Viola de genere Exiguum:

Katakurdisztán ünnepeiről

Most, amikor az európai időszámítás a harmadik évezred kezdetét ünnepeli, különösen is aktuálissá válik a kérdés, milyen ünnepei voltak a katakurdoknak.

Természetesen Katakurdisztánban is voltak vallási ünnepek, nemzeti ünnepek, illetve jeles napok, s ezekről már szerencsére elég sokat tudhatunk. Ha az ünnepek kialakulását megpróbáljuk kronologikusan felidézni, a legősibb ünnepekről csupán a mítoszok illetve a népszokások világa ad eligazítást. Jól tudjuk, hogy a természeti népek ünnepei leggyakrabban a tavaszi és őszi napéjegyenlőséghez, illetve a téli és nyári napfordulóhoz kötődnek. Nincs ez másképp Katakurdisztánban sem, ahol oly sok nép váltotta egymást, s próbált megélni egymás mellett. Mint ezt a Petrus deáknak A katakurd történelem és relatív kronológia rekonstrukciójának kísérlete c. munkájából olvashattuk, a legősibb vallás a Panrac-vallás lehetett.

A Panrac-vallás ünnepeit alig-alig ismerjük. Csupán a panracolás szokása mutatja, hogy valaha saját ünnepe lehetett, s ez az ünnep a tavaszi napéjegyenlőséghez kötődött, afféle téltemető ünnep. Mint ezt Elizabeth de genere Arrabona ismerteti Töredékek a magyar néphagyományban c. munkájában, a panracolás egy vízkereszt és hamvazószerda közötti vidám felvonulás, ahol a fiúk lányruhában, lányok fiúruhában jelennek meg, s nem előre, hanem hátrafelé mennek, csupán a Fráj, a legügyetlenebb mehet előre. Egy kedves gyermekdalt is őriz ez a népszokás, melynek refrénje: "Aj hol van, aj hol van, hová lett a Panrac?" már bizony arra utal, hogy Panracot már az idők kezdetén száműzték az istenpanteonból.

A következő vallás a Protán-vallás lehetett. Tudjuk, hogy Protánnak bálványszobrokat állítottak, a leghíresebb ilyen szobor a nagy szobrász, Krizoprász alkotása, amelyet 24 karátos arannyal futtattak be, s amely egyben Katakurda világítótornya volt. Protán ünnepeit nemigen ismerjük, csupán annyit feltételezhetünk, hogy az ősi katakurd drámaírás a Protániádákból - a Protán-kultusz liturgikus játékaiból alakulhatott ki. Ez azonban még további kutatásra vár.

A Protán-kultusz később összekapcsolódott a Szem-kultusszal, amikor első Szelam király kinyilvánította, hogy Protan a Szem egyedüli kormányzója. A Szem kultuszának felelevenítése Parenchima nevéhez fűződik, aki megpróbálta létrehozni a Szem napját. Parenchima vereségével és halálával ez az ünnep feledésbe merült, de mégsem egészen, hiszen mégiscsak fennmaradt a hajnalozás kedves szokásában, ahol a pásztorok botot hordanak házról-házra, s közben a "Majd megvirrad, hajnal vagyon, újra kinyílt a szem, újra kinyílt a szem" rigmust éneklik. Elisabeth d. g. Arrabona idézett munkájából tudjuk, hogy vallásos hajnali ének és bakternóta változata is van ennek a katonai hajnalkiáltásnak. Úgy sejtjük azonban, hogy ez az ének eredetileg a háború kezdetét jelenthette, akkor énekelték, amikor Parenchima határában a kultuszoszlopon kinyílt a Szem. Így tehát a töredék egy harci énekből származhat. Később, - a Szem-kultusz eltűnésekor - lett az énekből az őrség hajnalkiáltása, majd még később népszokás. Mivel eredetileg a háború kitörésekor énekelték, a háborúkat pedig inkább tavasszal indították, a hajnalozás könnyen válhatott tavasz-ünneppé, hiszen a természet újjáéledését is lehetett rajta érteni.

A Szem ünnape (Yaszeli havának 15. napja)

Manapság a Katakurd Természet és Mítosz Barátok Köre turisztikai érdekességként megpróbálja feleleveníteni a Szem ünnepét, amint egyébként a Lancetta utazás prospektusa mutatja, szép sikerrel.

Zwenn utolsó köhögésének napja (Panrac havának 4. napja)

Kora-tavaszi ünnep még Zwenn utolsó köhögésének napja, amit a tavaszi influenza-járványok idején ünnepelnek. Ezen az ünnepen rendezték meg az első szinkronköhögési versenyeket, amelyekből egyébként később olimpiai versenyszám lett az összetett triőr-, illetve pentatőr-versenyeken. A köhögés gyógyításához a legendák homályába vesző nagy katakurd nemzeti szent, Szent Krizoprász segítségéért fohászkodtak. Szent Krizoprász hava egyébként éppen ezért a töredékes naptárban tudomásunk szerint nagyjából Szent György havának, azaz áprilisnak felel meg. (Még a naptárkorrekció előtt - a szerk.)

Nyári napforduló (Szent Krizoprász havának 24-25. napja)

A nyári napfordulóhoz is kapcsolódik népszokás, jelesül a szentiváni gabonaégetés illetve a boszorkánytoborzás szokása, az előbbi az ötödik fragmentumhoz kapcsolódik, az utóbbi több fragmentumot is őriz. Ugyancsak az ötödik fragmentum jelenik meg azokban a töredékekben, amelyek Yaszeli Béla hagyatékából került elő, s amelyeket a Néprajzi adalékok c. munkámban már ismertettem. Az egyikben a legendás katakurd sámán, Yaszeli neve is előkerül, akiről egyébként a töredékes naptárban hónapot is neveztek el, amely nagyjából fedi a nálunk Böjtmás vagy március hava néven ismert hónapot.

Őszi napéjegyenlőség (Csimborkóstoló Lezginka havának 21. napja)

Az őszi napéjegyenlőséghez vidám szüreti ünnep kapcsolódik, a fuszlivágó ünnep. Hajlott korú férfiak lepik el ilyenkor a Csimbókos patak völgyét, több száz hordó - juhfark szőlőből készült - Rebeci Fuszlivágót ütnek csapra ilyenkor, s a belevaló férfiak a népünnepély keretében oda se neki, levágják a fuszlit. Részt vesz ezen az ünnepélyen az egyetemi ifjúság is, bár ők inkább Homoki Zinbielt fogyasztanak palpaspohárból, hogy utána bezinbizett állapotban próbáljanak meg hazakvaggázni a kollégiumba.

Téli napforduló (Omasus havának 21-27. napja között)

Mint tudjuk, a téli napfordulón a nap meghalását és újjászületését ünnepelték. Az ide kapcsolódó ünnepek közül kiemelkedik az egyébként ismeretlen eredetű khm khm nap, amely a mi karácsonyunk harmadnapjára esik, s az ismerősök vidám csimborozgatással töltik. Ugyancsak a téli napforduló szokásai közé tartozik a szalmakarikázás, amelynek rontásűző szerepet tulajdonítottak.

Még a téli napfordulóhoz kapcsolódik, (ámbár kissé eltolódva) a vízkereszti lakomázások régi katakurd ünnepe. Igen régi ünnep, rokonait megtaláljuk szerte a világon, a római saturnáliáktól egészen az angliai, németalföldi, francia babkirályválasztásig, sőt, megtaláljuk már a régi görögöknél is. A babkirály-választás vízkereszti szokásáról Katona Lajos írja: "Az ünnepi ebéd étkei során egy hagyományos alakú kalács kerül az asztalra, amelybe egy babszem van belésütve. A társaság legifjabb tagja, ... látatlanban odaítéli az egyes kalácsszeleteket az asztalkör tagjainak. A kalácsot a gazda vágja fel,s ő kérdi a kis ítélőmestert, kinek adja ezt vagy azt a darabot. ... Akinek az a szelet jut, amely a babszemet magában foglalja, az a babkirály vagy babkirályné, már aszerint, amint hím-, vagy nőnemű személyre jutott a szerencse. Az így kijelöltnek első dolga, hogy másnembeli élettársat, királyt vagy királynét válasszon maga mellé. S aznap aztán korlátlan hatalommal rendelkezik az egész társasággal. Kivált az asztalnál lakoma közben. Mikor a király vagy a királyné iszik, mindenkinek innia kell, s aki ezt elmulasztja, arra valami bohókás büntetést mér a babkirály vagy királyné." A szümposziarkhosz vagy borkirály választásának szokását már a régi görögöknél is megtaláljuk. Azt már kissé nehéz eldönteni, hogy a lakomakirály- azaz szümposziarkhosz-választás a régi görögöktől került át a katakurdokhoz, avagy fordítva.

A katakurdoknak két nagy nemzeti ünnepét ismerjük.

A felszabadulás napja (Yaszeli havának 23. napja)

A felszabadulás napját március 23-án, azaz Böjtmás havában, Pigmenius püspök és vértanú napján ünneplik a katakurdok. Ez volt az a nap, amely véget vetett az ún. "Nagy Elnyomás" korszakának, amikor is az első havár - csökönyös Almodovár király - illetve legendás fővezére, Várodalom kapitány - partizáncsapataival megsemmisítő győzelmet aratott Szero király reguláris seregei fölött. Ezzel a katakurdok a bármikor kiutalható két hét kényszermunka alól is mentesülte, hiszen Szero király a Würm folyó elterelésével akarta ellehetetleníteni a havárokat, akik sorra meghiúsították partraszállási kísérleteit. Szero király éppen tavaszkezdet napján vágatta át a gátakat, hogy a Würm folyó átkerüljön az új mederbe, ugyanakkor indult azonban ellentámadásba Várodalom kapitány is, aki kétnapos ütközetben győzött. Két hét múlva, Mirzában írták alá a békeszerződést, amely lezárta az első katakurd bagamér háborút.

Ehhez az ünnephez fűződik a havár partizánokat támogató keláti pincegazdák nótája: "Minden horpadt bagamér sisakér jár egy korsó Keláti Bagavér".

A béke napja (Fuszlivágó havának 7. napja)

Katakurdisztánban október 7., azaz Mindszent hava, Márk pápa napja a béke napja, amely a második katakurd-bagamér háborút zárta le: Akromatiné és férje Akromatin aratott győzelmet Prazem király felett. A békekötés napját újabban a katakurd harci induló napjának is nevezik, hiszen ennek a háborúnak az idején kezdték el énekelni a havár önkéntesek a népszerű indulót: "Bagaméria, Bagaméria, rá a csapást Bhaga méri ma." A dallamot egyébként a Nagy Népi Gorál röviddel ezelőtt betiltotta, mint ezt a Mindszent havi Cikóriában is olvashattuk. Ma már egyre több mobiltelefon csengetőhangjaként is hallhatjuk zenéjét.