REJTŐ JENŐ VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Irodalmi receptek

Stephanus Bartolits: Matrózhús párizsiasan Senki Alfonz módra

Regényihlet

Stephanus Bartolits: Tizennégy karátos fragmentum

Művek

Irodalmi receptek

Stephanus Bartolits:

Matrózhús párizsiasan Senki Alfonz módra

Hozzávalók: 80 dkg marhahús, 7dkg vöröshagyma, 2 dkg paradicsompüré, 2 dkg só, 2 g törött bors, 1dl vörösbor, 6 tojás, 8dkg zsír, 7 dkg vaj, 3 dl barna mártás. 

Elkészítése: A húst vékony hosszúkás metéltre vágjuk. Serpenyőben, egy kevés zsíron megpirítjuk a finomra vágott hagymát, rátesszük, a húst, majd hirtelen lepirítjuk, sütésközben megszórjuk liszttel. Ráöntjük a vörösbort, megsózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a paradicsompürét, a barna mártást, és fedő alatt puhára pároljuk, párolás után még 4 dkg vajat keverünk hozzá. A tojásokból, tejből és a fennmaradt 3 dkg vajból kevés sóval habart tojást készítünk, ezt egy kerek tál közepébe kúp alakban helyezzük és körültálaljuk a hússal, rizskörettel tálaljuk.

Senki Alfonz szívéről nagy kő esett le. Napok óta nem evett rendes ételt, de reggel elhatározta, hogy ez nem mehet így tovább. Hajnalban kimászott a lakhelyéül szolgáló ciszternából, hogy valami nyersanyag után nézzen. A legelső oráni hentesnél mindjárt sikerrel is járt. A hentes ugyan 15 frankra tartotta a közel kilónyi marhahúst, de mint említettük, Senki Alfonz szívéről nagy kő esett le és ezt végső érvként meglóbálva sikerült rábírni a halálra rémült hentest, hogy ajándéknak tekintse az általa kinézett formás bélszínt. Igazából úgy tekintette, hogy hosszú napokra megoldotta táplálkozási problémáit, s elégedetten süllyesztette kétes tisztaságú cekkerébe az előző napi újságba csomagolt marhahúst, mikor nem várt esemény következett be Senki Alfonz életében.

Már túl volt a kikötő legelhanyagoltabb részén és éppen elindult a kedvenc ciszternája felé, mikor két hatalmas bála közül egy vékonydongájú, vízszemű suhanc ugrott eléje:

- Pénzt vagy életet! – kiáltotta egy pisztollyal hadonászva.

Senki Alfonz megállt és a meglepetésében még a marhahúsos cekkert is elejtette. Ilyen sajátos választás elé utoljára egy manilai kikötőben állították, de akkor tele volt dohánnyal és a választás egyértelműnek bizonyult. Pár óra múlva aztán Tuskó Hopkins segítségével csatlakoztak a haramiához a Három Piros Dugóhúzó nevezetű éjszakai lokálban és az elvett pénz háromszorosát verték le rajta. Átvillant az agyán Kékszakállú Wagner úr esete is, aki ebben a szorult helyzetben azzal vágta ki magát, hogy egyszerűen azt válaszolta, hogy „életet” és ettől a választól a revolveres merénylő annyira meglepődött, hogy a végén még neki kellett fizetnie, hogy Wagner úr elálljon választásától. Most azonban a cekkerben lapuló marhahús igézete alatt más színben látta a világot, mintsem, hogy eldöntse a fogósnak ígérkező találós kérdést.

- Tisztelt uram, ezt igazán magának kell eldönteni. Ha megengedi, én csak egy egyszerű tanácsadó vagyok, a döntéseket nem én hozom, hanem a megbízóim. – válaszolta egy mély meghajlással, ami arra is alkalmat adott, hogy felkapja a földről a leesett cekkert.

- Fel a kezekkel vagy lövök! És pénzt vagy életet! – kiáltotta újra a suhanc.

- Bátorkodom megjegyezni, hogy ezt már említette. Az állítás már-már rögeszmének tűnik. Ami a kezek felemelését illeti, be kell látnia, hogy ezzel a csomaggal a kezemben ez a tornamutatvány bizonyos nehézségeket okoz, arról nem is beszélve, hogy becses személyére vonatkozóan is rejthet bizonyos veszélyeket…

- Pofa be! Ide a stekszet! – kiabálta teljesen elkeseredetten a vízszemű suhanc, s újra hadonászni kezdett a pisztollyal.

- Hej, na, ne, óvatosabban. Még a végén elsül és megsebesít valakit! – lépett hátrébb egyet Senki Alfonz, miközben alaposabban megnézte a suhancot. Talán húsz éves lehetett a fiú és láthatóan nem volt ötlete a kialakult helyzet kezelésére. Bizonytalanul lejjebb eresztette a pisztolyt és más módszerrel próbálkozott.

- Legalább a pénze felét adja ide vagy lelövöm – kezdte mondani, de közben majdnem sírásra állt a szája. Senki Alfonz a fonák helyzet ellenére is megsajnálta alkalmi útonállóját.

- Na idefigyeljen, fiatalember. A pénzem fele már magánál van, mert nekem ugyan egy vasam sincs. Hanem ha van kedve, tartson velem addig is, amíg eldönti, hogy lőni fog vagy sem. – mondta Senki Alfonz és a cekkert lóbálva, mintha misem történt volna, elindult a ciszterna felé.

Legnagyobb meglepetésére a suhanc engedelmesen követte. Senki komótosan leballagott állandó szálláshelye, a ciszterna fenekére és begyújtott maga készítette tűzhelyébe. Egy nagy kést vett elő valahonnan és megsuhogtatta. A suhanc erre újra előkapta a revolverét.

- Na, látom döntésre jutott. – törte meg a csendet Senki Alfonz. – Jól célozzon, nem szeretnék sokáig szenvedni. – Ezzel előkapta a marhahúst és nekiállt vékony, hosszú csíkokra vágni. Megszeppent támadója újra eltette a revolvert.

- Maga most mit csinál? – kérdezte tágranyílt szemmel.

- Megmutatom, hogy lehet miszlikbe aprítani a kiszemelt áldozatot. – mondta és egy fej vöröshagymát kapart elő néhány papírdoboz közül. Gyorsan megpucolta és apró kockákra vagdosta, majd egy kis zsírt kanyarított valami ócska idegenlégiós csajka mélyéről és egy lábasban feldobta a tűzhelyre a hagymával együtt. Nem sokkal később rádobta az összevágott marhahúst és megszórta liszttel az éppen illatozni kezdő költeményt. A suhancnak megkordult a gyomra.

- Aha, értem már fiam. Éhgyomorra nem megy a döntés. Na, idefigyelj. Most dobd le a stukkert, gyere közelebb és csináljuk meg az ebédet. Meglátod, ez a kis párizsias matrózhús meghozza az életkedvedet.

Ezzel Senki Alfonz a jó ég tudja honnan, egy márkás francia vörösbort vett elő, fogával kihúzta a félig benyomott dugót és jól meglocsolta a lábas tartalmát. A papírdobozokból só, bors, sőt paradicsompüré is került, majd a Hudson & Hudson cég üveges barnamártását öntötte az egész tetejére.

- Itt a kikötőben mindig el-elhagynak ezek a figyelmetlen rakodók egy-egy karton vörösbort, konzervet meg üveges mártást a hajók kirakodása közben. Mire meg eszükbe jut, hogy keressék, addigra már itt van a ciszterna fenekén, biztonságban. Van tehát minden, csak húst kell szerezni hozzá. – magyarázta Alfonz a ciszterna mélyén kialakuló terülj-terülj asztalkámat. – Ünnep az ilyen nap, megadom hát a módját. Kár lenne egy ilyen napot holmi gyilkolászással tölteni.

A suhanc eltette a revolvert és beleszagolt a levegőbe.

- Mintha egy főúri konyhán lennénk. – mondta átszellemülten.

- Ott is vagyunk, a mindenségit. Egyenesen a nagy Levin szakácskönyvéből lestem el ezt a receptet. – válaszolta Senki Alfonz és egy 33-as fordulatszámú hanglemezzel fedte le a lábast, hogy a hús tovább párolódjon. – Ma Rossini módra készül a matrózhús, de valahol van egy Paganini lemezem is.

Közben elővett egy tucat tojást, némi tejet és vajat, majd jókora adag habart tojást készített. Két tányér is kerül valahonnan, amire kúp alakban testvériesen ráhalmozta a habart tojást, köré tálalta az időközben elkészült matrózhúst, s egy kopott vájlingból rízst rakott mellé.

- Na, kedves fiam, készen vagyunk. Most megebédelünk, utána eldöntöd, van-e még kedved hadonászni a revolverrel vagy inkább itt maradsz pár napra és megtanítalak rá, hogy lehet becsületesen összelopni mindazt, amire szükséged lehet az élet során. Ezt az útonállást meg felejtsd el, mert olyan rosszul áll neked, hogy még a végén halálra röhögi magát valaki.

Hát így ismerkedett össze Senki Alfonz azzal a később Kölyök néven ismert figurával, aki aztán a kitartó nevelés eredményeképpen uralma alatt tartotta az oráni kikötő összes bandáját.