Trubadúrlíra

Attila de genere Catus:

 

A Hortobágy poepigrammája

 

Napnyugovás. Gémeskút középütt.
Káván át ne hajolj, mert nagy lészen a csobb.

 

Falusi lakodalom

 Szűzi menyasszony fordul, táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Konyhában sáskák hada rágcsál,
Miska cigányék meg hegedálnak.

Szűzi menyasszony fordul, táncol,
Hullik a vére sok csibikének,
Szűzi menyasszony rázza a loncát,
Rázza a loncát férj-Csabikának.

(A szerző itt ugye, a híres trubadúr-költészet elemeit is felsorakoztatja művében.)

 

Haiku

Alföld. Gém. Gólya.
Mit akartam mondani?
Fél lábon állok.

És egy eleddig ismeretlen műfaj, a SÁTIDROF, vagyis a fordítás fordítása

 

Eredeti:

 

Ch. Morgenstein verse, v.színűleg Szabó Lőrinc fordítás

 

Aki sírni látja az őzikéket,
félhet.

Fél nyolc.

 

Sátidrof

 

Aki félni látja az őzikéket,
félhet.

Nagyon.

 

 

   

Janus Cuparius

Trubadúrlíra

 

A szél fú
a zöld fű
a Föld kering
a Nap korong

Janus Cuparius

 

Téged szeretlek

Magamhoz szorítlak
Szerezzünk hamar egy gyors lovat
Még mielőtt atyád le nem lövet
Mikor az óra éjfélre kattan
Csak mi leszünk majd ketten
És ha ma mégsem leszel enyém
Engem nem lát többet anyám
Elbujdosok oda, hol nem jár a madár
Vár a nagy folyó, hív a mély meder

...Most komolyan vesd mindezt egybe
És bújjunk gyorsan ágyba

   

Viola d.g. Exiguum:

Trubadúr ? líra

Egy csermelyhez

Szép sólyommadarad
Kiissza medered;
Egy cseppje se marad,
Kergesd el, ha mered. 

Egy dúshoz

Bár rövid a nyarad,
Kincseit te nyered:
Kincstárban aranyad,
Konyhában kenyered.

Egy élteshez

Hajlott korú katakurd,
Hölgyed kegyét ha te kérd,
Karját nehogy kitekerd,
Testét nehogy kitakard,
Meg ne hűljön, ha te kúrd!

(Az utolsó szóban egyesek szerint
 szövegromlás van.)

 

Stephanus Bartolits:

 

Kis trubadurd líra I.

 Ez a líra attól katakurd
Hogy az összes szavát kitekerd
A sorok vége sosem rímes
metrikája, az viszont romos.

Szóficamát élvezed mégis,
Megértéséhez nem kell mágus.
Zenéje, mint csengő a fülednek.
Kik hallják, mennek a faladnak.

Mennek a faladnak, kik hallják.
A vakolat pedig csak hulljék.
Fő, hogy a művészet megéljen,
A szóficam a lábán megálljon.

Romos ugyan a metrikája
de elnyomja ezt a metró kéje
amivel kiadómba futok,
A főszerkesztőnek befűtök!

   

Paradox

A halál a nemlét valósága.
Az élet az ember halósága.
A vedlés a kígyó hüllősége,
Kerék a gurulás küllősége.
Csel volt az akhájok falósága,
Gidaszőr Jákób csalósága.
A szükség a nyomor nyeresége,
Az éhség az éhes elesége,
A madár a holdnak felesége.