Stephanus de genere Bartolits:

Katakurd túlélőfüzet

Katakurd szólások

Az első fejezetben a legjellemzőbb katakurd szólások találhatók, melyek a katakurdok jellemrajza ismeretében érthetők meg igazán. Az első szólás, a

"Kinek az Akromatin, kinek az Akromatiné"

még a mi kultúránkkal is értelmezhető, hiszen jól összeszól a "Kinek a pap, kinek a papné" szólással. Nem árt azonban tudni, hogy ez egyben arra is utal, hogy bizonyos dolgokat van, aki délután, van aki délelőtt szeret megcsinálni, sőt ez utal a későn fekvő, illetve a korán kelő típusra is. Ha tehát valaki arra a javaslatra, hogy vacsorázzunk együtt, ezt válaszolja, akkor illik rögtön helyesbíteni, és jelezni, hogy igazából ebédre kívántuk meghívni az illetőt. Ugyancsak célszerű helyesbítenünk, ha egy reggel nyolc órás tárgyalási ajánlatra ez a válasz érkezik.

Több mondás is utal arra, hogy míg a katakurdok keveset beszélnek, addig a havárok akkor is mondják a magukét, mikor arra semmi szükség sincsen. a következő két mondás:

"Pemmikánod ha elereszted, megfogod, szavad, ha elereszted, meg nem fogod."

"Szitában a víz, havárban a szó meg nem áll."

ezt a tulajdonságot fejezi ki. Erre a szószátyárságra utal a következő mondás is, különösen, ha valaki nagyon Pepin-sógorosra veszi a figurát, és hetet-havat összehord:

"Esze-rövidnek nyelve a hosszú."

A havárok azonban amellett, hogy sokat beszélnek, eléggé szűkmarkúak is, különösen, ha már vitték valamire. Ezt a következő két szólás örökíti meg:

"Mire a gazdag havár szíve megindul, szegényember lelke kifordul."

"Sok a havár sajnálója, ám kevés a kínálója."

Havária lakói egy időben nem csak barátságos viselkedésükről, hanem arról is híresek voltak, hogy ki-kirabolták a várost meglátogató turistákat. Erre utal a következő mondás is:

"Megfújta, mint jámbor triőr a szerpentet."

A mondás azonban mélyebb összefüggésekre is rámutat. A triőr ugyanis egyszerre jelenti a katakurd kolostorokban a legalacsonyabb rangú szerzetest - erre utalhat a "jámbor" jelző is -, de jelenti Katakurda őrző-védő szervezetét is, melynek tagjait tar fejükről, fekete öltönyükről és napszemüvegükről, végül a kezükben hordott baseball-ütőről lehetett felismerni. Utóbbiakra egyáltalán nem jellemző a jámborság, de a nép körében elterjedt, hogy leginkább ők felelősek a turisták rendszeres kirablásáért.

A katakurdok nagy része persze többre becsüli a mindennapok biztonságát a bizonytalan értékű gazdagságnál, erre utal a következő szólás:

"Jobb ma egy marék thug, mint holnap egy prákrit."

Végül egy érdekes tartalmat hordozó szólás:

"Ki oligúriával kínál, adj neki Mordenti Leánykát,
ki Mordenti Leánykával kínál, adj neki mirzát,
ki mirzával kínál, ne viszonozd oligúriával"

Ebben a három sorban benne van az egész katakurd életfilozófia. Az első sor kifejezi, hogy nem a harag, hanem a béke a természetes lételemük, hiszen a Mordenti Leányka az egyik legjobb bor az országban, az oligúria azonban nem iható. A következő sor arra utal, hogyha egy katakurdnak házasságot kínál egy mordenti hölgy, azt nem illik visszautasítani, hanem meg kell szervezni a leánybúcsúztató vacsorát, amin a mirza a hagyományos eledel. A harmadik sor pedig azt fejezi ki, hogy akit erre a leánybúcsúztatóra meghívnak, annak jóféle ajándékokkal kell ezt viszonoznia. A három kiragadott életszituáció csak az élet egyes pillanatát ábrázolja, mégis az egész katakurd társadalom alapjait fogalmazza meg, ezért sok helyen találkozhatunk vele.

A következő fejezet néhány olyan mondást fog össze, amelyet jobb, ha véletlenül sem mondunk egy katakurdnak, mert bizony a helyzet akár a tettlegességig is fajulhat.

Kimondottan goromba mondás a

"Majd meglátod, ha rebeced veszted!"

ami arra utal, hogy az illető csak hajlott korában fog valamit megérteni, addig erre remény sincs. Hasonlóan rossz ízű a következő mondás is:

"Úgy fest, mint apádon a cvikkoló."

A cvikkolót - mint tudjuk - elsősorban ferde hajlamú egyének viselték, a mondás tehát nem csak azt fejezi ki, hogy valami nem áll jól, hanem más relációkat is feszeget, amit persze a sértett katakurd puszta léte is cáfolhat, de hát eddig már nem terjed a híres katakurd tolerancia.

Kedvesnek tűnik a

"Mit mosolyogsz, mint mizogin alján a sajt?"

mondás, azonban, ha belegondolunk, hogy ezt az ital alján maradt sajtot a pásztorok ideges kecskék nyugtatójaként használják, akkor fogalmat alkothatunk a mosoly bárgyúságára vonatkozóan, ami már érthetően súrolja a sértés határát. A

"Becsületes, mint egy parkolóőr"

mondást akár mi is érthetnénk, azonban itt a katakurd történelem egy olyan vadhajtására utal a szólás, mely kis híján - egyes források szerint teljes mértékben - a katakurdok kihalásához vezetett. A következő két mondás:

"Eltűntél, mint tehén a Protán-hegyről."

"Eltűntél, mint nagy királyunk a szelamlikban."

akkor használatos, ha valaki nem túl dicső módon tűnik el egy helyszínről vagy éppen a vállalt feladatai elől. A Protán-hegyi tehenek eltűnése egy frissebb aktuálpolitikai, míg Szelám király rejtélyes eltűnése egy régi történelmi eseményben gyökerezik. A fejezet utolsó szólása

"Bámul mint havár a keláti pinceajtóra."

arra a népszokásra utal, hogy egyszer egy évben, a Katakurd Függetlenség napján a Havária Universitas történelem szakos hallgatói kivonulnak a keláti pincesor ajtófeliratait - és persze a mögöttes értékeket - tanulmányozni. Aki már látta ezt a népünnepélyt, az rögtön megérti, hogyan is bámul egy havár este hat körül a ki tudja már, hányadik pinceajtóra.

Vannak viszont olyan szólások, amit mindig, minden körülmények között mondhatunk egy katakurdnak. Ezek leginkább a katakurd népszokásokhoz, hagyományokhoz vagy a katakurd történelem kiemelkedő eseményeihez fűződnek. A

"Szép a hangja, mint egy mordenti meluziné"

"Bírja, mint jó havár a Homoki Zinbielt."

mondások az előbbi csoportba tartoznak, míg Krispin hosszú raboskodását, illetve a Bagamériával való állandó háborúskodását eleveníti fel a

"Hűséges, mint Krispin a tömlöcéhez."

"Rövid, mint a bagamér béke"

mondás, amit minden katakurd szeretettel hall.

Ugyancsak fontos tudni, hogy ha valamit nekünk mond egy katakurd, akkor azt miként értékeljük. Nincs rosszabb annál, mint amikor megsértődünk egy dicséreten vagy büszkén mosolygunk egy sértés hallatán. Ezt azonban sok esetben nehéz eldönteni a katakurd kultúra mély ismerete nélkül. Ha például azt mondja valaki, hogy

"Beszéded úgy hatott, mint Zwenn köhögése."

akkor a legtöbb turista azt hiszi, fitymálják ékesszólását, pedig éppen az ellenkezőjéről van szó, ez azt jelenti, hogy a beszéd helyeket fog megmozgatni olyan helyzetben, mikor már hosszú ideje nem sikerült felrázni a közösséget. Hasonlóan megtévesztő az

"Úgy küzdöttél, mint Nefelin Jolán a molyok ellen."

szólás, mely Nefelin Jolán molyok elleni hősi küzdelmét idézi fel. A már említett népszokáshoz, a keláti pinceajtók olvasásához kapcsolódik a következő mondás:

"Ha így haladsz, akár a századik pinceajtóig is viheted."

amin sokan megsértődnének, ha nem tudnák, hogy már a huszadik pinceajtóig való eljutás is komoly teljesítmény egy, az ajtók és pincék tartalma iránt komolyan érdeklődő egyetemi hallgatótó. Végezetük két legendás alakot, Szetarkoszt és Krispint idézi a fejezet utolsó szólása:

"Szetarkoszi beszéd, krispini kitartás"

A jelenségnek persze a fordítottjára sem árt ügyelni. Szépen hangzik a

"Szent Krizoprász beszél belőled."

szólás, de ezzel partnerünk tulajdonképpen azt jelzi, elege van már a süket dumánkból, az idegeire megyünk. Ha erre eloldalgás helyett körülményesen megköszönjük a bókot, akkor megkaphatjuk a következő mondást:

"Te is szeriméterrel méred a bort és hektográffal a földet!"

aminek az a lényege, hogy semmit sem úgy csinálsz, mint ahogy kéne. A következő, gasztronómiai jellegű szólás a

"Gyors vagy, mint a Nefelin krémleves."

Aki a receptre még emlékezik, tudja, hogy a Nefelin krémleves elkészítéséhez 4000 frissen szedett molylepkeszárnyról kell leütögetni a port, amíg ez nincs meg, a gázt sem érdemes meggyújtanunk. A gyorsaság tehát aligha lehet lényeges ebben az esetben.

"Honnan ez a csimbókvölgyi akcentus?"

"Ezt az üveget is mirzával zártad."

Szintén nem nagy dicséret a csimbókvölgyi akcentus, a szólás arra utal, mikor a Csimbókos patak partján egész éjjel Rebeci Fuszlivágót isznak a népünnepély résztvevői, miközben a hajlott korba jutottak ünnepélyesen levágják a fuszli alján lógó csimbókot, a rebecet. bizony reggel a résztvevők között eluralkodik egyfajta tájszólás, akcentus, amit leginkább két-három napig kúrálnak a katakurdok.

A második katakurd-bagamér háborúra, a dugóháborúra utal az utolsó mondás, mikor a bagamérek parafa hiányában megpróbálták mirzával lezárni a borosüvegeket. A kísérlet persze kudarccal járt, mint ahogy a mondást is ilyen esetekre alkalmazzák.

Végül. de nem utolsó sorban annak, aki meg akar látogatni egy igazi tradicionális katakurd kocsmát, bizony ismernie kell a katakurd kocsmai rigmusokat. Azzal, hogy beül és odainti a felszolgálót, hogy teszem azt "kérek egy kancsó Lorói Krátergyöngyét" igencsak nagy megrökönyödést fog kiváltani a törzsközönségből. Az igazi katakurd kocsmában a rendelésnek forgatókönyve van. Minden borhoz külön rigmus tartozik, s aki a társaságban rendel, annak ezt kell skandálnia. A többiek az első két-három szó után felismerik, mit rendel az éppen soros társuk és vele együtt vonítják a bárgyú rigmust. A végén az egész kocsma, a felszolgáló, a csapos, a kézilány és minden jelenlévő együtt üvölti az utolsó két sort, amit persze meghall a pincében a sommelier és máris hozza a megfelelő kancsót. Belátható, hogy aki nem így rendel, eleve nem is juthat semmi fogyasztható italhoz. Befejezésül tehát hangozzék el néhány a legnépszerűbb bárgyúságokból.

Mivel minden áldott este
valamire inni kell,
teremjen az asztalunkon
a Homoki Zinbiel.

Elfáradunk, inni vágyunk
torkunk száraz, karunk gyönge,
frissítsen fel jó barátunk
a Lorói Krátergyöngye!

Mögöttünk ma hosszú út van
sok hegy, völgy és számos hágó
fáradtságunk feledtesse
a Rebeci Fuszlivágó!

Jó kocsmáros, amint látod,
finom volt a vacsora,
mosolygássá nemesült át
vendégeid vicsora.
Üres tányér, üres pohár,
még a csont is lerágva,
jöhet hát a meglepetés:
a Mordenti Leányka.

Fut az egér, fúj a macska
meggörbíti a farkát,
igyunk hát a fiaskóra
egy Förmedvény Kadarkát!

Balra dőlünk jobbra dőlünk,
dülöngélünk mint egy inga;
helyrehoz a kábulatból
az Omasus Kövidinka!

Ajánlom hát mindenkinek, aki Katakurdisztánba utazik a nyáron, ne felejtse el magával vinni a Katakurd Túlélő Füzet aktuális példányát.