LEVÉL A SVÉD AKADÉMIÁNAK

Tisztelt Svéd Akadémia!

Tisztelt Per Wästberg Úr!

 

Keserűséggel tölt el a tudat, hogy Önöknek szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz a 2010-es irodalmi Nobel-díj odaítélése. Mivel druszám és T. T.-monogramtársam, Tomas Tranströmer a fő esélyes – a fogadóirodák szerint -, szinte úgy veszem, mintha én nyerném el a díjat. Amennyiben erre az álláspontra helyezkednek, kérem, ne itthoni, hanem munkahelyi címemre küldjék az értesítést, mert csip-csup ajánlott szelvények miatt nem szeretek a postára caplatni.

            Amennyiben gondjaik nem oszlanának, ne tököljenek tovább! Semmi értelme újra szavazgatni, ha egyszer e tradicionális, idejétmúlt megoldás zsákutcába vezet. Támaszkodjanak bátran azokra az építő javaslatokra, amelyek sorában az enyémnél többre nincs is szükség. Meleg szívvel ajánlom figyelmükbe azt az alkotó kollektívát, mely egy évtizednél is hosszabb műhelymunka után nemrégiben készült el kardinális opuszával, a Nyáriházival. A jobbnál jobb szegmensekre bomló műre a vezető irodalomszakmai orgánum, az Ínyesinas már címében is kettős, viharos igent kiáltott: -yes- és -si-! (Vö. Ínyesinas.) A dramatikus elemekben gazdag, lírai jellegű esszépróza, mely a filmforgatókönyv műfajába sorolódva teljesíti ki páratlanul újszerű, a közösségi problematikát és a személyes létteret egyként felölelő philosothriller kvalitásait, bővelkedik a forradalmian revelatív stiláris összetevőkben. Példaként említve:

            L. Ékes Zsuzsa az ÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚHHHHHHÁÁÁÁÁáááááááá-val elsőként hoz hírt a farok alatt megközelíthető lóbenső eddig fájóan nélkülözött nyelvi univerzumáról. Pá-Pszí Szilviával az élen valamennyi szerző vakmerő névelőhasználatról tesz tanúbizonyságot, szinte szórják a határozott és határozatlan névelőket. A lány, a pálya, a császár, A ttila, A nna: alig tudunk betelni a verbális innovációkkal. A – Győry Erzsy szavával élve – regényszenzáció, mely – mint Kardosh Judith szerényen tudatja – azonnal az O’Henry-díjig és tovább szárnyalt, S. Zentei Bója tollán a helyes táplálkozás (kínai nagy falat) kérdéskörét is magába olvasztja, Art-Ollós István a huj sz nyim orosz szószerkezetre rájátszva interlingvisztikai bűvészmutatványokkal is elkápráztatja az érdeklődőt. Juc-Ezt McEsherüli a sortávolság-poétika reformereként reprezentálja az alkotóközösség magrittegyletét.

            Az Egyelőre cím nélkül című fenomena fölényesen vezeti az irodalmi nemzetek sorában méltán élhelyet kivívott katakurd könyvesbolti hálózat sikerlistáját, és már Magyarországon is szólva lett Nagy Bernadettnek az Írók Boltjában, hogy toplistájuk éléről pöccintsék le az oda nem illő Estit, és az elkopott Esterházy helyébe a zúdulat-szépségű Nyáriházyt iktassák.

            Tisztelt Svéd Akadémia! Amennyiben az Önök skrupulózus erkölcsi mérlegelése szerint nem szerencsés, ha a társalkotók egyike száll síkra a szóban forgó örökbecs díjazása mellett, úgy a decemberben esedékes díjátadást követően az engem megillető, mintegy 44 millió magyar forintnak megfelelő részösszegről készségesen lemondok, kérve, hogy ezt a neves showwoman, Follinus Anóka bankszámlájára utalják.

            Maradok teljes tisztelettel:

 

Tarján T., A Más

 

U. i.: Noha az irodalmi Nobel-díj kétszeri elnyerésére még nem volt példa, a Wästberg úr vezette zsűri nehéz munkájának távlatosabbá tétele érdekében jelzem: kamara-jelleggel körvonalazódik a Téliházi gondolata!