Rebec vára

Ajánlólevél az Amerikai Kaleidoszkóp Szövetség számára

(az Amerikai Kaleidoszkóp Szövetség - American Society for Kaleidoscopes
Brewster Társaság - Brewster Society

Tisztelt Uraim!

Engedjék meg, hogy először néhány szóban röviden bemutassuk magunkat, a Sir David Brewster emlékének és a katakurd-magyar kapcsolatoknak az ápolására alakult Symposion Társaságot. Úgy véljük, ha jelentkezésünk meglepetést okoz az Önök számára, annak oka legfeljebb ennek váratlansága lehet, vagy az, hogy a világ ilyen távoli és elrejtett zugában is kegyelettel ápolják a nagy skót fizikus emlékét. Csak a kívülállókról feltételezhető, hogy értetlen csodálkozással vonják föl szemöldöküket: a kaleidoszkóp nagynevű feltalálója és Katakurdisztán - hogy kapcsolódnak ezek össze? De ne vessük meg őket ezért a tudatlanságért: a köztudatban valóban nem él Brewster 1815-ben Katakurdisztánban tett utazásának emléke. Ez nem véletlen: még Brewster életrajza is, melyet leánya írt, s melyet általában alapul szoktak venni (3rd ed., Edinburgh, 1881) hallgat róla. Egészen őszintén: mi is csak azért figyeltünk föl rá, mert különösen Haváriában és Omasusban mindmáig hűségesen gondozzák a legfontosabb emlékhelyeket, ahol annak idején megfordult.

Mi lehet ennek a furcsa kettősségnek a magyarázata? Úgy gondoljuk, igen egyszerű. Katakurdisztán egészen a legutóbbi időkig teljesen ismeretlen volt a külvilág számára. Még alig néhány évvel ezelőtt is megjelenhettek olyan, a közvéleményt mérgező és félrevezető kiadványok, mint a Csimborettó, mely eléggé el nem ítélhető módon azt terjesztette, hogy Katakurdisztán nem is létezik, a róla közzétett térképek valójában a Förmedvény Köztársaságot ábrázolják, Haváriában pedig a legközönségesebb megélhetési forrás és a leghétköznapibb esemény a gyanútlan utazók kifosztása. Így azután ezt a gyönyörű, nagymúltú, számtalan természeti szépséget, kulturális és művészeti emléket felsorakoztató országot csak a közvetlen közelmúltban, a Lancetta utazási iroda megalakulása, s a turisztikai marketingben forradalmat kiváltó prospektusának megjelenése után fedezte föl az utazási business.

Sir David Brewster viszont első - és csaknem két évszázadig utolsó - európaiként járta be Katakurdisztánt 1815-ben. Tudomásunk szerint szándékában állt, hogy hazatérése után sajtó alá rendezi útinaplóját, de ez végül elmaradt. Fénytani kutatásai és a híres találmányának szabadalmaztatásával kapcsolatos teendők valószínűleg háttérbe szorították ezt a tervét, állandó halogatására késztették, míg végül teljesen föladhatta. Hihetetlen jelentősége lett volna pedig, ha már a 19. század első felében épülni kezdenek a kapcsolatok Katakurdisztánnal. A kézirat későbbi sorsáról nem tudunk, lappang vagy elveszett, talán még egyszer fölbukkan valahol. Úgy látszik, Katakurdisztán korai, 19. századi fölfedezőinek és műveiknek ez közös sorsa lehetett, hiszen Friedrich Fisch tübingeni tudós 1869-ben megjelent monográfiájából is csak a címlap maradt ránk, magáról a műről pedig még a legalaposabb német bibliográfiák sem tudnak.

Önök joggal mondhatják, hogy mindez nagyon szép, de itt az ideje, hogy végre rátérjünk a lényeges kérdésre: mi köze mindennek a kaleidoszkóphoz. Erről ti. legnagyobb meglepetésünkre úgy tűnik, hogy még az Önök széles látókörű és tág kitekintésű társaságának sincs tudomása. Pedig csak a legmegrögzöttebb szkeptikusok állíthatják, hogy semmi összefüggés nincs Brewster utazása és 1817-es szabadalma között. Haváriában ugyanis még az elemi iskolás gyermekek is tudják, hogy a kaleidoszkóp őse, mely a találmány ötletét adta, az az optikai szerkezet, melynek egy kései példánya segítségével Loro kráterénél máig demonstrálják az ámuló turisták számára, hogyan darabolódott hétfelé, s rendeződött át annak idején a királyi kíber által adományozott lyukas, egérrágta lóbőrön a hun király (hun meg nem) egészalakos képe. Talán nem fölösleges felhívnunk a figyelmüket tudományos folyóiratunkra, az Értesítőre, melynek első évfolyamában a loroi kráter eredetmondája szabatosan dokumentálva megjelent.

Ha ez még nem lett volna elegendő a nagyjelentőségű találmány eszméjének megszületéséhez, Brewster ezt követően éppen a szokásos évi várjátékok idején látogatott el Rebecbe. A vár története közismert a katakurd történelemből: a második katakurd-bagamér háborúban, az ún. dugóháborúban az omasusi amazonok férjeik távollétében hősies, önfeláldozó és igencsak sajátságos, a klasszikus hadviselés történetéből máshonnan nem ismeretes módon védték meg az orvul támadó bagamér katonákkal szemben. Ennek emlékét őrzik az évente megrendezésre kerülő rebeci várjátékok, melyek fénypontja a katakurd szó(tár)készítési verseny. A résztvevők a szokványos szótárszerkesztési módszerrel szemben nem az F. Bakoszban található szószörnyetegeknek adnak értelmes jelentést, hanem - megemlékezvén arról, hogy Rebec alatt kivételesen a nők verték a férfiakat - a fordított eljárást követik: értelmes elemekből gyártanak az F. Bakosz munkájához méltó szószörnyetegeket. Brewster maga is benevezett, s az általa versenypályázatként benyújtott görög szóösszetétel (kalosz [szép] + eidosz [forma, alak] + szkopeó [nézni, látni]) a zsüri különdíját nyerte. Ez a tény nem igényel további bizonyítást, hiszen aki fölüti az F. Bakoszt, a mai napig megtalálja benne a "kaleidoszkóp" szót.

Most pedig engedjék meg, hogy egy nagyjelentőségű project lehetőségére hívjuk föl a figyelmüket.

Váratlanul fölbukkant a műtárgypiacon egy nagyértékű festmény, Rebec vára romjainak a képe. Alkalmi ajánlat, alig néhánymillió euro. Egyetlen másodpercig sem mérlegelnénk a megvásárlását, ha néhány további nagyértékű katakurdisztáni műalkotás egyidejű felbukkanása, és azok ügyében már előrehaladt tárgyalásaink miatt mobilizálható pénzeszközeink tekintetében nem lennénk korlátok közé szorítva. Gondolom, egyetértenek velünk abban, hogy erkölcsi kötelességünk megakadályozni ennek az ereklyének a kikerülését a szabad műtárgykereskedelem viharos és ellenőrizhetetlen vizeire, ennek helye azoknál van, akik tisztelettel és kegyelettel ápolják Brewster emlékét és katakurdisztáni kapcsolatait. Ehhez képest huszonötödrangú jelentősége van annak, hogy milyen profitot hozhatna reprodukcióinak szuvenírként történő árusítása abban a businessben, melyet a jövőben társaságaink által közösen szervezendő katakurdisztáni Brewster-emléktúrák jelentenének.

Az ügy komolyságát megillető gyors válaszukban bizakodva üdvözli Önöket

a Symposion Társaság nevében

Petrus deák