JACQUES PPRÉVERT VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Műfordítás

Viola de genere Exiguum: Kintorna  L’Orgue de Barbarie

Műfordítás

 

Viola de genere Exiguum:

Kintorna

Én zongorán játszom
mondta az egyik
én hegedűn,
mondta a másik
én hárfán, én bendzsón
én gordonkán
én dudán... én fuvolán
és én kereplőn.
És mindannyian beszéltek, beszéltek
beszéltek ahelyett hogy játszottak volna
Nem hallatszott a zene
mindenki beszélt
beszélt beszélt
senki sem játszott
de volt egy ember egy sarokban, aki hallgatott:
”És milyen hangszeren játszik ön Uram
hogy csak hallgat és nem mond semmit?”
kérdezék tőle a muzsikusok
”Én kintornán játszom
és játszom késen is”
mondja az ember aki eddig
egyáltalán nem mondott semmit
aztán kezébe kapá a kést
és legyilkolá az összes muzsikust
és játszott vala a kintornán
és zenéje annyira igazi volt
annyira élő és vidám
hogy a házmester kislánya
előbújt a zongora alól
ahová lefeküdvén
unalmában elaludt
és azt mondja:
”Én karikával játszottam
játszottam kidobóst
ugróiskolát
játszottam vödörrel
játszottam lapáttal
játszottam papás-mamást
játszottam fogócskát
játszottam a babáimmal
játszottam egy napernyővel
játszottam a kisöcsémmel
a kishúgommal
játszottam rablót
és pandúrt
de ennek vége vége vége
gyilkost akarok játszani
kintornán akarok játszani.”
És az ember megfogá a kislány kezét
és elmenének a városokba
a házakba a kertekbe
és aztán meggyilkolák a lehető legtöbb embert
utána pedig összeházasodának
és lőn sok-sok gyermekük.
De
a legidősebb zongorázni tanult
a második hegedülni
a harmadik hárfázni
a negyedik kereplőzni
az ötödik gordonkázni
és aztán elkezdének beszélni beszélni
beszélni beszélni beszélni
nem hallatszott többé a zene
és minden kezdődött vala újra!

(Az eredeti)

L’Orgue de Barbarie

 

Moi je joue du piano

disait l'un

moi je joue du violon

disait l'autre

moi de la harpe moi du banjo

moi du violoncelle

moi du biniou... moi de la flûte

et moi de la crécelle.

Et les uns et les autres parlaient parlaient

parlaient de ce qu'ils jouaient

On n'entendait pas la musique

tout le monde parlait

parlait parlait

personne ne jouait

mais dans un coin un homme se taisait:

"Et de quel instrument jouez-vous Monsieur

qui vous taisez et qui ne dites rien?"

lui demandèrent les musiciens

"Moi je joue de l'orgue de Barbarie

et je joue du couteau aussi"

dit l'homme qui jusqu'ici

n'avait absolument rien dit

et puis il s'avança le couteau à la main

et il tua tous les musiciens

et il joua de l'orgue de Barbarie

et sa musique était si vraie

et si vivante et si jolie

que la petite fille du maître de la maison

sortit de dessous le piano

où elle était couchée

endormie par ennui

et elle dit:

"Moi je jouais au cerceau

à la balle au chasseur

je jouais à la marelle

je jouais avec un seau
je jouais avec une pelle

je jouais au papa et à la maman

je jouais à chat perché

je jouais avec mes poupées

je jouais avec une ombrelle
je jouais avec mon petit frère

avec ma petite soeur

je jouais au gendarme

et au voleur

mais c'est fini fini fini

je veux jouer à l'assassin

je veux jouer de l'orgue de Barbarie."

Et l'homme prit la petite fille par la main

et ils s'en allèrent dans les villes

dans les maisons dans les jardins

et puis ils tuèrent le plus de monde possible

après quoi ils se marièrent

et ils eurent beaucoup d'enfants.

Mais

l'aîné apprit le piano

le second le violon

le troisième la harpe

le quatrième la crécelle

le cinquième le violoncelle

et puis ils se mirent à parler parler

parler parler parler

on n'entendit plus la musique
et tout fut à recommencer!