SIGNORET, EMMANUEL VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Műfordítás

Juc Villageois: A mitosz (A mitosz c. versére)

Művek:

Verstorzítás

Juc Villageois: Emmanuel Signoret: Felhők

Emmanuel Signoret: Felhők
André Gide-nek

Hatalmas nagy, fehér felhő ölén ringva
Hová sziklák kék csúcsairól rugaszkodnék,
Mint gyermek, jeges lég áttörését vágytam,
Hogy fák koronáját és harangokat ráznék.

Vérzivatar áztatta felhő árnyában,
Fölöttem a Kereszt s szent, jámbor lámpások,
Reszketek, ha villámmal moraja harsan –
Anyám mellett tépegetett ördögszem-szirmok.

Utam, babérfa alatt ülve, véget ér,
Épp csak borzoltam porát, lábam vonszolom,
Hol a babérrózsa, fűzfát s jázmint kísér,
Zengő mennydörgésre, leteszem a lantom.


Daphné : poèmes [versek] – 1894 c. kötetben

(az eredeti)

Les nuages
à André Gide

Sur les flancs d'un nuage énorme et blanc, bercé
Où je m'élancerais du sommet bleu des roches,
Tout enfant, j'ai rêvé de franchir l'air glacé,
En ébranlant les cimes d'arbres et les cloches.

Sous un nuage au sang de l'orage inondé,
Au pied du Crucifix et des lampes pieuses,
Tremblant en entendant la foudre, au loin, gronder,
Près de ma mère, j'effeuillais des scabieuses !

Assis sous le laurier, au terme du chemin
Dont mon pied intrépide a soulevé la poudre,
Joignant le laurier-rose et le saule au jasmin,
Je pose enfin ma lyre sainte - au son des foudres !


in Daphné : poèmes – 1894