Rejtvények

Tartalom:

Attila de gen. Catus literatúrai rejtvénye
Literatúrai rejtvény megfejtése
Literatúrai válaszrejtvény
Válaszrejtvény megfejtése
1999. böjtelő havi keresztrejtvény
1999. böjtelő havi keresztrejtvény megfejtése
2000. böjtelő havi keresztrejtvény
2000. böjtelő havi keresztrejtvény megfejtése
Intergalaktikus rejtvény
és megfejtései:
     Petrus deák megfejtése
     Attila de genere Catus megfejtése
     Viola de genere Exiguum megfejtése
     Elisabeth de genere Arrabona megfejtése Katakurdisztán zenei világa című írásában
     Szonelag megfejtése a Népi gyógyászat Katakurdisztánban című írásában
Nitsnie rejtvénye, és a hátterét megvilágító történetek
A rejtvény hátterét megvilágító történetek:
     Attila de genere Catus: Sommáját írom...
(históriás ének)
     Viola de genere Exiguum: Volt egyszer egy utca
(elbeszélés)
     Stephanus: Nietsnie Katakurdában avagy Kié ez a rohadt pemmikán?
(színmű egy felvonásban)

Nitsnie rejtvényének meg-nem-fejtése ritmikus prózában
Nitsnie rejtvényének megfejtése
Fordított Bakos rejtvény
Fordított Bakos rejtvény megfejtése
Draggo Mitic rejtvénye és Stephanus Bartolits megoldási kísérlete
Ki tud többet Katakurdisztánról? - vetélkedő
Juc Villageois képzőművészeti rejtvénye

 

Attila de gen. Catus literatúrai rejtvénye

1. boríték

1. szöveg

I. sz. Szemészeti Klinika
Bp. adott év IX. 27.
Koltói u. 25.

ZÁRÓJELENTÉS

Nevezett beteg folyó év IX. 26-án került osztályunkra körz. szem. orv. (dr. Segesvári) beut. alapján, krónikus látáspanaszokkal. Beteg elmondása szerint folyamatos, tiszta látása rapszodikus időközönként elhomályosul, ilyenkor a távolabbi, magasabban fekvő pontokat vizuálisan már nem is érzékeli, de ezzel ellentétben rendkívüli módon reagál bizonyos növények élettevékenységére, amelyek mozgásban nyilvánulnak meg. (Ezt a megfigyelést a háza körüli növényzet ilyetén mozgásának folyamatos észlelésére alapozza.) Elmondása alapján hasonló érzékeny reakciót vált ki belőle a színskála bizonyos hideg-szín tartománya, különös tekintettel a zöld színre, valamint annak árnyalatai.

A fiatal férfi beteget teljes kivizsgálása után kúráltuk. Electrocardiographyai vizsgálata során megállapítottuk, hogy szívműködése az évszakhoz képest hevesebb az átlagosnál, s bár ez az említett vizuális panaszokkal nem hozható összefüggésbe, a kard. szakorv. egyetértésben Betaloc B. kúrát írtunk elő. További vizsgálatok feji szőrzet pigmentvesztési folyamatának kezdetét állapították meg, mely a vizuális panaszokra továbbra sem magyarázat, de oka lehet egy később kifejlődő neuraszténiának, aminek megelőzésére Haloperydol cseppeket javallunk, naponta 3x15 cseppet teában, brómmal. A vizuális zavarok megszüntetésére szemüveg javallott, további ellátás céljából körz. szemészetre (dr. Segesvári) visszaküldve. Vasúti jeggyel nem láttam el.

dr. Kőrössy

2. szöveg

Kormányfői látogatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Csutka István, a Magyar Lórum tudósítója jelenti:

Tegnap hivatalos kormánydelegáció kereste fel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, melynek élén maga a kormányfő, Horn Gyula miniszterelnök állt. A látogatás célja a hivatalos verzió szerint a helyi gazdakörök által delegált szervezet, a megyei agrárszervezetek és a kormány hármas kerekasztal-tárgyalása volt, mely a Szabolcs megyét és vonzáskörzetét sújtó tűzelhalásos almafa-megbetegedés után kialakult helyzet megoldását volt hivatott megbeszélni. Egyes vélemények szerint - melyeket kénytelenek vagyunk magunk is osztani - ez csupán elterelő hadművelet a kormány részéről, a látogatás igazi célja nem a helyzet megoldása, hanem a jövő évi választási kampány hatásos bevezetése. Ezt alátámasztotta az a botrányos tény, hogy a megbeszélésre ideérkező gazdák hiába reméltek eredményt a tárgyalásoktól, a megbeszélés szégyenletesen rövid ideig tartott és teljes eredménytelenséggel zárult. Megbízható forrásból származó értesülésünk szerint a megyei agrárszervezetek képviselője a megbeszélés elején rövid tájékoztatást adott a kormány számára a megyei helyzetről, melyben a tűzelhalásos problémát szinte nemlétezővé degradálta. Erre való hivatkozással a kormány - a gazdák meghallgatása nélkül - a tárgyalást berekesztette, és a gazdák megdöbbent, néma sorfala között elhagyta az üléstermet. Nem sokkal ezek után a hivatalos program szerint a megyeszékhely főpolgármestere fogadást adott a városi önkormányzat nagytermében Horn Gyula tiszteletére. Nem állhatjuk meg szó nélkül, milyen ízléstelennek tartunk minden ilyesféle fényes lakomázást az országnak pont az egyik legszegényebb megyéjében, melyet a tűzelhalásos betegség szinte a katasztrófa szélére sodort. A program szerint - magának Horn Gyulának a javaslatára - a gazdák képviselői is hivatalosak voltak a fogadásra, s ezt a protokoll urai már nem tudták megváltoztatni. Így a megyei és országos potentátok kénytelen-kelletlen végig kellett hogy hallgassák a helyi almatermesztő gazdák három képviselőjének pohárköszöntőjét, s tudósítónk révén e beszédek mindenki számára nyilvánossá válnak lapunk jövő heti számában. Természetesen szó szerint közöljük Horn Gyula válaszát is. Elöljáróban csak annyit a válasz tartalmából, hogy a miniszterelnök közjogi méltóságát meggyalázó módon fenyegette meg a három képviselőt, s személyükön keresztül a megye s az egész ország gazdáit, megemlítve, hogy ha nemzetközi egyezmények nem kötnék a kezét, már holnap visszaállítaná a halálbüntetést.

A botrányos fogadást végül Horn hirtelen rosszullétére való hivatkozással rekesztette be a polgármester, de tudósítónk értesülése szerint a kormányfő valóban rosszul lett az eset után, hallucinációi voltak.

Úgy látszik, van, akinek nem esik jól a szabolcsi alma.

2. boríték

Természetesen ez egy rejtvény. Meg kell fejteni, hogy a szövegek mit takarnak. Ha ez eddig nem sikerült, remélem, újult erővel vetitek rá magatokat a feladatra.

Ha ennek alapján megfejtitek a két feladványt, nyissátok ki az 5-ös számú borítékot. Ha további segítségre van szükségetek, akkor a 3-as számú borítékot nyissátok ki. Attila

3. boríték (Segítség a megfejtéshez)

 

ITT TALÁLHATÓ A MEGFEJTÉSEKHEZ VEZETŐ ÚT

1. Attila literatúrai rejtvénye

Ezek a szövegek magyar irodalmi alkotásokat rejtenek, szövegenként egyet-egyet.

Ha megvan a megoldás, az 5-ös számú borítékot bontsátok fel, ha további segítségre van szükségetek, akkor a 4-es számút.

4. boríték

Címszavak a zárójelentéshez: özvegység, hűség, szerelem, szabadság.

Címszavak az újságcikkhez: zsarnokság, elnyomás, énekmondó, mártírok.

Két nagyon ismert magyar vers a megoldás, a címeket és egy kérésemet az 5-ös számú boríték tartalmazza.

5. boríték - A megfejtés:

Petőfi Sándor: Szeptember végén

A Symposion Társaság literatúrai válaszrejtvénye

Zsaru Magazin 1997. augusztus 24.

Fény derül a véres Benno-gyilkosság titkára?

Drog? Olaj? Félkarú rablók? Maffia-leszámolás? Vagy féltékenységi dráma?

Újra nyitva maradnak ezek a kérdések?!

Múlt pénteken hajnalban véres látvány sokkolta a füzéri vár alatt kocogókat. Ők bukkantak rá a helybéli aranyifjúság közismert figurájának, a fiatalkorú B.B-nek a holttestére, akit barátai csak Bennonak becéztek.

Tudvalevő, hogy a család nem először került a rendőrség látóterébe. Mint a Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányság szóvivője elmondta, Benno apja már a hírhedtté vált olajszőkítési ügy kapcsán is komolyan gyanúba keveredett, széleskörű ukrán kapcsolatai pedig megyeszerte közismertek.

Az alma nem esett messze a fájától. Az ifjú Benno is kiterjedt üzleti kapcsolatkörrel rendelkezett. Ő üzemeltette Zemplén megye illegális játékautomatáinak mintegy kétharmadát és - tisztesség ne essék szólván - román és ukrán lányokat közvetített Dél-Olaszországba. Ő látta el Extasy tablettákkal a megye összes diszkóját is. Így a rendőrség automatikusan Benno üzleti kapcsolatai nyomán indult el, ám mindmáig sötétben tapogatózott.

A nyomozást váratlan esemény lendítette ki a holtpontról. Benno apja ugyanis szicíliai kapcsolatai révén beszerzett és a Zemplén Megyei Rendőrfőkapitányságnak adományozott egy elektro-hemo-taktiloszkóp-analizátort, mely ma a világszerte alkalmazott legkorszerűbb kriminalisztikai eszköz. Ezzel végezték azokat a vizsgálatokat, melyek eredményeként a gyanú a fiatalkorú K.A-ra terelődött. A lány Benno egyik barátnője volt, akivel Pozsonyban ismerkedett össze egy amatőr búvárrendezvényen.

A lány ügyvédje elmeorvosi szakértő bevonását kérte, hivatkozva arra, hogy védence macskának képzeli magát. b.gy.

A megfejtés

Arany János: Tetemrehívás

Elisabeth de genere Arrabona - Stephanus Bartolits

1999. böjtelő havi keresztrejtvény:

Hogy a legközelebbi találkozásig is edzésben tudjátok tartani elméteket, készítettünk egy kis rejtvényt. Az Értesítők olvasóinak bizonyára nem okoz gondot a megfejtése. A sikeres megfejtők között a következő symposionon egy három éves csimbort, 2 zacskó Pomm Bä rt, valamint az ugyancsak Khm Khm-mel reklámozott NonStop csokoládét sorsolunk ki. Könnyítésként annyit, hogy a megfejtés a töredékek egyike.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54

Vízszintes: 1. A megfejtés első fele 14. Teherautó márka 15. Agya 16. Csendes 17. A birza ikerszava fordítva 19. Ilona becézve 21. DUÉ 22. Személyes névmás 23. Halott fogorvos 26. Computer Tomográf 27. A macska kedvenc eledele 28. Feleségem 29. ..., fázik 31. PE 32. Madár 34. Indulat szócska 35. L 37. Habos ital 38. Gyakori családnév 39. Italt fogyaszthat 42. Észak-afrikai 44. Káresemény 47. ... Judit híres grafikusunk 50. A megfejtés második része 51. Sír 52. Kivarrja 53. Vigyázó 54. Híres tengerparti nyaralóhely

Függőleges: 1. Műhold 2. Halkan rezeg 3. ULR 4. N 5. Verne kapitánya 6. Néma angol igen! 7. A megfejtés harmadik része 8. Ebben a hónapban nem jelent meg a Csimboretto 9. T 10. Magyar Honvédség 11. ÉAD 12. Alkoholisták számára fenntartott operai páholy 13. A vízszintes 1. folytatása 18. Ebben a városrészben van a Póth Irén utca 20. AN 24. Néma reng! 25. Gorsium mai neve 30. Üres zsák! 31. Prágai gazemberek szamizdat hetilapja 33. Papírra vettet 36. Duna parti városba való 40. Hideggé teszi 41. Csinál 43. Becézett női név 46. Étkező 48. Hungária vége! 49. Becézett Aranka

Az 1. keresztrejtvény megfejtése:

Szunnyadt még a két kistestvér, a tér és az idő

Elisabeth de genere Arrabona

2000. böjtelő havi keresztrejtvény

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

34

35

36

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50 

51

Vízszintes: 1. A megfejtés első fele 14. Hatás 15. Szigetlakó nép 16.Ütődött Barbárok Egylete 17. Vállalati forma 18. Fegyver 20.CN 21. Számukra 24. Bizalmas lélegzet 25. KC 26. Juh fajta 28. EI 29. Személyes névmás 30. Ópiumot gyártanak belőle 32. KSÜ 33. Engem barbárul 34. Néma rabot! 36. Tagolatlan testű állatka 37. Tizenkettedik töredék 38. Katakurd őrző-védő szervezet 39. Még felfedezésre váró ókatakurd szó. Jelentése: meghalok (OTIU) 41. Emésztőszerv kezdete! 42. Az Első Nő magánhangzói 43. Barbárul lesz 46. Néma rovat! 48. Olivér becézve 49. Barbárul visszafele dajkál 50. Függőleges 1. folytatása 51. Havár kardtánc.

Függőleges: 1. A megfejtés második fele 2. A fuszli alján lelógó csimbók 3. Dal 4. New York 5. Napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át 6. Havár Méhészek Társasága 7. Magánhangzók 8. Néma rest! 9. Indulatszó 10. A katakurd-bagaméri háború után dugó helyett használták 11. Tudományos rang rövidítve 12. Magas magánhangzó 13. A vízszintes 1. folytatása 19. Középkori kerek templomáról ismert dunántúli helység 20. Falburkolat 22. Papírra veté 23. ... a hipáj 27. Ütközet 28. EI 30. Hírügynökség 31. Végtag 33.Tea magánhangzói 35. Éljen 37. Havár néptánc együttes 40.Össze-vissza ring! 44. Alumínium vegyjele 43. Fadarab 45. Barbárul: ange 47. Tangens

2. keresztrejtvény megfejtése:

A rény háromdimenziós pont, a bűn körtérfogat

Intergalaktikus rejtvény

(Bevezető)

Kedves Barátnéink és Barátaink,

Bizonnyal tudjátok, hogy mely sok tudós és csillagász csücsül Planétánk peremén, lábát a Semmibe lógatva, a teremtés kezdetén tökéletlenre - vagy éppen túlzottan is tökéletesre - alkotott szemét mindenféle csiszolt üvegekkel és tükrökkel tovább javítva és éjjel nappal fürkészi a Mindent, hogy megfejtse titkát annak, ami szeme és más érzékei elé tárul. Kérdéseket tesznek fel és teóriákat gyártanak, majd belenéznek csiszolt üvegeikbe és új kérdéseket tesznek fel, újabb teóriákat gyártanak. Keresik a titkát, mi történt akkor, mikor még egy volt a Semmi és a Minden, amikor szunnyadt még a két kis testvér, az Idő és a Tér. S amit találnak, azt egymás elé tárják, hogy sok kis mozaikból egyszer összeálljon a kép, ha ugyan összerakható egyáltalán ez a kép és a mozaikok számossága nem haladja meg az ésszel felfoghatót.

A Planétánk peremén csücsülő tudósok és csillagászok egy része azt vizsgálja, mi történt akkor, amikor a villám belecsapá a sziklába, mely egy örökkévalóság óta mozdulatlanul állt, hiszen kezdetben nem volt más, csak Eyrf, Protan és Panrac, tehát Idő sem volt, Tér sem volt, azt pedig be kell, lássátok, kedves Barátnéink és Barátaink, ebben a sivár helyzetben még egy szikla sem málladozik, hanem megadóan várja sorsát, hogy végre újra málladozhasson, ahogy az egy rendes, becsületes Kősziklához illik.

A Planétánk peremén csücsülő tudósok és csillagászok egy másik része viszont éppenséggel azt igyekszik kifürkészni, m történt ezután? Úgy gondolják, egyszer csak kihunyt a tűz, elhalt minden fény és fekete eső hullott az égből. Aztán alkotó részeire bomlott az eső is és végül szótalanná lett az Idő és képtelenné vált a Tér. És újra nem volt más, csak Eyrf, Protan és Panrac. No, meg a Kőszikla, mert ő már csak olyan, hála a jó Bhagának.

A Planétánk peremén csücsülő tudósok és csillagászok megint másik része viszont már azt hirdeti, mint tudjátok, tűzben születtünk hajdan és tűzben is fogunk meghalni. Kell, hogy legyen tehát egy pillanat, amikor csattant a taps, a káoszból kivált egy jel, s újra kinyílt a Szem.

Megint más, a Planétánk peremén csücsülő tudósok és csillagászok viszont azt állítják, nincs mit vizsgálni a távoli időhorizonton, a titok sosem lebben fel. Hiába minden praktika, a rény háromdimenziós pont, a bűn körtérfogat, s ez a viszony lehetetlenné tesz minden felismerést. Máshová tekintenek tehát. Azt keresik, van-é más Planéta a Térben és Időben, s vannak-é annak a Planétának a peremén csücsülő tudósok és csillagászok, akik éppen azt keresik, van-é más Planéta a Térben és Időben és annak a peremén vajon csücsülnek-e tudósok és csillagászok, mert akkor azok éppen ők lennének. Időtlen idők idő óta nem találnak semmit, de rendületlenül figyelnek és keresik a távoli intelligenciák jelzéseit, hátha sikerül nyomukat felismerni. Jelszavuk: Létezem időben és térben. Ám úgy határoztam, hogy ezután nem leszek többé egyedül.

Khm khm... lehet, hogy kicsit hosszúra nyúlt az invokáció, de ím eljutott oda, ahová szeretett volna: ugyanezt tesszük mi is a Gutenberg galaxisban, miközben keressük azon felületeket, melyek tartalmazzák 15 fragmentumunkat, figyelünk és keressük más intelligenciák, társaságok jelzéseit. Hát eredmény van-é? Nos, lábadat a Gutenberg Galaxis peremén lógató bibliokibernológus, ne mondd, hogy semmid sincs! Hát jó. Való igaz, a hálózat érdekes izenetet detektált, melynek ugyan egyetlen fragmentum sem része, hanem hát éppenséggel címzettje a Symposion társaság, minthogy más társaság küldé felénk ezt segítségünkért fohászkodva. A társaságot nem ismerem, csak jelük érkezett hozzám, de kérésük egyszerű, tolmácsolom hát.

"Tisztelt Symposion Társaság,

kiknek tagjai minden oly kérdésben járatosak valátok, mely a Gutenberg-galaxis bármely olyan különleges felületével kapcsolatos, melyet a gyarló emberiség csak poémaként jegyez, segítségeteket kérjük. A birtokunkban lévő, ismeretlen szerzőjű és eredetű poéma elemzése számunkra igen fontos, de bizonytalanok vagyunk értelmezésünk igazságában. Kérjük tehát mélyen tisztelt tagjaitokat, illessék kellő mélységű elemzéssel a művet, hogy tisztába jöhessünk mélyértelmű izenetével. Legyetek elemzésetek által örök hőseink, kiknek neveik kőbe vésve álljanak itt örökül:....

Visszafejthetetlen aláírás"

Az üzenet végén lévő aláírás számomra megfejthetetlen, sajnos nem tudom tehát a tőlünk távoli, de létét mégiscsak jelző és segítségünket kérő Társaság nevét elétek tárni, azonban légyen ez opcionális házi feladat értő tagjaink számára, hogy a visszafejthetetlen aláírású társaság kőoszlopa ne maradjon örök hősök nevétől mentesen következő találkozónk után.

Stephanus Bartolits
bibliokibernológus
Gutenberg tér 2.

Most pedig íme a sajátos stílusú mű, melynek se címe, se szerzője nem ismeretes - legalábbis számunkra.

Zihenyál a főkrutyvantó
Gőzvefnyél a rottyó felett.
Mindenféle furogató,
Furanyomó egyberetyed.

Lapulináj, tüskölc-patkolc,
Menzafű és boszvadály,
Meglottyantott lukas laborc
Káldilablik orrba-száj.

Sorbalopva nyámnyologni
Betoportyál hámzsa sereg.
Felblöttyen az első ványig,
Elpittyen és meggémbered.

A kuttyantott sarka zergőt!
Há' de ki rottyantott ilyen hámnyát?
És a lelebbentett bürge kergő
Csalódottan eltéblál.

 

Megfejtési kísérletek:

I.

Petrus deák

"Well, a »rath« is a sort of green pig: but »mome« I’m not certain about. I think it’s short for »from home« – meaning that they’d lost their way, you know."

"Hát a »plény« az amolyan zöld disznó, de hogy a »mamsi« micsoda, abban nem vagyok biztos. Azt hiszem, onnan kapta a nevét, hogy eltévedt, és egyre azt mondogatja: »fogalmam sincs, hol vagyok«."

(Lewis Carroll: Alice tükörországban. Ford. Révbíró Tamás – Tótfalusi István.)

Zihenyál a főkrutyvantó

"Zihenyál a \ főkrutyvantó \\ Gőzvefnyél a \ rottyó felett."

A vers műfaja életkép. Színtere a rottyó (rotyó, rötyi), az az egyszerű, földbe ásott gödörre emelt deszkaházikó, melyet ifjabb, a nagyvárosi életbe beleszületett, abban fölnőtt és Alexander Cumming 1775-ben szabadalmazott találmányának használatához szokott tagtársaink talán nem is ismernek. Régi falusi parasztházak hátsó kertjében és szőlőhegyeken azonban még megtalálható ez az építmény. Hajdani primitív egyszerűsége – ha a gödör megtelt, betemették földdel, s újat ástak mellette – már a múlté. A gödröt kifalazzák, kicementezik, tartalmát időről időre hamuval, gipsszel vagy csontliszttel szórják be, mely a nedvesség fölszívására és a keletkező gázok abszorbeálására hivatott. Rendszeres látogató az ürítést végző gépi szivattyú. E sorok írója még elevenen emlékszik gyermekkorából a "szippantóskocsi" működésétől felkavart excrementumokból kiszabadult ammónia jellegzetes, mindent átható szagára.

Ebben a helyiségben találjuk versünk hősét, aki a helyiség rendeltetésszerű használata, azaz – népiesen – rottyantás céljából tartózkodik benn, s az ezt megelőző tevékenységeket végzi: zihálva és nagyokat nyögve görnyed a gödör fölött. (Zihenyál, gőzvefnyél.)

"Mindenféle \ furogató, \\ Furanyomó \ egyberetyed. \\ Lapulináj, \ tüskölc-patkolc, \\ Menzafű és \ boszvadály, \\ Meglottyantott \ lukas laborc \\ Káldilablik \ orrba-száj."

A vers következő hat sora az alanti, a gödörbéli állapotokat írja le. Ne gondolja senki, hogy ott halott matéria található: a belékerülő excrementumok és más szerves anyagok vegyileg is folyamatosan bomlanak – ennek terméke mások mellett a fentebb már említést nyert nitrogén-vegyület –, de igen sok baktériumot, gombát és egyéb mikroorganizmust is is tartalmaznak, melyek a biológiai lebontást végzik. Így az idő múlásával minden, ami a gödörbe került, fokozatosan egységes masszává olvad össze: egyberetyed.

"Sorbalopva \ nyámnyologni \\ Betoportyál \ hámzsa sereg. \\ Felblöttyen az \ első ványig, \\ Elpittyen és \ meggémbered."

A gödör élővilágát azonban nemcsak mikroorganizmusok alkotják. Az excrementumok nagy mennyiségben tartalmaznak emészthető, de meg nem emésztett ételmaradékokat, s így paradicsomi életteret, bőségesen terített asztalt biztosítanak számos különböző féreg és ízeltlábú számára. A vers 9-12. sorában a friss teríték reményében ezek vonulnak föl nyalakodni. Számunkra közülük az ókori egyiptomiak szentként tisztelt szkarabeusz-bogara mellett a Geotrupes stercorrius a legismertebb: zúgó éji bogárként véste emlékezetünkbe Arany János Családi kör című költeménye.

"A kuttyantott \ sarka zergőt! \\ Há’ de ki rottyantott \ ilyen hámnyát? \\ És a lelebbentett \ bürge kergő \\ Csalódottan \ eltéblál."

A felvonuló seregletet azonban csalódás éri. Nem a rottyantási kísérlet fullad kudarcba: óh, nem. Csakhogy az excrementumok tartalma nem állandó: a fogyasztott táplálék minőségének és összetételének a függvénye. Versünk hőse a hatodik sorban található tapintatos utalás alapján talán menzakoszton élő vékonydongájú egyetemi hallgató lehet. ("Amióta menzán élek, \ hálni jár belém a lélek" – így szólt az én egyetemi hallgató koromban a menzafű tartalmasságát híven jellemző versike.) Ergo: a deáki excrementum ugyancsak nyamvadt táplálék a fentebb említett férgek és ízeltlábúak számára. Így az utóbbiak nem tehetnek mást, mint éhkoppon maradva eltéblábolnak.

Befejezésül – hátha valaki nem ismeri – megosztanám a Symposion Társasággal saját gyűjteményem két darabját, a fentiekben annyit emlegetett deszkaházikóhoz fűződő népköltészet két remekét:

1.     "Pipafüst közben \ legjobb a sz…s, \\ mert az ember s…ét \ nem csípi a darázs."
2.
     "Nagy sietve \ jöttem ide, \ Repedt rajtam \ gatya, ing, \\
         Azt hittem, hogy \ egy jót sz…ok, \ S lett belőle \ egy nagy f…g."

 

II.

Attila de genere Catus:

Kedves Barátaim és Barátnéim,
kedves visszafejthetetlen  aláírású Ismeretlen Társaság!

Mindig öröm a magamfajta számára, ha eleddig ismeretlen dolgokkal, a világnak még fel nem tárt, titokzatos, új részleteivel találkozik. Ma délelőtt is a spájzban jártomban-keltemben igen érdekes és ízletes dolgokat fedeztem fel a nagy, ötliteres lekváros üveg mögött, amiről eddig – dacára alapos és lelkiismeretes macska voltomnak – még nem volt tudomásom. Sajnos, a lelet beható tanulmányozására nem maradt elegendő időm, mert egy rossz seprű viharos gyorsasággal repült hirtelen felém – honnan kerülhetett elő? – s  tudományos kutatásaimat ebből kifolyólag későbbre kellett halasztanom. Sebaj, van a tudósi tevékenységre egyéb lehetőség is, akad elegendő feltárni való az ismeretlen tartományból, ahol még „nem járt utazó.”

Rögtön itt van az elmúlt alkalommal Stephanus Bartolits királyi kíber uram által nyilvánosságra hozott rejtélyes üzenet, melynek titka azóta nem hagyott nyugton. Így, miközben egy utánozhatatlan csípőmozdulattal kikerültem a seprűt, agyam máris visszatalált a főkrutyvantás gondolatköréhez, s míg zihenyálva tébláltam vackomig, fejemben egyberetyedtek eddigi kusza gondolataim. Majdnem felblöttyentem örömömben, mikor éreztem, hogy eddigi seregnyi hámzsa ötletem  nem káldilablik tovább rottyó fejemben, hanem az eddigi egymástól teljesen független, tüskölc-patkolc, boszvadály sőt, uram bocsá’, némelyik meglehetősen hámnya ötletem szépen betoportyál egymás után, sorbalopva és eloszlatva mindenféle gőzfenyélt és egyebeket. Az eddigi sok-sok furanyomó és furogató egyszerre csak – mint már előbb említettem – egyberetyedt.  Állj, tovább ne lapulinájj! - kiáltottam magamra, s nyugalmas vackomról felpattanva és kihegyezett madártollat ragadva mancsomba kaparni kezdtem ív papírosokon gondolataimat, hogy a titokról egyszer és mindenkorra lelebbentsem a mindenféle bürge-kergőt.

De félre a tréfával, a lelet, mit bibliokibernetikus uram talált a nagy pókhálón, elgondolkodtatott. Vajon felelőtlen elemek idétlen tréfájáról van-e szó – ugye ezt a feltételezést soha nem lehet  figyelmen kívül hagyni –, vagy pedig valóságos az üzenet, s egy társaság valóban segítségünket kéri a lelet értelmezésében. Magam sokáig a csibészségre gyanakodtam, s nem is akartam komolyabban foglalkozni az üggyel. De mint feljebb jeleztem is, gondolataim mégis rendszeresen visszatértek „zihenyálni”.  E kényszertől hajtva tettem látogatást egy apró falusi kis könyvtárban, melynek neve Országos Széchényi Könyvtár, s kutattam addig, míg sikerrel nem jártam. Kezembe akadtak dokumentumok a Nagy Bagaméri Lázadás idejéről, és itt akadtam rá a kérdéses szöveg megfejtésére is. Lázasan – óh gyarlóság – és diadalittasan készítettem feljegyzéseket, mert mint köztudott, az említett könyvtárból kölcsönözni nem lehet. Mellettem csak cserélődtek az olvasótársak, múlt az idő, s a délben még oly hetykén tüzelő napot lassú de szívós munkával legyőzte az est. Mikor az utolsó mondat után is kitettem a pontot, felnéztem munkámból és láttam, hogy olvasószolgálatosok sorfalának közepette dolgoztam. Feltűnt,  hogy mindegyikük kabátban volt, és hatalmas karika kulcsokat ráztak felém lila fejjel. Odébb, egy sarokban az egyik hölgy könyvtáros békésen szoptatta kicsinyét. Sietve összeszedtem jegyzeteimet, s félénken elköszöntem. A könyvtár kapuja döndülve záródott be mögöttem. Hatalmas fáradtságot de még hatalmasabb megkönnyebbülést éreztem. Ünnepelni vágytam, betértem hát egy kellemes kis helyre, hol sereket rendeltem, s csendesen iszogattam a titok megfejtését rejtő táskám társaságában. Arra riadtam fel, hogy asztalom pincérek sorfala között van, rajtuk kabát, és irdatlan karika kulcsokat ráztak felém eltorzult arccal. Úgy látszik, ez valami új népszokás errefelé. A sarokban a szakácsnő immár harmadszor próbálta megértetni nehézfejű gyermekével a másodfokú egyenlet megoldó képletét, mivel a gyerek ebből írt másnap dolgozatot. Tőlem telhető sebességgel fizettem, majd felkaptam magam mellől a három táska egyikét és kiléptem a sörözőből. Hazaérvén, a kimerítő nap miatt mély álomba zuhantam. Másnap kipihenten, frissen ébredtem. Rendszerezni akartam jegyzeteimet, hogy a Symposion Társaság részére egy kerek előadást tarthassak, de sajnos, sehol se leltem meg táskámat. Rögtön tudtam, hogy én is az örökké vesztes bokszoló hibájába estem, akinek hiába mondta edzők hada, hogy: „Fiam,  ha beleszaladsz egy pofonba, s hirtelen három ellenfelet látsz, mindig a középsőt támadd meg!”

Egyből világos lett előttem, hogy előző nap én is a szélső táskák egyikét kaptam fel távozáskor. Nem volt mit tenni, saját emlékezetemre támaszkodva kellett leírnom előadásomat, ha számot akartam kutatásomról adni itt ma. Ezért tisztelettel kérem a Symposion Társaság és a visszafejthetetlen aláírású Ismeretlen Társaság tagjainak elnéző jóindulatát irányomba, ha hitetlenkedésre okot adó dolgokat mondanék. Az eredeti dokumentumok megtalálhatóak az Országos Széchenyi Könyvtárban, csak elő kell keresni azokat. Sajnos jelzetekkel nem szolgálhatok, mert az azokat tartalmazó lista is az eltűnt táskában volt. Nézzük hát, mire emlékeztem?

A Nagy Bagaméri Lázadás okáról annyit sikerült kideríteni, hogy a katakurd iga alól ugyan nem sikerült kitörni, mégsem volt hiábavaló, mert bár látszatintézkedések történtek csak, mégis a lázadás következtében jöhetett létre a Bagamér Parlament. E parlament nem volt ugyan független, hiszen döntései csak katakurd jóváhagyással voltak érvényesek, mégis a bagamér nép sajátja volt, és a bagamér finesz megtalálta a módját, hogy a katakurdok megkerülésével, egy sajátosan kialakított parlamenti nyelv segítségével  tárgyalja meg ügyeit. Ennek  a nyelvnek a dokumentumait leltem fel a könyvtárban. A lényege, hogy az interpellációkra, képviselői kérdésekre a megszólított honatyák mindig ezzel a szöveggel válaszoltak, a bagamérok mégis megértették a választ. (Hogy miképp, ez még az ő titkuk.) Álljon itt egy interpellációra adott válasz mai nyelvre fordítva, bizonyságául a bagamér leleményességnek:

A kérdés, amit az egyik ellenzéki bagamér képviselő tett fel a bagaméri árnyékkormány egyik miniszterének, így hangzott:

Igaz-e, miniszter úr, hogy magán barlangrendszere, amelyet építtet, 600 millió würmbe kerül, és ha igen, kérem, szíveskedjék nyilatkozni, hogy miniszteri fizetésén felül, mely köztudottan évi bruttó 6 millió würm, milyen legális pénzeszközöket fordított az építkezésre?

A kérdésre a miniszter az Ismeretlen Társaság által rendelkezésünkre bocsátott szöveggel válaszolt. Álljon itt a szöveg értelmezése, amit a leleményes bagamérek  vagy elfogadtak, vagy nem, de mindenesetre megértettek:

 

Felszólítom a képviselő urat, hogy mondjon le! Ez a Szentséges Bagaméri Parlamenthez nem méltó zihálás, amit csak a békák társadalmában a főkuruttyolótól tudok elképzelni, ezek a hagymázas, gőzös, minden alapot nélkülöző vádaskodások  csak aláássák a békés parlamenti honatyák közötti megértő csevegés lehetőségét, s azt a csodálatos lehetőséget utasítja el az, aki ilyeneket kérdez, hogy parlamenti hovatartozástól függetlenül komoly politikusok egy bogrács fölé hajolva értelmesen társalogjanak. Ez a rengeteg furkálás, egymás elnyomása csak az ellenségeskedésben olvaszthat össze minket! A képviselő úr jobban tenné, ha a saját bogáncsai között csendben lapulva lovakat patkolna, és nem gyalázna tisztességes politikusokat! Mindenki tudja, miért jár ebédelni menzára, miért eszik ott is csak füvet! Kicsit kellene csak megllibbenteni a kérdező vagyonnyilatkozatát, egyből kiderülne, hogy az úr hitele egy lyukas lábost sem ér, hisz orrán-száján dől a jólét, hiába próbálja elhitetni a Szentséges Bagaméri Parlamenttel, hogy egyébre, mint elszegényedett kádik lajbijára, nem telik neki!

Hiába sorakoznak megtévesztett, koncra váró hiéna-seregek a „tisztelt kérdésfeltevő” zászlaja alá! Az igazság kiderül, és ezek az emberek lesznek az elsők, kik sírva kérik majd számon a gyalázatos "zászlós úron", aki cserben hagyta őket természetesen – hová lett emberségem, mivé gémberítettél engem?

Akkor már későn próbálnak kutyaságuk után zengően sarkukra állni az igazság nevében! Hiába kérdik majd, ki volt, ki próbálta berondítani, hányadékkal, mocsokkal berottyantani az igazságot és annak felkent papját elparentálni! Akkor már késő lesz uraim, mert mi diadalmaskodni fogunk a maguk gyalázatossága felett, és Bagamér Hazánk dicsőségére az egy Bagha nevében fogjuk önöket szédítő keringőre, és önök, tisztelt gyalázkodó-gyalázatos uraimék, csalódottan ténferegnének majd el a felelősségre vonás elől, de akkor már késő lesz, tisztelt uraimék! Önök eltűnnek majd, de én maradok Szent Bagamér Hazánk dicsőségére!

 

III.

Viola de genere Exiguum:

Zihenyál a főkrutyvantó

Kedves Barátnéim és Barátaim!

Hosszasan szemlélve ezt az intergalaktikus üzenetet, rá kellett jönnöm, hogy ez a szöveg magyarul van! Magyarul írták, de a szöveg természetesen  itt-ott hibás, ami igazán nem csoda, ha meggondoljuk, hány fényév távolságban keletkezett ez a vers, és milyen nehéz is lehetett ilyen távolságból megtanulni magyarul!

A vers epikus mű, sok szereplővel. Főhősei Ináj és Tüsk, kábítószer-élvező huligánok, illetve az ő marihuánás mámorukban megjelenő torz, nem evilági lények: Zihe, a boszorkány, Gözvefny, egy gusztustalan lidérc, aki csak az illemhelyek kipárolgásában érzi jól magát; K, aki vélhetően pap,  B, aki csak egy árnyék, Ogni, a  francia nyelvkönyvek réme, közismert földönkívüli; Z, a sas, Hádekir, a kutya, akinek a sarkára elvetemült utcagyerekek üres konzervdobozokat kötöttek, sőt, egyikük, Adél még egy ürgét is rejtett az egyikükbe, és végül Ód, a csaló.

A vers már a kábítószeres vízióval kezdődik: Zihe, a boszorkány főz, mégpedig igen ízléstelen módon a saját nyálát főzi, amely kruttyogó hangot ad. Ebből a nedűből a varázslat következtében egész tó keletkezik:

"Zihe nyála fő, kruty. Van tó!"

Ezenközben Gözvefny, a lidérc, az illemhely kipárolgásában éldegél:

"Gözvefny él a rOttyó felett"

A vízió egészen félelmetes, Ináj és Tüsk lapulnak, és azon töprengenek, vajon mindenki annyira retteg-e, mint ők. Furcsa nyomokat látnak,  (az egyikük kicsit repedt), miközben a tó örvénylik.

"Minden fél-e? Forog a tó,
fura nyom, ó, egy bereped."

Ináj és Tüsk az élet értelmén töprengenek: az ember vagy öl, vagy elpatkol.

"Lapul Ináj, Tüsk. Ölsz, (el)patkolsz"

Az élet nem nyújt élvezetet a számukra.. Az étel: menzakoszt, a mámor: fű (marihuána); legföljebb még a vadászat izgalma marad.  Hiába szeretnék a víziót megállítani, a képek egyre vadabban sorjáznak eléjük: az előbbi tó kilottyan, már csak egy lukas lavór maradt belőle. K. áldást oszt, B. éppen, hogy csak elillan. Az alakokból csak az marad meg, ami nincs: a lik (orrban, szájban).

"Menza, fű és bősz vad. Állj
meg! Lottyan tó? Lukas lavór? Ccc!
K. áld, illan B. Lik orrba-szájba.,
lopva…"

Ogni, a földönkívüli titokban nyalakodik, de ráfarag, mert belelép a tálba.

"…(nyám)  nyal Ogni,
betipor tálba (hamm)…"

Z., a sas, felrepül, de csak az első sövényig jut, ott, ott elpusztul. Ekkor derül ki róla, hogy ember volt.

"…Z., sas, eredj!
Felröppen az első sövényig,
Elfittyen és meg. Embered."

Most Hádekirt látjuk, a kutyát, amelynek a sarkán ott zörögnek a rákötözött konzervdobozok, a „hámnyák”: az egyikben ott rejtezik a hörcsi, bocsánat, az ürge, melyet az Adél nevű lány helyezett el benne, s amely, szegényke már teljesen megkergült a rémülettől.

"A kutya futott, sarka zörgött,
Hádekir ott rántott ilyen hámnyát,
És Adél ebben tett ürge kergét."

Végül Ód, mint mindig, csal, de ennek sincs már semmi értelme, ezért eloldalog.

"Csal Ód. Ottan eltéblá(bo)l."

A vers tökéletesen kifejezi emberi értékektől kiürült világunk teljes sivárságát, árnyékéletünk magányosságát, az emberiség egzisztenciális válságát. Különös látlelete ez földi világunknak, nem tudni, hány fényév torzító tükrén keresztül nézve.

 

NIETSNIE REJTVÉNYE

Katakurda főutcáján öt ház áll egymás mellett, mindegyik más színű.
Minden házban más-más városból érkezett katakurd lakik.
Minden háztulajdonos bizonyos katakurd italt részesít előnyben, bizonyos hagyományos katakurd ételt szeret és bizonyos katakurd állatot tart.
Ezen személyek közül egyik sem iszik ugyanolyan italt, nem eszik ugyanolyan ételt és nem tart ugyanolyan állatot, mint a másik négy szomszédja.

  A rebeci piros házban lakik.

  A havár ogivát tart.

  A lorói szívesen iszik csimbort.

  A keláti szeret jerglit enni.

 A mordenti az első házban lakik.

  A zöld ház tulajdonosa oligúriát iszik.

  Aki a Nefelin-krémlevest szereti, szívesen iszik mizogint.

  A sárga ház tulajdonosa bájzlit eszik.

  Az a katakurd, aki mirzát eszik, akazsut tart.

  Az a katakurd, aki a középső házban lakik, klokét iszik.

  Aki prazemet eszik, a mellett lakik, aki kvaggát tart.

  A katakurd, akinek posadája van, a mellett lakik, aki bájzlit eszik.

  A mordenti a kék ház mellett lakik.

  Aki prazemet eszik, annak a szomszédja würmösbort iszik.

  A zöld ház a fehér ház mellett balra van.

Kérdés: Kié a pemmikán?

 

Mit lehet tudni a körülményekről?

1. Attila de genere Catus: Sommáját írom...

Sommáját írom öt vitéz vezérnek,
Háború zajából hogy menekedének.
Hogy találtak házra borús hegynek ormán,
Miként bőgtek ők le egy csekélyke tornán.

Jó hallgatóm, kérlek, hallgasd figyelemmel,
Hisz pennámat érted forgatom nagy sebbel.
Ne ásíts hát közben se orrodat ne túrd,
És akkor megtudod, hogy halt sok katakurd.

Szörnyű lesz, mit hallasz, sok lesz benne a vér,
Mert e csekély tornán ott volt sok bagamér.
Jó katakurdok is mind sereglettek,
Mordenti és havár sajnos odalettek.

Kevesebb nem volt ott a halott rebeci,
E kis torzsalkodást tollam elrebegi.
Loróiak ezre és hős kelátiak,
Gyermekek, öregek, ifjak, nők, férfiak.

Azzal kezdődött, hogy az egyik Szelám,
Jaj, az hogy hányadik, teljesen mindegy ám,
Nem maradt a szám fenn a régi iratban,
Amit kis munkámért sokat tapogattam.

Szóval ez a Szelám, aki király vala,
Kedves feleségét jobbra-balra csala.
Keveredett immár mindenfelé a vér,
Összekavarodott katakurd s bagamér.

És mivel hogy régen utálták már egymást,
Régóta hozták ők egymásra a nagy frászt,
Riadalom lett hát, hogy bagamér házban
Katakurd fik lettek, egymás után hárman.

Ugyanakkor szépen, katakurd nyoszolyán
Bagamér kisleány érkezett mosolygván.
Csak az apja volt az, aki nem nevetett,
Kiment a konyhába, s hetekig nem evett.

Egyre-másra történt mind a két hazában,
Hogy családok kötele lógott már lazábban.
Szenvedte bagamér, szenvedte katakurd,
Hogy valamely Szelám ennyiszer félrekúrt.

Bölcs férfiak mind tanakodának ám,
Hogy mivel is jár az, amit tett Szelám.
Hetet-havat hánytak, sok mindent beszéltek,
És bizony a végén szörnyű döntést tettek.

Az volt ideájuk, hogy csak tiszta fajú
Katakurd s bagamér lehet tiszta fejű.
Bocsásd, ó hallgató, ezt a rím rémséget,
De még nem hallottam ennyi marhaságot.

A sok bölcs aggastyán a tanácsnak végén
Összeverte egymást majd hazament békén.
Másnap összeszedték a tenger sereget,
Vezérnek megtévén minden helyről egyet.

Az öt kiszemelt vezér egymás mellett lakott,
Betartva egy ősi, bhaghai szózatot.
Miszerint van néhány, apró parancsolat,
Aszerint kell élni, betartva azokat.

Bhagha így megmondta nekik mit tegyenek,
Házaiknak színét, s hogy tartsanak rendet.
Ezeknek alapján melyikük mit igyon,
S ki milyen állatot szeretgethet nagyon.

És ennek alapján még enniük is azt kell,
Ahogy parancsolta Bhagha, nagy szellemmel.
Ezt ők jól betarták, az utolsó cseppig,
Nem is történt bajuk eleddig a percig.

Az öt öreg, vén bölcs mindet felkereste,
Volt akit délelőtt, s volt olyan, kit este.
Elmondták mindőknek a szörnyű parancsot,
Olyat, amit eddig egyikük sem hallott.

Ám ezek morogtak, a keláti éppen
Pemmikánját hívta jerglit enni szépen.
Ők együtt zabáltak minden szombat este,
Nem készültek ők fel íly hülye esetre.

A rebeci vezér vérben forgó szemmel
Éppen klokét ivott negyedik üveggel.
Képzelhetitek, hogy a harci szellem
Miként dúlt már benne, és míly értelemmel.

A mordenti főnök, szellemileg kevés,
Nem érdekelte őt más, egyedül az evés.
Bájzlit reggelizett, bájzlit vacsorázott,
Magasan letojta az egész világot.

Nem járt sokkal jobban a bölcs öreg lorói,
Mert választottjának szakadtak rolói,
Minden ablak tárva, vásznak szana-szerte,
Gazdájuk a fejét éppen falba verte.

Ráadásul éppen akkor szenvedett kárt
A lorói polgár, mikor üzletre várt.
Volt egy kicsi farmja, posadát tenyésztett,
De nem értett semmit ehhez az egészhez.

A tönk szélén állott akkor már egészen,
Posadák poshadtak a kertjében régen.
Bűzlött az egész ház, a kert és az utca,
Átvette a szagot a bölcs öreg cucca.

Nem volt szerencsésebb a havárnak bölcse,
Hisz választottja, hogy magába döntse
Később a temérdek, jó erős mizogint,
Nefelin-krémlevest evett szokás szerint.

Ogivája viszont ezt soká nem tűrte,
Mert ő ezt a levest módfelett szerette.
Viszont meg volt kötve, erős nyakörv rajta,
így hát akit elért, a bölcset harapta.

A havár nevetett, ivott öt korsóval,
Addig az öreget nem illette szóval.
Csak mikor már annak nem volt meg jobb lába,
Akkor küldte őt el a büdös világba.

Tiltakozott hát mind, ahány volt, valahány,
Hogy háború helyett inkább ő havat hány,
vagy inkább a borsót a falra esetleg,
A bölcseknek szíve egyen sem esett meg.

A zord öregeknek erős volt hatalmuk,
Végül ők így szóltak: parancs, végrehajtjuk.
Morgolódva ugyan, de mind fegyvert fogott,
És csatába indult, szitkozódva legott.

Würmboros poharát a mordenti letette,
Bájzli vacsoráját kvaggának vetette.
Kilépett hajnalban szép sárga házából,
Hunyorogva nézte, ahogy a nap lángol.

Kék házát, amelynek rolói szakadtak,
Otthagyta lorói, s a bölccsel szaladtak.
Az öreg éhes volt, kapott egy prazemet,
De kihányta rögtön, amint egy tetemet

Meglátott poshadni magától nem messze.
Ezt egy halódó dög azonnal megette.
Ettől az ő sorsa rögtön jobbra fordult,
Mert a kis prazemtől azonnal felfordult.

Ahogyan szaladtak, sok szép lepkét láttak,
Ahogyan rend szerint a virágra szálltak.
Szárnyukon ragyogott a gyönyörű hímpor,
Loróinknak ettől észbe jött a csimbor.

Nosza, szaladt vissza azonnal a házba,
A szagtól a bölcs öreg újonnan csak hánya.
De már jött is vissza a házból nevetve
A lorói vezér, csimborát vedelve.

Piros házát már a rebeci is hagyá,
Bízva abban hogy az akazsu vigyáz rá.
Táskájában viszont volt temérdek mirza,
Nem kell attól félni, hogy rebecink fogyna.

Pemmikánján ülve keláti, a délceg
Úgy indult csatába, mint valami herceg.
Oliguriával erősítve magát
Nagy-nagy félelemmel várta ő a csatát.

Zöld háza üresen, most már tán örökre,
Ilyen gondolatok keringtek körötte.
Erőst gondolkodott, hogy mit kitalálna,
De a bölcs öregúr erőst vágta hátba.

Fehér házából csakis fehér lovon
Indult el a havár, s nem is vette zokon,
Hogy a bölcs öregúr időnként lemaradt,
Tisztelte, hogy jobb lába annak alig maradt.

Mikor az öt vezér a csatába ére,
Borzadva tekinte a temérdek vérre.
Emitt egy fej gurul, ott egy ember lukas,
Nem tud kitalálni ilyesmit George Lucas.

Csak a vad valóság képes ilyen tettre.
Katakurd s bagamér szanaszét heverve.
Test és test között már nem volt ám semmi rés,
így végződött hát a nagy vérkeveredés.

Mozdulatlan minden, csak a vérnek szaga
Az mi vezérinknek az orrába csapa.
Most már ti küzdjetek, szólt az öt bölcs öreg,
Köztetek a győztes egy világot nyer meg!

Ám ekkor szerencse, megnyilvánult Bhagha,
S mind az öt öregre egy villámmal csapa.
Túlterhelte őket a sok elektrosokk,
így múltak el mind, az öt bölcs nagyokosok.

Vezéreink soká nagy döbbenten álltak,
Ki tudja hogy mire, tán Bhaghára vártak.
De az Isten nem szólt, már dolgát végezte,
Magukra maradtak, ezt mind nagyon érezte.


Keláti és havár, rebeci és mordent
No és a lorói, megértettek mindent.
Baj a keveredés. Ám ha ez az ára,
Nosza, keveredjünk! Mindegyik kiáltja.

A páncélt ledobják, elhányják a kardot,
Eddig sem akarták, s a csata eddig tartott.
Szőrcsuhát öltöttek s felmentek a hegyre,
Mindegyiket már most ugyanaz vezette.

Nosza keveredjünk, nem lépek zöld házba!
Szent fogadalmát keláti kiáltja.
Nem tartok ogivát, esküszi a havár,
Engem, ha enném, vigyen el a tatár!

Kiált a rebeci s szétszórja mirzáját.
Nosza, a lorói sem áll és szájat tát,
Csimboros palackját egy sziklához vágja,
Mától klokét iszom! S be nem áll a szája.

A mordenti így szól: Ha Bhagha akarja,
Soha többé nem lesz kedvencem a kvagga.
Nosza barátaim, építkezzünk másként!
Alakítsuk lényünk, teremtsünk hát más ént!

Nosza, nagysebesen mindjárt nekiláttak,
Fel is építettek sebtében öt házat.
De, hogy baj ne legyen, sorrendet cseréltek,
Keláti és havár végről élre tértek.

De akárhogy csűrték, akárhogy csavarták,
Nem tudták kikerülni Bhaghának parancsát.
Egy Istenen nagyon nehéz kifogni ám,
Kelátié maradt a ravasz pemmikán.

 

2. Viola de genere Exiguum: Volt egyszer egy utca

Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protan és Panrac. — mondják. De a vidékiek utcájában ma már nem ők laknak, hanem Felsőrebeci Rebec, Mordenti Krispin, Havár Almó, Keláti Dán és Lorói Loró. Az öt vidéki hamar összebarátkozott. Pedig látszatra semmi sem kötötte össze őket. Egyikük Rebecen, másikuk Mordentben, a harmadikuk Haváriában, negyedikük Keláton, ötödikük pedig Loróban pillantotta meg először a napvilágot. Aztán életük egy pontján valamennyien Katakurdába költöztek.

***

A vidékiek utcájában a középső lakos a REBECI volt. Rebecen ismerkedett meg feleségével, Rebeccával, s a hosszú téli estéken kettőjük közös kedvtelésének hódoltak: együtt olvasgatták az ősi katakurd mítoszokat. Álmodoztak arról, milyen is lehetett az a korszak, mikor még egy volt a Semmi és a Minden, és egyre erősebb lett bennük a szándék, hogy saját mindenüket és semmijüket eggyé tegyék. Felsőrebeci Rebec egy szép nap Rebecca apja elé állt, és megkérte a lány kezét, szomorúan jelezve, hogy a semmiből és a mindenből ő még csak a semmivel rendelkezik.

- Ne mondd, hogy semmid sincs! - harsogta vidáman Rebecca apja. Van neked szárnyas lelked, dolgos két kezed, szeretitek egymást és ez nekem elég. Klokét bontottak, így ünnepelték az eljegyzést.

A fiatalok hamarosan össze is házasodtak. Rebec szorgalmasan dolgozott, épített egy szép piros házat, s Bhaga egy év múltán ikerlányokkal áldotta meg őket, akik Rebecék mitologizáló kedvének megfelelően a Tér és Idő nevet kapták. A fantáziátlan anyakönyvvezető azonban Teri és Ida néven jegyezte be őket a rebeci matrikulába. Szunnyadt még a két kistestvér, a az Idő és a Tér, amikor nagy baj történt, Rebecca kómába esett. Felsőrebeci Rebec buzgón fohászkodott Bhagához, aki aztán - mondják a jámborok - elküldte nyilát, és a villám belecsapá azt egy sziklába, amely egy nagy földcsuszamlást okozott. A földcsuszamlás elért egész Rebec határáig, sőt, egész pontosan addig a kórházig, ahol Felsőrebeci Rebecné feküdt. A kórház falai megrendültek, a gépek leálltak, az a lélegeztetőgép is, amely Rebecca életét tartotta fönn. Azonban épp ebben a pillanatban Rebecné felébredt. Újra kinyílt a szem! – kiabálta a skandináv ápolónő, (aki nem bírta még elég jól a katakurd nyelvet), és Felsőrebeci Rebec nagy örömmel zárta karjaiba feleségét.

Rebecék szerettek volna egy fiút is a két lány mellé, így Rebecca hamarosan újra áldott állapotba került. Az orvos csak csóválta a fejét, amikor az asszonyt megvizsgálta. Nagy szenzáció volt, amikor Rebecca hetesikreknek adott életet. Mind a hét iker lánygyermek volt, és - hála Bhagának - egészséges. Rebecék nem adták meg ilyen könnyen magukat a sorsnak. Rebecné legközelebb megint ikreket szült: ezúttal öt szép ikerlányt. Más talán elkedvetlenedett volna, de Rebecék vállalkozó kedve nem ismert határt. Hatosikrek, majd négyesikrek következtek, legutoljára hármasikrek. Mind lány! Rebecék szorgalmasan nevelgették a lányokat, és akkor, az azt követő hetedik évben a kicsik nagyokká lettek. Felsőrebeci Rebec úgy döntött, hogy a kisvárosból, Rebecről a fővárosba, Katakurdába költöznek, hogy nagyobb esélyük legyen ennyi lányt férjhez adni.

Katakurdában a családfő minden évben pirosra festette az új, nagy házat, amit részletre vásárolt. A fővárosban aztán azt a szokást vette fel, hogy nemcsak vacsora, hanem ebéd után, napközben, sőt, Uram, bocsá' már hajnalok hajnalán is meg-meghúzta a klokésüveget. Szüksége volt erre a szívvidító itókára, hiszen nehéz feladat volt a huszonhét lányt férjhez adni. De a lányok szépek voltak, kedvesek, s a környék fiataljai egymás után érkeztek leánykérőbe. Rebecnének gyakran kellett mirzagombócot főznie, ő pedig — gondos háziasszony lévén — jól tudta, hogy a lánybúcsúztatókon nem maradhat el ez a hagyományos étel. A maradékot aztán rendszerint a családfő ette meg. El is terjedt róla a mondás: "Szereti, mint Felsőrebeci Rebec a birza-mirzát." Mondják is máig.

Ahol sok a lány, ott sok kelengyét kell ám készíteni. Rebecék hozattak is Bagamériából három pár akazsut, hogy a kis rágcsálók "besegíthessenek" a kelengyekészítésben. Az akazsu-farm szépen működött. Nem is volt Katakurda-szerte senkinek olyan szépen azsúrozott damasztabrosza, asztalneműje, mint a Felsőrebeci Rebec-lányoknak.

***

A MORDENTI magának való ember volt, mint a hegyi emberek általában. Nem sokat lehetett róla tudni. Az ismerősei csak "a mord mordenti" néven emlegették, még becsületes nevét se sokan tudták. Mordenti Krispin barátai előtt is csak ritkán, s nehezen nyilatkozott meg. Szeplős arca arról árulkodott, hogy igencsak kedveli a bájzlit, ribizlivel elkészítve. A katakurdai pletykás vénasszonyok persze azt suttogták, hogy a mordenti felesége nem is tud mást sütni, csak bájzlit, attól ilyen szeplősök mind a ketten. Barátságossá a házaspár csak akkor vált, amikor esténként, a nap végén maguk elé helyezték a flaskát és apró poharakból, szertartásosan iszogatni kezdték a drága würmösbort. Gyermekkel nem áldotta meg őket Bhaga, vagy talán maguk is túlontúl önzőek voltak ahhoz, hogy az életet továbbadják. - mondogatták a mindig rosszindulatú banyák.

A mordenti háza sárga volt, egészen kikiricssárga. Az udvaron kvaggák futkároztak, amik a szelíd kvangákkal ellentétben barátságtalan, támadó kedvű állatok. Egyszóval a négy jóbaráton kívül nem is járt hozzájuk senki. Ők is csak este, amikor a würmösüveg már az asztalon állt, ilyenkor a mordenti szögletes mozdulatokkal az asztalhoz tessékelte vendégeit, s töltött nekik is a kellemes nedűből.

Történetüket Krispin csak egyszer mesélt el. — "Mint tudjátok, tűzben születtünk hajdan, és tűzben is fogunk meghalni." — kezdte a történetet szertartásosan. A barátok feszülten figyeltek, érezték, hogy nem mindennapi történetet hallanak ma. — "Nagy tűz támadt Mordentben, épp akkor, mikor az esküvőnkre készülődtünk. Nem egymással ám! A legjobb barátom, Würmos készült elvenni Amáliát, én Lezginkával jártam jegyben. Kettős esküvőt akartunk tartani, hisz mind a négyen testi-lelki jó barátok voltunk. — A tűz hirtelen támadt, s terjedt el a városrészben, ahol gyönyörű régi faházak álltak. A fatemplom, ahol a násznép gyülekezett, ugyancsak hamar tüzet fogott. Menekülni se tudtunk, lángoló gerendák hullottak közénk. Aztán kihunyt a tűz, elhalt minden fény és fekete eső hullott az égből. Würmosnak és Lezginkának csak az összeégett holttestét emelték ki a gerendák alól. Az egész násznépből mindössze ketten maradtunk életben: Amália és én. A házunkból, vagyonunkból egyetlen üveg würmösbor maradt meg épen, a lakodalmas asztalon. Azt magunkhoz vettük és szeretteink temetése után elindultunk Katakurdába. Mindketten elvesztettük azt, akit legjobban szerettünk. Talán, mert ez a dolgok rendje: rátalálni és elveszíteni. Egyetlen ember volt, aki tudta, mit éltem át: Amália. Egyetlen ember volt, aki tudta, Amália mit élt át: én. Katakurdában rövid idő múlva egybekeltünk. Azóta itt élünk." ...

Az öt barát aznap már nem sokat beszélt...

***

HAVÁR Almó fehér házban lakott. Ősei pásztorok voltak a havár réteken, ők hagyták rá a mizogin ősi receptjét. — "Nem ám azt, barátaim," — mondogatta — "amit a katakurdai tejbárokban árulnak, négy rész tejet, egy rész gint, hanem az apró kockákra vágott kecskesajtra öntött, és napokig érlelt gint itták az őseim, elhihetitek, hogy kiváló ital!"

Havár Almó egyébként a felesége kedvéért költözött Katakurdába, aki messze földön híres szakácsnő volt. Amikor az öt barát a fehér házban vendégeskedett, mindig elkészítette különleges specialitását, a híres Nefelin-krémlevest. Csak a legszűkebb baráti körben árulta el titkos receptjét, amely így hangzik: "4000 frissen szedett molylepke szárnyairól leütögetett port gondosan elkeverünk egy löket vízzel. Lassú tűzön állandó kevergetés mellett besűrítjük. Felöntjük egy köpet mizoginnal, és simára keverjük. Hozzáadunk egy öl darált mizogin sajtot. Barnulásig melegítjük, ízlés szerint utánasózzuk, tálkákba öntjük és bőven megszórjuk friss kerti fűszerekkel. Csak így lesz olyan krémesen finom, ahogy ti is szeretitek. A bolti lepkeszárnyport pedig senkinek sem ajánlanám, keményítővel hamisítják." - fejezte be előadását a szakácsnő. A vendégek örömmel hallgatták a titkos receptet, de már leírni nem volt kedvük, mert reménytelennek tartották, hogy ekkora munkát maguk elvégezzenek. Havár Almó háza egyébként más különlegességgel is büszkélkedett. Mindketten szenvedélyes hegymászók lévén, megmászták egyszer a Miguost, Zwenn legutolsó köhögésének színhelyét. Hirtelen megpillantottak egy ogivát, fennakadva egy sziklán, lába eltörve. Az állat párja a közelben gubbasztott. Havárék azonnal bekötözték a sérült állatot, s párjával együtt saját majorságukba szállítottak. Sokan hiszik, hogy ez a kérődző állat kihalt már, épp ezért az ogivák nagy szenzációnak számítottak. A Katakurd Királyi Akadémia védettnek is nyilvánította az állatokat, de miután a tudósok meggyőződtek róla, hogy tartásukra keresve sem találhatnának jobb helyet Havár Almóné farmjánál, az állatokat meghagyták náluk. Sőt, Havárék megkapták a katakurd akadémia emlékplakettjét, amely így kezdődik: "Örök hőseink, kiknek neveik kőbe vésve álljanak itt örökül..." A hősök neve között természetesen Havár Almó és Havár Almóné neve is ott ékeskedett.

Mivel pedig Havár Almóné kizárólag saját készítésű olivaolajjal készíti különleges receptjeit, azóta személyesen gondoskodik róla, hogy az olajfák - no meg a borókaültetvények minden évben ogivatrágyában részesüljenek. Külön trágyahordót foglalkoztat, aki egyébként korábban szippantósként dolgozott, amíg Katakurdában be nem vezették a csatornázást.

***

A KELÁTI háza zöld volt, s maga igen egzaltált ember. Minden reggel taps jelzi, hogy felkelt. Háza népe ekkor élénkül meg. A felesége ilyenkor tálcán viszi férjeura elé a reggeli kávét és egy stampedli oligúriát, sohase többet. Keláti Dán ilyenkor berobog a fürdőszobába, majd rögtön ki is szalad a konyhába, és így kiált: — Mi ez a káosz? "A rény háromdimenziós pont, a bűn körtérfogat". Márpedig én a fürdőszobában csupa körtérfogatú bűnöket látok! (A keláti felesége ugyanis kicsit rendetlen természetű, és az öt gyerek is mindig szerteszét hagyja a szennyes ruhát, a sáros cipőket, s a fogpasztás tubust mindig középen nyomják meg, ahelyett, hogy a végéről préselnék a pasztát, s a véget akkurátusan feltekernék.) Az asszony ilyenkor kapkodva rendet rak, helyreigazítja a fogpasztatubust, s a férj megnyugszik: Íme a Káoszból kivált egy Jel! Az asszony, hogy megbékítse férjét, gyakran készít ebédre jerglit. Fácánt süt, s mellé krumpliból, rizsből, tojásból és bazsalikomból gyúrt kis gombóckákat főz, majd olajon és hagymán megpirítja őket. Ilyenkor a keláti már jókedvű, madarat lehet vele fogatni. No persze, nem a mondabeli pemmikánt, a szárnyas lovat, amelynek szárnyából Akromatiné készítette Akromatin pecsenyéjét. Pemmikán egyébként mindig is volt a háznál, közönséges, kocsihúzásra is alkalmas pemmikán, ami Keláti Dán kedvence. Ebéd után szívesen kipemmikánagol rajta a közeli ligetbe.

***

A LORÓI bőbeszédű, vidám ember, mint a csimborszerető emberek általában. Lorói Loró pincéjében mindig ládaszám áll a csimbor, s vendégeit mindig boldogan kínálgatja vele.

Házát, Bhaga tudja miért, rendesen kékre festi, hol halványkékre, hol ultramarinkékre, hol levendulakékre, de mindig kékre. Kertjében állandóan posadák csiripelnek és pósolnak. Ennek titka az, hogy a lorói kertjében mindig szögletesre vannak nyírva a fák. Az óvatos posadák szívesen rakják fészkeiket ezekre a szögletesre alakított faágakra, hiszen az ágak biztonságában a legvadabb viharok sem veszélyeztetik sem a kocka alakú posada-tojásokat, sem pedig az azokból kikelt posada-csemetéket. Meg kell hagyni, mindig gyakori is volt a posada-szaporulat a kertben, noha a billegető poszáták katakurd rokonai egyébként elég ritka madarak. A lorói nőtlen ember, és azt pletykálják róla, hogy nemcsak khm-khm-napokon, hanem az év minden napján szívesen megeszi a prazemet, amit maga készít kemencéjében. Egyesek szerint hordókban hozatja az olmai vizet, hogy a prazem íze hasonlatos lehessen ahhoz, amit gyermekkorában a nagyanyjánál kóstolt. Lorói Loró nagyon bánja, hogy agglegény. Létezem az időben és a térben, ám úgy határoztam, hogy nem leszek többé egyedül - mondogatja gyakran.

De a katakurdai lányok közt eddig nem talált magának valót. Álmaiban gyakran kiszínezte, milyen lesz az a lány, akit társául választ. Szobájában női arcképek voltak a falon. Híres katakurd filmszínésznők képei bájosan kecses reneszánsz női képmásokkal vegyesen. De a lányok, akiket megismert, még csak nem is hasonlítottak ezekhez. Ha Loró közeledett hozzájuk, csak kinevették. Egy nap aztán Loró minden képet letépett a falról, és sokáig némán ücsörgött szobájában.

És végül szótlanná lett az idő és képtelenné vált a tér - sóhajtott föl elkeseredetten.

— Ne csüggedj el, biztatták a barátai, mikor meglátták a legújabb fejleményt — fiatal vagy még, megtalálhatod a neked valót! A lorói hitte is, nem is, amit a barátok mondtak. De az utóbbi időben kicsit komorabbá vált. Posadái már nem is csiripeltek, éppen csak tessék-lássék pósoltak egy kicsit.

Ekkoriban történt, hogy Felsőrebeci Rebec legkisebb lánya hazaérkezett a rebeci nagymamától. Az öt barát épp Rebecéknél találkozott. Amikor aztán Lorói Loró megpillantotta Felsőrebeci Olmát, úgy érezte, mintha Botticelli Venusának reprodukciója elevenedett volna meg a falról. Tekintetét nem tudta levenni a lányról. A lány elpirult, de állta a pillantást. Ettől kezdve Loró posadái vidáman csiripelni kezdtek, s annyit pósoltak, hogy majdnem kiestek a fészekből..

 

3. Stephanus de genere Bartolits:

Nietsnie Katakurdában avagy Kié ez a rothadt pemmikán?
(színmű egy felvonásban)

Szereplők:

Nietsnie, a tudós
Mordenti, a bájzlievő
Lorói, a prazemevő
Rebeci, a klokéivó
Keláti, az oliguriaivó, a zöld ház tulajdonosa
Havár, a Nefelin-krémlevesevő

Nyitójelenet

A színpadon a háttérben öt színes ház, a házak színét a rejtett fényszórók adják. Piros, sárga, zöld, kék, fehér. A házak színe rövid időközönként változik. A zöld azonban mindig a fehértől balra van. A ház ablakai nyitva, forró éjszaka van, minden ablakszem sötét. A színpadra balról egy pemmikán rohan be, nagy szárnycsattogtatás és visítás közepette. Átvágtat a színen, majd megfordul és visszanyargal, ez többször is megteszi.

Első hang (mély férfihang): Hogy egy nyugodt éjszakája sem lehet itt újabban az embernek. Lője le már valaki ezt a rothadt pemmikánt. Asszony, csukd be az ablakot, hallod-e, mert megőrülök.

Második hang (másik férfihang): Megint kezdődik. Ezt nem lehet elviselni. Hogy zuhanna bele a lorói kráterbe a gazdája ennek a szörnyű állatnak. Csak tudnám, kié ez a pemmikán, ellátnám a baját.

A házakban egymás után világosak lesznek az ablakok. Az egyikből egy asszony üres Mordenti Leánykás üveget hajít a pemmikán felé, de nem találja el. A többiben is mozgás, sorra csukódnak be az ablakok.

Harmadik hang (nyavalygó női hang): Megőrülök ettől az állandó visítástól. Mikor lesz itt újra nyugalom, mint régen? Történjen már végre valami.

Az utolsó ablak is becsukódik. A szín elsötétül, a pemmikán visítása távolodik.

Első szín

Nappal van. Az öt ház előtt kecses kis asztal, négy székkel. Az asztalnál ketten ülnek, az egyik előtt egy borosüveg és egy borospohár, a másik előtt egy kancsó és egy vizespohár.

Lorói: Jól esik ez a pünkösdi csomborozás, de alig tudom nyitva tartani a szemem az éjszakai ramazulitól. Hallotta kend is a visítozást?

A zöld ház tulajdonosa (nagyot kortyol az oliguriából): Hogy a Baghába ne hallottam volna, lehet ezt nem hallani? Húsvét óta nincs egy nyugodt éjszaka errefelé. Én már arra gondoltam, egyik éjjel lelövöm. Megmaradt egy öreg mordályom abból az időből, amikor még triőr voltam. Hja, a régi szép idők.

Lorói: Várjon még vele, jó uram. Ma van pentekosztész ünnepe, valaminek történnie kell. Érzem. Meg aztán az sem lenne jó dolog, ha elszabadulna az erőszak Katakurdában. Csak van valami megoldás békés módon is, nemde?

Jobbról belép a színpadra egy szikár férfi. Dús haja ősz, de szerteszét áll a fején. Amúgy lerí róla, hogy nagy tudású férfiú, aki kevéssé gondozza magát. Hátán mindenféle szerkezetek, állványok vannak, szemmel láthatóan valamiféle tudományos mérés eszközei.

Nietsnie: Alázatos tiszteletem az uraknak. Mondják csak, jó helyen járok, ha katakurd földet keresek lábaim alá? Három nap, három éjjel meneteltem étlen-szomjan, hogy elérjem azt a híres várost, de nem tudom, messze van-e még vagy éppenséggel megérkeztem. Mondják, az a béke szigete ebben a háborgó világban.

A zöld ház tulajdonosa: Hát éppenséggel jó helyen jár az úr, ha Katakurdát keresi. De békéről itt szó sincs. Nagy probléma feszegeti kis városunk nyugalmát. (A lorói felé félhangosan): Na ez ugyan nem a szentlélek, annyi bizonyos. Aligha hoz megoldást ez a figura a gondunkra.

Nietsnie: Tudós ember volnék, s minden újdonság érdekel. Hátha a problémájukon is segíteni tudok. Szívesen teszem, de kínáljanak már meg előtte egy pohárral az italukból.

Lorói: Jó kis csimbort tudok ajánlani, ha az megfelel. Az Eyrf-hegy lábánál termelt legjobb bort tartom a házamnál. Szívesen adok egy pohárral ebből a nemes nedűből.

Nietsnie: Megköszönöm kedvességét, de nem vagyok borkedvelő ember, hanem az a másik ital micsoda? Az tálán kedvemre való lenne.

A zöld ház tulajdonosa: Jóféle keláti oliguria, szívesen megkínálom egy pohárral, ha meg nem sértem.

Nietsnie (öklendezve a gyomrához kap): Oliguria! Hiszen az a vizelet csökkenéséből származó fertelmes testnedv! Dehogy kérek abból egy cseppet is! Képesek lennének megmérgezni szegény fejemet. Még jó, hogy tudós ember lévén nem dőlök be a maguk szíves kínálásának.

A zöld ház tulajdonosa: Hallja-e kend, ne sértegesse az oliguriámat! A legjobb fajta würmi forrásból hozatom a kedvenc italomat. De ha nem tetszik, szomjan is méltóztathat a tudós úr dögleni. Úgy is látom én, csak azért nem a pokolban tartózkodik kend, mert mikor odaküldte a Teremtő, inkább kitették a "megtelt" táblát. (sértődötten feláll, kihörpinti a maradék italt és bemegy abba a házba, amelyik éppen zöld fényben tündököl).

Lorói: Nem kell a szívére vennie, kissé ideges a barátunk. Én más típus vagyok, mert Loróból származom. A loróiakban több a tolerancia. Ha azonban maga valóban tudós ember, s meg akarja itt kedveltetni magát, jobban teszi, ha kideríti, kié ez a szédült pemmikán, amelyik tönkre teszi az éjszakáinkat. (Azzal feláll és távozik a színpadról).

Nietsnie: (maga elé, kissé zavarodottan): Loro. Erről a szóról meg a bankügyletek jutnak eszembe. Az oliguria is mást jelent ezen a földön, mint amiről én tudok. A pemmikán pedig legjobb tudomásom szerint az indiánok szárított eledele. De miért zavarja őket éjjelente egy kis szárított hús. Ki érti ezt? (Kitámolyog a színpadról).

Második szín

Ebédidő körül vagyunk. A kitett asztalok újra megtelnek. Az egyik asztalnál ketten ülnek. Az egyik bájzlit eszik, a másik, akinek a lábánál egy akazsu hever, mirzát majszol. A középső házból kijön valaki és egy klokét rendel magának. Egy távolabbi asztalnál Nietsnie ül egyedül egy tál leves mellett és láthatóan nagyon figyel.

Bájzlievő: Békés ünnep ez a pentekosztész. Ilyenkor a bájzli is finomabbnak tűnik. Csak ezek az éjszakák! Hogy viselte az akazsud a történteket?

Mirzaevő: Ne is mondd, két damasztabroszt rágcsált tele éjjel szerencsétlen állat. Nem tud nyugodtan aludni ettől a visítástól, pedig nagy szüksége lenne rá. Lassan már inkább az akazsúrozásból fogunk megélni, ha ez így megy tovább.

Nietsnie (Megköszörüli a torkát): Bocsánat, de eddig úgy tudtam, az akazsu az egy mahagónifa-féleség, amiből bútorok készülnek. Hogy tud egy bútorfa damasztabroszt rágni? Ami meg a bájzlit illeti, inkább nevezném ezt a helyet vendéglőnek, mint harmadrendű csapszéknek. Nem kellene ennyire leértékelni csak azért, mert olcsó.

Mirzaevő (bájzlievő felé halkan): Megint rájött a roham. Már a többiektől is hallottam, hogy tudósnak adja ki magát, de nem normális. Nem érdemes kikezdeni vele. (hangosan Nietsnie felé) Nekünk szólt, jóember? Jöjjön vakargassa meg az akazsum hátát, ismerkedjenek össze. Rögtön rájön, hogy ez nem bútorfa, hanem a világ leghelyesebb rágcsálója.

Nietsnie (közelebb jön és rámered a bájzlievőre): Maga milyen állatot tart? Azonnal mondja meg, mert azt kell hinnem, magáé a pemmikán.

Bájzlievő (sértetten): kikérem magamnak ezt a stílust. Magánügyem, hogy milyen állatot tartok. Szégyellje magát. Méghogy tudós, nahát. Annyit viszont elárulok, hogy a szomszédomnak posadája van. Legyen ezzel boldog. (Ezzel elvonul és bemegy az éppen sárgával megvilágított házba).

Nietsnie (magában): Hát az jó dolog, ha a szomszédnak van egy spanyol vendégfogadója. De miért mondja úgy, mintha állat lenne? Nem egészen normálisak itt az emberek.

Harmadik szín:

Délutánra jár, újabb vendégek jönnek. Az egyik prazemet rendel, a másik Nefelin-krémlevest és mizogint iszik hozzá. Nietsnie megint füleli a beszélgetésüket.

Prazemevő (vidáman): Jaj, de nagy volt megint a ramazuli éjjel. Az egyik szomszédom, tudja, aki imádja a würmösbort, megpróbálta a pemmikánt egy borosüveggel levadászni, de nem sikerült neki.

Krémlevesevő: Rettenetes. Eddig sosem történtek ilyen dolgok Katakurdisztánban. Hová süllyed még ez a világ?

Prazemevő (továbbra is vigyorogva): Süllyedni fog ez mélyebbre is. Az egyik szomszédom, tudja, aki kvaggát tart, nem győzi szegény vörös kis állatot egész éjjel simogatni. Tudja, ennek az állatnak a simogatás a mindene és eddig legalább éjjel tudott aludni tőle, de most már azt sem lehet.

Nietsnie (szemében az őrület jeleivel): Legalább azt árulja el, uram, hogy ez a két szomszédja ugyanaz vagy két másik személy? Ez most életbevágó lehet a pemmikán tulajdonviszonyai tekintetében!

Prazemevő (döbbenten): Te jó Bhaga! Ez már mégiscsak sok. Mi köze egy őrültnek a mi bizalmas beszélgetésünkhöz? Szégyellje magát, tudóskám. (Ezzel feláll és elmegy).

Az asztalhoz újabb két ember ül le. Az egyik egy ogivát vezet pórázon. Az ogiva elnyúlik az asztal alatt, csendes kérődzésbe kezd és érdeklődéssel nézi Nietsniet.

Nietsnie: De aranyos állat. Ilyet még sosem láttam. Remélem ennek valami normális neve van.

Havár (kényelmesen eltespedve): Hogyne. Ez egy ogiva. A havárok kedvenc állata, merthogy én havár volnék, ha meg nem sértem uraságodat.

Nietsnie: Ogiva, hogyne. Na is zavartassa magát, hogy az egy matematikai görbe neve volt eddig. Szóra sem érdemes. És kedves barátja?

Mordent: Én pedig mordenti vagyok. Az első házban lakom, mindjárt a kék mellett. Hej, na most mi ütött magába?

Nietsnie visszarohan asztalához és egy hatalmas táblázatba mélyed. Beleír, radíroz, ismét beleír.

Nietsnie: Nem, még mindig nem elég. De már egész kevés információ is segíteni fog.

Negyedik szín

Alkonyodik. Nietsnie hatalmas táblázatával egyedül ül az asztalnál és figyeli a házakat. Egyszer csak nyílik a piros ház ajtaja és kijön rajta egy férfi egy csomaggal a kezében.

Nietsnie: Állj! A szent tudomány nevében! Ki vagy és hová tartasz?

Rebeci: Jaj nekem, izé, jaj. Én rebeci vagyok származásomat tekintve és keláti barátomhoz indulok, hogy egy kis jerglit vigyek neki.

Nietsnie (gúnyosan): Jerglit a barátodnak. Szép kis barátság lehet, hiszen a jergli az toloncházat jelent. De biztos neked sincs ki a négy kereked, mint itt senkinek sem ebben a városban, ahogy látom. S keláti barátod talán vegyész?

Rebeci: Miért lenne vegyész? Micsoda butaságokat kérdezel tőlem. Itt csupa becsületes ember lakik. A jergli pedig mákkal vagy dióval töltött élesztős keláttészta. Azért szereti a barátom, mondom, aki keláti.

Nietsnie (diadalmasan): Butaságot beszélsz, de mindegy. A kelát az egy gyűrűs vegyület, ebből gondoltam, hogy aki keláti, az talán vegyész lehet. De ennek most nincs is jelentősége. Sokkal fontosabb hírem van! Összeállt a kép, megvan, kié a pemmikán. Mától nyugalmatok lesz, mert tudni fogjátok, hogy kit kell eltángálni, ha éjjel szabadon hagyja a háziállatát. Hívd össze az utca lakóit estére, s elmondom a megoldást.

Ötödik szín

Esteledik az utcában. A házak színei már nem váltakoznak, hanem sorban a következő színűek: sárga, kék, piros, zöld, fehér. Az asztalok körül ott ül a mordenti, a rebeci, a havár, a keláti és a lorói. Oldalról belép Nietsnie, kezében a hatalmas táblázattal.

Nietsnie: Uraim, a tudomány diadala, hogy ugyan egy szót sem értek abból, ami Önöknél folyik, mert minden szónak más az értelme, mint ahogy azt a normális emberek használják, mégis sikerült kiderítenem, kinek a háziállata a pemmikán. Az bizony a zöld házban lakó keláti vegyész barátunké, aki ugyan szintén úgy csinál, mintha őt is zavarná a háziállata éjszakai randalírozása, de valójában arról van szó, hogy képtelen ezt a nagy darab erőszakos állatot éjszakára megfékezni.

A téren zavargás támad. Mindenki mindenkivel kiabál. Szemmel láthatóan egy idő után a katakurdok szóvivőt választanak.

Lorói: Tisztelt kuruzsló úr! Nem tudjuk, miket hord itt össze nekünk és milyen igazságot akar ránk erőltetni. Nem értjük, miket beszél nemzeti ételeinkről, italainkról. Nem értünk semmit abból, amit mond. Ezért aztán annak sem adunk hitelt, amiket a pemmikánról állít. Mi itt a világ azon részéhez tartozunk, aki nem akarja megérteni azt a bonyolult táblázatot, amit tisztelt kuruzsló urunk a kezében tart. Ennélfogva nem hisszük el, hogy a pemmikán a derék keláti barátunké lenne, aki ugyanúgy szenved az éjszakai randalírozástól, mint a többiek.

Nietsnie: De hát drága barátaim! Akkor kérdezzétek meg a kelátit, hogy milyen háziállata is van? Figyeljétek meg, hogy zavarba fog jönni. Ezzel fogja elárulni magát. A táblázatot pedig nézzétek, elmagyarázom. A rebeci lakik a piros házban és neki akazsuja van, tehát ...

Lorói: Tisztelt kuruzsló úr! Minket mindez nem érdekel. Eddig is megvoltunk az efféle tudósok nélkül és ezután is megleszünk. Majd kiderül, hogy valójában kié is a pemmikán, de nyomatékosan kérjük, ne szóljon bele az ügyeinkbe.

A rebeci és a mordenti kitessékelik Nietsniet a városból, miközben a lorói és a keláti fennhangon átkozzák a pemmikán gazdáját.

Zárójelenet

A házak színe újra rövid időközönként változik. A zöld azonban mindig a fehértől balra van. A ház ablakai nyitva, forró éjszaka van, minden ablakszem sötét. A színpadra balról egy pemmikán rohan be, nagy szárnycsattogtatás és visítás közepette. Átvágtat a színen, majd megfordul és visszanyargal, ez többször is megteszi.

Első hang (mély férfihang): Hogy egy nyugodt éjszakája sem lehet itt újabban az embernek. Lője le már valaki ezt a rothadt pemmikánt. Asszony, csukd be az ablakot, hallod-e, mert megőrülök.

Második hang (másik férfihang): Megint kezdődik. Ezt nem lehet elviselni. Hogy zuhanna bele a lorói kráterbe a gazdája ennek a szörnyű állatnak. Csak tudnám, kié ez a pemmikán, ellátnám a baját.

A házakban egymás után világosak lesznek az ablakok. Az egyikből egy asszony üres Mordenti Leánykás üveget hajít a pemmikán felé, de nem találja el. A többiben is mozgás, sorra csukódnak be az ablakok.

Harmadik hang (nyavalygó női hang): Megőrülök ettől az állandó visítástól. Mikor lesz itt újra nyugalom, mint régen? Történjen már végre valami.

Az utolsó ablak is becsukódik. A szín elsötétül, a pemmikán visítása távolodik.

Függöny.

 

Viola de genere Exiguum

Nitsnie rejtvényének meg-nem-fejtése ritmikus prózában

Ó, a keláti szereti a jerglit,
és a lorói szívesen issza a csimbort,
hej csak a pemmikán nem bír hova lenni!

Rőtszinü házban él ma Rebec fia
és ogivát tenyészt a havár.
Bezzeg a zöld házban lakozó kese-
rű oligúrját dönt le a torkán;
és klokét iszik az, ki középen búvik a házban.
Hej csak a sárga ház fia, bájzlievő nem bír hova lenni!

Első házban kukkol a mord mordenti;
friss prazemet morzsol, ki würmös
cseppjét nézi a szomszéd száján;
kvaggát futtat a másik, hej csak a
mirzaevő nem bír hova lenni!

Volt Nefelin-krém és mizogin-lakoma,
kis zöld házban guggol a bús posada!
Jaj, csak a ház, a piros, nem bír hova lenni!

Megvesze tán a havár ogivája,
Megharapá a mirzaevő akazsut, jaj
mondjátok már, hol lakozik, jaj
merre a búsba’ bitangol a kvagga?
És hol bújik a mord mordenti?
Merrefelé csámpáz a keláti?
Súgjátok meg már, hogy a pemmi-
kán (az a dög) jaj mér nem bír hova lenni?

Nitsnie és a pemmikán
(Stephanus fotója)

 

Stephanus Bartolits bibliokibernológus:

Nietsnie feladatának megoldása

A megoldás során feltételekkel fogunk élni és ha ellentmondásra jutunk, akkor visszamegyünk az utolsó elágazásig és bejárjuk a másik feltételezés irányát. Ezt addig tesszük, míg az összes lehetséges elágazást végig nem jártuk. Eközben lehet, hogy eljutunk egy – vagy több – megoldáshoz is. Ha a teljes labirintust végigjártuk és egyetlen megoldást sem találtunk, akkor a feladatnak nincs megoldása. A megoldás leírásában az elágazásokat arab számmal, az egyes lehetséges utakat latin nagy betűkkel fogjuk jelölni.

Induljunk el onnan, hogy a mordenti az első házban lakik. Ez a ház lehet az öt egymás mellett álló ház bal oldali első háza (1A) vagy a jobb oldali első háza (1B).

1A

Kezdjük a bejárást azzal, hogy legyen a mordenti háza a bal oldalon. Mivel a mordenti a kék ház mellett lakik, így balról a második ház kék. Azt is tudjuk, hogy a zöld ház a fehér mellett balra van. Ez kétféleképpen lehetséges: vagy a kék mellett van a zöld ház és mellette a fehér (2A) vagy a kék mellett kettővel van a zöld és mellette a fehér (2B).

2A

Legyen először a kék ház mellett közvetlenül a zöld. A zöld ház tulajdonosa oliguriát iszik. Azt is tudjuk azonban, hogy a középső ház tulajdonosa klokét iszik, de éppen a zöld ház van középen! Ezzel ellentmondásra jutottunk, tehát a 2A irány zsákutcába vezet.

2B

Legyen most a kék ház melletti második a zöld ház és mellette a fehér ház. Mivel a rebeci piros házban lakik, így a középső ház a piros és a mordentinek marad a sárga ház. A sárga ház tulajdonosa bájzlit eszik, azaz a mordenti. A középső ház lakója – azaz a rebeci – issza a klokét. Mivel a bájzlit evő mellett az lakik, aki posadát tart, így az csak a kék ház lakója lehet. Ezzel a biztos állítások elfogytak, újabb feltételezést kell tennünk. Nézzük meg, ki lakhat a mordenti és a rebeci között a kék házban. A havár biztos nem, hiszen ő ogivát tart, itt pedig már tudjuk, hogy posada van. Lakhat itt tehát a lorói (3A) vagy a keláti (3B).

3A

Ha a lorói lakik a kék házban, akkor ő issza a csimbort. Tudjuk ugyanakkor, hogy aki a Nefelin-krémlevest szereti, az mizogint iszik. Ez nem lakhat a sárga házban, hiszen az ott lakó bájzlit eszik, nem lakhat a kék házban, hiszen az ott lakó csimbort iszik, nem lakhat a piros házban, hiszen az ott lakó klokét iszik, nem lakhat a zöld házban, hiszen az ott lakó olguriát iszik, tehát csak a fehér házban lakhat. Ekkor viszont csak a mordenti ihatja a würmösbort. Ekkor viszont a lorói eszi a prazemet. Mivel a keláti szereti a jerglit, ő csak a zöld házban lakhat, mert a fehér ház tulajdonosa Nefelin-krémlevest eszik. Ekkor viszont a fehér házban lakik a havár. Ő viszont ogivát tart. Aki mirzát eszik, az a katakurd akazsut tart, de ő már csak a rebeci lehet, mert mindenki más már eszik valamit. Ekkor viszont a kvagga csak a mordentié lehet, mert ő a prazemet evő szomszédja, akinek még nincs állata. Ekkor viszont a kelátinak marad a pemmikán!

3B

Ezzel persze a dolognak nincs vége. Ha ugyanis a keláti lakik a kék házban, akkor a helyzet egész más. Mivel a lorói a csimbort szereti, ő csak a fehér házban lakhat, így a havár lakik a zöldben. Mivel a keláti jerglit eszik, a würmöst is csak ő ihatja, a mordenti nem, mert a würmös szomszédja eszi a prazemet. ekkor viszont csak a mordenti ihatja a mizogint, s aki a mizogint issza, azaz a mordenti, az eszi a Nefelin-krémlevest. Csakhogy a mordenti már eszi a bájzlit, tehát itt megint ellentmondásra jutottunk.

1B

Az 1A ággal már teljesen végeztünk, de hátra van még az 1B ág levezetése. Ekkor azt feltételezzük, hogy a mordenti háza a jobb szélen van. Ekkor a kék ház van mellette jobbra. Mivel a zöld és fehér ház egymás mellett van, ez most is kétféleképpen helyezkedhet el: vagy a fehér ház van középen és a zöld balra mellette (4A) vagy a zöld ház van a jobb szélen és a fehér jobbra mellette (4B)

4A

Ebben az esetben a rebeci, aki a piros házban lakik, csak a jobb szélen lehet. A zöld ház tulajdonosa oliguriát iszik, a középső házé pedig klokét iszik. Mivel a lorói a csimbort szereti, ő csak a kék házban lakhat, a többiben már vagy isznak alamit, vagy másik katakurd lakik. A mordentinek kizárásos alapon a sárga ház marad, s akkor ő eszi a bájzlit is. Ekkor viszont a loróié a posada. Aki mizogint iszik, az eszi a Nefelin-krémlevest, ez viszont csak a rebeci lehet, mert a többiek már vagy esznek vagy isznak valamit. Mivel a mordenti már csak würmösbort ihat, mert nincs más, a lorói eszi a prazemet. Most két eset lehetséges: a keláti vagy a zöld házban lakik (5A), vagy a fehér házban (5B).

5A

Ha a keláti a zöld házban lakik, akkor ő eszi a jerglit is. Aki mirzát eszik, az akazsut tart és csak a fehér házban lakhat, mert a többiben már esznek valamit. A fehér házban viszont csak a havár lakhat kizárásos alapon, aki viszont ogivát tart és nem akazsut. Tehát ellentmondásra jutottunk.

5B

Ha a keláti a fehér házban lakik, akkor jerglit eszik. Ekkor viszont a mirzát evő, akazsut tartó katakurd csak a zöld házban lakhat, viszont itt kellene laknia a havárnak, aki ogivát tart. Tehát itt is ellentmondásra jutottunk.

4B

Ha a zöld ház van a bal oldalon és a fehér mellette, akkor a rebeci csak középen lakhat és piros háza van, valamint klokét iszik. A zöld ház tulajdonosa oliguriát iszik. A mordentinek most is a sárga ház marad és ő eszi a bájzlit is. Ekkor viszont a kék házban lakónak van posadaja. A lorói, aki csimbort iszik, ezek után két helyen lakhat: a fehér házban (6A) vagy a kék házban (6B).

6A

Ha a lórói a fehér házban lakik, akkor a csimbort is ő issza. Ekkor viszont a kék házban lakó issza a mizogint és eszi a Nefelin-krémlevest. Ekkro csak a mordenti ihatja a würmösbort, viszont akkor a kék házban lakónak kellene ennie a prazemet, ami ellentmondás.

6B

Ha a lorói a kék házban lakik, akkor a csimbort is ő issza. Ekkor a fehér házban lakó issza a mizogint és eszi a Nefelin-krémlevest. Mivel a keláti jerglit eszik, nem lakhat a fehér házban, csak a zöldben. A fehér házban tehát a havár lakik, aki ogivát tart. Aki mirzát eszik, annak akazsuja van, de az csak a rebeci lehet, mert a loróinak posadája van. A lorói eszi a prazemet, de akkor a mordentinek kvaggája van. A pemmikán tehát ekkor is csak a kelátié lehet.

Mivel a labirintus összes ágát bejártuk, így több megoldás nem lehetséges, s mindkét talált megoldásban a kelátié a pemmikán.

3A

mordenti

lorói

rebeci

keláti

havár

sárga

kék

piros

zöld

fehér

würmösbor

csimbor

kloké

oliguria

mizogin

bájzli

prazem

mirza

jergli

Nefelin-krém

kvagga

posada

akazsu

pemmikán

ogiva

6B

keláti

havár

rebeci

lorói

mordenti

zöld

fehér

piros

kék

sárga

oliguria

mizogin

kloké

csimbor

würmösbor

jergli

Nefelin-krém

mirza

prazem

bájzli

pemmikán

ogiva

akazsu

posada

kvagga