ROUND ROBIN

Nyári Házi Feladat

avagy: Szaladjunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk! - Akko' szaladjá' Te!

 

 

Tartalomjegyzék:

A Round Robin felolvasása

1. Előszók - (Első fejezet) (Susanna de genere Elekes
2. Második fejezet (Judith Imperiosa)
3. Harmadik fejezet (Elisabeth de genere Arrabona)
4. Negyedik fejezet (Viola de genere Exiguum)
5. Ötödik fejezet (Stephanus Bartolits)
6. Hatodik fejezet (Silvia de genere Pápszi)
7. Hetedik fejezet (Janus Cuparius)
8. Nyolcadik fejezet (Thomas de comitatu Tarján)
9. Kilencedik fejezet (Attila de genere Catus)
10. Tizedik fejezet (Juc Villageois)
11. Tizenegyedik fejezet (Anna de genere Follinus)

 

 

 

Susanna de genere Elekes:

Előszó(k)  (Bocsánat, - előszavak! …próbálok értelmet kicsiholni belőlük!)

Az embernek (vagyis nekem) vagy van szerencséje, vagy nincs. Lottózhatnék, hogy legalább esélyt adjak magamnak, de nem teszem, hiszen egy ilyen ártatlan kis sorsolásban is én húztam a rövidebbet. Első lenni sok mindenben nagyon jó, sőt sokszor felemelő érzés, de most itt megáll a tudomány! Írjak valamit! Írjatok valamit! Írjunk valamit! Hát jó! Írok én úton, útfélen az agyam rejtett noteszába, láthatatlan tollam a láthatatlan tintát folyatja a láthatatlan papírosra. Gondoltam is, hogy egy ilyen láthatatlan írást küldök, de ahhoz varázsszemüveg kell ám! Aztán olyan meg senkinek sincsen! Azt nem igazi szemre kell tenni, hanem láthatatlan szemre.

Igen! A Láthatatlan Ember! (Paul Newman, micsoda film, micsoda férfi! Neki aztán voltak szemei, ráadásul eléggé láthatók is!) De kanyarodjunk vissza ide, mert most nincs itt az Álmodozások Kora… Na jé!... már megint egy film! Szóval írjak valamit? Hát tessék!

- Elértük Xiant és tőle húsz kilométerre lévő hatalmas csarnokot, itt van a nyolcezer agyagkatona. Bemegyünk a csarnokba, és rögön látjuk hosszú mélyedésben a katonákat. Rendesen csatarendbe sorakozva, illetve vonuló alakzatban. Félhomályban van minden. Kevés szobor van restaurálva, de az egész lenyűgöző. Itt vagyunk az egyik lónál, nézd a farkát!

- Máskor én a lovak elejét nézem, de ha akarod, vetek egy sanda pillantást arra is…

- Egy papírzsebkendővel tekerték körbe, hogy illeszkedjen a nyílásba. Tehát kiszedhető farok. Akkor én belenézek, hogy belül hogyan csinálták meg? Add a kezed! Benyúlok, és ránts ki, ha szólok! Ok, - Ok - benyúlok óvatosan. Simán befért a kezem. Érzek egy  …… ÁÁÁÁÁÁ ÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚHHHHHHHÁÁÁÁÁÁÁáááááááá

- Kell neked mindig nyúlkálni, meg régészkedni! Menjünk innen...  Még a végén kígyóval is találkozunk... Gyere fussunk!!!! Fúúúj, de büdös van...

- Mi ez? Mi ez? Hol vagyunk,? Ez egy árnyékszék, úgy látom! Milyen sok patkány van itt.

- Jajjjj….mik ezek az izék? Hová hoztál te engem! Szép dolog mondhatom! Első osztályú repülő, pezsgő, csupa kábítás, most meg bödös és patkányok. Még szerencse, hogy hosszú, fekete csador van rajtam, és így nem tudják megharapni a lábam.

- Ezek a patkányok büdösek, koszosak, soványak és eszik az ürüléket.

- Végre rájöttél te is. Olyan büdös vagyok.

- De hogy kerültünk ide? A lóban egy időgép lehetett, vagy ilyesmi.

- Mi van? Viccelsz? Micsoda időgép? Elég!! Őrültekkel nem utazom tovább. Követelem, hogy vigyél azonnal egy repülőtérre… Bánom is én! Elmegyek még állóhelyen is, csak ettől a bűztől szabaduljak!

- Ott jön egy ember. Megkérdezem, hol vagyunk! - Azt mondja Csou - ban  Csou ez Xian előző neve. Itt volt régen a főváros.

- Most mi van? Hol vannak a katonák? És hol a terepjárónk???? Te tényleg hiszel ebben az időgép micsodában? Ilyen nem létezhet a valóságban, csak a filmekben, meg a regényekben. Na jó! Forgatás vége! Megyünk haza!

- Itt van egy magtár, menjünk be, nézzünk körül. Van itt búza, és van patkány is rendesen. Ám nem olyan koszosak mint az előbbiek, szép kövérek. Mondom nekik, hogy hess, de fülük botját se mozdítják. Lehet, hogy így kéne tennünk nekünk is. Az a lényeg ahol vagy, amilyen a környezeted, úgy élsz.

- A bölcsességek könyvét otthon felejtettem, de látom, te tudsz egy párat… Most talán azt kéne kitalálni, hogy hogyan jutunk haza…

- Nyugodj meg! Azt hiszem ez az otthonunk. Ez egy egyszerű kis ház. Kereskedők vagyunk a Kr.e.: 300-ban. A nevem Li Szi. Te meg Li Szin, a húgom.

Alternatív folytatás:
Xian Lü levele Li Szi – nek…
 (Zsuzsanna d.g. Elekes tollából)

 

 

 

(Judith Imperiosa)

2. fejezet

 Nyújtózott egyet, megmozgatta az ujjait, kikapcsolta a gépet és elégedetten hátradőlt.

 Egész jól indul. Minimum egy O'Henry díj, de mindenképpen valami újabb trófea a vitrinbe.

 Nem nehéz  írni, mikor az embert elismerik:  mind a finnyás  kritikusok a lapnál, mind a széles olvasótábor világszerte, mindenki türelmetlenül várja már az új kötetet. Az önbizalmával sosem volt probléma. Még zöldfülű kezdő korában is biztos volt benne, hogy még sokra viszi. Persze úgy is lett.

Őszre el kell készülnie a végleges vázlatnak. Ha így halad, szépen, kényelmesen meg is lesz. Főleg ha Ina most is segít. Illetve …

 Nem mondhatni, hogy gyötörte a lelkiismeret-furdalás azért, hogy tulajdonképpen ellopta a húga ötleteit. Pedig, ha nagyon szigorúan vesszük, semmi-de semmi saját gondolat nincs a polcnyi sikerkönyvben, amit eddig kiadott.

 De hiszen még szinte kislány, és valószínűleg többnyire csak a saját kusza álmait meséli esténként, a teraszon, a jeges limonádé mellett. Hogy tudná egy magafajta lány ilyen mívesen megfogalmazni, kötetbe szerkeszteni a képzelgéseit? Ugye, hogy sehogy? Ötletei bárkinek lehetnek, de ahhoz már kell a komoly művészi tehetség, hogy formába öntse az egészet. Milyen ostoba gondolat volt, még az elején, hogy belevegye Inát is, őt is megemlítse!

 Bűbájos teremtés, de nevetséges lett volna egy gyereket társszerzőként megnevezni! Mennyi volt akkor? Tizenhárom-tizennégy éves? Valahogy úgy. Különben is, sose mondta, hogy részt szeretne venni benne. Sose tett szemrehányást. Ha bántaná a dolog, csak szólt volna! Tudja, hogy nem kell tartania tőlem. ŐT sosem bántanám.

 Majd, mikor hazajön a piacról, megkérem, hogy olvassa át, neki sokkal könnyebb kijavítania az esetleges helyesírási hibákat, no meg friss szemmel mennyivel egyszerűbb kiszúrni azt a néhány elírást, vagy egyéb dolgot, hiszen mindig így tesz!

 Szerintem kifejezetten élvezi! Biztosan szörnyen büszke arra, hogy a bátyja ilyen tehetséges, sikeres művészember.

 Megteszi, persze hogy megteszi! Úgysincs más dolga! Nem is engedném, hogy elmenjen dolgozni, micsoda ostoba ötlet, méghogy egy kávézóban, még csak az kéne! Mi a fene üthetett bele már megint? Ki tömi ezeket a baromságokat a fejébe? Gondolom, ki lehet az a szerencsétlen! De nem sokáig bolondítja szegényt! De nem ám, abban biztos lehet!

 Hol van már ez a lány? Már egy jó órája elment a nagy kosárral a karján, épp ideje lenne, hogy hazaérjen.

 Úszom egy jót a tengerben, és holnap írok még pár oldalt.

 

 

 

(Elisabeth de genere Arrabona)

 3. fejezet

A reggel még épp hogy elfoglalja napi helyét, mikor fiatal lány lép ki egy szépen gondozott kertből. Nagy kosárral a kezében, határozott léptekkel elindul a buszmegálló felé. Ruhája alapján inkább a villalakónak, mint bejárónőnek néz ki, no de ilyen korai időben a villák népe jobb esetben még alszik, rosszabb esetben épp, hogy lefekszik az éjszakai mulatozások után.

A határozott, gyors léptek a háztól távolodva egyre határozatlanabbak, egyre lassabbak. A kosár sem tűnik immár üresnek, inkább valami nehezebb pakk benyomását kelti. 

A lány megáll, zsebében kotorász. Kapása van? De nem, elszántan nyomogatja a telefon gombjait. Végtelen hosszú idő után álmos férfihang:

- Mi a pálya?

- Eljöttem! – suttogja a lány.

- Hogy mi? Ki vagy?

- Ez egy új mobil, mostantól ez leszek! Leléptem a bátyámtól. Írja tovább a regényét a nagyokos egyedül, nem segítek neki! Mit nem segítek, nem írom tovább az életművét helyette. Tőlem várja az ötleteket, utána ír valamit, és nekem kell rendbe hozni. Átolvastatja velem, hogy javítsam ki a helyesírási hibákat, közben újraírom az egészet.

- Mi van? Muszáj most? Dobj egy SMS-t, ha itt vagy Picim, most még durmolok egy keveset.

A lány kedvetlenül ejti vissza a telefonját a kosarába. 

- A geci,  elnyomott!  - morogja dühösen.

Órájára pillant, még 10 perc a buszig. Előkotorász egy laptopot a kosárból, de gondolatai jobban lekötik, mint a villogó képernyő tartalma.

Regény szenzáció! Az egész irodalmi élet arról beszél. Az írót sokan mondják barátjuknak, osztálytársak nyilatkoznak, régi barátnők találgatják, vajon miért nem ment el a díjátadásra. Húga, a butuska csitri vette át az első díjat is, ami az irodalmi életbe hirtelen berobbant regényéért (így kell mondani, ugye?) kapott. Új regényéről a twitteren nyilatkozik! Csipog! Mondja szellemes(ked)ve. Önéletrajzi ihletettség? Járt-e valaha Kínában? Én nem, de a húgom, a szemem és fülem: Li Szi vagy inkább Hi Szi a Pi Szi! Haha. Keresd a nőt! Vagy a férfit? Cherchez l’homme! Keresd a lomot!

Ha ismeretlen írónő jelenik meg a színen "érdekes" vagyis szabadszájú regénnyel, az egész szakma találgatni kezd, melyik neves férfi bújt női névbe. Mert bőrbe nem, kilóg a lószerszám! Stilisztikailag elemzik minden mondatát, vajon ki írhatta? Titokzatos nyilatkozatok keringenek: nem Laura nem vagyok, bár mindig szerettem volna Laura lenni. A Lauraság bennem van, olykor Liliként olykor Lauraként bukkan fel, vagy hattyúként úszik tehetségem tengerén!

A lány arcán  bosszús mosoly!

Gondolatai visszakanyarodnak a dolgozószobába: csodálkozhat majd, hogy nem jöttem vissza. Már tegnap megvettem az új SIM kártyámat. A régi az íróasztal fiókjában jelenleg nem kapcsolható! Eltelik egy kis idő, mire rájön! Nincs többé esti ötletelés, reggeli kéziratjavítás, csinálhat mindent maga! A Komoly Művészi Tehetség!

 A busz! Hangosan szuszog fel az emelkedőn! Felszállni rá! Új életet kezdeni! Nélküle? De hát ő nincs, csak én vagyok! Li Szi és Li Szin!

 

 

 

Viola de genere Exiguum:

 4. fejezet

- Idefigyelj! Én már borzasztóan unom ezt a kőkorszaki helyet. Unom a rizst és a kölest, krumplit szeretnék enni rántott csirkével és uborkasalátával!

- Szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy ez nem a kőkorszak. Már a bronzkoron is túl vagyunk, a vaskorszakban járunk. A történelem egyik legizgalmasabb idejébe vetődtünk: Csin Si király épp most jelentette be a világnak, hogy ő mostantól fogva nem egyszerű király, hanem fölséges uralkodó császár, azaz Csin Si Huang-ti. És hatalmas sikeres csaták után a világtörténelemben először épp most egyesítette Kínát. Máris rendelkezéseket adott ki, megszervezte a hatalmas ország közigazgatását, létrehozott 36 tartományt, amelyek élére kormányzókat és katonai parancsnokokat nevezett ki. A korábbi fejedelemségeket elválasztó falakat lebontatta, ezzel szemben az ország északi határán lévőket összeköttette és megerősítette, vagyis elkezdte építeni a Kínai Nagy Falat. Ezen felül pedig egységesítette a pénzt, a mértékegységeket, a kocsitengelyeket és az írásjegyeket.

- Elég, dugulj már el! Izé... A kocsitengelyeket miért?

- Hát, mert a kerekek nyoma belevájódik a földutakba, és ha egységesek a kocsitengelyek, akkor mindegyik szekér a többiek által kivájt nyompárban tud haladni - és természetesen adót, terményt, sereget szállítani a császárnak.

- Milyen jó, hogy sinológus is vagy! Te érzed ezt a szagot? Valami füstöl. Te jó ég! Tűz van!

- Könyvégetés van, kedvesem. A császár elrendelte, hogy el kell égetni minden filozófiai és irodalmi művet. Kizárólag a jóslással, orvoslással vagy földműveléssel foglalkozó könyvek maradhatnak meg. Na meg természetesen a saját császári könyvtára.

- Te, ez szörnyű! Erről a modern kori könyvégetések jutnak az eszembe! Nekem már nagyon nem tetszik ez a helyzet. Vissza kéne mennünk.

- Pedig azt még nem is mondtam, hogy kivégzések is vannak. A konfuciánus írástudókat állítólag élve elássák. De a legisták sem jártak jobban, úgy hallottam, hogy Han Fejt, a legnagyobb filozófusukat a császár rögtön a hatalomra jutása után kivégeztette.

- Na, hát pont ez kell még nekünk! Azonnal menjünk haza!

- Li Szin, kedvesem, fogalmam sincs, hogy ezt az időutat hogy lehetne visszacsinálni. De mivel a császár halotti lovának a farkát piszkálgattad, amikor idejutottunk, gondolom, valahogy be kellene jutnunk az építkezésre.

- Milyen építkezésre?

- Hát, ahonnan elindultunk... Az a bizonyos nyolcezer agyagkatona és a halotti város, amelyet higanyfolyók vesznek körül - a császár még csak pár éve fogott bele a hatalmas munkába, hogy méltó nekropoliszt emeltessen magának. Hegymagas síremlék lesz, hétszázezren dolgoznak rajta majd, mire befejezik. Hiszen láttad! Csak hát irtó veszélyes odamenni, az egész hegyet katonák őrzik...

 Ina bosszúsan percegtette az írástól kissé elgémberedett ujjait. - Megbuggyantam, vagy mi? Mit érdekel már engem ez a regény? Hiszen megfogadtam, hogy nem ötletelek többé. - Behajtotta a laptopot. A busz motorja kicsit erőlködött a meredek hegyi úton. A lány kinézett az ablakon. Kicsit megilletődötten nézte, hogyan tünedeznek el az ismerős tájak. - Ide nem jön vissza egyhamar, az biztos!

Újra elővette a mobilját, de nem tudta rászánni magát, hogy telefonáljon.

 

 

 

Stephanus Bartolits:

 5. fejezet

Nem megy és nem megy és nem megy!! Már három napja egy sort sem haladtam, minden időmet azzal töltöm, hogy Ina nyomára bukkanjak. Újra és újra végiggondolom azt a reggelt, amikor elindult a piacra. Szokás szerint az álmait mesélte el, most épp az időgépről, ami visszavitte a távoli múltba. Az agyagkatonák, a titokzatos csarnok félhomálya, a terrakotta hátasló és a hozzá kapcsolódó legenda… Igen, határozottan emlékszem, azt mondta, hogy tudja is, hogy működik egy ilyen időgép, hiszen megálmodta a megfejtését is. Csüggtem a szavain, de ezt nem mesélte el. Helyette rám mosolygott, hogy írjam csak tovább a könyvet, ő elmegy a piacra és utána elmeséli a megfejtést is. Vette a kosarát, s elindult, ahogy szokott… illetve valamiért visszament a szobájába, jaj, majdnem elfelejtettem, mondta, aztán máris indult. Csak ez a mozzanat volt szokatlan, Ina sohasem felejtett el semmit. Ekkor vehette magához a laptopot!! Igen, ez lehet a megoldás, azért ment vissza!! Sosem vitte magával a gépet, ha vásárolni ment, minek is tette volna. A feje, mint egy fiókos szekrény, fejből tudta, mit akar venni, mi kell az ebédhez, mi van otthon, mi hiányzik. Nem, nem és nem értem, mi történhetett!!

Azt a féllüke barátját kellene megkérdeznem, akivel hetek óta éjjel-nappal nyomatja az MSN-t. Biztos az hülyítette meg!! De semmit nem tudok róla, hiába túrtam fel Ina szobáját, sehol nincs nyoma, hogy ki is ő. Minden adat a gépén van, képtelen vagyok megtalálni a kölyköt. Még a nevét sem tudom, pedig sokat mesélt róla, de nem érdekelt. Akkor nem érdekelt!! Most meg… nincs kitől megkérdeznem azt sem.

Az egyetlen reményem az időgép… ha kipróbálta és sikerült… akkor most lehet, hogy Kínában bolyong és hozza az új ötleteket!! Várni kell tehát, tehetetlenül várni. És lassan nekem is kellene az időgép, mert hamarosan le kéne adni a vázlatot a kiadóba. Még a végén haladékot kell kérnem, ha így megy tovább. Fel is kell hívnom őket, ha még két napig nem történik semmi. Ina, Ina, merre vagy, gyere már vissza!!!

 Ina csendben kiosont a laptoppal a kertbe. Pepe megint bealudt, így megy ez már harmadik napja. Nagyon megörült neki, mikor első nap találkoztak, valóban lakhat nála, itt új életet kezdhet, teljes a dolcse vita, de viszont Pepe nem akart változtatni az életmódján. Ő már csak ilyen volt, a gépen keresztül éltek a kapcsolatai, hajnalig levelezett, chetelt, aztán meg bealudt. Pedig milyen jól lehet így hajnalban a harmatos kertben továbbfűzni a gondolatok láncolatát. Még szerencse, hogy már semmi köze ehhez az ostoba könyvhöz. Most már nem kell ügyelnie semmire, csak magának írja, kedvtelésből. Azért érdekes kérdés, hogy is tudná visszahozni Li Szit Li Szint a Csin Si Huang-ti korszakból. Persze már nem kell, hogy az olvasónak is tessék, itt már nem lesz olvasó, de azért mégis… hogy is folytatná a történetet, ha otthon kéne görnyednie a tehetségtelen bátyja kéziratain? Pepe úgyis alszik, miért ne találhatná ki a folytatást. Lassan le is jár a vázlat leadási határideje. Izzadhat otthon a Nagy Bestsellerfosó, most aztán megjött a székrekedés. Valami silány vackot fog összeütni nélkülem, az biztos. De én hogy hozzam vissza őket a császári építkezésről? Megvan, ez az!! Huj, de jó lesz így!! Szét fogják kapkodni a boltban az első ötezer példányt…illetve dehogy, hiszen el sem jut a kiadóig…vagy talán mégis??

Ina csendesen elmosolyodott az ördögi tervtől, ami az eszébe jutott. Kettős erővel kezdte írni a következő fejezetet. Még nem volt biztos benne, hogy meg is akarja csinálni, ami a hajnali derengésben átfutott a fején, de a gondolat méltó volt az eddig a bátyja nevén megjelent könyvek fordulatos szelleméhez.

 

 

 

Silvia de genere Pápszi:

 6. fejezet

- Ha jobban belegondolok, miért kellene visszasietnünk? Nézzünk körül egy kicsit! Olyan ismeretek birtokába juthatunk, amelyek jól jövedelmezhetnek, ha visszatérünk. A császári könyvtárat nagyon szívesen megnézném, hiszen ott, azokból a könyvekből is vannak példányok, melyeket nyilvánosan elégettek. A XXI. század számára ismeretlen írások birtokába juthatnánk.

- Nagyon jó elgondolás, Li Szi, de vajon el tudod-e olvasni az írásjegyeket, hogy olyan könyvek birtokosa légy, amelyek nem maradtak fenn? Nagyon kínos lenne, ha olyan köteteket kaparintanál meg, amelyek egyébként is megvannak.

- Felvetésednek van alapja, valóban nem ismerem az írásjegyeket, de mint tapasztaltad, beszélni tudunk az itt élőkkel. Csak jó kapcsolatokra van szükségünk.

- Hogyan teszünk szert rájuk?

- Felhasználjuk a modern ismereteinket, sok dologban megkönnyíthetjük az itt élők mindennapjait. A kereskedők mindig világlátott emberek voltak, újdonságokat vittek-hoztak.

- Még gyerekkoromban olvastam valami régi külföldi szerző művét, aki egy ludakat őrző fiúról írt. Ez a fiú mérnöknek álcázta magát, hogy az uraság közelébe férkőzhessen. Hiteles színészi alakítással meg is oldotta ezt a feladatot.

- Nem rossz ötlet! Ha mi is építészeknek adjuk ki magunkat, feladatot kaphatunk a nekropolisz építésén, egyre közelebb kerülhetünk az uralkodóhoz, s talán maga vezet el könyvtárába, és mutatja be könyveit. A Tushuguan.  Csin Si Huang-ti könyvtára. Mesésen hangzik.

Utána már könnyebb lesz eldönteni, mely köteteket kell megmentenünk az utókornak, azaz elsősorban magunknak.

- Gyorsan szövögeted álmaidat, nehogy úgy járj, mint az a bizonyos József Egyiptomban, akinek börtönben kellett senyvednie, hogy a fáraó elé kerülhessen! Ezek az ókori birodalmak nincsenek jó hatással a szabadságra!

Li Szi és Li Szin szorongással és várakozással telve nekivágtak az építkezés felé vezető útnak. Természetesen álruhát öltöttek és mentek-mendegéltek, amíg nem találkoztak Laoshi-val, az öreg bölccsel, az archetípussal.

- Hová-hová? - kérdezte az archetípus

Li Szi és testvére persze rögtön felismerték, hiszen olvasták C. G. Jung legfőbb műveit. Sőt átcikázott agyukon a gondolat, hogy nem is időutasok, hanem előző életüket álmodják újra.

- Jó napot, hószakállú Laoshi! - válaszolták - Mérnökök vagyunk, és a nekropolisz építéséhez igyekszünk.

- Oda csak az juthat el, aki megmondja, kitől származik a következő gondolat:

"Az a lényeg, ahol vagy, amilyen a környezeted, úgy élsz."

- Ó, öreg bölcs, ez a gondolat bizonyára a te nagy élettapasztalatod, éles elméd, tiszta lelked, világos szellemed szülötte.

- Jól feleltetek, így megnyílt előttetek az út az épülő nekropolisz felé - mondta az archetípus és köddé vált. Feltűntek azonban a nekropolisz körvonalai és jól hallhatóvá váltak az építkezés zajai.

 

 

 

Janus Cuparius:

 7. fejezet

- Hát, igen... - villant át Pepe agyán félálmában.

Félálomban ugyanis az ébrenlét olyan részei is élesen előtörnek, amik napközben rejtve maradnak.

Arra gondolt, hogy az off-line élete most picit megborult a lány megjelenésével.

Tegnap este, még az éjjeli netsession előtt, leugrottak a római partra, úgymond, romantikázni. Ezt ő mondta így, nem Ina. Séta, dumcsi, pia, de semmi extra érzelem. Mestere volt a short term kapcsolatok kialakításának és lezárásának is.

Eddig sosem bánta, ha rapid kapcsolatai jöttek-mentek, és ez ebben az esetben is sanszos volt. Nem csodálkozna, ha a lány köszönés nélkül továbbállna.

-... de érdekel ez engem?

- Hát igen... - és a gondolatra fölrezzent.

 Ekkor Ina már távol járt kosárral a kezében. Ment serényen és elgondolkodott.

Érezte, hogy nincs ez rendben. Ismét csak kilépett egy helyzetből és esélyt sem adott sem magának, hogy másképp alakítsa, sem a helyzetnek, hogy másképpen alakuljon.

Jó pasi ez a Pepe. Kár, hogy olyan undok volt az este.

- Na, de,  hogy még egy esélyt?

- Hát, igen... - és mivel háttal nem kezdünk mondatot, visszafordult, hogy szembenézzen a folytatással.

Szinte egyidőben gondolták mindezt.

Mi pedig azt gondolhatjuk most:

- Hát, igen... This is the beginning of a beautiful romance.

Li Szi és Li Szin már az agyagalkatrész-összeszerelő műhelyekhez közeledett, amikor elébük toppant egy öreg bölcs sugárzó arccal.

Elmondta, hogy ő Lao-ce, vagy Lao-ce egyik tanítványa, már nem is emlékszik, de már majdnem kétszáz éve elmélkedik a hosszú élet titkán és most végre rájött. Szeretné most megosztani a felfedezést, nem tudja magában tartani.

A két utazó azonban sajnálattal közölte vele, hogy az öreg bölcs motívumot már felhasználta valaki más és nem akarnak ismétlésbe keveredni.

A bölcs erre nagyon elszomorodott és többé nem beszélt a felfedezéseiről.

Utána még tízszer körülutazta a Földet, járt Amerikában és Ausztráliában, de sosem mesélt arról, hogy a Föld gömbölyű meg effélékről.

- Ezeknek? Minek...- fakadt ki egyszer egy olasz származású spanyol utazó kereskedőnek.

A meg nem írt fölfedezéseit aztán nem olvasták a későbbi tudósok, hadvezérek és uralkodók. Így annak nyomán nem is találtak föl semmit, nem nyertek háborút és nem szerveztek virágzó államokat. A ki nem gondolt gondolatokból és meg nem valósult világból aztán egy egész alternatív univerzum kerekedett.

Ezek után nem csodálkozhatunk azon sem, hogy például Einstein nem tanulhatta meg az egyetemen a saját felfedezéseit. Ezért azt nem is tudta tovább gondolni, hiszen azzal volt elfoglalva, hogy az fogalmazódjon meg benne, amit ugye tovább kellett volna már fejlesztenie.

Persze mindezekről mi mit sem tudhatunk, hiszen egy alternatív univerzum részei. Ha tudnánk róla, akkor már a saját világunk része lenne.

 

 

 

Thomas de comitatu Tarjan:

8. fejezet

- Veri fájn! Förszt klassz! - rikkantott Andy Vajna, amikor idáig ért az olvasásban. - Király! Bomba! Robbantani fogunk!

Szivarját üres whiskyspoharába nyomva elsétált a fürdőszobaajtóig, de egy pillantást sem vetett Dobó Kata unokahúgának a kristálykádban elheverő, tegnap óta már unásig ismert szépségkirálynő-testére. Amikor szakmázott, csak szakmailag tudott a szexre gondolni, önfarkilag nem.

- Ezt leforgatjuk! Vagy a Spílberg Pistával, vagy kikapjuk azt a kínai gyereket, aki kétévente nyer fesztiválokat. Kész forgatókönyv az anyag! Ezek valami kínai szekta a Szé Her úton, ha jól csalódom. Jellegzetes katakurd iskola!

- Kata?! Kúrd?! - sipákolt a kádból a nő, akiről csak azt tudjuk biztosan, hogy mindössze akkor volt Kata, ha elment a nénikéjébe. – Már el is olvastad az egészet?

    - Pincsikém, elhavaznám magam, ha mindent betűről betűre olvasnék! Vell! És ólrájt! És kobibrájent! Én belső hallással olvasok! - paskolta meg a pocakját Andy. - Azt első blikkre látom, hogy a 3. fejezet jó gecis matéria; kemény csaj lehet ez a Győ-Zsi Er-Ri. A Szentei Bólya meg biztosan egy száguldó tudós, úgy gördeszkázik az adatok között, hogy nem is kell ellenőrizni őket. An blok tetszett! Persze itt-ott egy kicsit csiszolunk rajta.

Dobó Kata unokahúga már kilépett a fürdőkádból, s épp azon filózott, ma melyik cserélhető műmellét rakja be: a Peckesített Willendorfert, vagy azt a kis cukit, amelyet magában csak "őzgidá"-nak becézett. - Azért akarod átíratni, mert nekem nem találtál megfelelő szerepet, Vajacskám?

- Szerep lenne, Pisztáciám, mert már az elején felbukkan egy agyagkatona, akiben cserélhető a fasz! - nyugtatta meg Andy a kisdedet. - Viszont a III. évezredben nem csaphatom be az én közönségemet azzal, hogy főhősként testvérpárral indítok. Li Szi, Li Szin: egy férfi, egy nő. Brrrr! Meg sem lehet jegyezni, melyik melyik. Ha brutálban variálunk, akkor legyen két cowboy, ha szoftosra vesszük, két lovúdi árva! Ina maradhat, mert jó neve van, és elég belemenős szingli ahhoz, hogy menet közben a neve elejére felmarjon magának egy P-t. - Andy megtörölte a homlokát egy Mumm-pezsgős zsebkendővel. - Jungot azonban átdobjuk Joshi Bharatba, mert a szikkadt lelkizés ideje lejárt. Nekem hús-vér lélekszag kell! Mondanivaló, nagytotálban! Meg persze Zsó-Zsó. És az egészet Magyarországon forgatjuk, a Kőbányai úti kínai piac hátsó falánál. Az nem is olyan behemót, mint a Kínai Nagy Fal − töltött magának egy újabb pohár szivart Andy.

- Csak nehogy jogdíjproblémák legyenek! - ciripelt a pre-celeb kislány, még egy utolsó mozdulattal helyére igazítva az olasz–német koprodukcióban készült LorenBusent.

- Nézd, kisanyám, ahol tizenegy ember még nyáron is hajlandó leckét - ahogy ők mondják: Há Zit - írni, ott mindegyikben akad egy kis defektus. Bízd ide! Konditelefon, metrószínház, eredeti hamisított Rilke-kézirat, jégeső elleni tea, Shakespeare bölcsődei angol–pun szótára: mindegyiknek lehet találni olyan szóróajándékot, amely leveszi a lábáról. Úgy lekapirájtozzuk őket, hogy észre sem veszik.

- Te, te…! - vetette magát a férfi ölébe a cicicicus -, te olyan okos vagy, mint a margarin!

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Bhaga lépett a szobába, oldalán hű famulusával, Bar-to Litscsal.

- Hello, Andy! - telepedett le Bhaga invitálás nélkül is az egyik fotőjbe. - Talán nem is tudtad, hogy én is átnyergeltem a filmszakmára. S mintha erre a szüzsére elővételi jogom lenne…

Azzal köntöse mély zsebeiből előhúzott két palack Keláti Bagavért, és az asztalra helyezte.

 

 

 

Attila de generált Catus:

9. fejezet

Andy cseppet sem jött zavarba. Kicsapott egy üveg whiskyt az asztalra, valamint egy koprodukciós szerződést, melynek apró betűs részeit Bar-To Lits - miközben elmélyülten majszolgatott egy licsit - azonnal tanulmányozni kezdte.

Kezdetben volt a tüzes víz? - kérdezte mosolyogva Bhaga. - Khm, khm - köszörülte meg a torkát a nagy prjoduszőr - biztosan meg fogunk egyezni. Ennek a szüzsének a hatására már ki is vált nálam a káoszból egy jel, csak még azt nem tudom, honnan szerezzek zsét a forgatáshoz. - Nono - kapta fel a fejét Bhaga,  - ne mondd, hogy semmid sincsen! - Egyébként jogdíj ide meg oda, minek köszönhetem a látogatásodat, kedves Bhaga? kérdezte Andy. - Létezem az időben és a térben, ám úgy határoztam, hogy nem leszek többé egyedül. Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protan és Panrac, de ők semmihez sem értettek, nemhogy a filmszakmához. Én pedig filmet akarok csinálni, mivel a világteremtést már nagyon unom. Akár hogyan csűrtem-csavartam, csak egyformára sikeredett mindegyik. – No para, újra kinyílt a szemem! - kiáltotta a margarinkirály, s lendületes mozdulattal töltött az üres poharakba. - Mi a helyzet, Bar To? - szólt oda Bhaga hű famulusához (kedveskedve csak e rövid névvel szokta illetni általában.) - Már a 3467. oldalon tartok, és még mindig csak arról van szó, mikor még egy volt a semmi és a minden - morogta a famulus, és kipiszkált a fogai közül egy nagyobb darab licsi héjat. - Ne csak az apró betűst olvasd, hékás, hiszen jól tudod, hogy akkor, az azt követő hetedik évben a kicsik nagyokká lettek! - vihogott Andy. Ekkora szemtelenség hallatán Bar To csak nyelt egyet, pechére, mert ettől keresztbe állt torkán a licsi. - No nézd csak, elveszítettem a fonalat - morogta Andy, de Bhaga megvigasztalta: Andykém, ez a dolgok rendje: rátalálni és elveszíteni. Szedd hát össze magad. - Yabadabadóóóóó! - üvöltötte Sir Prjodu - megvan! Nem cowboyok lesznek Li Szi és Li Szin, hanem a két Logodi utcai árva! Naturalizmus és fantazy keveréke! Egy égő sufnival indul a film, amiben az anyjuk vajúdik velük. Zseniális! A kicsik tűzben születnek, az anyjuk tűzben hal meg! A sufni azért gyulladt ki, mert egy villám bele csapa egy sziklába, amelyről átterjedt a tűz. Egy hős menti meg őket, de még nem tudjuk, hogy ő kicsoda. Amint kihunyt a tűz, elhalt minden fény és fekete eső hullott az égből, elszunnyad még a két kistestvér. Az időre és a térre szarok, a cselekményre meg pláne! Eksün kell ide, eksün, vazze! Ekkor időben és térben vált a cselekmény, Ina, mint a Jóság megtestesülése jelenik meg a színen, és elvarázsolja az alvó gyerekeket Kínába, nehogy a bátyja, Peter Best Sellers Grandfoso, a homály és lila köd ura mindent elrontson. Pepe Kapával a szájában alszik, de ők nem is ebben a filmben szerepelnek, hanem Jan Cso kínai rendező agymenésében, jut eszembe. Na mindegy, tovább! A végére a hős, aki az elején megmenti a gyerekeket, mindent elrendez, lesz egy nagy lövöldözős jelenet közte és Grandfoso között - persze a mi hősünk győz, és a vége kép: szótlanná lesz az idő és képtelenné válik a tér!  A vége főcímet pedig wery extra oldjuk meg, a sziklát mutatjuk, amelybe az elején belecsapott a villám, és egy hang azt mondja: Örök hőseink, kiknek neveik kőbe vésve álljanak itt örökül! Tudod, mi lesz a bemutatón? Őrjöngő taps! Na, Bhagikám, hogy tetszik? - Na csak, na csak - ismerős panelek, de jó ajánlat esetén, egye fene - szólt Bhaga, már elfogyasztván a két üveg kelátit, meg a whiskyt is, Bar To Litsról teljesen megfeledkezve. Egyikük sem vette észre, hogy a famulus már régen távozott körükből.

 A 18100 főt befogadni képes Albert Stadion dugig megtelt a bemutató napján. Legalább három millióan szorongtak az üléseken és még kétszer ennyien tolongtak az állóhelyeken, nem is beszélve azokról a százezrekről, akik kint rekedtek az utcán. Andy és Bhaga a főhelyen pöffeszkedtek, olyan hírességek társaságában, mint Echnaton, Buddha, Incsu-Csunna, az összes Gandhi, Gyurbán Fetor, vagy Orcsány Vikrenc. Cicicicust otthon hagyták, így ő nem az RTL egyenes közvetítését nézte az eseményről, hanem bosszúból a Filmmúzeumon a Napfivér, holdnővér c. filmet, s a tizedik pohár ital után szomorúan csak ezt dünnyögte maga elé: a madár a holdnak felesége...

 Bar To Lits azonban a helyszínen volt, ha nem is a díszpáholyban. Saját pénzén szerzett jegyet az állóhelyre, és szomorúan figyelte az eseményeket, főleg azt, mikor Andy és Bhaga karöltve bejelentették, hogy megalakult a BHAGAVAJ MLM LTD, s felszólították a jelenlevőket, hogy mindenki lépjen be alájuk a rendszerbe, mert ez az egyetlen, megváltó kereseti lehetőség a világon. Hitetlenkedve csóválta a fejét még akkor is, amikor elsötétült a nézőtér, megkezdődött a vetítés, és a filmvásznon megjelent a főcím: SUFNINÁTOR 2. - A rény háromdimenziós pont, a bűn körtérfogat - motyogta magában szomorúan és bánatosan elhagyta a stadiont. Odakint, a kínai bazárostól vett egy pici emléket, egy bőr nyakláncon lévő kis cserép függőt, melyről a stadion névadójának arcképe nézett vele szembe.  Mosolyogva nézett farkasszemet a virgonc, torzonborz kis öregemberrel, aki csúfolkodva öltötte rá a nyelvét.

 

 

 

Juc Világosult:

10. fejezet

Cicicicus olvadozó tekintettel fürkészte Bhagát. Vajacska emléke már rég elhalványult, hiába markolászta a zöldségesnél az uborkát. Mellgyűjteményét lapozgatva Tereskova-számokat fütyörészett mély átéléssel. Bambán bámult a teleobjektív lencséjébe. Mikor a hamszin megcsapta az orrát, a vihar előtt táncoló őszi levelekkel együtt pillekönnyű prédaként szippantotta magával a semmiből hirtelen támadt orkán.

Pepe görnyedten ült a hokedlin és idegesen meredt a monitorra. Ina tüsszögését valahogy sztereóban hallotta a képernyőről és az utca felől. Pedig határozottan emlékezett, mintha a lány dühében azt mondta volna, hogy megveszi az első repülőjegyet és megkeresi apja legendás haverját, aki az MIT Press ügyvezető igazgatója. Hogy lehet ez a nő két helyen egyszerre? Hihetetlen, milyen dolgokra képes a mai tudomány! Ráadásul, ha a saját nevén tényleg sikerül megjelentetni azt a rengeteg zöldséget, amivel éveken keresztül etette a bátyját, az utóbbi hetekben pedig ő kénytelen hallgatni az éteren át, vélhetően hihetetlen vagyonra fog szert tenni pillanatokon belül. Akkor pedig, ennek a gyümölcsét neki, Pepének kell learatni! Nane, hogy éppen erről a csibéről maradjon le, mikor már annyi hülye libát lepattintott! Csak ne tűnne annyira kis bénának azzal a kis kosárkájával a kezében! Milyen kegyetlen macera, ha tényleg ideköltözik! És mit fognak szólni majd a spanok a neten? Ő, aki világhíres agglegény, majd éppen ő jön itt ezzel a kis vakarék fruskával. Kész szerencse, hogy az a süket bátyja még csak nem is sejti, hogy hozzá szaladt a kis butus. Ha tudná, nem lenne képes minden vacak programhiba miatt őt ráncigálni az éjszaka közepén. Hogy az milyen balfék! Még egy nyomorult FTP-t sem képes rendesen összeállítani, nemhogy a könyvei promóját karban tartani! És hogy ezt mindenki hogy bekajálja! Még blogot sem látott életében. Minek ír az ilyen mulya?

A Li-testvérek a forgószélben mollra hangoltak. Kelletlenül ugyan, de egyre közelebb jutottak az új császár tónusához. Szaporán dolgoztak a gong- és a harangkészítők. Rendszerváltás teljes áthúrozással – egész birodalomra kiterjedő dinasztikus változtatás. Még a kocsikerék-távolságot is a felhangokhoz igazították.

Hangjuk egyre ércesebben remegett, karjuk acélosra edződött, arcukról fokozatosan eltűnt a régi pír és homokszínűre, majd szürkére változott. Mellettük egy ütemre mozgott az egész díszes sereglet. Emlékezetük kivetette magából azt a pillanatot, amikortól lábuk már csak az űrben kalimpált. Csak hajtotta őket az égi Zimbalista.

És az a fehér golyó ott a fekete lyuk környékén? A Föld, vagy a Hold talán?

 

 

 

Anna de genere Follinus:

 11. fejezet

Az emlékezetkihagyásuknak vagy a manipulatív tömegszellemnek tudható be, hogy az űrcsocsó kozmikus labdáját bolygónak vizionálták? Még ha kozmikus is az a labda, és rúdra fűzött rozsdás pöcsű lábatlanok rúgják is, nem lesz több tárgyi szögetlen mivoltánál. Itt Ina hátradőlt, és azon gondolkozott, hogy elégedettséggel töltse-e el a tény, hogy ultraposztmodern szövegében az összefüggések teljes felszámolása sikerálni látszik. Közben gondolatserkentőleg körmét rágta, tudta, hogy Pepe, aki az orális fixációk csak más jellegű megnyilvánulásaival volt kibékülve, a pasziánszba merül, nem szól rá. Mikor éri el végre a 10.000 pontos álomhatárt?! - Weöres Sándor vajon elérte-e volna, ha nem kártyával, hanem számítógépen játszik?

Talán át kéne térnem a versírásra, gondolta Ina, ott nem béklyóz meg a történet fonala, ugrálhatok jobbra-balra, a fagylaltra simán jöhet válaszrímként, hogy sav mart - csak hát a líra nem biznisz manapság. Talán ha videójátékként kapható lenne a Wii sport mintájára Wii vers, epigramma- és eposz-almenüpontokkal a rövid mérkőzés, illetve hosszú bajnokság szisztémáját lekoppintva, az segítene.

De rajtam mi segít most? A menekülési tervek erősödő tendenciát mutattak a fejében. Strandolni is jó volna, ott a nem csekély számú tetoválások kínai krikszkrakszaiból talán ihletet is meríthetne – tudta, ha így folytatja, ő is a másfeles sorköz szövegtest növelő álcájára kényszerül… Azonban a strandoláshoz biztosan túl hideg volt. Olyannyira, hogy abban is kételkedett, az aznapra tervezett első katakurd lecsófesztivált megtartják-e. A tendencia, hogy minden fölhígul, már a lecsóra is kiterjesztette hatását, eső formájában. Anton Ego, a L'ecsó hírhedt ételkritikusa a rendezvényről ekként írhatna: "A magyarok, akik folyton azzal példálóznak, hogy Budapesten hamarabb volt földalatti, mint Párizsban, most a lecsót igyekszenek hungarikumként fényezni, a ratatouille-ról látszólag teljesen megfeledkezve. Azt hiszik, újdonsült fenenagy nemzeti érzületükkel a nyomunkba eredhetnek. Pedig ebben is, mint minden másban, több száz évnyi lemaradással kullognak utánunk. Lecsót cukkíni nélkül? Vagy ha mégis, akkor mediterránnak nevezve? Ugyan már, hol élnek ezek? Eddig azt hittem, a Balkánon, de talán Európa és Ázsia határát újra kellene értelmezni…"

Li Szihez és Li Szinhez csak nem jutok közelebb! Milyen jó volna, ha este eljönnének a Symposionra, és németalföldi gasztronómiai szokásokról beszélgethetnénk. Hátha ők is tudják, hogy a Goudát Houdának kell ejteni (ez a vonatjegyvásárlásnál nem elhanyagolható információ), és a legfinomabb - még a hollandok szerint is, nem csak egyes katakurd személyek véleménye alapján - mustárral!!!

 

 

Reflexiók:

  Levél a Svéd Akadémiának (Thomas de comitatu Tarjan)
       
A cserélhető műfaroktól az űrcsocsó golyójáig - avagy bestseller-lecsó cukkíni nélkül (Stephanus Bartolits)
       
Egy dolgozat 2060-ból (Viola de genere Exiguum)
       
Recenzió a Nyáriháziról avagy a mustárban végződő lófarok (Elisabeth de genere Arrabona)