Attila de genere Catus:

Piroska és a farkas

Kedves Barátnéim és Barátaim!

Ma, amikor nemcsak honunkban, nemcsak a kontinensen, hanem mondhatjuk bátran, az egész világon a béke és biztonság jegyében élhet a Föld apraja – nagyja, amikor elfelejtődtek a háborúk és az éhínségek, mikor ember embernek már nem embere, s az alantas kis gonoszságok is kivesztek a földi élőlények lelkéből (minek következtében rengeteg pszichológus valamint lélekkutató veszítette el állását), mikor már nem is tudjuk, mit jelent az a szó, hogy munkanélküliség, és a jobb befogadhatóság és közérthetőség kedvéért az írók sem skribálnak már thomas mann-i körmondatokat, nem is tudom, hogy ebben az édeni miliőben miért is jutott eszembe ez a régi történet, amit most el szeretnék mesélni Nektek.

Egyszer volt, hol nem volt, valamikor a mesék kezdetén, a Mesék Birodalmában, annak is egy eldugott Meseszép Városkájában, annak a Mesés utcájában állott egy Takaros kis vityilló. A kert igen szép volt, picur tavacska állt a közepén, hattyúk úszkáltak abban (hatan, meg egy rút kiskacsa is fuldoklott közöttük), a parton körbe a Hét Törpe állott, s a lépcsős kis bejáratot a Huszonegy fejű Sárkány őrizte. Szanaszét hatalmas lóbabok voltak elszórva, hogy mutassák az utat a betérő betörőnek, s némelyikből már ki is nőtt az égig érő paszuly, így téve háromdimenzióssá ezt a sík hülye mesét.

A házban egy boldog özvegyasszony lakott egyetlen, világszép kisleányával. (Hogy az asszony özvegysége ellenére mitől volt boldog, az egy felnőtt mese tárgya, este 23 órai kezdettel.) Legyen elég annyi, hogy az asszony nagyon harmonikus, kiegyensúlyozott és boldog volt. Hogyne lett volna az, mikor egyetlen kisleánya a világ egyik legbájosabb, legszebb és legszeretetreméltóbb teremtése volt. Mindenkinek illedelmesen köszönt, az idős embereket átsegítette a fakocka borítású, gyönyörű utcácskán, és ha nevetett, hangja beterítette az egész várost, amitől még a kertben álldogáló Morgónak is mosolyra húzódott hatalmas, mellig érő szakálla alatt a szája. És mindezek felett kitűnő tanuló volt a kislány. Olyannyira, hogy a mama mellét majd szétfeszítette a büszkeség kislánya miatt. Csak úgy röpködtek is pruszlikjáról a gombok! De mások is felfigyeltek a kislányra, többek között az osztályfőnöke, aki egyszer szólt a leánykának, küldené be hozzá a mamát, mert beszéde volna vele. Nos, a mama be is ment az iskolába a megbeszélt napon, a tanító nagyon szívélyesen fogadta, betessékelte kicsiny tanári szobájába és magukra zárta az ajtót. (Hogy odabent mi történt két és fél órán keresztül, azt nem tudom, mert ez is egy másik, 23 órakor kezdődő mesének a része.) Lényeg, hogy a mama sugárzó arccal jött ki a tanító szobájából, mint a csernobili pék kutyája a meleg zsemlye láttán.

Haza menvén az asszony nekiállott keleszteni, dagasztani, fagyasztani, olvasztani, desifrírozni, dekantálni, kandírozni, flambírozni, frappírozni sékelni és spékelni, csak úgy égett a keze alatt a munka. Mikor mindennel elkészült, és a tűzoltók is levonultak a helyszínről, fogott egy helyre kis fonott kosarat és mindent belerakott. Betett a kosárba még egy flaska piros csimbort is, tiszta fehér vásznat húzott a kosárra és beszólította a kisleányt.

Kicsikém - szólt a minden ízében remegő lánykához - beszéltem az osztályfőnököddel.

Nem én voltam, mama - mondta szemét lesütve, sírásra görbülő szájjal a kislány, és reszketve elindult a sarok felé, ahol takarosan szétszórva hevertek a földön a kukoricaszemek.

Ne butáskodj, nem erről akarok beszélni veled. A tanító azt mondta, hogy nagyon okos vagy és érdemes lenne neked a tanulással komolyabban foglalkoznod úgy, hogy közben világot is látsz. Ezért elintézte a Nemzetközi Rotary Club keretén belül, hogy a erdőszéli Nagymamánál tanulhass egy évig, cserediákként. Csak arra kell vigyáznod, hogy rendesen viselkedj, autót ne vezess meg ilyesmi.

- Jaj, anyukám, hiszen ez csodálatos! És mikor indulhatok?

- Most rögtön kicsim, már be is csomagoltam neked mindent, amit a Nagyihoz kell vinned. Szaladj gyorsan, öltözz Pirikém, vedd fel azt a szép piros kis ruhácskádat, amit a Nagymama úgy szeret.

Piroska hamar elkészült, karjára kapta a kosárkát, melegen elbúcsúzott anyukájától és dalolva nekivágott a nagyvilágnak az erdő szélén lakó Nagymamához.

Ahogy ment, mendegélt és közben vidáman trillázgatott, egyszer csak elébe került a Farkas.

- No, megállj csak! – kiáltott Piroskára. Csíkos matróztrikó feszült hatalmas, szőrös mellén, hosszant csíkos nadrágban feszített, több méternyi kötött sál volt a nyaka köré tekerve és a  muszkliját ugráltatta.

- Farkas, miért ilyen nagy a szemed? – kérdezte Piroska.

- Hogy jobban láthassalak, kicsikém! – válaszolta a Farkas.

- Farkas, miért ilyen nagyok a füleid? – kísérletezett tovább a pici leány.

- Hogy jobban hallhassam az énekedet! – negédeskedett a Farkas.

- De Farkas, és miért olyan nagy a farkad? – szánta magát a döntő kérdésre Piroska.

- Hogy (a válasz további része megtalálható a felnőtteknek szóló mesében, 23 órai kezdettel.)

Később nagyon megéheztek és teljesen felfalták a kosárka tartalmát. Késő éjjel, fáradtan, csapzottan és kiéhezetten értek a Nagymama erdőszéli házához. A Nagyi persze már sík ideg volt, hiszen délutánra várta kis unokáját, és félelmében felrikácsolta nem csak a vidéket, de a Rotary Clubot is, ahonnan a késés miatt Piroskát azonnal ki is zárták. Ezt meghallva, jogos felháborodásában a Farkas azonnal felfalta a nagymamát, nem hagyván szegény éhező kislánynak egy falatot sem.

Szegény Piroska bánatában azonnal kirohant az erdőbe, ahol találkozott Mel Brooks-szal. Kért tőle egy rókát és azonnal foxolt anyukájának, hogy bocsásson meg neki, de nem megy többé haza, mert rossz társaságba keveredett.

Anyuka erre persze a létező összes hatóságot fellármázta, akik el kezdték keresni Piroskát. Egy szemfüles Vadász a nyomok alapján három hetes megfeszített és minden körülményt alaposan figyelembe vevő nyomozás után meg is találta a Nagyi házához vezető, perdöntő bizonyítéknak is felfogható nyomokat.

Pechére a Farkas kiszúrta a házból a szaglászó vadászt és Piroskával fondorlatos tervet eszeltek ki. A fenevad magára húzta a Nagyi egyik ruháját, fejére főkötőt kötött és befeküdt a Nagymama ágyába. A belépő nyomozati közeg tisztelettel köszönt, majd megkérdezte:

- Nagymama, miért olyan nagy a szemed?

Jaj, lelkecském, tegnap voltam szemvizsgálaton és beleestem egy vödör pupilla tágítóba – hazudta a ravasz Farkas.

- De nagymama – erősködött a vadászati közeg, mert nem stimmelt neki valami – miért olyan nagy a füled?

- Mert hazafele jövet piercinget akartam berakatni mindkét fülembe, de mocskosul begyulladtak.

A vadászt ez a válasz sem elégítette ki.

- És mondd, Nagymama, miért olyan nagy a farkad? – kérdezte vészjóslóan.

Azért, mert (a válasz további részét lásd a különösen perverz felnőtteknek szóló, éjjel 1 órakor kezdődő mesében.)

Ezzel a Farkas kiugrott az ágyból, és bekapta a Vadászt de mivel már Piroska mellett meglehetősen szocializálódott, hagyott a kislánynak is pár falatot a zsákmányból.

Később, néhány év múlva, amikor az erdő állatállománya és a Mesék Birodalmának lakossága szinte teljesen elfogyott, megélhetési okokból Piroska és a Farkas kivándoroltak Amerikába, ahol hihetetlenül gyümölcsöző és sikeres, de igen rövid és tragikus végű vállalkozást vittek Bonnie és Clyde Corporation névvel.

A mesének vége, álmodjatok szépeket, jó éjszakát, gyerekek.