Elisabeth
de genere Arrabona:
Recenzió a Nyáriháziról
avagy a mustárban végződő lófarok
Az
Ínyesinas 2010. szeptemberi száma meglepetést váltott ki a katakurd
irodalom kedvelőinek körében. Elsősorban azért, mert már nagyon régen nem
jelent meg ilyen terjedelmű írás, másrészt a meghatározhatatlan stílusú mű
igazi csemegének számít a katakurd olvasók számára.
Egyelőre
cím nélkül jelent meg a Symposion Társaság kollektív műve, s a folyóirat
szerkesztője mindjárt feladatul tűzte ki a cím kitalálását, ám az
időközben ráragadt Nyáriházi cím verhetetlennek tűnik.
Mielőtt az
írásra rátérnénk néhány szó a megjelenés körülményeiről: a korszellemnek
megfelelően a mű on-line változatban elérhető a
www.katakurdisztan.hu
honlapon. Irodalmi körökben szokatlan módon a webes változat megelőzte a
folyóirat megjelenését, ami egyébként összehangoltan jelent meg a fali- és
az elektronikus postaládákban. A nagy e-book láncok is érdeklődést
mutatnak a mű iránt. Megbízható informátorunk szerint karácsonykor már
e-bookunkon pörgethetjük a lapjait.
A mű Round
Robin technikával készült. A lazán összefűzött 11 fejezetben a szerzők egy
több szálon futó történetet szövögetnek, hol színesebben, hol kevésbé
színesen, s mikor már úgy gondoljuk, épp elég szál van befűzve, újabb
szálak újabb színeket melíroznak a szövetbe.
...Figyelem!
Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is
szerepelhet!
Az alaptörténet, hogy két lúzer turista egy agyagló "faroknyílásán"
keresztül átjut az agyaghadsereget készíttető első kínai császár korába.
Ám kiderül, hogy mindez csak egy újabb lúzer regényének részlete, aki épp
alkotói válságban van, mert ötletadója, a húga épp durcizik valahol.
Ám nemsokára világos lesz, hogy mindez egy még újabb lúzer filmjének a
szinopszisa.
De nem érdemes elkeseredni, jő a halivúdi vég: mustár és sajt van elég!
Összefoglalva: Világ lúzerjei a
lófarában, egyesüljetek!
...Itt
a vége a cselekmény részletezésének!