ALEXANDR SZERGEJEVICS PUSKIN VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Elisabeth de genere Arrabona: Jana Tat levele (részlet) (Tatjána levele Anyaginhez)
Viola de genere Exiguum: Tatjána sms-e  (Komprimált költészet)
Viola de genere Exiguum: Blin a la Puskin

Parafrázisok

Elisabeth de genere Arrabona: Jana Tat levele

Én szóljak magához?
S azután hetenként egyszer
Titokban lesz falunkban alkalom,
Hogy engemet csak úgy meg?
Kell több?
Mind egyre gondoljak csupán?
Szólni féltem, hallgattam eddig:
Társaságokat a csepp kerüli!
S láthatom szégyenem!
Mondják, untatja panasz,
De nem tudta volna meg sosem,
Amíg azt reméltem, hogy sorsom fordul.
Most újra hallom örülni:
Kis falunk éjjel-nappal visszhangot ad.
Bevallom, tudtunk szavának
Nem jöttén csillogni,
De vessen el, ha mi nem tudunk!
Hogy eleget halljam
Levele szavát, tán tarthatja jogának
Míg szívében hát maradt,
És ez egy mondat hely,
Higgye el, hogy nem írok mélt magának.

(Az eredeti)

Tatjána levele Anyeginhez (részlet)

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Komprimált költészet

Viola de genere Exiguum: :

Tatjána sms-e Anyeginhez
(1 db)

Én írok magának smst,
Csak mert ön engem elepeszt.
Mért nem jön? Üdvözli Tánya...
Remélem, nem vet meg, doszvidánja.

 

Irodalmi receptek

Viola de genere Exiguum: Blin(i) á la Puskin

(Apokrif részlet az Anyeginből, 2. fejezet 35. vsz.)

 Mottó:

Sok jót őriztek életükben
A kedves mult szentségeként,
Hagyományos farsang-hetükben
Blint sütnek: jó orosz lepényt;

Larinné felgyűri az ujját,
Sütni készül, itt a farsang
Cselédi a tyúkólat bújják
Hajuk leng, akár a firhang!
Ó drága lánykák, visszavárlak
Mi drágák voltatok nekem
Tipegő, kicsike lábak...
Haj, hol van már a szerelem?
Imhol jőnek is, sok tojással,
Kosárkában, szép fonással
Friss tej is lesz, jó nagy kanna
Tejfölből elég egy csupor
- Oly csodás lesz, akár a manna,
Csak tudnám végre, hogy mikor! -

Vegyül már búzaliszt s hajdina.
fele tej, fele liszt, s a kovász...
Így gyúr tésztát, míg lesz sima.
Közben les, hogy Tánya hova mász.
Korholja őt, (csak megszokásból)
Larinné tojást üt  váltig
- Sárgától a fehér elválik -
- Minek mész ki megint  a házból?
Fehérjét Olgácska veri
Larinné Tányát megleli.
Szidná még, de a tészta megkelt.
Többi liszt és tej huss bele!
Tojás sárgája, tej föle,
Vaj, só, cukor... Az idő eltelt.

Larinné átgyúrja a masszát.
Hol vagy te Tánya már megint?
Soha nem látom semmi hasznát...
Mit csinál? Tán levelet írt?
A blin újra kel, már csak habot
Kell tenni bele, jó nagyot,
S hogy nagyra nőjön, keleszteni,
Dadust a lányhoz meneszteni.
Tűzhelyhez penderül az asszony
Tésztát szaggat forró vajba.
(Olga s Tánya most kap hajba.)
Megsült a blin, már meg ne fagyjon!
Tegyünk rá tejfölt, kaprot is,
- Jaj itt a vendég, s a kocsis! -
Tálaljuk lazaccal, kaviárral,
Öntsük le pezsgővel, sok pohárral!