RAFFAELLO SANZIO VONZÁSÁBAN

   Tartalomjegyzék

  Műfordítások

Juc Villageois Öt szonett

Juc Villageois:

Raffaello Sanzio öt szonettjének      átirata

 1. szonett

[…]

Ily tűznek forróságát sem tenger sem folyó oltani nem képes; de nem bánom, mert hevületem annyi örömet hoz, hogy minden órát bearanyoz, a többletet még fel sem élem. 

Mikor a járom édes volt és kíváncsi karod köteléke nyakam köré fonódott, kibomlani közülük halálos kínt éreztem.

4. szonett

[…]

Üvöltök és hozzád szólok uram a mennyben, Jupiternek vagy Marsnak is fölötte, védelmük kevés, sem értelem, sem művészet nem hat, elkerülni erődet és haragodat.

5. szonett

Csalfa gondolat, békédet kutatva rémült szívnek mily bánatot hozol, hát nem látod a legszebb éveket uzsorás módon kihasználó fanyar és érdes nyomokat?

Kemény fáradtság, és ti, híres bánathozók, rázzátok föl a gondolatot mi henyélve pihen, mutassátok néki a napot, mint mélyből a magasba repíti a legelbűvölőbb hullámtörő homokpadot.

Az erdeti:

Alcuni versi tratti dai cinque sonetti scritti
da Raffaello Sanzio

Sonetto I

[…]

Tal che tanto ardo, che ne mar ne fiumi spegner potrian quel foco; ma non mi spiace, perché il mio ardor tanto di ben mi fece, che ardendo ogni ora più d’arder me consumi.

Quanto fu dolce il giogo e la catena delle tue candide braccia al collo mio volti, che sciogliendomi, io sento mortal pena. 

Sonetto IV

[…]

Io grido e dico or che tu sei il mio signore dal centro al ciel, più su che Giove o Marte, e che schermo non val, ne ingenio o arte, a schivar le tue forze e il tuo furor.

Sonetto V

Fallace pensiero, che in ricercar ti affanni di dare in preda il cor per più tua pace, non vedi tu gli effetti aspri e tenaci di colui che ne usurpa i più belli anni?

Dure fatiche, e voi, famosi affanni, risvegliate il pensier che in ozio giace, mostrateli quel sole che in alto fa salir da bassi ai più sublimi scanni.