacér pillantással nyugtázta a bókot.

- Igazán? - búgatta a hangját. Dr. Zweilinger nagyot nyelt és rekedten válaszolt:

- Igazán!

Lajos bácsi csak hümmögött. Ő jobban szerette a pillangós virágokat, mint a méhecskéseket.

Azt egyikőjük sem vette észre, hogy a Szalonka utcai jósnő macskája - hogy került a liftbe, rejtély - a természet törvényeinek megfelelően épp egy egeret marcangolt szét a padlón. Lajos bácsi szórakozottan nyomkodta a liftgombokat. Becsuk. Indít. Nyolcadik emelet. Kilencedik emelet. Csak arra figyelt föl, hogy a nyolcadik emeleten hirtelen egyedül maradt. Először Sámán Éva cipőfelsőrész-készítő lépett ki a liftből, ütemes, ringó járással, szorosan mögötte Dr. Zweilinger Dezső egykori rajztanár haladt, majd legvégül a győzelmes macska lépdelt feltartott farokkal, csupán néhány véres egércafatot hagyva a lift padlóján.

Van ez így...

Limerickek egypercesekre

Trilla

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné, Wolfné, Wolfné.

és limerikje:
Trilla

Van egy nő, Wolfnénak nevezik;
Telefonon sose keresik.
Írja a levelet,
sokat, nem keveset;
Meleget húsz éve nem eszik.

Egy meghasonlott tulipán

Ki hitte volna?
Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára.

A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt, elmondták, ők öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást.

Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől?

Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat.

"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni."

- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.

- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.

- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam.

és limerikje:
Egy meghasonlott tulipán

Ablakban szomorú tulipán
Tele van a szíve csurig ám!
Magasból leugrik
Levélben búcsúzik
"Életem – bocsi! – túl puritán!"

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.
- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.
- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.
- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!
- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?
- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.
- Jaj, szegények!
- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.
- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.
- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?
- Csak nem fél tőlük, Feri?
- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!
- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?
- Mert rosszul vezetek.
- Azt meg lehet tanulni.
- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.
- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!
- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát.
Használni tudja, valójában azonban retteg tőle.
- Én nem félek az autótól.
- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...
- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!
- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
- Nem túl óvatos maga egy kicsit?
- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
- Irigykednek.
- Egészen ki van dülledve a szemük.
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.

és limerikje:
A tempó, amelyre teremtve vagyunk
avagy: Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók

A tempó, amelyre teremtve vagyunk.

Van egy úrvezető, a neve: Feri.
Weekendre Ilonkát végre megnyeri.
Simcáját vontatja
kutyáknak tucatja;
S végig az utat háromláb bicegi.

Epigon novellák Báró Dr.Agonfalvi György műveihez

INVERZ...

(Hommage à L. J.)

 Keze tétován csapkodott a vekker irányába. Végre sikerült leütni. Ezek a sötétbe csavarodott téli reggelek... Az ember szinte nem is lát semmit. És ezek az álmok folyton... Fáradt volt, de erőt vett magán. Hiába, a kötelesség...

Útban a fürdőszobába, megakadt a szeme az üzeneteken. Ott sorakoztak a hűtőszekrény oldalán. Hűtőmágnessel felerősítve, festői összevisszaságban. Már mindegyiket ismerte, de azért még egyszer elolvasta őket. Egyiket a másik után. Aztán kiment a konyhába és föltette a kávét. Majd bement a fürdőszobába. Élvezte, ahogy a zuhany rózsájából zubogó víz átmelegíti az egész testét. Erősen dörzsölgette a törülközővel ősz haját és szakállát. Belenézett a tükörbe, ahonnan két arc nézett vissza rá. Az egyik kicsit följebbről, a másik kicsit lejjebbről. Gyorsan visszament a konyhába. Épp kijött a kávé, amit élvezettel kortyolgatott. Komótosan öltözködni kezdett. Aztán csak úgy állva bekapott valamit a konyhában. Sietni kell, hív a kötelesség. Közben fülébe csengett az asszony hangja. Ő folyton prézsmitál: mért nem hagyja már abba? Mért nem megy nyugdíjba? Na persze! És a kötelesség? Befogta az állatokat, s a kocsi csak úgy röpült az úton.

 Keze tétován csapkodott a vekker irányába. Nagy nehezen leütötte. Ezek a sötét reggelek... Az ember egyáltalán nem lát semmit. És ezek az álmok folyton... A nyúlkáló kezek... Belekapaszkodnak a kabátjába, a ruhaujjába, a szakállába... Mintha az egész világ csak kezekből állna. Ő meg bénultan áll, moccanni sem tud... Összerázkódott. Rettentő fáradt volt, de azért erőt vett magán. Mindig csak a munka, meg a kötelesség... Kedvetlenül kimászott az ágyból.

A fürdőszobába menet végigsiklott a szeme az üzeneteken. Ott sorakoztak a hűtőszekrény oldalán. Már mindegyiket kívülről tudta, de azért átolvasta őket. Aztán kiment a konyhába és föltette a kávét. Majd bement a fürdőszobába. Jóleső érzés volt, ahogy a zuhany rózsájából spriccelő víz átmelegítette az egész testét. Aztán megdörzsölte a törülközővel ősz haját és szakállát. Belenézett a tükörbe, ahonnan két arc nézett vissza rá. Két rémisztően mogorva arc. És egyre közelebbről nézték... Egyszer csak mind a két alak kinyújtotta felé a kezét. A kezek egyre közelebb jöttek, már-már elérték a tükör vonalát... Gyorsan visszament a konyhába. Épp kijött a kávé, úgyhogy föl is hajtotta. Tej és cukor nélkül. Komótosan öltözködni kezdett. Aztán csak úgy állva bekapott valamit a konyhában. Nem ér rá terített asztalnál enni. Persze, a kötelesség! Hiába veszekszik az asszony, nem hagyhatja abba. És még az állatokat is meg kell etetni indulás előtt. Megtöltötta a vályút, aztán összekészített mindent, gyorsan befogott és csak úgy szállt az úton.

 Keze tétován csapkodott a vekker irányába. Elege volt. Gyűlölte ezeket a sötét téli reggeleket. Utált ilyenkor fölkelni. De ma különösképpen. Úgy érezte, lebírhatatlan fáradtság járja át az egész testét. És ezek az álmok folyton... Úgy érezte, a kezek kinyúlnak az álomból, utánanyúlnak az ébrenlétbe... Iszonyú!

- Na tessék, most leesett. Megállt? Naná, hogy megállt, mért is ne álljon meg. De legalább már nem csörög.

Nem volt lelkiereje fölkelni. Mindig csak a kötelesség. Az állatokat is meg kéne etetni. Aztán nekiindulni. A szokásos rutin. Gyűlölte az üzengetéseket. Most ide, most oda. Most ezt, most azt. Mindenki mindig akar valamit. A gyerekek is. Gyerekek, unokák, dédunokák... Palikának tűzoltóautó kellene. Ödönkének meg egy egész legó-űrállomás. Klaudia egy tablettet akar. Miből? Évről évre szűkebb a keret. A megszorítások. Az asszony meg folyton prézsmitál: mért nem hagyja már abba? Mért nem megy nyugdíjba? Ráférne a pihenés. Az asszony. De hát már nincs is itt. Három éve kiköltözött a temetőbe. Azért mégiscsak hiányzik. Csak itt volt és gondoskodott róla. Most meg...

Nagy nehezen kivánszorgott az ágyból. Kiment a konyhába és föltette a kávét. Aztán bement a fürdőszobába. Beállt a zuhany alá. A zuhany rózsájából váratlanul jéghideg víz zúdult rá. Összerázkódott az egész teste. Ez a nyavalyás boyler is elromlott. Dideregve törülközött meg. Erőteljesen dörzsölgette a törülközővel ősz haját és szakállát. A tükörből két arc nézett vissza rá. Már három éve, hogy hosszában végigrepedt az üveg, amikor ököllel belevágott. Ezt is ki kéne valamikor cserélni. De hát sosincs rá ideje. Mindig csak a munka és a kötelesség. Komótosan öltözködni kezdett. Aztán csak úgy állva bekapott valamit a konyhában.

- Mi van ezzel a kávéval? Mi ez az égett szag? Ne már! A nyomorult életbe! Elfelejtett vizet tenni a kotyogóba. A csap alá tartotta a kávéfőzőt, hogy lehűljön. A hideg víz sistergett, ahogy összetalálkozott a forró fémmel. Elege van, tényleg. Most menjen el kávé nélkül?

Kezébe vette a csizmákat. Akkor vette észre, hogy az egyiknek kilyukadt a talpa. Hát ez nem lehet igaz! Hogy valaki ilyen szerencsétlen legyen! Ilyen átkozottul peches, mint ő!

Eszébe jutott a hosszú út, amit meg kéne tenni. A reklamációk, a kinti hideg, süvítő szél, a kormos kémények...
Döntött. Nem csinálja tovább. Csinálja, akinek két anyja van.

Télapó kiment az udvarba és szélesre tárta kaput a rénszarvasok előtt. Az állatok, mintha hitetlenkedve néztek volna régi gazdájukra, aztán gyorsan nekiiramodtak, és elsuhantak a sötétben.
Majd kihozta a fészerből a nagy pörölyt, bement a fürdőszobába és módszeresen izzé-porrá zúzta a tükröt.

Utána fogta a két csizmát és ünnepélyes mozdulattal kitette őket az ablakba. Gyorsan lefirkantott egy üzenetet és melléjük tette. Aztán odaballagott az ágyához és visszafeküdt. Becsukta a szemét és álomba merült. Álmában ágyához óvakodott a tükörből kiszabadult két alak a fürdőszobából, majd egyre többen, és kezeikkel az öregember nyaka felé kapkodtak. Az első kettő kezei ráfonódtak az öreg nyakára, és fojtogatni kezdték. Télapó hörögni kezdett, levegő után kapkodott, de a kezek acélbilincsként szorították a torkát. Teste kétségbeesetten vonaglott a kezek szorításában, de hiába. Még rúgott egyet-kettőt a lábával, aztán nem mozdult többé. 

 

A HALÁL BEÁLLTÁNAK IDŐPONTJA

(Hommage à L. J.)

 Mi az, hogy a halál beálltának időpontja 8 óra 27 perc? Könyörgöm, drága doktornő, hogy mondhat ilyet? Kérem, én nem haltam meg, csak valami okból nem tudok mozogni. És beszélni se. De itt vagyok, élek, gondolkodom. Gondolkodom, tehát vagyok, Descartes is ezt mondta. Ezt minden iskolásgyerek tudja! - A francba! Nővérke, ne tessék letakarni, nem érti? Én élek! Ich bin lebendig! I am alive! Je suis vivante! Fogja már fel! Ne! Ebből a két betűből melyiket nem érti? Neeee!

Na itt a család... Idejönnek, bőgnek, fintorognak. Karola néni diszkréten az orra alá tartja a zsebkendőjét... Cecilia pedig megtapogatja a kezem. És hallom, amint odasúgja annak a nyársat nyelt férjének: „Milyen hideg szegény!” Az az undok, örökké vihogós Gizus pedig komor és ájtatos képet vág, és igyekszik a lehető legtávolabbra állni... Szemforgató banda! Na és Geriék behozták magukkal még a pólyás csecsemőjüket is. Ircsi megpróbál pár könnyet kisajtolni a szeméből. Ide hallatszik, hogy valamiféle örökségről susmotolnak. Egyáltalán... milyen örökség? Uram irgalmazz! Hiszen ezek énutánam akarnak örökölni! Rablók, tolvajok, alávaló gazemberek! Vegyétek észre, hogy még élek! Kitolok én még veletek! Egy kutyamenhelyre fogom hagyni mindenemet! Közjegyzőt akarok!

Tessék, most hova visznek? Tiltakozom! Ne vigyenek sehova! Hova gurítják a fekhelyemet?

Valaki tolja az ágyamat, végig a folyosón. És betol a liftbe... Azonnal vigyenek vissza! Követelem! Nekem jogaim vannak! Mindenkit fel fogok jelenteni! Itt egy elképesztő orvosi műhiba történik... Hát itt mindenki megbolondult?

Alagsor... Szent ég! Ez itt a Prosectura! Nem, nem az önkéntes tűzoltó- és lendületzenekar, hanem a boncterem. A Kórbonctani Osztály! Hová kerültem? Jaj, ne tegyenek bele a tepsibe! Neeee! Itt hideg van! Meg fogok fázni. És maguk lesznek a felelősek. Basszus. Éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilnem kell. És közben itt fekszem a tepsiben, mint egy adag keletlen pogácsa. Szakácsnő! Figyeljen ide egy kicsikét! Élek! Nem vagyok pogácsa! Lenni kicsi magyar bennszülött. Azonnal vegyenek ki innen! Vigyázzon, mert maga is idekerül! Ahogy a költő dalolja: „Vigyázz, ne kerülj bele”.
Ne hagyjanak itt! Unatkozom! Érző, emberi lény vagyok! Segítség!

Na végre, észretértek! Kihúzzák a tepsit, jól van. Megint ez a gurulás... Csak a fejemről ezt a lepedőt lehúzhatnák már. Ez az! Végre! Na de a ruháimat nem kéne! Megtiltom! Nem engedtem meg! Ne vágják széjjel!!! Szatírok! Szemét kéjencek! Nincs ezekben semmi szégyenérzet? Elájulok rögtön! És mi ez a szike? És a fűrész? Segítség! Pszichopata gyilkosok közé kerültem! Segítséééég! Ez itt a hasfelmetsző Jack! Uram irgalmazz! Én ezt nem élem túl. Segítség! Ááááá!

És tényleg, nekem esik! Hé, ez fáj! Mi az, hogy „metszést ejt”? Belémvág a szikével, hozza a bordaterpesztőt, összevissza hasogatja a belső részeimet! Hagyja abba! Ez nagyon fáj! Fájfájfájfáj! Na ne, most meg egyenként kipakolja a szerveimet, jaaaj! Mivel érdemeltem ezt ki? Kérem, itt valami szörnyű tévedés van!!! Kit érdekel, hogy 300 gramm a szívem súlya? Na és a gyomortartalom? Hát én megmondtam volna, hogy egy kis sertéspörköltet vacsoráztam nokedlival és uborkával. És azt a pár kocka minyont sem tagadtam volna le! Ehhez nem kellett volna szétnyiszálni a gyomromat... Hogy a tüdőmben kátrány van? Hát ja, dohányoztam húsz éven át. De abbahagytam! Le tudtam szokni! Élni akartam! Nem értik? Élni! és még mindig élni akarok!

Mi az, hogy a halál oka? Fogjátok fel, hogy nem haltam meg! Még, hogy infarktus! Tiszta hülyeség! Nők nem kapnak infarktust! Én csak elaludtam és a kórházban ébredtem föl. És akkor elkezdődött ez az egész horror! Ááááá!

Na, most meg már pakolnak is vissza mindent. Mint amikor kiborul a pénztárca és összeszedik a pénzt. És összekeverik a kétszázasokat a húszasokkal meg a tízesekkel. Őrület! Csak úgy hajigálják befele a szerveimet összevissza. És máris varrják össze. Nem maradt ki semmi? Hogy fogok kinézni? Hát már az életbe soha nem vehetek fel egy kivágott ruhát?! ...

* * * * *

Csönd. Mindennap csönd. Egész megszoktam már ezt a tepsit. Ircsi behozott valami ruhát, végre felöltöztettek. Na persze, gondolhattam volna. Nem ám a sötétkék pöttyös ruhát hozta, hanem ezt a feketét, amit mindig is utáltam, mert öregít. Nagyon reméltem, hogy most már végre hazaengednek, de visszapakoltak a tepsibe. Belefáradtam az egészbe. Komolyan. Nagyon, nagyon belefáradtam.

Temetés időpontja? Hát már megint itt vannak a Geriék, de most már a gyerek nélkül! Uram irgalmazz! Ezek el akarnak engem temetni a föld alá! Segítség! Hányszor mondjam? Én még élek! Nem akarok a föld alá menni! Könyörgök, hagyjatok élni! Én elvagyok, csöndben, meghúzom magam, de hadd éljek még egy kicsikét! Legyen irgalom a szívetekben! Könyörgök, ne!

Koporsó? Merik ezt a vacak fatákolmányt koporsónak nevezni? És ez a siralmas olcsó álhímzéses selyem bélés... Undorító! Ezen fogok feküdni az örökkévalóságig? Ezt ti mind komolyan gondoltátok? Na és a prédikáció! Összevissza hablatyol a pap, látszik, hogy soha nem vette a fáradságot, hogy igazán rám figyeljen. Koszorúk! Inkább akkor törődtetek volna velem, amikor még ... Jaj, majdnem azt mondtam, hogy „éltem”! Hiszen élek, még most is. Most kéne felülni a ravatalon. Felkapni azt a randa csicsás koszorút, és odahajítani a tömegbe. Koncentrálni, nagyon erősen koncentrálni, minden erőt megfeszíteni... úgy, fölülni... szép lassan, úgy, nagyon jó, megy ez... Fantasztikus ez a döbbent csend! Ugye, most már elhiszitek? ... Cecíliának konkrétan leesett az álla... Karola néni elájult... Geriék  sírógörcsöt kaptak... A pap meg a haját tépi...

Hopp, itt a koszorú! Most nagy ívben eldobni, igen, megy ez, csak koncentrálni kell. Szép dobás volt! Pont annak az undok Gizusnak a nyakába került a koszorú. Még annyi hangot sikerült kipréselnem szegény, szétcincált tüdőmből:

- Te leszel a következőőő!!!

 

Grádigramma

a
ad
adu
daru
rudak
kurtad
rudakat
katakurd

A kertben az éjjel négy erős pata túrt!
Ez
ad neked itt dölyfre elég okot már?
Ez lett
adu ász tehát itt a kezedben?
Mondd hát, nem
daru, vadkan verte fel tanyáját?
Nem óvták jó vas-
rudak a kert lapályát?
s te kan, a falat ki
kúrtad? Én helyedben
most ütnék körbe új, erős vas-
rudakat! Bár
tudnád, te is: így tesz minden jó
katakurd
!

Műfordítások:

Elizabeth, Betty, Betsy and Bess...

Elizabeth, Betty, Betsy and Bess
Went out one day to find a bird' s nest,
They found a nest with five eggs in it,
They each took one and left four in it.

Erzsike, Bettike, Böske meg Erzsók

Egy szép nyári nap Erzsike, Bettike, Böske meg Erzsók
Fészket lel sürü lombok alatt az erdei úton;
Mind lesi egyre - az Erzsike, Bettike, Böske meg Erzsók -,
Mind lesi ám, hogy a fészek ölén öt barna tojás van;
Mind kivesz egyet, az Erzsike, Bettike, Böske meg Erzsók;
Hogy lehet az, hogy négy kicsi barna tojás marad ott még?

 

Mystery Object

I don't know where you came from.
I don't know what you are.
Maybe you came from a camera,
or a radio, or a car?

I don't know what your name is.
I don't know what you do.
In all my life I've never seen
a thing shaped quite like you.

So I'll keep you in my pocket
as a puzzling mistery bit.
And, who knows? Maybe one day
I'll find out where you fit.

Titokzatos ügy

Én nem tudom, mi szerzet vagy,
hogy pottyantál ide.
Mi romlott el miattad?
Apám computere?

Én nem tudom, a neved mi,
s mire használ a nép,
de tán sohasem láttam
ily furcsa dolgot még.

Így hát zsebembe rejtelek,
akár pin-kódomat.
Ki tudja? Hogy egy szép napon
majd visszarakjalak.

 

A tutor who taught on the flute
Tried to teach two tooters to toot.
Said the two to the tutor,
" Is it harder to toot, or
To tutor two tooters to toot?"

Egy dudatanárhoz

Dudaszót, pokolit fülelem,
távozik tőlem a türelem
Fújja két nebuló
Sivít a duda ó,
Fújja, ne tanítsa, kegyelem!

Ugyanaz másképp

Dudának nagybecsű tudora
Duettet okít ő dudára.
- Tudod-e dudorász,
hogy mit is hadarász?
Úgy rácsap, megnő a dudora!

Hello, My Name is Joe (Sung in rap fashion)

Hello, my name is Joe and I work down at the Pizza Factory
Now one day the cook said to me,
"Hey Joe, do you mind stirring the sauce with your right hand?"
(make stirring motions with right hand - continue throughout rhyme)
I said, "Sure."

Hello, my name is Joe and I work down at the Pizza Factory
Now one day the cook said to me,
"Hey Joe, do you mind chopping the veggies with your left hand?"
(make chopping action with left hand - continue throughout rhyme)
I said, "Sure."

Hello, my name is Joe and I work down at the Pizza Factory
Now one day the cook said to me,
"Hey Joe, do you mind opening the trash can with your right foot?"
(make motion with right foot, continuing with hand motions)
I said, "Sure."

Hello, my name is Joe and I work down at the Pizza Factory
Now one day the cook said to me,
"Hey Joe, do you mind licking some stamps with your tongue?"
I said "Sure."
(now talk with tongue sticking out)

Hello, my name is Joe and I work down at the Pizza Factory
Now one day the cook said to me,
"Hey Joe, are you busy?"
I said, "Yeah, I'm a little busy right now."

Helló, a nevem Dzsó

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Mártást jobb kézzel keversz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Zöldséget szecskázni bal kézzel mersz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Jobb lábbal szemetest emelsz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Nyelveddel pár bélyeget megnyalsz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Várta: azt mondom, persze,
Ám én: Te meg csak heversz-e?!

Mítosz-leletek:

Katakurd őseposz

Kezdetben, mikoron még egy vala Semmi s a Minden
békén szunnyad a Tér és az a fránya Idő;

éber nem vala más, csak a három isteni dalnok:
Panrac és a Protán - és gyerekük, kicsi Eyrf.
Nem vala Fény a Homályban, nem vala Árny se a Fényben;
Szépség nem vala szép, Rútság nem vala rút;
nem függött a körül lebegő levegőben a föld sem,
nem volt állani föld, légbe sugár nem nyúlt.
Szunnyada még a két kis testvér nyugton az éjben,

fáradt teste szelíd álom ölébe alélt,
megmarkolta az álom, a gondot eloldta szivétől;
otthona barlang volt, és nyoszolyája a gyep.

Majd iszonyú szózat szózatlik a néma berekben:
(khm, khm) " Ébredj már aluvó! Íme betelt az Idő!
Századok ültenek el, s te alattok távol a bajtól
Álmodsz s kóros vágy szennyezi álmod izét!
Vendégem, hidd el, vannak hiu, balgatag álmok
színigazat mutat az, - s nem mind teljesedik!
Az mind csal, hiteget, hisz mindent elfed a látszat,
senki se tud bizonyost, senki se lesz aki már
értse az isteneket s amiről itt szólok: a
Mindent;

Régi dicsőségünk? kő se mutatja helyét!
El! ti komoly képek! ti sötétség rajzati, félre!
Égve honért bizton nézzen előre szemünk!

Álom, uralnak a boldogok és a halandó népek
Gondokat oldogató - és pihenés-megadó;
mert a Felejtésnek s a Halálnak vagy te fivére -
szendergő porodat béke lebegje körül!
Álom vagy magad: a mult álma, ki halni szeretne,
szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig!
Késő százak után hol késel az éji homályban?
Álmos a csöppnyi család? s sír, hogy mindene fáj?
Még meddig heverésztek? erőre mikor kap a lélek
bennetek, ó, ifjak? Ébredj már aluvó!
Mind, kik iránt hálára vagyunk kötelezve, utódok:
Nem játék a világ, látni, teremteni kell!
Szóljatok, óh boldog lelkek, s te, nagyérdemü látnok!
Újra kinyíla a Szem? mely soha meg nem hal?"

Szél kele most, mint sír szele kél, és szóla a látnok:
" Vér és kínok közt megszületett a Jövő!
Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet,
s új nap fényle reánk annyi veszélyek után.
Látom fátyolodat, te sötét mélytitku Jövendő,
és, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e
fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,
borzadok, íszonyodom, és örülök szilajan.
Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
nem látott a világ, nem látott soha még!

Ó te Jövő, aki jössz és senkise sejti, hogy itt vagy,
jöjj, utamat könnyítsd - majd, ha kifárad az éj!
Bús feledékenység ne merítsen a hajdani gondba,
rég levetett béklyót újra magadra ne végy!
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort!
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Imhol fenn az egek boltján sürü fellegek és a
bús feledékenység koszorútlan alakja lebeg.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel,
Messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát!
Ettől félve figyelj az
Időre s a csillagos égre,
gyönge éjjeli hold - útján, hogy hova tart!"

Halkan szóla akkor a másik isteni dalnok:
" Útadon mindenkor Békesség lakozik
Hogyha figyelsz, váratlan a vész sosem érhet
kincset az embernek mér örök isteni kéz!
Gyötrő gond, gyerekem, többé lelked sose tépje!
A szent béke korát nem cudarítja gyilok;
bőséges termést hoz a föld, erdő a hegyekben,
tölgy koronáján makk, méhek az odvában;
sűrű gyapja alatt már szinte leroskad a bárány
- isten ajándékát nincs kikerülni sem út! -
szülnek az asszonyok és a fiú az apára hasonlít(!)
minden jó az övék - késő százak után!

Ó kéklő égbolt, ó, dombok, réti füvellők!
Ó kristálypatakok, zöldbe borult ligetek!
Lásd, a jövő kornak minden mily boldogan örvend
- kit nemrég az öröm lágy öle ringata még -
nyáj, barom és ember, valamint a vadállati csordák,
és ami csak születik és a halál fele tart!"

Ekkor fennen szóla a harmadik isteni dalnok:
" Napjai fogytával lelkem is elmenekül!
Minden mindegy már! Zúgjon a tengerek alja!
Jöjjön a barbárság! Jöjjön a forradalom!
Önmaga törvényét rombolja az ősi világrend:
Pusztító erejét rád viharozta dühe.
Szétzuditotta az árt, s dagadoznia adta parancsát;
- Ám tomboljon eként szüntelenül csak az ár,
a riadó vak mélységet fölverje szavával -
érzem, mint közelít, mindeneket letipor!
Nézd a magas mennyet, habözön színét vagy a földet;
Mit hoz még a vihar? szórja eső-nyilait?
Rengeteg erdőknek csak az orma mered ki a vízből,
s örvény sodra veri reszketeg ágaikat;
hol pagonyerdőnk nyög szilaj orkántól, hol a vízpart:
már kora reggeltől fürdeti záporeső!
Ám te a száguldó viharoknak legszilajabbja
már eget ostromló ily tömegek rohama!
Lám a viharzó tenger is elcsitul, elhal az orkán:
végső napjából napjai kezdete lesz.
Nincs, aki tudja: e mosti világ hányadszor öregszik,
hány lesz, és hány volt ennek előtte maig.
Küldj havat és jeget és ködöt, árassz sűrű sötétet,
lángbaborítsd az eget, földre eressz tüzesőt!
Ám ha idők kerekén ezer esztendő eliramlott,
Újra kinyílik a Szem!
mely soha meg nem hal."

Ez a mítosz csupa fragmentumokból áll. Túlnyomó többségük más fragmentumok k-adik metszéke (úgymint: Homérosz: Odüsszeia, Hésziodosz: A világkorszakok, Jó és rossz államrend, Kallinosz: Még meddig heverésztek? Szolón: A múzsákhoz, Theokritosz: Férfibűvölés, Vergilius: Georgica, Ovidius: Átváltozások, Hősnők levelei, Janus Pannonius: Mikor a táborban megbetegedett, Saját lelkéhez, Az árvíz, Kisfaludy Károly: Mohács, Kölcsey Ferenc: Huszt, Vörösmarty Mihály: Zalán futása, A Guttenberg-albumba, Petőfi Sándor: Az ítélet, Babits Mihály: Május huszonhárom Rákospalotán).

Az Ismeretlen Kollektív Költő versei:

A zöld macska délutánja

Szunnyad már a kandalló. Könnyed tüzénél
a zöld CICAfark csóvál fáradt kutyát. Miközben
a levesestál lassú lágy puha koccanással
végigtáncol a ködben.

A velőscsont alakú levélke
fekete hajókürtöt utánoz s hozzáhajol.
A tengert csendesen faló FÖRMEDVÉNY
ormánya szeli.

Ámde reccsen a grádics,
a priccsen szétfröccsen százfele
a csonka kalamáris leve.

Hajdan égett
lételméleti fények végett
pislákol manapság a mennybolt;
- vörösen felfénylik mögöttem.

FELNYÁVOG félve a zöldszemű Élet.

 

Nincs itt a macska

Múltkor jó versek összecsengtek,
pedig kiégve-verve olvadón
ittuk borunk s megmelegedtek
kezünktől az üres kupák fakón.

Múzsánk mellett
mosolyogva
gomolyogva
sírni kellett.

Pennánk kacagva nyeste tegnap
a kor. (Gyáva tor: Ká-t köszörülte
este a B-középen.) Egy pap,
egy képíró és három bölcsész:
a Társaság - megannyi lángész -
macska híján ezt a verset szülte.

 

Magányos vers egy romos trónteremben, alkonyatkor,
vihar előtt

Bealkonyul a csönd magánya. Túl a
vizen nehéz a pára; súlyos a lég:
mennyből csattan felénk az égi burka.
Magára öltve nem kívánja ma még
levetni rőt kabátját gyáva homály.
Talán banánnal átkoz újra. Fügét
mutat, habár szegényes. Óh, a hodály!
Kirágta fényes ablakát a menyét.

 

Várnak a tengerek habjai...

Alszik amott mély álmot a hegynek csípeje. Immár
csendesen átölel. Ingatag, omló. Vállamon érzem
könnyed. Sátradon ültem. Felriad isteni! Lényem!
Várnak a tengerek habjai fényben! S írja a finn cár:

"Április elseje - társulatunk napján, oda!!!..." - Hím-bál,
táncterem, (öt potya). Jeggyel a kényes pár, na! haj, éppen
ropja a forró, fergeteges táncát (csuda szégyen!),
mígnem az égi adón már hívón harsan a szignál:

Szózata téged is elsápasztana! Ó, ha te bírnál,
lennél üdvözitő szavu tárt kapujú örök éden,
hol szava szépszemü Kalliopének hívna a mélyben
ünnepi ódát zengeni széles, tárt-ölü sírnál.

A vers felütése csöndes, elégikus. Az Ismeretlen Kollektív Költő egy kihúnyófélben lévő szerelemtől búcsúzik. Kialudt vulkánnak látja kedvesét, akiben már kihűlt a vágy - erre utal az "alszik a hegynek csípeje" szókép hajszálfinom erotikája. Mindketten fájdalmasan élik át a szerelem elmúlását, ölelkezésük azonban "ingatag, omló". Kedvese könnyét még a vállán érzi a költő, de ez sem hozza vissza az elmúlt szerelmet. A "sátradon ültem" mély szimbolikája ugyanis a végső elszakadást sugallja. A sátor a szerelem meghitt védettségére, elrejtettségére utal. A költő azonban már kívül van ezen a rejtett zugon, már fölébe kerekedett ennek az érzésnek - egyszerűen ráül.

Hirtelen váltás következik. A költő a szerelem élménye után a transzcendens felé fordul. Mintegy felfedezi önmaga számára a misztikumot. Ezt a megvilágosodást a felébredés metaforájával érzékelteti: "Felriad isteni." E misztikus élmény ujjongással tölti el, megszólítja önmagát, a végtelenség - ennek szimbóluma a tenger - és a fény felé fordul, ezek hívó szavára figyel.

A transzcendencia után az evilági élmények következnek. A költő levelet kap barátjától. Kissé talányosnak tűnnék a pennát ragadó "finn cár" figurája, ám azonnal értelmet nyer, mihelyt megismerjük az általa írt levél tartalmát: A levél az április elsejei társulati ülésre idéz; a hívó tehát nem lehet más, mint maga Petrus deák, tréfás április elsejei álöltözetben. Hiszen néki valóban, mintha cárias külsőt kölcsönözne deresedő szakálla, s hajdani finnországi szimpátiái jól indokolják a "finn" jelzőt.

Az emelkedettebb témák után az Ismeretlen Kollektív Költő most a groteszk-patologikus felé fordul, a perverz, sőt, infernális mélységek felé. Sötét orgia következik: férfiak bálja, amit a költő mély megvetéssel csak "hím-bálnak" nevez, ami hatalmas táncteremben zajlik, ahová öten fizetés nélkül szöktek be. Mint tudjuk, az európai keresztény számszimbolikában az öt az emberi szükség, az ezüst, a megváltás és az isteni kegyelem száma. Az ötös szám itt profán értelmet nyer: öten férfiak, szükséget szenvedvén, nem váltják meg ezüstön - azaz pénzen - belépőjegyüket (amit elvakultságukban kegyelemnek tekintenek), csupán potyázó módon vesznek részt az ordenáré mulatságon. A kényes pár bezzeg jegyet váltott, és önfeledt fergeteges táncot jár, veszendő lelkükkel mit sem törődve, egészen a végső számadás - a halál - pillanatáig: "mígnem az égi adón már hívón harsan a szignál". A "h" hang alliterációja mintha az utolsó lélegzetvétel hanghatását előlegezné meg hátborzongató hidegséggel.

A költő újra önmagához fordul, mérlegel. Az ítélet napja őt magát is megrémíti, "elsápasztja", ezért saját küldetésére gondol. Feltételes módú igealakokkal fejezi ki ars poeticáját, jelezve, hogy ez a küldetés a költő számára kategorikus imperativus, de még nem teljesen bizonyos benne, hogy képes lesz megfelelni ennek a feladatnak. Mindazonáltal átforrósodott szavakkal vall arról, hogy a költészet az az "örök éden", amely kapuját mindenkinek kitárja, a költő hivatása, hogy még a Számadás nagy pillanatával szembenézve is "ünnepi ódát zengjen", legyőzve saját egyéni félelmét, szomorúságát a nyitott sír előtt, megrendülve élve át a halál extázisát. Különös ellentétet alkot a verskezdő kép: az "alvó csípejű" vulkán, a szerelemtől elzárkózó régi kedves alakja és a verszáró szimbólum: a "tárt-ölü sír" a költőt örökre magába fogadó halál víziója.

Amint láttuk, az Ismeretlen Kollektív Költő az ember élet legszélső végleteit, a lélek misztikus magasságait és megrendítő mélységeit, a szerelmet és a perverziót, a misztikumot és a poklot járja végig, hogy végül hitet tegyen a költészet örökkévalósága mellett. A klasszikus metrumok különösen kiemelik az örökérvényű mondanivalót; az ölelkező rímek pedig külső hangalakzatként tükrözik mind a táncban és a szerelemben történő egybefonódást, mind a transzcendens és a halál ölelésének misztériumát.

 

Az Ismeretlen Kollektív Költő verse,
annak németre fordításai illetve
visszafordításai:

Merülés (Az Ismeretlen Kollektív Költő verse)

Szobámban kerül vén, lám megint. Odaszállt
az asztal. Teríték: bab, gulyás. Maszka bált
rendezett feketén. Örvénylő levegő
illant. Tébolyult tűz csapata: hebegő
kecske, rágó pitypang. Jakobinusok rőt
sapkája fölött ég csűr, döng. Ölő fenyőt
feszít szét az erő, ellipsziseket ejt;
karabélyom helyett tölt ő. Tollam felejt.
S ágyazom ágyasom. Lélek! Látó lennél?
Szemed gödörében füled! Odabenn lé
vajon a bab? Gulyás suhintott szeleket!
Felleg jár, ó, csillag; füzér csillog. Neked
hintalóval nyihog. Háryjánoskodik
pellengér mákonya! - Elsüllyedt a ladik.

A vers német nyelvre való fordítására pályázatot tűzött ki a Querschnittgelähmte Muse (Béna Múzsa) c. folyóirat. Itt következnek a díjazott fordítások:

I. Unbekannter Kollektivdichter: In meinem Zimmer

In meinem Zimmer herumirrend, ist der Tisch, - siehe - wieder
dahingeflogen: Besteck, Bohne, Gulasch. Die Maske
veranstaltete einen illegalen Ball. Wirbelnde Luft verschwindet.
Über Truppen eines wahnsinnigen Feuers: stotternde Ziege,
kauende Kuhblume, rote Jakobinermützen.
Brennt und dröhnt die Scheune. Die Kraft spreizt
eine Mordtanne auseinander. Ellipse fallen.
Statt meiner Pistole - ladet sich mein Füller.
Du, meine Geliebte, kannst du meine Seele ergründen?
Obwohl deine Ohren in den Höhlen deiner
Augen schwimmen? Ob der Bohnengulasch
Winde peitschte? Oh Stern, glitzernde Girlande,
Schaukelpferd wiehert, macht Flausen, als Münchhausen
Opium des Prangers: der Kahn ist versunken.

II. Unbekannter Kollektivdichter: In meinem Zimmer

Kuck mal, die Alte ist schon wieder in mein Zimmer hineingeflogen!
Auf dem Tisch Besteck, Bohnengulasch zum Maskenball.
Schwarze Luft wirbelt, dann verschwindet. Irrsinniges Feuer
schaart sich: stotternde Ziege, kauender Löwenzahn.
Die rote Jakobinermütze brennt oben.
Schuhplattner zerreißt die Fichte.
Die Kraft zeichnet Ellypse statt meines
Revolvers ladet sie meinen Füller an.
Meine Konkubine vergisst mich: Oh, Seele, kannst du
in den Höhlen deiner Augen deine Ohren sehen? Ob dadrin
Butter fließt? Der Rinderhirt blies Winde!
Stern betritt Wolke. Schnur schimmert. Dir
wiehert die Schaukel mit dem Pferd. Hary heißt Janos
und nimmt Heroin am Schandpfahl: das Boot sinkt bald unter.

III. Unbekannter Kollektivdichter: In meinem Zimmer

Schau, in meinem Zimmer flog der Greis wieder und wieder umher.
Das Gedeck schlug den schwarzen Ball zum Maskenträger.
Turbulente Luft schwindet. Wahnsinnige Feuerflammen brennen
über lispelndem Spindelstrauch, über Kettenblume,
über roten Mützen von Jakobinern. Scheunestampfer
spaltet die Kiefer mit Gewalt auseinander.
Mein Füller zeichnet Ellipse auf meine Pistole.
Ich säe Vergissmeinnicht in mein Beet.
Wärst du ein Spiritist, wären Ohren in den Gruben
deiner Augen. Ob drin etwa Bohnengulasch fließt?
Stern läuft über Wolken, Winde blasend.
Girlande schimmert dir und wichert mit dem Schaukelpferd.
(sieht aus, wie Johannes Háry)
Kokain von Pranger und taucht das Boot unter.

A Lúdtalpas Pegazus c. magyar folyóirat - nem tudva, hogy a versek fordítások, - mindhárom vers fordítására pályázatot tűzött ki egy drogellenes kampány keretében. A legjobb helyezést elért fordítások a következők:

I. Ismeretlen kollektív költő: Ópium

Szobámban tévelygőn lásd, ismét odaszállt az asztal.
Teríték bab, gulyás. A maszk fekete bált csapott.
Örvénylő levegő tünedez. őrült tűz
csapatai fölött habogó kecske, rágó kutyatej.
Vörös jakobinussapkák fölött ég s döng a csűr.
A gyilkos fenyőt az erő feszíti szét.
Ellipszisek hullnak.
Pisztolyom helyett tollam az, ki tölt.
Kedvesem, te belelátsz lelkembe,
noha szemeid barlangjában
füleid úsznak? Tán a babgulyás suhantott
szeleket? Ó csillag, csillogó girland
hintaló nyihog, Münchhausenként lódít
pellengéren az ópium. A ladik ím, elsüllyedt.

II. Ismeretlen kollektív költő: Hallucinációk heroinmámorban

Nicsak, az öreglány megint berepült szobámba!
Az asztalon teríték, babgulyás a maszkabálhoz.
Fekete levegő örvénylik, s tűnik tova.
Őrjöngő tűz sereglik: dadogó kecske, rágó pitypang.
Ég fönt a piros jakobinus-sapka
Csűrdöngölő szakítja szét a fenyőt
Az erő rajzol ellipsziseket.
Revolverem helyett tollamat tölti.
Ágyasom elfelejt... Óh lélek, látod szemeid
gödrében füleidet? Vaj folyik bévül?
A marhapásztor szeleket fuvintott!
Csillag lép felhőre. Füzér dereng. Neked
nyihog a hinta a lóval. Háryt Jánosnak hívják.
s heroint fecskendez szégyenszemre. Süllyed már a csónak.

III. Ismeretlen kollektív költő: A kokain öl

Nézd csak az aggastyán körbe-körbe kering szobámban
Az asztalteríték az álarcoshoz csapta a fekete labdát.
Turbulens levegő tűnik, tébolygó tűzlángok lobognak
dadogó kecskerágó, gyermekláncfű, jakobinusok
vörös sapkája fölött. A csűrdöngölő
erőszakkal feszíti szét a fenyőt.
Töltőtollam ellipsziseket rajzol pisztolyomra.
Ágyásomba nefelejcset ültetek.
Ha spiritiszta lennél, szemed árkaiban
lennének füleid. Odabenn babgulyás folyik tán?
Csillag fut felhők fölött, szeleket fúj.
füzér csillan neked. Nyihog a hintalóval
(úgy néz ki, mint Háry János)
Pellengér kokainja! Alámerül a csónak...

Iskolaügy

Közreadó: Viola Exiguum

Egy irodalmi dolgozat

Retlaw Ttocs Zende és Armoldó címü müvének elemzö bemutatása

írta Nefelin Annó: Frida Niche gimnázium 11. e osztály

Azért indíttya a szerzö a müvett hoszú bevezetéssel mer elörevetíti a végkifejletett, amire számiccsunk. Már az elején sejtlyük, hogy ez egy sajátos mü lessz. A Zendék pucolják a tükröt, amiben az Omri látja a világot. A kis Zende bögött, mer szerelmes volt Armoldóba, de az Omri nem engedte neki. És a könnye pont a tükörre esett rá, amit azért ontott, mert Armoldó már elment és ezért a tükör öszetörött. Az egész szerelmi történetnek ezért rossz kezdése lett. Az öreg Omri azér kapta föl a vizet, mert akkoriban még nem volt ésszerü szerelmesnek lenni. De akkor elment a hös, de nagyon szomorú volt mert lángolt a szíve a Zendéért mert ö volt neki a mindene.

És akkor mindenféle kalandok történtek vele, amig félig hihetök, félig nem, elösször le kellet gyöznije mindenféle lovagokat a sziklánál. Mármint az Armoldónak. Aztán a Zond átvitte a Würm folyón, pedig meg volt áradva, aztán az Eyrf hegyi erdöben házat épített és magányosan ábrándozott szívének hü szerelméröl.

De nem sokájig, mert Zende utolérte és akkor úgy tünt, hogy nagy lessz a boldogság. Ott rögtön egybekeltek és lett nekik sok gyerekük, például Eszkathosz. De aztán jött Omri és hozta a szilánkokat, amit a gyerekek összepazliztak, de nem. Akkor a gyerekek eldobták a neveiket és elhagyták a szülöi házat. És a Zende nagyon sírt, mert neki ez a világvégét jelentette.

Nekem nagyon tetszett a regény, bár a gyerekek néha hazamehettek volna látogatóba.

Bibliai parafrázisok:

Dávid és Góliját

Vót ott egy vőgy Szokóná, ottand állomásoztak a szemét filisztejusok. De az izrajeliták is ott vótak ám, a vőgy túlnansó ódalán oszt nézték a farkas szemet.

Asztán előgyött egy filisztejus, ő vót a Jani, mert egy bihal nagy pasi vót. Gyött oszt verte a mellit, hogy őtet nem bírgya legyőzni senki. Úgyhítták, Góliját, mint a száraz elemet. Tök jó metál szerkó vót rajta, vót nálla géppisztoj is meg bézbólütő. Paráztak ám az izrajeliták, rosátak rendesen. Góliját meg fikázta őket, hogy milyen bénák már, csak lesnek mint a moziban. Oszt még a Jóistent is lecikizte.

De gyött ám Dávidkiráj, aki akkor még nem vót kiráj. Sőt, csak juhász vót, nem is vót neki másja, csak egy bottya meg egy parittyája eppár jó nagy bumszli kővel. Ő asztán nem vót berezelve, kiált a Góliát elé, oszt megmonta neki, hogy ne anyázzon má, hanem fogja be a mocskos pofáját. De az nem, csak vakerázik tovább. Aszongya, kopjá má le, öcsi, mer kinyuvasztlak, hogy mekkrepász!

Erre a Dávidkiráj előszette a parittyáját, oszt úgy kulinnyomta a Góliátot, hogy az egybő elájút. Oszt Dávidkiráj fokta, oszt leszerelte neki a fejit, a Góljátnak, oszt egybő evitte Saulkirájnak. A Saulkiráj osztán tökre hepi vót, oszt neki is atta a lányát feleségű, de nem valami nagyon csípte a vejit, mer folyton attó parázott, hogy ő akar lenni a góré.

Thesbites Ijjés

Tuggyátok, az Ijjés, az meg ilyen esőcsinálló-féle vót. Tesbites vót a családneve. Oszt ez az Ijjés jól összeveszett a főgóréval, akit meg Akábnak híttak. Meg is monta neki: nemcsinállok neked essőt, ne is kérjé.

Oszt télleg nem is vót eső, két évig, mán mindenkinek kiszáratt a gigája. De dühös lett ám az Akáb, aszongya, ekaplak, hogy arró kódúsz. Lefarcót erre az Ijjés, húzott, mint a vadliba. Sareptába, vagy mianevenekije. Oszt látott ott egy öreg nyanyát, aszongya neki, hogy csinájjon nekije pogácsát. Leszakatt a pofája a nőnek, de azír csak megsütte nekije a pogácsát, mer azér jószive vót. Oszt erre, kivételezett vele a Jóisten, mer nem fogyott el se a lisztye, se az olaja, vót nekik, mit flamózni egész évbe.

De akkor fokta magát az öreg mamsinak a sráca, oszt secpec megmurgyélt. Hát erre mán csak elkezdett vakerázni az öreg szatyor: hogy mondok én sütöm neked a pogácsát, oszt a Jóisten meg elveszi az eggyetlen fijam, ez nem igazság! De erre az Ijjés, a Tesbites, szájtú-szájba lélegeztetéssel reanyimáta a kismandrót. Jobb lett a’, mint az új!

De akkó má ez az Ijjés visszagórt haza, mer esedékes vót a leszámolás az Akábkirájjal, meg a haverjaival. Hát, talákszik a kolégájáva, az Abdiás nevűvel, mongya neki, hogy szójj a főgórénak, hogy meggyüttem. Csak pilácsol erre az Abdiás, aszonygya: Ne izélj, Ijjés, úgy éljek, hogy nem foglak téged beköpni! Mer ez az Abdiás egy tökre rendes csávó vótt. Aszongya erre az Ijjés: Ne majrézz má, mer ennek így kell lenni és puntum.

Na asztán kihítta ez az Ijjés az Akáb haverjait egy barácságos mérkőzésre a Kármelre. Ez egy bazi nagy hegy vótt, azontúl lakott az Akábnak az apósa meg az anyósa. Gyüttek is az Akáb haverjai, mer aszitték, hogy ők fognak nyerni.

Tuggyátok, ez egy olyan pirózási verseny vót, hogy kinek gyullad meg előbb a tűzje. Tépték ám magukat az Akáb haverjai, de nem vótt nekik tűz. Oszt erre becsapott az Ijjés oltárjába a ménkű, lett is tűz, de zofortstandapityere. Mög is monta nekik az Ijjés: elvesztettétek a meccset, mosmá kereszteekeggyetek ki! De ők csak nem és nem, erre az Ijjésék levágták az egész bagázst. Akkor oszt lett akkora nagy zuhé, hogy else ált egy hétig.

SAJÁT TOLL - MŰFORDÍTÁS

Leo Ferré: Bolond szerelem

Ajándék Magában a tenger
És míg szántják jeges ujjai
Zúgnak habzó hullámai
Engemet egy szóban meglel
Fregattom zátonyra futva
Romlás kicsi húgocskája
Szenvedélyből visszajutva
Tűrje míg a szívem bántja
Mondok szerelmes szavakat
Mindennapi szólamokat
Mik kedvesek s amik gonoszak
Mik viccesek s mik komolyak
Azt mondom majd szerettelek
Mondd azt hogy Maga is szeret
Bármit tesz velem nem zavar
Azt mondom majd amit akar
Azt mondom majd amit akar
Annyira szeretem
Annyira szeretem
Ha tizenhat vagy és még egy kevés
Kettőnknek ez éveket ád
Útra kész gályám olyan mesés
Hajózzunk el, ne várjak rád
Boldogságodat keresed
Éjszakám kirakatába'
Ingyen vagyok vegyél hát meg
Nincs a szerelemnek ára
Mint nőstényfarkas a hím alatt
Egy szürke maszkkal mely setét
Míg nemzek neked fiakat
Befödi féltékeny szemét
Épp olyan szürke mint e napom
Hallgasson meg hát kishúgom
Mint hajó mely ujjam közt megyen
Elúszik majd így kell legyen
Elúszik majd így kell legyen
Annyira szeretem
Annyira szeretem
Ha halálként pillantanál,
Pillantásod alatt halnék
S hol űr s csókok közt a határ
Egy részt magamnak fenntartanék
A szerelem nem halandó
Öltözz fel hát engem nyomban
A rúzs ne legyen pazarló
Halálod lelem karomban
Mikor engem megfeszítesz
Jól ismert erdődnek a mélyén
Lentről szívom ha segítesz
A megígért életerőt én
Vérből habzsolom fel Magát
Míg elbájolva könnyet ont
Mélybe plántálom a babát,
Aki Maga sohasem volt
Aki Maga sohasem volt
Annyira szeretem
Annyira szeretem

L'amour Fou

La mer en vous comme un cadeau
Et dans vos vagues enveloppée
Tandis que de vos doigts glacés
Vous m'inventez sur un seul mot
O Ma Frégate des hauts-fonds
Petite frangine du mal
Remettez-vous de la passion
Venez que je vous fasse mal
Je vous dirai des mots d'amour
Des mots de rien de tous les jours
Les mots du pire et du meilleur
Et puis des mots venus d'ailleurs
Je vous dirai que je t'aimais
Tu me diras que vous m'aimez
Vous me ferez ce que tu peux
Je vous dirai ce que tu veux
Je vous dirai ce que tu veux
Je vous aime d'amour
Je vous aime d'amour
Si t'as seize ans et des poussières
A nous deux ça fait des années
Que je prépare ma galère
A te ramer à t'affoler
Voilà que tu cherches ton bien
Dans les vitrines de ma nuit
Achète-moi je ne vaux rien
Puisque l'amour n'a pas de prix
Comme une louve sous son loup
Quand je vous ferai des petits
Vous banderez vos yeux jaloux
Avec un loup de satin gris
Tout comme est gris le jour qui va
Petite sœur écoutez-moi
Comme un bateau entre mes doigts
Vous coulerez je vous le dois
Vous coulerez je vous le dois
Je vous aime d'amour
Je vous aime d'amour
Si la mort avait ton regard
Je meurs ce soir sans regarder
Et te demanderai ma part
Au bord du vide et des baisers
L'amour ça ne meurt que la nuit
Alors habille-toi en moi
Avec un peu de rouge aussi
J'aurai ta mort entre mes bras
Lorsque vous me mettrez en croix
Dans votre forêt bien apprise
Et que je boirai tout en bas
La sève tant et tant promise
Je vous engouffrerai de sang
Pendant que vous serez charmée
Et je vous donnerai l'enfant
Que vous n'avez jamais été
Que vous n'avez jamais été
Je vous aime d'amour
Je vous aime d'amour