Közreadja: Stephanus de genere Bartolits

SZINIKRITIKÁK KATAKURDISZTÁNBÓL

Hodályvári Kurír

xx. év Lezginka hava 18. nap

Khm, khm - avagy mit tud még Yaszeli Mizo

Újabb meglepetéssel szolgált az egyre figyelemre méltóbb hodályvári Parenchima színház. Művészeti vezetőjük, Yaszeli Mizo, a nagy katakurd mondavilág egyik gigászi alakjának kései leszármazottja az előző évad oly sok botrányt kavart "Dszemü végnapjai" című darabja után újra a családi őstörténethez nyúlt. Ezúttal apai ágon kalandozott vissza időben és térben, hogy több millió év távlatából hozza be Hodályvár egyre érdekesebb kőszínházába Zwenn utolsó sóhaját. Ha az olvasó most meglepődik, azt méltán teszi, mert Mizo nem kevesebb, mint 120 színészt mozgat meg a szinte cselekmény nélküli darabban. Nem is csoda, hogy tripla helyárakkal megy a darab, de ennek ellenére is elfogyott az első nyolc előadásra minden jegy.

Mit tudhat hát Yaszeli Mizo, amire ismét tódulnak a Parenchima színházba a Protán-félsziget művészetkedvelő lakói? Nos a főpróba láttán erre azt hiszem, megkaptuk a választ.

Először is Yaszeli Mizo - több éves kutatómunkával - feltárta a katakurdok által jól ismert mitológiai mese háttérelemeit és ezeket is beleszőtte a darabba. A történet egészen Almodovár és Hévér, a két testvér viszályáig visszanyúl, s utalásokat tesz Spasmogen könyvének a megtalált folytatására is. Ezzel ugyan valószínűleg csak a katakurd gesztakutatók orra alá akar borsot törni, akárcsak a "Dszemü végnapjai"-ban, de az utalásnak és a két testvér viszályának a kapcsolatba hozása érdekes történelmi elmélkedésekre ad lehetőséget. Mizo azonban csak érzékelteti ezt a kivételes történelmi kilátót, s máris rohan tovább a cselekmény nélküli darab. Megszületik Mizo, a rendező állítólagos őse, s nevéhez méltóan fantasztikus zenei aláfestéssel jelenik meg a színen. A közönség ennél a jelenetnél mélyen atéli Mizo nevének kialakulását, hiszen ebben a felvonásban Mizo valóban Minden Zajok Okozója.

A rendkívül hangos felvonás után szinte zene a fülnek, ahogy megszületik Mizo két fia, Zwenn és Zond, a néma testvér, akit a fagy isteneként ismerünk. A két testvér ellenkező jellemét megfestő zenei betétek remekül helyettesítik a két testvér néma párbeszédét, melynek következtében kitör a háború a Sötét uralma ellen. Ez persze újabb polgárpukkasztás, hiszen Katakurdisztánban évszázadokon keresztül senki nem merte kimondani, hogy Miguos hanyatlását Zond mesterkedései tették visszafordíthatatlanná. Zond - aki még a nemzetségtáblákból is eltűnt - különös karakterként jelenik meg, aki dacolni tud mindennel, ami mozgásban van, vagy a dinamika jelét hordja magán. Talán itt érhető tetten legjobban Mizo emelkedett művészete: szinte érezni lehet a nézőtéren, ahogy Zond körül minden megfagy, ahányszor csak belép a színpadra. A darab fordulópontjában, abban a katartikus jelenetben, mikor Zwenn seregei végleg vereséget szenvednek a Sötét erői ellen, még egyszer utoljára feltűnik Zond, s rideg monológja után a nézőtéren valóban beáll a fegyhalál. Ekkor hangzik fel a költőien megformált utolsó sóhaj, mely Miguos végét jelentette volna, ha a sóhajt követő köhögés - Zwenn szenvedésének utolsó hangja - meg nem őrizte volna a szellem folytonosságát a megfagyott világ felett.

Mizo itt sem tagadta meg önmagát: a Zwenn halálát követő hétmillió egyhangú évet szinte végig kell szenvedniük a nézőknek, hogy aztán újabb megváltásként végre letörjön az a kis darab jégcsap, mely elindítja a darab utolsó, minden elképzelést felülmúló teremtés-vízióját. A rendkívül halk zene egyre erősödik, a díszletek remegnek a hangnyomástól, szinte látjuk, ahogy melegszik fel a mindenség, majd megtörténik a színpadi csoda: a semmiből Zwenn halála helyén előtűnik az első élőlény. A fellélegezni készülő közönséget ekkor éri az újabb sokk: az élőlény nem más, mint Zond vagy legalábbis kísértetiesen hasonlít Zondra. Az ördögi kört itt zárja be végleg Mizo szimbolikája: a megtisztulás hétmillió évének az első (vagy egyetlen?) túlélője a Sötét oldalát képviselő Zond.

Nem lenne azonban Yaszeli Mizo a Protán-félsziget legnagyobb géniusza, ha ezen a valóban dermesztő dramaturgiai ponton ne tudna még egyet fordítani: a színpadot egyre növekvő számban árasztják el az élőlények, s a hátborzongató jelenés végén mind a százhúsz színész a szinpadon van. Zond egyesével igyekszik hatalma alá keríteni őket, s fáradozása látszólag sikerrel jár, de ekkorra a köhögés ereje már annyira felerősödik, hogy a sziklák tetején álló Zondot elemi erővel söpri el és taszítja a végső halálba.

A néző pedig mit tehet: levonja a tanulságot. Yaszeli Mizo bármiből képes színházat csinálni, a holt eszközök megelevenednek a kezében, a néző pedig négy teljes órára Mizo vízióinak a játékává válik. Vajon meddig tart ez a varázslat Zwenn utolsó sóhajától?

 

Lancetta magazin, művészeti hetilap

xx. év Lezginka hava 18. nap

Zwenn utolsó szamárköhögése

Négy óra végtelen nyugalomtól, mondhatni hibernált phiszoterápiától fosztja meg a Mélyen Tisztelt Nézőket Yaszeli Mizo, a Protan-félsziget soros divatsztárja azzal a képtelenül őrült ötletével, hogy kakofónikus zörejkíséretet komponáltatott amúgy bárgyú dramaturgiai megoldásai mellé és ezzel többszörösen is megsértette Hodályvár hatályos csendrendeletének számos paragrafusát. A gyanútlan néző - persze csillagászati jegyárak mellett - abban a hitben ül be a hodályvári Parenchima Színház hűtött nézőterére, hogy komplex szellemi élményben lesz része, s ezzel fogja feledni az előző évad nagy bukását, Dszemü végnapjait. De nem: Mizo kegyetlensége, a nézők - mit nézők, az egész emberiség - iránti gyűlölete odáig fajul, hogy éppen, mikor az unalomtól az egész publikum kellemes bódulatba kerülne, eszméletlen zajokat okoz, tönkre téve ezzel a teljes kikapcsolódást nyújtó, esemény nélküli csendkúrát.

A színház hűtött nézőtere egyébként a darab integráns részévé alacsonyul: Zond jégkorszakát szimbolizálja a Samsung légkondícionáló berendezései által szponzorált jelenet. A Zwenn szerepét (szerepét - inkább dilettáns szamárköhögés-rohamát) játszó Lund Wuud ezért az alakításért aligha kapja meg az Arany Triőr díjat, legfeljebb az Oligúriával átitatott Töppedt Citrom díjra aspirálhat. A darab csúcspontját jelenteni akaró utolsó sóhaj úgy tör fel Wuud tüdejéből, mint a műszak végét jelző gőzsíp hangja egy túlkoros fűrésztelep udvarán.

Yaszeli Mizo kegyetlensége ezzel még nem merül ki: szinte percre végigvárja Zwenn (megtestesíti, de minek: Kesztity Szelám) halála után a hétmillió évet ( kb. két és félmilliónál legalább öten távoztak a jégveremből), majd újabb zajártalmakat okozva agyonveri az egész Miguos születéséről szóló csodálatos monda optimista mondanivalóját. A teremtés kloákájából Yaszeli Mizo szadizmusa csak Zondot tudja előrángatni, mintha az egész Miguos egy óriási Gorenje mélyhűtő lenne, aminek az egyetlen feladata, hogy minden romlást romlatlanul megőrizzen.

Ha valaki ennek ellenére meg akarja nézni Zwenn utolsó fuldoklórohamát, két ajánlaunk van. Egyrészt vigyen magával Szeptofortot vagy Fagifort - sosem lehet tudni, hátha ébren marad és akkor kellhet. Másrészt valami forróbb estét válasszon - akkor legalább valami előnye is származik a négy órás mélyhűtésből. A művészi élvezet - hát igen, azt is meg lehet szerezni. A színházzal szemben lévő mulatóban ugyanis hajnalig katakurd kuplékat játszanak.

 

Förmedvény, Blikk magazin

xx. év Fuszlivágó hava 20. nap

Köhögési roham Hodályváron

Már az egész város köhög. No, nem járvány sújtja a Protán-félsziget művészeti fellegvárát, hanem Yaszeli Mizo legújabb darabja, a Zwenn utolsó sóhaja kezdte meg fergeteges sikersorozatát. A darab a nagy nyári hőség ellenére is teltházzal megy a bemutató óta. Nem is csoda! A fantasztikus showműsor, amit a katakurd mondából Mizo megálmodott, eleve sikerre ítélte a darabot. Mizo - aki korábban a Fuszlivágó Rapper Band énekese és mókamestere volt, nem tagadta meg önmagát, ráérzett a nagy üzletre. Erősen hűtött nézőtér, szó szerint formabontó hangkavalkád (a nagy hangerőnek szerepe van a színpadi történésekben), helyenként musical jellegű megoldások: ez jellemzi a Sötét győzelme utáni teremtésmítosz frenetikus sikerét. Nem csoda, hogy megmozdult a média is erre a jégshowra. A Való Világ-ház résztvevői minden este kimenőt kapnak a darab időtartamára és megismételhetik az előző nap legizgalmasabb aktusait a harmadik felvonás alatt, amit a hétmillió év történésnélküliségét hivatott bemutatni. Időközben a Zwenn utolsó sóhaja című CD már kétmillió példányban kelt el. Az utcákon - főként a színházhoz vezető Nefelin Jolán sugárúton kis bódékban árulják a Zwenn utolsó sóhaját magába záró konzerveket, s megjelentek a Zond nyalókák is - na, nem kell semmi rosszra gondolni. A rendkívül hideg nyalókák aztán a nagy hőségben garantált torokgyulladást okoznak és ettől egyre több Zwenn-imitátor járja Hodályvár utcáit. Igen magas a tetszési indexe a múlt héten megalakult Zwenn Spirituálé Songs formációnak, akik a legnépszerűbb slágereket adják elő folyamatos köhögésből felépítve.

 

Szórólap a gyógyszertárakból:

Előadásra készül? Trendi prezentációt szeretne tartani? Vegyen Zwenn köhögtető tablettát. Tudományos előadáshoz - kis, figyelemfelkeltő krákogások - egy szem Zwenn pirula, tömeggyűléssekhez - teatrális köhögések, időzített sóhajok - két Zwenn pirula, asztmás rohamhoz - kéregetés, betegállomány megszerzése stb. - egy doboz Zwenn pirula az ideális megoldás. A szövődménymentes köhögés záloga Zwenn pirula. A mellékhatásokról - heveny fuldoklás, akut torokgyík, tartós légszomj - kérdezze kezelőorvosát vagy a szert rendszeresen szedő szeretteit, ha még tudnak válaszolni.

 

Príma balekrinya táncmagazin

xx. év Spasmogen hava 10. nap

Zwenn utolsó sóhajának a fantasztikus közönségsikere nem állhatott meg a táncszínházak bejáratainál. Katakurda legnagyobb koreográfusa, az Askhelon völgyi kultúrát a katakurd mítoszokkal ötvöző Omri de Jörg Hurut volt az, akit megihletett Miguos mítosza és a Mizo által rendezett színpadi mű zenéjére megkomponálta balettszvitjét, Miguosz feltámadása címmel. A darab leglírikusabb része természetesen az igen finom koreografiával előadott Zwenn-sóhaj, ahol az utolsó köhögés életre kel és megelevenedik. A megtestesített köhögést a legelismertebb katakurd táncos, Maya Lezginkája adja elő. A Ravel Bolerójához hasonló zene, annak egyre erősödő motívuma szimbolizálja a felmelegedést. A jelenet többi táncosa: a Sziklafal, a Dermedt Völgy, a Megfagyott Vízesés és a Tópart. Makacs négyes ritmusra röpül Lezginkája könnyed mozgással, mindíg ugyanazon az útvonalon a négy férfitáncos között, de mégis valami sajátos dinamikája van az egymás utáni, végtelenül monoton köröknek. A zene egyre inkább démoni ereje és Lezginkája fantasztikus alakítása együttesen éri el azt a hatást, hogy az is érzi a teremtés színpadról áradó erejét, aki sosem hallott a Miguosz mítoszról. Hurut azonban nem vette át Yaszeli Mizo értelmezését: a zene csúcspontján nem a Sötét, hanem a szépség győzedelmeskedik. Az első születő élőlényt a tavalyi Miss Katakurda alakítja, akinek tánctudása ugyan nem éri el Lezginkája szintjét, de ruhátlan belépője ennek ellenére a legnagyobb tapsot csalja ki a többségében férfiakból álló, balettszerető közönségből.

Ebben az értelmezésben tehát a Sötét végképp legyőzetett és a következő jelenetek a boldog, önfeledt Katakurdisztán jegyében telnek el, miközben Miss Katakurda termékenységi táncának eredményeként a színpadot benépesíti a táncszínház teljes kollektívája.

A siker tehát itt is teljes: Zwenn utolsó sóhaja a táncművészet világába is bevonult.

 

Förmedvény, Blikk Magazin

xx. év Omasus hava

Tragédia a Zwenn fesztiválon

Halálra köhögte magát a verseny győztese Döbbenetes tragédiával zárult a Zwack Oliguria által szponnzorált első Zwenn Fesztivál, melyet a Protán-hegy oldalában, Förmedvénytől nem messze rendeztek meg. A Fesztivál középpontját - a kulturális események mellett - a 4x100 sóhajos kötöttlégzésű köhögőverseny jelentette.

A verseny előtt ugyan szigorúan szűrték a versenyzőket, s akut köhögésben vagy asztmában szenvedők eleve nem is indulhattak, valamint arra is felhívták a figyelmet, hogy a Zwenn pirula használata doppingolásnak minősül, mégis megtörtént a tragédia. A köhögőverseny győztese ugyanis az utolsó sorozat után se tudta abbahagyni a köhögést, s mire a doopingvizsgálatra ért, már erőteljes légzési problémái voltak. Társai ekkor árulták el, hogy négy doboz Zwenn pirulát vett be a verseny előtt egy órával. Mivel a doppingvizsgálat elvégzésére már nem volt mód, mert a fiatal fiú hirtelen meghalt, ezért hivatalosan ő a verseny győztese. A második helyezett csak örökösödési eljárás után juthat hozzá a Zwenn fesztivál első helyezéséhez. A történet folytatásról természetesen hírt adunk.

        

 

Hodályvári Kurir

XXIII. év Lezginka hava 23.

 Semmiről, tömören

 Az új évadban is tudott újdonsággal szolgálni Yaszeli Mizo, a hodályvári Parenchima színház immár világhírű szerzője és rendezője. Ezúttal azonban nem a színpadra vitt darabjával borzolja a kedélyeket. A színészek nem is a színpadon, hanem alatta játszanak. Yaszeli ugyanis elunta, hogy minden róla szóló kritika azzal kezdődik, hogy "a rendező a függöny felgördülésétől kezdve csupa extrém dolgot művel". Az extremitáson természetesen nem kívánt változtatni, így a sztereotip mondat első felét sikerült romba döntenie. A "Semmiről tömören" című darab elején valóban nem gördül fel a függöny – hanem a nézőtér süllyed le. Hogy ez a technikai megoldás mennyibe került a színháznak, azt mély homály fedi, de az biztos, hogy ismét sikerült teljes döbbenetet kiváltania a megoldással a premieren. Maga a darab egyébként valóban nem szól semmiről, a tömörség pedig csak yaszeli-i méretekben valósul meg, a Zwenn utolsó köhögése négy órás időtartamához képest a "Semmiről tömören" három és egynegyed órás előadása valóban tömörnek számít.

Bár a kritikusok most valóban kénytelenek voltak szakítani a szokásos első mondattal, cserébe rendesen köszörülték nyelvüket a darabon. Egyikük szerint a szereplők így végre elérték a darab színvonalát, Yaszeli nagyon kifejezően mutatja be, hogy darabja nem színpadképes és így nem is volt képe azt színpadra vinni. Egy másik kritika viszont azt fejtegeti, hogy mindenki jobban járna, ha a darab elején a nézőtér mégsem süllyedne le, de a színészek továbbra is a színpad alatt játszanának. Szerinte a nézők így is megkapnák a darab kvintesszenciáját, de közben beszélgetéssel, ismerkedéssel tölthetnék el az időt. Hogy egy pozitív véleményt is említsünk, a harmadik kritika szerint Yaszeli itt igazán a mélyére ás a címben felvetett problémának, megjáratja a poklot a színészekkel és a nézőkkel egyaránt, hogy azután a darab végén kilépve a hodályvári éjszakába, valóban átérezzék, hogy ami egy kicsivel is több a semminél, arról érdemes hosszan beszélni.

 

Förmedvény, Blikk magazin

XXIII. év Lezginka hava 15.

 Botrány a nézőtéren: Zwenn köhögése tüsszögésbe fúlt

Botrányba fulladt tegnap este a  förmedvényi Odeon színházban Yaszeli Mizo változatlanul népszerű darabjának, Zwenn utolsó sóhajának az előadása. A darab legmeghatóbb pillanata, Zwenn elhaló sóhaja és a hétmillió évig visszhangzó köhögése előtt ugyanis valaki tüsszentőport helyezett el a színház légkondicionáló berendezésében. A teljes intenzitással működő berendezés a port pillanatok szétvitte a nézők között, akik hatalmas tüsszögésbe kezdtek. A Zwenn-t alakító Lund Wood kénytelen volt megszakítani a játékot és Zondot átkozva levonult a színpadról. Ez után harminc perces szünetet kellett tartani, ami alatt kifúvatták a légkondicionáló berendezést és úgy-ahogy kiszellőztették a nézőteret. A kényszerszünet alatt a nézők megrohanták a pénztárat és visszakövetelték a jegyek árát. A szünet végére a kedélyek lecsillapodtak, azonban a darabból egy részt ki kellett hagyni, mert Lund Wood nem volt hajlandó visszatérni a színpadra.

 

Lancetta magazin, művészeti hetilap

 Exkluzív interjú Nietsnie megformálójával

Lancetta: A "Kié ez a rothadt Pemmikán" már hosszú ideje fenn van a műsoron, a közönség azonban kitartóan rohamozza a pénztárakat. Vajon minek köszönhető ez a siker?

Nietsnie: Lehet rajta vitatkozni, hogy hosszúnak számít-e, hogy már nyolcadik éve megy a darab. Mint minden, ez is relatív, de hát ez végül is egy relativisztikus színdarab, ezt fejezi ki az E=mc2 betétszám is, ahol az egyre gyorsuló zenei aláfestés illusztrálja az idő és a tér végtelenségét. Ehhez képest a nyolc év csak egy villanás.

Lancetta: Rövid vagy hosszú, valóban ezen ne is vitatkozzunk. Annak azért mégis van valami oka, hogy a darab ekkora tömegeket vonz, nem?

Nietsnie: Helyesen látja, az E=mc2-nek valóban köze van a tömegvonzáshoz is. A képletben az m jelenti a tömeget, sokszor gondolkoztam azon, hogy talán a c2 lehet a vonzás. De aztán nem vonzott ez a téma, így most bizonytalanságban élek ebben a kérdésben. Nem is tudok válaszolni rá.

Lancetta: Köszönöm, akkor inkább váltsunk is témát. Sokak szerint a darab nem más, mint egy logikai játék, ahol a végeredmény józan gondolkodással kitalálható. Ugyanakkor az előadás végén előadott őrülési jelenet inkább egy szubjektív rádöbbenést szimbolizál, mintsem a racionális gondolkodás diadalát. Mi tehát a "Kié ez a rothadt Pemmikán" valódi üzenete?

Nietsnie: Kérdése találó. Ez valóban egy logikai feladvány, amit őrült nehéz megoldani. Ennek persze ellentmond, hogy minden este megoldom, de higgye el, csak azért, mert a súgó segít. Ő érti is a darabot, mert végig jelese volt matematikából.  Nézze, igazán ott akadok el, amikor a második felvonás közepén ráébredek, hogy aki mizogint iszik, az eszi a Nefelin-krémlevest, ez viszont csak a rebeci lehet, mert a többiek már vagy esznek vagy isznak valamit. Na, innen kell a súgó mert nekem nincs tovább…

Lancetta: Megnyugtat, hogy Ön sem érti, de a nézőtérről nézve nagyon meggyőző az előadása. Két hete pedig mindenkit meglepett azzal, hogy énekelte a darab végét. Musical készül talán a történetből?

Nietsnie: Erről nincs szó, de azon az estén kibabráltak velem. Rögtön a darab elején az oliguria jelenetben, mikor egy hajtásra kiiszom a fertelmes italt, valami barom az odakészített vizet kicserélte cseresznyepálinkára. Észrevettem ugyan, mikor a számhoz emeltem, de hát a jelenet lényege, hogy színültig kiiszom az oliguriás poharat, így most sem tehettem mást. Az egy deci pálinka azonban megtette a hatását. Persze hogy énekeltem, de sokkal könnyebbnek tűnt a szöveg is és világos volt, hogy ha a lorói a fehér házban lakik, akkor a csimbort is ő issza, ekkor viszont a kék házban lakó issza mizogint és eszi a Nefelin-krémlevest, azt is felfogtam, hogy csak a mordenti ihatja a würmösbort, de egyáltalán nem értettem, miért lenne az ellentmondás, hogy a kék házban lakónak kellene ennie a prazemet. És akkor gondoltam, hogy énekelve talán könnyebb, meg olyan ritmikus is az egész. Feltűnt a közönségnek?

Lancetta: Vélhetően igen, mert azóta híre van ennek az előadásnak. Köszönjük szépen a beszélgetést!

 

HODÁLYVÁRI KURÍR

XXVI. évfolyam, Spasmogen hava 6.

Amire sokan számítottak, de évek óta csalódniuk kellett, most megtörtént. A förmedvényi Odeon Színházban tíz éven át nagy sikerrel játszott -"Kié ez a rothadt pemmikán" című darabot ugyan tavaly levették a műsorról, de Yaszeli Mizo, a hodályvári Parenchima Színház sok botrányt előidéző művészeti vezetője mintha csak erre várt volna: idén már az ő rendezésében játsszák a Protán-félsziget művészeti központjában.

Mizo természetesen ezúttal sem tagadta meg önmagát, a rendezés nem sokban hasonlít az Odeon ehhez képest klasszikusnak mondható előadásához. Míg a förmedvényi előadás a darabot egyfajta logikai játékként igyekezett felépíteni, addig Mizo teljesen szakít ezzel az elképzeléssel. Talán a Nietsnie-t alakító színész, Odon Ketu azon egyszeri előadása adhatta számára az ihletet, amikor az egyik jelenetben egy hajtásra lehajtandó oliguriát szimbolizáló színezett víz helyett színésztársai cseresznyepálinkát töltöttek a teli pohárba. Mint erről a Lancetta magazin is hírt adott, Ketu a megivott pálinka hatása alatt a darab hátralévő részében inkább énekelte a szöveget, s ez a váratlan megoldás óriási sikert hozott számára. Az éneklés ugyan a következő előadásokon már elmaradt, de Mizo a mostani rendezésben mindezért bőségesen kárpótolja a nézőket, ugyanis a nagyszámú zenei betéttel szinte musicalt csinált a darabból.

Már a színházjegy formája is mutatja, hogy nem szokványos előadásról van szó. A jegy egy ovális fém biléta, melynek egyik felén az E=mc2 egyenlet látható, míg a másik oldalán egy pammikán sziluettje sejlik fel.

Ebből már sejthető, hogy Mizo nem a logikai játékot, hanem az egyenlet filozófiai jelentését helyezi a középpontba. A hat főszereplőből egyedül Nietsnie szerepét játssza egyetlen személy, a többieket - a mordenti bájzlievőt, a lorói prazemevőt, a rebeci klokéivót, a keláti oligúriaivót és a Nefelin-krémlevest szerető havárt kórusokkal helyettesítette, melyek énekéhez Mizo hajdani együttese, a Fuszlivágó Rapper Band adja a zenei hátteret. A harmonikus zenei betétek mellett egy őrületes szopránklarinét-szóló jeleníti meg az elszabadult pemmikánt, mely a legváratlanabb pillanatokban szakítja meg a szcenikus-muzikális jeleneteket. A zenei környezethez illeszkedik Nietsnie karaktere is, aki egy kiöregedett blues-zenészt formálva próbálja kideríteni, hogy melyik kórushoz tartozhat az elszabadult klarinétszóló. Miután azonban más zenei világban mozog, mint a Rapper Band kísérte kórusok, sikertelen próbálkozásai pontosan visszaadják az eredeti - kicsit laposra sikerült - szövegkönyv állandó félreértéseit. Mizo a rendezésben szinte mindent a zenének és a zenei humornak rendel alá, az erdeti szereplők háziállatait - az ogivát, akazsut, kvaggát és a posadát - szintén fúvós hangszerek jelenítik meg, akárcsak az elszabadult pemmikánt. Nietsnie végső megoldás felé közelítő őrülési jelenetét pedig egy fantasztikus blues szájharmonika-szóló teljesíti ki, melyben már megjelenik a zárójelenet E=mc2 összkórusának az alapmotívuma is.

Ahogy a darab közelít a végső megoldáshoz, úgy kezdenek beletörődni a nézők abba, hogy Mizo ezúttal is azt csinál velük, amit akar. A pemmikán disszonáns hangja a legváratlanabb pillanatokban veri szét az éppen felépülő zenei harmóniát, s Yaszeli ezzel tökéletesen eléri azt a hatást, hogy mindenki Nietsnie-nek szorítson: derítse már ki végre, kié az a rothadt pemmikán. De a nézők vágya csak lassan válik valóra: Mizo hagyományosan kegyetlen rendező. Ahogy az óriási botrányokat megélt Zwenn utolsó köhögésében, úgy itt is kíméletlenül végigkínozza a néző-hallgatókat a darab teljes forgatókönyvén, mind az öt színen. A közönség megadóan törődik bele, hogy ezekben a színekben nincs beteljesedés, a harmónia álladóan megtörik a megoldatlan probléma - azaz a disszonáns klarinétszóló - jelenléte miatt. Azok viszont, akik képesek végigülni a darabot - ami sokak szerint csak a legkiválóbb bagamér parafa-füldugók használatával lehetséges - a zárójelenetben valóban fantasztikus megkönnyebbülést élhetnek át. Az E=mc2 témára felépülő zárókórust már nem zavarja meg a disszonáns pemmikán-motívum, a klarinét hangja itt szépen belesimul az összhangzatba. A néző fellélegzik, Nietsnie győzedelmeskedett, itt a happy end, kicsit ugyan zavaró, hogy a darab eredeti szövegkönyve szerint a főszereplőt elkergetik és minden marad a régiben, de hát Mizo az Mizo és végre megszűnt a disszonáns hang. A zárójelenet igazsága azonban a ruhatárnál és a kijáratnál mégis érvényesül: mikor a közönség már elindul hazafelé, az előcsarnokban ismét megszólal a szoprán klarinét és a pemmikán-motívum. Hangja messze hallik a Protán-félsziget fülledt éjszakájában, hogy pár másodperc múlva Miguostól, Zwenn szikláiról verődjön vissza. A hazatérő közönséget ez a visszhang sokáig emlékezteti arra, hogy Yaszeli Mizo stílusa mit sem változott.

    

 

Förmedvény, Blikk magazin

xx. évfolyam Lezginka hava

Úgy tűnik, a Parenchima Színház művészeti vezetője, Yaszeli Mizo újabb képtelenséggel hívja fel magára a figyelmet, ami már minden abszurditások túlmegy. Mindössze három hetes munkával színre viszi egy soha nem hallott nevű szerző, bizonyos von Varsányi „az Öreg Pipás titka” című pszichodrámáját. Ez még önmagában nem is lenne képtelenség, azonban Mizo ezúttal úgy döntött, hogy a szerepek egy részét nem is emberekre, hanem állatokra osztja ki. Az előadás bemutatója szombat este lesz, tehát pontosan még nem tudjuk, milyen állatok szerepelnek a darabban, de az már a tegnapi főpróba egyes részei alapján egyértelmű, hogy a Bolondos Gróf szerepét egy kacsa alakítja (igen, kedves Olvasó, egy kacsa és ez nem kacsa, lásd a fényképünket). Kíváncsian várjuk a bemutatót, azonban a pletykákból már körvonalazódik, hogy Mizo most sem bánik kesztyűs kézzel a dráma karaktereivel. A főpróbán például a Bolondos gróf szenilitását azzal is kiemeli, hogy miközben könyvtárában a létra tetején olvas, a feneke alatt egy bilinek szánt vödör látható.