Stephanus Bartolits
királyi bibliokiber és botcsinálta kritikuss:

 

A cserélhető műfaroktól az űrcsocsó golyójáig - avagy bestseller-lecsó cukkíni nélkül

Gondolatok egy sikerkönyv Vastag Margó-jára

 

Ismét új sikerkönyvet dobott a piacra hajdani Parenchima Szindikátus kiadó tíz éve megalakult jogutóda, a Symposion Társaság. A piac ebbe a dobásba is belerendült, a könyvből még kiadása előtt hét nyelven hárommillió példány fogyott el, a megjelenés napján pedig már hajnali hat órakor több ezer ember ácsorgott a kiadó előtt, hogy hozzájusson a már nyomdai úton dedikált példányokhoz.

Érthető a siker, a Sz.T. újabb műve nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy osztentatívot húzzon a távol-keleti kultúrkör meditatív gondolkodásmódja és a mai euro-amerikai életmód túlvajazott, cukkínimentes sivársága között. Az ív briliánsra sikeredett, az Olvasó azt sem tudja, hová kapkodja a fejét a váratlan fordulatoktól, melyek annak ellenére, hogy látszólag nem vezetnek sehova, világosan megfogalmazzák. Hogy mit is? Hát azt a gondolati síkot, mely Laoshi nagy bölcseletétől ("Az a lényeg, ahol vagy, amilyen a környezeted, úgy élsz"), Andy Vajna whiskyspohárba töltött szivarjáig tart. Ez a gondolati sík görbül meg az Sz.T. legújabb művében oly módon, hogy az űrcsocsó kozmikus labdájává zsugorodjon, majd egy újabb társadalmi fricskával kitelesedjen a cukkíni nélküli lecsó gasztronómiai lehetetlenségében, ami már tulajdonképpen a mai kultúrában eluralkodott bhagaizmus teljes elvetését sugallja az Olvasó számára. Sugallja, írom, de ugyanakkor azt is látni kell, hogy maga a bestseller sem más, mint a populista, társadalmi mondanivalójában kiüresedett bhagaizmus egyik gyöngyszeme, vagy legalábbis annak jól sikerült paródiája. A szerző gondosan válogatta meg figuráit, ahol egyaránt szerepelnek valós és kitalált személyek. A valós személyekről - Ináról, Pepéről, Bhagáról - nincs is mit mondani, hiszen jól ismerjük őket. Sokkal érdekesebb a kitalált személyek megejtően valósághű karaktere. Andy Vajna, a mesterségesen szintetizált filmrendező szimbolikája tökéletesre sikeredett, annyira, hogy akár létezhetne is. Ugyancsak mély filozófiai gyökereket feszeget a hipotetikus, Einstein nevű tudósról szóló okfejtés, aki nem hallgathatta az egyetemen saját felismeréseit, így nem is tudta továbbfejleszteni azokat. Milyen apró dolgokon is bukik el a világ! Nem úgy, mint Lao-ce, vagy tanítványa, aki már túltette magát azon, ki is ő valójában, ami egy kitalált figurától azért valljuk be, nem is egy kis teljesítmény.

Ennek ellensúlyozásaként a valóság hús-vér teremtménye a Peckesített Willendorferrel ékesített cicicicus, aki egy pillanat alatt visszaránt minket a mély gondolatok világából a földi valóságba, ahol valóban a legfőbb probléma a minduntalan felmerülő műmellválasztás kérdése. Ugyancsak megejtő valóságelem a könyv indítása is, a cserélhető farok és az időgép közötti allegorikus kapcsolat megéneklése is, mint az egyetlen lehetőség, mely visszavisz minket a bhagaizmus romlottságából a távol-keleti gondolkodás világába. Mindebbe még belefért Ina és Pepe szerelmének a megéneklése is, mely minden nehézség ellenére is (lásd: "a Geci, elnyomott"), törvényszerűen révbe ér és a 10 ezer pontos álomhatár elérésében csúcsosodik ki.

Hogy a meghúzott osztentatív végül is hová vezet, az persze kérdéses. A kínai agyagkatonák cserélhető farka és az űrcsocsó golyója között lévő fényévekben mérhető távolságot viszont láthatóan egyetlen olyan vonatjeggyel sikerült legyőznie a szerzőnek, melyben a Goudát Houdának ejtik. És ez sajtos, igaz.