WILLIAM SHAKESPEARE VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Parafrázisok

Judith Imperiosa: Az vagy csak... (a VIII. szonettre)
Judith Imperiosa: Jókedvű lelked... (a X.
szonettre)
Judith Imperiosa: S. az S. (az XVIII. szonettre)
Judith Imperiosa: Pörbe oldozom, bajomnak áll
(a XXXV. szonettre)
Judith Imperiosa: V.L. - nek (a LXXV. szonettre)
Viola de genere Exiguum: Beolvasós szonett (a LXXV. szonettre)
Judith Imperiosa: Sújtom, kísérem... (a LXXXIX.
szonettre)
Judith Imperiosa: S. Szilárdnak, aki a... (a CXLI.szonettre)

Drámák

Attila de genere Catus: Telmah (Hamlet)
Stephanus Bartolits: Jancsi és Juliska (részlet) (Rómeó és Júlia)

Irodalmi apróhirdetések

Elisabeth de genere Arrabona: Hamlet
Viola de genere Exiguum: III. Richárd

Komprimált költészet

Viola de genere Exiguum: Lenni vagy nem lenni (Hamlet - Monológ 2 sms-ben)

Művek:

Parafrázisok

Judith Imperiosa: Az vagy csak

Az vagy csak mint a nőtlen férj frigye.
Egyetlenem, e dús, bús, kimért nő  mért senki néked?
Mért vagy te, aki bántja, mikor szelíden vár
társas mézet ami új s édes kínnal-gyönyörrel éget.
szövegtelen kölcsönös, egybezsongó kéjt,
ami boldogan simul s összhangja s egysége dal, zene?
A hitves mind korhol amiért dala rossz.
Csak egymásnak ront a  húr, zene s ütemek.
Ha gyermekként szereted mért fáj?
Füledet milyen dallammá fogadod?
Halld, magadban méz éneked kéjre felelget:
azt zengi, hogy rendben.

(az eredeti)

VIII. szonett

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?
Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár
Mért szereted azt, ami kínnal éget?
Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?
Ha egybezsongó ütemek kimért
Frigye, összhangja bántja füledet,
Mind csak korhol, szelíden, amiért,
Nőtlen, te, rossz a társas-éneked.
Halld, egymásnak mily édesen felelget
Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,
Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek
Dala egyetlen dallammá simul:
Szövegtelen dal, s dús egysége csak
Azt zengi, hogy magadban senki vagy./

 

Judith Imperiosa: Jókedvű lelked

Jószívű lelked csupa düh

S annyi épületet megszállt,

hogy az a…!

Úgy nő benned a szégyen, hogy
rombolod a szépséged is.

Mondd szép volna mint a …

Vagy csak szelíd szívem kér?

Bálványa bár tovább változik.

Javítsd a lelkem a tiédben,

hogy nemzz magad is,

fagy és gyűlölet ellen,

Légy ki lehetnél magadhoz,

s folyton veled lakjék akit Te … sokak.

Könnyelmű magadhoz oly szíves vagy!

Változz szebben!

Fő-tiszted hogy szent vagy,

legalább nincs gyilkos külsőd!

Lázadsz mert szeretnél…

Valld be, óh!

Szeretnél utódot- hadd éljen!

(az eredeti)

X. szonett

Szégyen! Mondd, hogy nincs nő, akit szeretnél,
Te, ki magadhoz oly könnyelmű vagy;
Vagy valld be, sokak bálványa lehetnél:
Annyi szent, hogy a lelked csupa fagy.
Mert úgy megszállt a gyilkos gyűlölet,
Hogy folyton lázadsz magad ellen is,
Csak rombolod a szép épületet,
Bár fő-tiszted az volna, hogy javítsd.
Óh, változz, s lelkem veled változik!
Szeretetnél szebben lakjék a düh?
Légy, mint a külsőd, szíves és szelíd,
Vagy legalább magadhoz jószívű:
Nemzz utódot, szívem is kér, - hadd éljen
Szépséged tovább benned s a tiédben.

 

Judith Imperiosa: S. az S.

- Ember! Mondjam mind?
- Ne mondja!
Halál nyugodt versem az rád csap,
hisz él, s vadabb a lélegzete.
Nőssz szél?

Társad méz arca mindaddig szép,
míg nem rútítja örök szépséged rossz szeme.
Néha a szeme vakon, de gyújtva benne
ragyog, s ég, s fátyolos.

Örök május bérlete rendre átfakul,
s máskor üde árnya időkön túl oly dalokban él...
Válik a nem túl széptől, s másodbirtokát veszíti.

Ahogy a nyár bimbaira ... ahogy ...
Arany nyarad nem te vagy.

Élsz te? Vagy te?
Hulla rövid a nap!

(az eredeti)

XVIII. szonett

Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptől a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban nőssz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.

 

 

Judith Imperiosa: Pörbe oldozom, bajomnak áll

Polgárháborúban túlzott önkényed tüskerák;
benne rút árny, iszapbűneid forrásban.
Keserű vétkedet rontva tévedünk.
Tolvajomnak értelmezem magam.
Ezüst hold felhőselyme alatt vagyok és véd mert az a...
Édes tetteit szívemmel magyarázom … bármit : képbe mentéssel.
Van gyűlölet, él ! Így suhan a rózsán, hogy „ssssss, bimbó!”
Kényszerére oly Nap száll... Bánkódj is szívem!
Szerelemügyész cinkosa, érzékiségedet ím túlzom.
Ne mind , mert én zárom elé!

XXX
V.

 

(az eredeti)

XXXV. szonett

Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van
A rózsán, ezüst forrásban iszap;
Nap s hold elé felhő és árny suhan
S rút rák él a bimbó selyme alatt.
Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom
S így oldozom önkényed tetteit,
S magam rontva vétkedet magyarázom
S túlzott mentéssel túlzom bűneid:
Értelmezem érzékiségedet
(Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll
Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet
Benne oly polgárháborúban áll,
Hogy kényszerére keserű bajomnak
Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.

 

Judith Imperiosa: V.L. - nek

Koldus elmém harcban él és néha fél is ,
a világ nem mindig csupa fűszeres boldogság és nincs idő ...
Kapok is majd ? Csordultig tölts ! Miattad be' szomjazom !
Fösvény vagy mint a ... ! Még akarok !
Láss ! Szegény részeg vagyok kit büszke arcod temet el.
Királyi pillantásod (kincsemet) csak azt kaptam gazdag lelkemért.
Csak szeretném tőled a gyönyörzáport s sorvadok :
a testnek tavaszi varázsa majd' megöl!
Más gondja : pénze mit ellop; azon kenyér a földnek; örök fény; miegymás ...
Nekem az, hogy légy az enyém !
X.X.

 

Viola de genere Exiguum:

Beolvasós szonett

Az vagy nekem, mi hajónak a lék:
Eláraszt, aztán mélybe húz a tenger;
Tán továbbúszik néhány percig még,
Végül alászáll, míg pár halat felver.
Az vagy nekem, mi halnak a levegő:
Fulladok víz nélkül, tátogok csupán,
Az vagy nekem, mi epének epekő,
Cipőben kavics, bolha a ruhán...
Minő varázs volt, mi hozzád lökött?
Miért kötöttem hozzád sorsomat?
Hogyan lehettem ennyire lökött,
Feladván régi szabad-voltomat?
Királyi gazdagon koldus-szegény:
Mindig részegen, mert nincsen remény.

(az eredeti)

 LXXV. szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg.
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
Egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is adhatok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

 

 

Judith Imperiosa: Sújtom, kísérem

Sss

Azért ahogy ismerlek túlprofán kedvesem,
Fogadok már félannyira se gyűlölsz.
Elhagytál, sújtasz. Bánt a változás
S hogy rögtön én védekezem.
Nem érted, mert a szavam biceg.
Régi magam menti neved,
Magam vagyok mint akit…
Édes ajakam kívánd meg...
Leszek szabad rab hogy bántson.
Nem hibáztam,  megszeretnem útjaid
S sánta vonzalmunk nem sértés.
A harcot ürügye  temeti magába.
Nem eszem  hogy ne...
Mondd érveid lábam ellen,
Mondd te rám , ne idegen fecsegje ki.
                           Ellen

 


(az eredeti)

LXXXIX. szonett

Mondd, hogy azért hagytál el, mert hibáztam,

S a sértés rögtön menti rab eszem;

Mondd: sánta vagyok, s már biceg a lábam;

Érveid ellen nem védekezem.

Hogy sújtasz rám, félannyira se bánt

A változás ürügye (kedvesem),

Mint ahogy én sújtom magam! Kívánd,

S nem ismerlek meg, s leszek idegen:

Nem kísérem útjaid, ajakam

Édes neved magába temeti,

Hogy meg ne bántson (túlprofán) szavam

S régi vonzalmunk ne fecsegje ki.

Harcot fogadok érted magam ellen,

Akit te gyűlölsz, nem szabad szeretnem. 

 

Judith Imperiosa: S. Szilárdnak, aki a...

zsenge szívemnek érzéki gőgöd bolond élvezet
hibád : látvány = öt: egy… az annyi
fülemnek gúnyos cinkosa dalodban
mit nem ment egy érzék sem, és te ?
mily rengeteg embert büntet hogy szeretlek: öt szívet
de gyönyöreid ellenére a bőr szolgaságából
az alsóbb szellemmel bajt őriz
nyelv mely csak látszat
bűnbe hídd mit orr megvet
esküszöm nem csalt meg, és üdvnek társa lesi
hisz érzem szeret aki nem tudja de szemem rabja
hogy az a jobbágy aki e lakomára nem lett jó

 

(az eredeti)

CXLI.

Esküszöm, nem a szememmel szeretlek,
Hisz az tudja, hibád mily rengeteg;
Szívemnek jó, mit gúnyos társa megvet,
A látvány ellenére az szeret.
Fülemnek nem élvezet a dalod,
S a zsenge bőr, alsóbb gyönyöreid
Cinkosa, s orr és nyelv nem lesi, hogy
Érzéki lakomára csak te hídd:
De öt szellemem, öt érzék, ki nem ment
Szolgaságából egy bolond szívet,
Mely szilárdnak őriz egy látszat-embert,
Ki gőgöd rabja és jobbágya lett.
De annyiban üdvnek érzem e bajt,
Hogy az büntet meg, aki bűnbe csalt.

S. Szilárdnak aki a…

 

Viola de genere Exiguum:

Shakespeare: Lenni vagy nem lenni
Hamlet monológja 2 sms-ben

Jobb-e a lét, mint a nemlét?
Épp ezen tűnődtem nemrég.
Ha utána nem jön álom,
Úgy komálom a halálom:

Nincsen semmi para, szivi,
Jöhet is a harakiri!
De ha a lét meg nem szűnik,
Úgy a merszem prompt eltűnik!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(az eredeti)

Hamlet monológja (Magyar)

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Meghalni – elszunnyadni – semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni – elszunnyadni – és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,
Ha majd leráztuk mind e földi bajt,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a nyomort oly hosszan élteti
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit,
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,
Útált szerelme kínját, pör-halasztást,
A hivatalnak packázásait,
S mind a rugást, mellyel méltatlanok
Bántalmazzák a tűrő érdemet
Ha nyúgalomba küldhetné magát
Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,
Izzadva, nyögve élte fáradalmin,
Ha rettegésünk egy halál utáni
Valamitől – a nem ismert tartomány,
Melyből nem tér meg utazó – le nem
Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a
Jelen gonoszt, mint ismeretlenek
Felé sietni? – Ekképp az öntudat
Belőlünk mind gyávát csinál,
S az elszántság természetes szinét
A gondolat halványra betegíti;
Ily kétkedés által sok nagyszerű,
Fontos merény kifordul medriből
S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen!
A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba
Legyenek foglalva minden bűneim.

Arany János