RADNÓTI MIKLÓS VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Parafrázisok

Nem tudhatom (Elisabeth de genere Arrabona)

Művek

Parafrázisok

(Elisabeth de genere Arrabona)

Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e honlap mit jelent
Nekem kezdőlapom itt e bannerekkel tördelt
on-line közösségi portál, régen látott
ismerősök arcával.  Ki az iwiwen jár,
a virtuális térben ajándék itallal szolgál.
Honlapom ez, s ha néha egy-egy spammel
ismeretlen szór meg, jelentem.
Tudom, hogy kik tettek újabb fényképet a falra,
ki kit ismert meg, vagy lepett meg egy dallal.
Ki a Facebookon van, annak semmi e site
s nem tudja, ki hívta meg Kőröshegyi Elzát.
Neki mit rejt e lap? hibát és leállást
s nem böngészi ismeretlen adatlapok tárát.
De nékem csoda, titok, kaland, idegenben-járó,
néhány kattintás s feltárul a kapcsolati háló.
Kinek Netlogon van profilja csak, irigyen szemlél:
a veledutaztam pont hu-n eszem a zsemlém,
s tudatom, hogy bárhol elér a hírfolyam,
mint Anókát, ki a twitteren irogat. ...

(az eredeti)

Nem tudhatom...

(részlet)

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat.