Kedves Barátnéim és Barátaim!
Ma, amikor nemcsak honunkban, nemcsak a
kontinensen, hanem mondhatjuk bátran, az egész világon a béke és biztonság
jegyében élhet a Föld apraja – nagyja, amikor elfelejtődtek a háborúk és az
éhínségek, mikor ember embernek már nem embere, s az alantas kis gonoszságok is
kivesztek a földi élőlények lelkéből (minek következtében rengeteg pszichológus
valamint lélekkutató veszítette el állását), mikor már nem is tudjuk, mit jelent
az a szó, hogy munkanélküliség, és a jobb befogadhatóság és közérthetőség
kedvéért az írók sem skribálnak már thomas mann-i körmondatokat, nem is tudom,
hogy ebben az édeni miliőben miért is jutott eszembe ez a régi történet, amit
most el szeretnék mesélni Nektek.
Egyszer volt, hol nem volt, valamikor a
mesék kezdetén, a Mesék Birodalmában, annak is egy eldugott Meseszép
Városkájában, annak a Mesés utcájában állott egy Takaros kis vityilló. A kert
igen szép volt, picur tavacska állt a közepén, hattyúk úszkáltak abban (hatan,
meg egy rút kiskacsa is fuldoklott közöttük), a parton körbe a Hét Törpe állott,
s a lépcsős kis bejáratot a Huszonegy fejű Sárkány őrizte. Szanaszét hatalmas
lóbabok voltak elszórva, hogy mutassák az utat a betérő betörőnek, s némelyikből
már ki is nőtt az égig érő paszuly, így téve háromdimenzióssá ezt a sík hülye
mesét.
A házban egy boldog özvegyasszony lakott
egyetlen, világszép kisleányával. (Hogy az asszony özvegysége ellenére mitől
volt boldog, az egy felnőtt mese tárgya, este 23 órai kezdettel.) Legyen elég
annyi, hogy az asszony nagyon harmonikus, kiegyensúlyozott és boldog volt.
Hogyne lett volna az, mikor egyetlen kisleánya a világ egyik legbájosabb,
legszebb és legszeretetreméltóbb teremtése volt. Mindenkinek illedelmesen
köszönt, az idős embereket átsegítette a fakocka borítású, gyönyörű utcácskán,
és ha nevetett, hangja beterítette az egész várost, amitől még a kertben
álldogáló Morgónak is mosolyra húzódott hatalmas, mellig érő szakálla alatt a
szája. És mindezek felett kitűnő tanuló volt a kislány. Olyannyira, hogy a mama
mellét majd szétfeszítette a büszkeség kislánya miatt. Csak úgy röpködtek is
pruszlikjáról a gombok! De mások is felfigyeltek a kislányra, többek között az
osztályfőnöke, aki egyszer szólt a leánykának, küldené be hozzá a mamát, mert
beszéde volna vele. Nos, a mama be is ment az iskolába a megbeszélt napon, a
tanító nagyon szívélyesen fogadta, betessékelte kicsiny tanári szobájába és
magukra zárta az ajtót. (Hogy odabent mi történt két és fél órán keresztül, azt
nem tudom, mert ez is egy másik, 23 órakor kezdődő mesének a része.) Lényeg,
hogy a mama sugárzó arccal jött ki a tanító szobájából, mint a csernobili pék
kutyája a meleg zsemlye láttán.
Haza menvén az asszony nekiállott
keleszteni, dagasztani, fagyasztani, olvasztani, desifrírozni, dekantálni,
kandírozni, flambírozni, frappírozni sékelni és spékelni, csak úgy égett a keze
alatt a munka. Mikor mindennel elkészült, és a tűzoltók is levonultak a
helyszínről, fogott egy helyre kis fonott kosarat és mindent belerakott. Betett
a kosárba még egy flaska piros csimbort is, tiszta fehér vásznat húzott a
kosárra és beszólította a kisleányt.
Kicsikém - szólt a minden ízében remegő
lánykához - beszéltem az osztályfőnököddel.
- Nem én voltam, mama - mondta szemét lesütve,
sírásra görbülő szájjal a kislány, és reszketve elindult a sarok felé, ahol
takarosan szétszórva hevertek a földön a kukoricaszemek.
Ne butáskodj, nem erről akarok beszélni
veled. A tanító azt mondta, hogy nagyon okos vagy és érdemes lenne neked a
tanulással komolyabban foglalkoznod úgy, hogy közben világot is látsz. Ezért
elintézte a Nemzetközi Rotary Club keretén belül, hogy a erdőszéli Nagymamánál
tanulhass egy évig, cserediákként. Csak arra kell vigyáznod, hogy rendesen
viselkedj, autót ne vezess meg ilyesmi.
-
Jaj, anyukám, hiszen ez csodálatos! És mikor indulhatok?
- Most rögtön kicsim, már be is
csomagoltam neked mindent, amit a Nagyihoz kell vinned. Szaladj gyorsan, öltözz
Pirikém, vedd fel azt a szép piros kis ruhácskádat, amit a Nagymama úgy szeret.
Piroska hamar elkészült, karjára kapta a
kosárkát, melegen elbúcsúzott anyukájától és dalolva nekivágott a nagyvilágnak
az erdő szélén lakó Nagymamához.
Ahogy ment, mendegélt és közben vidáman
trillázgatott, egyszer csak elébe került a Farkas.
- No, megállj csak! – kiáltott
Piroskára. Csíkos matróztrikó feszült hatalmas, szőrös mellén, hosszant csíkos
nadrágban feszített, több méternyi kötött sál volt a nyaka köré tekerve és a
muszkliját ugráltatta.
- Farkas, miért ilyen nagy a szemed? –
kérdezte Piroska.
- Hogy jobban láthassalak, kicsikém! –
válaszolta a Farkas.
- Farkas, miért ilyen nagyok a füleid? –
kísérletezett tovább a pici leány.
- Hogy jobban hallhassam az énekedet! –
negédeskedett a Farkas.
- De Farkas, és miért olyan nagy a
farkad? – szánta magát a döntő kérdésre Piroska.
-
Hogy (a válasz további része megtalálható a felnőtteknek szóló mesében, 23 órai
kezdettel.)
Később nagyon megéheztek és teljesen
felfalták a kosárka tartalmát. Késő éjjel, fáradtan, csapzottan és kiéhezetten
értek a Nagymama erdőszéli házához. A Nagyi persze már sík ideg volt, hiszen
délutánra várta kis unokáját, és félelmében felrikácsolta nem csak a vidéket, de
a Rotary Clubot is, ahonnan a késés miatt Piroskát azonnal ki is zárták. Ezt
meghallva, jogos felháborodásában a Farkas azonnal felfalta a nagymamát, nem
hagyván szegény éhező kislánynak egy falatot sem.
Szegény Piroska bánatában azonnal
kirohant az erdőbe, ahol találkozott Mel Brooks-szal. Kért tőle egy rókát és
azonnal foxolt anyukájának, hogy bocsásson meg neki, de nem megy többé haza,
mert rossz társaságba keveredett.
Anyuka erre persze a létező összes
hatóságot fellármázta, akik el kezdték keresni Piroskát. Egy szemfüles Vadász a
nyomok alapján három hetes megfeszített és minden körülményt alaposan figyelembe
vevő nyomozás után meg is találta a Nagyi házához vezető, perdöntő bizonyítéknak
is felfogható nyomokat.
Pechére a Farkas kiszúrta a házból a
szaglászó vadászt és Piroskával fondorlatos tervet eszeltek ki. A fenevad magára
húzta a Nagyi egyik ruháját, fejére főkötőt kötött és befeküdt a Nagymama
ágyába. A belépő nyomozati közeg tisztelettel köszönt, majd megkérdezte:
- Nagymama, miért olyan nagy a szemed?
Jaj, lelkecském, tegnap voltam
szemvizsgálaton és beleestem egy vödör pupilla tágítóba – hazudta a ravasz
Farkas.
- De nagymama – erősködött a vadászati
közeg, mert nem stimmelt neki valami – miért olyan nagy a füled?
- Mert hazafele jövet piercinget akartam
berakatni mindkét fülembe, de mocskosul begyulladtak.
A vadászt ez a válasz sem elégítette ki.
- És mondd, Nagymama, miért olyan nagy a
farkad? – kérdezte vészjóslóan.
Azért, mert (a válasz további részét
lásd a különösen perverz felnőtteknek szóló, éjjel 1 órakor kezdődő mesében.)
Ezzel a Farkas kiugrott az ágyból, és
bekapta a Vadászt de mivel már Piroska mellett meglehetősen szocializálódott,
hagyott a kislánynak is pár falatot a zsákmányból.
Később, néhány év múlva, amikor az erdő
állatállománya és a Mesék Birodalmának lakossága szinte teljesen elfogyott,
megélhetési okokból Piroska és a Farkas kivándoroltak Amerikába, ahol
hihetetlenül gyümölcsöző és sikeres, de igen rövid és tragikus végű vállalkozást
vittek Bonnie és Clyde Corporation névvel.
A mesének vége, álmodjatok szépeket, jó
éjszakát, gyerekek.