Hasából menten kipördült
Jó Sanoj, s úgy repüle,
Hogy a talaj nagyot döndült,
S megfájdult az ülepe.
Mondá Bhaga: "Most már tényleg
Kelj az útra, jó fiam,
Evininnek híven mondd meg:
Még negyven nap hátravan."
Ezúttal nem tétovázott,
Ment szaporán jó Sanoj,
Mígnem dupla táblát látott:
Jobb: Evinin, bal: Hanoi.
Naná, hogy most jobbra indult,
Evininbe egyenest,
Persze, közben picit izgult
Nem kap-e bal egyenest.
Kiállott az agórára,
Így dörgött Sanoj szava:
"Bűneitek szánva-bánva,
Térjetek meg, vár Bhaga!"
Ám ekkor az omri előtt
Vidor lett a nép nagyon,
Taszigálák, csípkedék őt,
Jó, hogy nem üték agyon:
Sanoj mégis rezzenetlen
Hirdeté az Úr szavát,
Prédikála ernyedetlen,
S a szél elvivé – szagát...
"Olyan bűnös ez a város,
Mint Amodos s Arromog,
A vétketek igen káros,
Rátok dűlnek a romok."
Romok alatt húsotokból
Pép marad csak, semmi más,
Átsülve a tűzesőtől:
Rémes lesz a pusztulás!
Ennek már fele se tréfa,
Böjtöt hirdet Evinin,
Király, szolga, ember, állat,
Zsákot ölt Kant-a-ridin.
Sírnak-rínak, egész éjjel,
Imádkoznak reggelig.
Sanoj közben lomha kéjjel
Ítéletet mond nekik.
Így dolgozott Evininben
Sanoj három napon át,
Megtérített addig minden
Lakost, urat, katonát.
|