SZILÁGYI DOMOKOS VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Parafrázisok

Viola de genere Exiguum: Tél-búcsúztató (Ősz szele zümmög)
Viola de genere Exiguum: Tanulás
(Tavasz)

Összevont közmondások

Elisabeth d. g. Arrabona közmondásai
Viola d. g. Exiguum közmondásai

Művek:

Parafrázisok

Viola de genere Exiguum:

Tél-búcsúztató (Ősz szele zümmög)

Hópihe olvad,
Csepereg a hólé.
Zima koma poharán
Elfogy a bólé. 

Süt a nap odakünn,
Elül im a szél.
Sompolyog a lator:
Eloson a tél.

 (az eredeti:)

Ősz szele zümmög,
aluszik a nyár már,
aluhatnál, falevél,
hogyha leszállnál.

Aluhatsz, falevél,
betakar a tél,
reggel a kacagás
az egekig ér.

 

Viola de genere Exiguum: Tanulás (Tavasz című versére)

Téli reggel kel a nap
tanulja a ragyogást,
ablak alatt hóember
tanulja a vacogást.

Forrósodik a tokány
tanulja a rotyogást,
félszeg diák, ha felel
tanulja a motyogást.

Sárkány röppen magasra
tanulja a lebegést,
sűrűdik a kocsonya,
tanulja a remegést.

Rejtőzködik a bomba
tanulja a ketyegést,
boglya mögött ifjú pár
tanulja a hetyegést.

Nyúlcipőt vesz a futó
tanulja a kocogást,
festi magát a bohóc
tanulja a kacagást.

Mankójával a sánta
tanulja a bicegést,
hasraesik azonmód
tanulja a sziszegést.

(az eredeti:)

Tavasz

Zöldülni tanul a fű,
nő-növekszik egyre, nézd!
S mit csinál a napsugár?
Tanulja a napsütést.


Bólogat a hóvirág,
szél tanítja rá - no nézd!
Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.


Hazaszáll a fecskepár,
s szúnyogoknak hada, nézd!
Még csak zirrenni se mer,
tanulja a remegést.


Zörögni is elfelejt
erdő alján a haraszt,
némán figyel: a világ
most tanulja a tavaszt.
 

 

 

 

Összevont közmondások

Elisabeth d. g. Arrabona közmondásai:

Beletörött a bicska a zsebembe.
Alamuszi macska kerülgeti a forró kását.
Hamar munkához idő kell!
Aki át mond, mondjon ó meg át is.
Ki mint veti ágyát, úgy arat.
Rossz lóra dobta a gyeplőt.
Kövér lúd disznót győz.
Éhes disznó makkal erőszakoskodik.
Feni a foga fehérjét!
Fülén be, farkán ki.
Füstbe ment láng.
Hol van már a tavalyi teli hócipő?
Felvitte az Isten lábát!
Vén kecskének sós a levese.
A lónak négy lába van, mégis túros a háta.
Ég a keze alatt a munka temetése.
Tartozol az ördögnek egy feleséggel!
Fél lábbal forog a sírjában.
Sóbálvány mehet a sóhivatalba.
Lassú víz is lefolyik a Dunán.
Megtalálta a zsákbamacska foltját.
Hosszú fül, rövid ész
(Bartolits Ákos zanzája, alkalmazva tenmagára)
Vigyázzunk, nehogy kibújjon a lóláb!

(Bartolits Ákos zanzája, alkalmazva tenmagára)

 

Szilágyi Domokos közmondásai:
 
A szerelem sötét verem. 
Ergo: aki másnak vermet ás, az szerelmes.
Jobb soha, mint későn.
Egyik tizenkilenc, a másik eb.
Jóból is megárt a sokk.
Jobb ma egy túzok, mint holnap egy veréb.
Ki-ki úgy üdvözöl, ahogy tud.
Szórakozás után édes a pihenés.
Átesett az érem túlsó oldalára. 
(Mármint Bajor, a numizmata.)
 
A szó megmarad, az írás elröpül. 
(Vö. Utunk: Levélváltás)
A szó elröpül, a sírás megmarad.
Írót tolláról, olvasót írójáról.
Aki papír közé keveredik, megeszik a szerkesztők.
 

 

Viola d. g. Exiguum közmondásai

Kinyílt a bicska a zsebemben és beletört.
Kemény fából faragták a vaskarikát.
Szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, és magyarázza.
Aki bottal köszön, annak doronggal felelnek, aztán üthetik vele a nyomát.
Nagy fába vágta a fejszéjét maga alatt.
Felkavarta az állóvizet, hogy zavarosban halászhasson.
Senki sem tud kibújni a saját bőréből, ezért mindenki a maga bőrét viszi a vásárra.
Azt se tudja, eszik-e vagy isszák, de nem kap mást.
Minden jóban van valami rossz. Ezért jóból is megárt a sok.
Amelyik kutya ugat, abból nem lesz szalonna.
Zsákbamacska nem fog egeret!
Átesett az állatorvosi ló túloldalára.
A lónak négy lába van, mégis nagy a feje.
A macska is szereti a halat, de kerülgeti a forró kását.
Nagy halnak még a sült hal is a szájába repül.
Lenyeli a békát, hogy a béka feneke alatt lehessen.
Vak tyúk is ért az ÁBC-hez.

Rossz pénz nem vész el, mert ismerik.
Fél lábbal a sírban van. És meg is fordul benne.
Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik, következésképp aki nem követ el hibát, az ne is egyék.
Az ördög nem alszik, mert veri a feleségét!
Ember az embernek báránybőrbe bújt farkasa.
Olyat mondok, hogy magam is megbánom, mert kettő lesz belőle!
Két tűz között ne játssz!
Későn jövőnek lerágott csont az ebédje
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik a mécses.

Egyik szemem sír, mert szálka van benne.

Közmondás-szillogizmusok:

Hallgatni arany. / Ki korán kel, aranyat lel.
Ergo: Ki korán kel, hallgat.

Mindenkinek megvan a maga baja. / A baj nem jár egyedül.
Ergo: Az ember társas lény.

Aki dolgozik, az nem ér rá pénzt keresni. / Aki nem dolgozik, ne is egyék.
Ergo: Akár dolgozik, akár nem dolgozik, mindenképpen éhen hal.

Az idő pénz. / Aki időt nyer, életet nyer.
Ergo: Az élet pénz nélkül nem nyerő.

A türelem rózsát terem. / Nincsen rózsa tövis nélkül.
Ergo: tövises erény a türelem.

És végül néhány katakurd gyöngyszem:

(lásd: katakurd túlélőfüzet.)

"Szitában a víz, havárban a szó meg nem áll."/ "Esze-rövidnek nyelve a hosszú."
"Rövid, mint a bagamér béke"

Összevonva:

A havárnak rövid az esze, mint a bagaméri béke.


"Megfújta, mint jámbor triőr a szerpentet." / "Becsületes, mint egy parkolóőr"

Összevonva:

Megfújta a parkolóőr, mint jámbor triőr a szerpentet.


 "Bámul mint havár a keláti pinceajtóra." / "Ha így haladsz, akár a századik pinceajtóig is viheted."

Összevonva:

Bámul, mint egy havár a századik pinceajtóra.