SZONETT-JÁTÉK

Tartalomjegyzék:

 Elisabeth de genere Arrabona
    
Címtelen rímtelen

 Stephanus de genere Bartolits
    
Költősors
    
Önkritika

 Attila de genere Catus
    
Varázskör
    
A nagy buzera

 Susanna de genere Elekes
    
Fehér sziklák
    
Conclusio

 Thomas de comitatu Tarjan
    
A színház varázsa
    
Fokozatosan elsötétülő szonett
    
TéJéJé az irodalomtörténetben

 Viola de genere Exiguum
    
Az örökké csatázó lovagok
    
Találós kérdés

 Éva de genere Rumbold
    
Mert mi fekete, lám, lám, nem fehér
    
Lőrimőri

 

Elisabeth de genere Arrabona:

Címtelen rímtelen

Jaj vers! A papír még mocskosul fehér!
Lelkemben tizenegy szótagos a
viszály.
Szavak keringnek, mint rikoltó
sirály!
Patikus fél kila andaxint
lemér
.

Barátaim, e vers kínzással felér!
Utálna ezért Csokonai
Mihály!
Karnyónényi gúny botokkal is
kijár
Siralom, sir a lom: kihúz a
kedély
!

Sarokban irodalomtörténész lapul.
Bosszús tenyerében készül a
fogás:
Megfogják lábam, kidobnak
vadul

Vége a versnek, de itt van a morás!
Ebbe még egy szögvas is bele
fásul
Ez való neked! Végy két egész
tojás
(t).

 

Stephanus de genere Bartolits:

Költősors

Papír van előtte, üres és fehér
Fejében lassan elül a rút
viszály,
Rímek szállanak, mint megannyi
sirály
Nincs oly műszer, mi ebből bármit
lemér
.

Hosszú az út, míg a Parnasszra felér,
Elsuhan addigra lován Szent
Mihály
Mire eléri, mi költőnek
kijár
Elfogy végleg az ifjonti jó
kedély
.

Nem ünnepel hát, csak csendesen lapul
Várja múzsáját, jöjjön a nagy
fogás
Mozdulatlan ül, csak feje jár
vadul

Csendben számolja, verssora hány morás,
Mígnem egy este végleg bele
fásul
Hisz mind hasonlít, verse mint két
tojás
.

Önkritika

Versem, akár egy nyelvi karambol.
A szavak, mint felhőnyi
seregély
Feszes rendben dőlnek ki magamból
De attól még értelmet ne remélj.

Néhány sor, mint ókori ereklye
- Lehet, ez a csodával
határos
-
Rímel a párra vágyó felekre
De a legtöbb még mindig magányos.

E sorok vége, mint rút vadállat
Semmi más szóval együtt nem
pendül
,
Ily sort költő nem kíván magának

Ihlete ettől mélyen megrendül.
Lévén ilyen sivár a
láthatár
Több sort nem is írok máma már.

 

Attila de genere Catus:

A nagy buzera

Buzerát löktem, négy fal, karambol!
Bajnok lettem, díjam egy seregély,
nem holmi érme talmi aranyból.
Nem gratulált Egerből Seregély.

S e dicshimnuszom nem lesz ereklye,
mert nem olyan győzős, nem
határos.
Nem csüng rajt ezerrel majd a város,
s méltán lesz versem rögvest feledve.

De bíztat díjam, e kis vadállat.
Pennám helyett a dákóm, ha
pendül
,
s a zöld posztón golyóim, ha állnak,

és testem biliárdasztalnak dűl,
s kocsmai füstbe burkolt a láthatár:
nem is nagy baj, hogy így nem lát Határ.

Varázskör

Akkor lett minden csendes, szép és fehér.
Akkor múlt el egyszerre minden viszály.
Nem volt akkor már se gém, s nem volt sirály.
Ott álltunk mind az előtt, ki majd lemér.

Mi furcsa, törekszik mind, amíg felér.
Egymást előzi, mígnem ott áll
Mihály.
Ő jó fuvaros, s mindnyájunknak
kijár.
Rajta hát, pajtikák, hol a jó
kedély?

Most már mind remeg? A sorban mind lapul?
Miért? Csak nézz le hát, nagy volt a
fogás!
Mi nagy volt a zaj! Hogy forrtunk mind
vadul
!

Már síri csend. És mindegy, hogy hány morás
a vers, mert nem hallgatja senki. Fásul
sorunk. De csitt! Ott lent reped egy tojás
.

 

Susanna de genere Elekes:

Fehér sziklák...

A sziget sziklái kopott, fehér
kalapot húztak. Látszik a viszály,
a harc. A parti madár, a sirály
fészkét féltő nő, ki mindent lemér,

s fiókáit betakarja, felér:
tollzuhataggal. Látja ezt Mihály,
botjára támaszkodva Ő kijár
békés napsütésben. "Fő a kedély!"

ezt vallja. Majd a sziklának lapul,
reméli, hogy ma lesz a nagy fogás!
A madár farkassá vált íme,
vadul

Mihály kezébe mart, még a morá
sem hatotta meg! A vadász fásul.
Baktat haza. "Reggel nem lesz tojás!"

Conclusio

Mint kereszteződésben karambol,
olyan sűrű madár a seregély.
Szőlő dombon gyakorta barangol,
mi utána marad... az már sekély!

Így fogy el életem, mint ereklye
becses kincs. A pokollal határos,
mennyországra néző tágas erkélye
omladozó, málló fala sáros.

Kertemben juhnyáj, és sok vadállat,
bégetésre, sakál-zene pendül.
Nő a jó-, és fogy a csúf bódulat

ha szédül, táncol minden... egyedül!
Pokol, Menny, - összeér a láthatár,
Olvad. Felszállok én is... mint madár!

 

Thomas de comitatu Tarjan:

A SZÍNHÁZ VARÁZSA

Függöny fel! A színre toppan Hófehér,
ke: - Unom, hogy a mesém csak elviszáj-
alás! Más már a mesemondás irály-
a! Tompának még jó voltam Kelemér.

en, ám a posztmodern a múlt térfelér-
e passzol, történetemre holmi háj-;
ak rakódtak. Ideje egy sarki jár-,
dán lelnem magam, hol rima repked éj-.

i pillanagóként, mellén a lila pul-,
csi csóknyomot dekoltál: hány s hány fog ás-
ta didkók! Jó neki! én naiv adul-

tálni akarok mánn! Komor humor ás-
ványait vizembe!
- S tovább kofásul-
na még, de eltalálja egy záptojás-

FOKOZATOSAN ELSÖTÉTÜLŐ SZONETT

/MÁR-MÁR BALLADA/

Biliárdasztal. Golyókarambol,
Nagy csattanás. Egy sereg
seregély
,
száll fel. Fekete madarak, angol
szonettben. A rím: seregély-segély.

Biliárdszoba. Dákóereklye.
Fél centi. Hegy-töve
határos
.
Fekete seregélyek seregje,
s a dákó: címer: Biliárdváros.

Dákós seregély*: ismert vadállat.
Zöld posztó vérzik, csőre ha pendül,
Biliárdgolyó a Föld. Napszállat.
Tizenkét miliárd az, ki bent ül.

Bent, a golyóban. Sehol láthatár.
Csak seregély-éj. Fekete madár.

*Sturnus vulgaris daconis

TéJéJé AZ IRODALOMTÖRTÉNETBEN
/Jelentés a könyvespolcomról/

Vörös és fekete, Vörös és fehér.
Stendhal, szerelem, a román/c/ban
viszály;
Csehov: három nővér húga egy
sirály,
s Moszkva messzisége hány versztát
lemér
! -

őket olvasom most, s ki velük felér,
strázsálja polcom bajszos Babits
Mihály
/Jónás könyvéből az imája
kijár/,
másfelől Tersánszky - bú mellé
kedély
,

zsebében parittya, kottakönyv lapul,
tudja, avarsípon hogy esik
fogás,
ha szoknyát pecérel: hódol, nem
vadul
,

ujján számolja, egy-egy sor hány morás -
férfi sosem, csak karalábé fásul,
s Csehov, Stendhal, Babits: mind okostojás
!

 

Viola de genere Exiguum

Az örökké csatázó lovagok

A tengerparton, ahol minden fehér,
Ahol minden békés, nincs harc, nincs
viszály,
Hol csupán a csend honol, kevély
sirály
Kereng, homály borong, ott áll Elemér
.

E tény akár egy botránnyal is felér,
Mert ki szembejön, az nem más, mint
Mihály;
Hiszen neki a harcias cím
kijár,
Sohasem volt ő egy elpuhult
kedély
.

Ha azt hinnéd, Elemér gyáván lapul,
Csalatkozol: lesi, hol jó a
fogás;
Máris a parton csatáznak ők
vadul
.

- Csak számolom, hogy e vers már hány morás!
Versszerző kedvem immár egyre
fásul: -
Kár vívniuk! Egyformák, mint két
tojás
!

Találós kérdés

Akkorát szól, mint egy nagy karambol,
Oly gyorsan röppen, mint egy
seregély
,
Mint bölény, oly messze elcsatangol,
Nem tartja vissza őt a meredély.

Oly drága az, mint egy szent ereklye,
Hazája Atlantisszal
határos
,
Oly messze nem visz el már dereglye,
Arra túl nincs már semmi város.

Vérszomjas ő, mint egy bősz vadállat
És mégis halk, mint hárfa, ha pendül
Sejted-é mi az? Van már találat?

Időd lejár, hisz az inga lendül;
Immár homályos lesz a
láthatár...
Találd ki hát, vagy elvisz a batár!

 

Éva de genere Rumbold:

Mert mi fekete, lám, lám, nem fehér

Mert mi fekete, lám, lám, nem fehér,
és bizony hogy nem békesség a viszály,
nem borsó a bab, nem varjú a
sirály
ne kutass e szonettben értelemér
'-

Aki a lépcsőn végigmegy, az felér,
És Misi, Mihók, Miska egyként
Mihály;
ha sok sört ivott, mind a négy
kijár,
zöld húslegyet megvitat ott a
kedély
.

S hol tapsifüles bújt, ott nyúl is lapul,
lötyögő tejfogon nem esik
fogás;
ne tiporjatok reá durván,
vadul.
Nem lesz jó e vers, hangsúlyos, nem
morás,
Lőrincke sír, mert édesanyja
fásul:
Mi az ebéd, mama? omlett vagy
tojás
?

Lőrimőri

Rosszabb, mint egy frontális karambol,
Gyorsabban repül, mint a
seregély
,
Egész lakást morzsázva barangol,
Költővel sóhajtok, sekély e kéj.

Röpül váza, album és ereklye,
Dühöm már az őrülettel
határos
,
Ebugatta csintalan gyerekje!
Most új módszer jön, durva, tatáros.

De csillapodik bennem a vadállat
Szívem húrja mosolyára pendül
Ahogy simogatja a patámat,
Lábujjaim válogatva lent ül,
S kiderül a szülői
láthatár
...
Megpuszilom - már várhat a tatár.