Keserűséggel tölt el a tudat, hogy Önöknek
szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz a 2010-es irodalmi Nobel-díj
odaítélése. Mivel druszám és T. T.-monogramtársam, Tomas Tranströmer a
fő esélyes – a fogadóirodák szerint -, szinte úgy veszem, mintha én
nyerném el a díjat. Amennyiben erre az álláspontra helyezkednek,
kérem, ne itthoni, hanem munkahelyi címemre küldjék az értesítést,
mert csip-csup ajánlott szelvények miatt nem szeretek a postára
caplatni.
Amennyiben gondjaik nem
oszlanának, ne tököljenek tovább! Semmi értelme újra szavazgatni, ha
egyszer e tradicionális, idejétmúlt megoldás zsákutcába vezet.
Támaszkodjanak bátran azokra az építő javaslatokra, amelyek sorában az
enyémnél többre nincs is szükség. Meleg szívvel ajánlom figyelmükbe
azt az alkotó kollektívát, mely egy évtizednél is hosszabb műhelymunka
után nemrégiben készült el kardinális opuszával, a Nyáriházival.
A jobbnál jobb szegmensekre bomló műre a vezető irodalomszakmai
orgánum, az Ínyesinas már címében is kettős, viharos igent
kiáltott: -yes- és -si-! (Vö. Ínyesinas.) A
dramatikus elemekben gazdag, lírai jellegű esszépróza, mely a
filmforgatókönyv műfajába sorolódva teljesíti ki páratlanul újszerű, a
közösségi problematikát és a személyes létteret egyként felölelő
philosothriller kvalitásait, bővelkedik a forradalmian revelatív
stiláris összetevőkben. Példaként említve:
L. Ékes Zsuzsa az
ÁÁÁÁÁÁÚÚÚÚÚÚÚÚHHHHHHÁÁÁÁÁáááááááá-val elsőként hoz hírt a
farok alatt megközelíthető lóbenső eddig fájóan nélkülözött nyelvi
univerzumáról. Pá-Pszí Szilviával az élen valamennyi szerző vakmerő
névelőhasználatról tesz tanúbizonyságot, szinte szórják a határozott
és határozatlan névelőket. A lány, a pálya, a
császár, A ttila, A nna: alig tudunk betelni a verbális
innovációkkal. A – Győry Erzsy szavával élve – regényszenzáció,
mely – mint Kardosh Judith szerényen tudatja – azonnal az
O’Henry-díjig és tovább szárnyalt, S. Zentei Bója tollán a helyes
táplálkozás (kínai nagy falat) kérdéskörét is magába olvasztja,
Art-Ollós István a huj sz nyim orosz szószerkezetre rájátszva
interlingvisztikai bűvészmutatványokkal is elkápráztatja az
érdeklődőt. Juc-Ezt McEsherüli a sortávolság-poétika reformereként
reprezentálja az alkotóközösség magrittegyletét.
Az Egyelőre cím nélkül
című fenomena fölényesen vezeti az irodalmi nemzetek sorában méltán
élhelyet kivívott katakurd könyvesbolti hálózat sikerlistáját, és már
Magyarországon is szólva lett Nagy Bernadettnek az Írók Boltjában,
hogy toplistájuk éléről pöccintsék le az oda nem illő Estit, és
az elkopott Esterházy helyébe a zúdulat-szépségű Nyáriházyt
iktassák.
Tisztelt Svéd Akadémia!
Amennyiben az Önök skrupulózus erkölcsi mérlegelése szerint nem
szerencsés, ha a társalkotók egyike száll síkra a szóban forgó
örökbecs díjazása mellett, úgy a decemberben esedékes díjátadást
követően az engem megillető, mintegy 44 millió magyar forintnak
megfelelő részösszegről készségesen lemondok, kérve, hogy ezt a neves
showwoman, Follinus Anóka bankszámlájára utalják.
Maradok teljes tisztelettel:
Tarján T., A Más
U. i.:
Noha az irodalmi Nobel-díj kétszeri elnyerésére még nem volt példa, a
Wästberg úr vezette zsűri nehéz munkájának távlatosabbá tétele
érdekében jelzem: kamara-jelleggel körvonalazódik a
Téliházi gondolata!